Energiák és következményeik: A harag, mint a narcisztikus messianisztikus zsarnokok fűtőanyaga

Energiák és következményeik: A harag, mint a narcisztikus messianisztikus zsarnokok fűtőanyaga

Dr. David R. Hawkins Tudattérképét mikor megismertem, nagyon sok mindent megértettem a világról és magamról. Nekem Ő az a Mester, akinél tiszta, világos gondolatokat találok, és akinek a könyveit előveszem olykor. Hogy jobban lássuk, energetikailag mi is zajlik a világban, egy részletet hoztam A tudatszintek meghaladása című könyvből, ami a Harag energiáját, tudatszintjét mutatja be.

A harag kalibrációs szintje: 150. (Megjegyzés: A Tudattérképen minden, 200 alatt kalibráló erő negatív, romboló hatású. A pozitív, építő erő a 200-as Bátorság szintjén jelenik meg. A Béke energiája pedig 600-as szinten kalibrál.)

„A harag egyébként a leggyakrabban neheztelésként vagy olyan életmódként nyilvánul meg, amely az ingerlékeny, lobbanékony emberek sajátja, akik minden semmiségre érzékenyek, akik valósággal „gyűjtik” az igazságtalanságokat, illetve akik civakodnak, veszekednek, ellenségeskednek és pereskednek.

A meghiusúlt vágyból fakadó harag alapját az alsóbb tudatszint (a vágy) Energiamezeje képezi. A frusztráció a vágyak fontosságának eltúlzásából származik. A dühös ember néha úgy tombol, mint egy frusztrált gyerek. A harag könnyedén gyűlöletté fokozódhat, ami az emberi élet minden területére romboló hatással van.

A harag, mint érzelem átmeneti válaszreakcióként az egész társadalmat jellemzi, de a harag, mint tudatszint olyan mindent átható, negatív energiamező eluralkodását jelzi, ami az ego torzított észleléseire derít fényt. A torzulás legfőbb jellemzője a narcisztikus beállítottságú világnézet, illetve az elvárás, hogy a világnak a mi óhajainkat kell teljesítenie, és a mi észleléseinkhez kell alkalmazkodnia. Minthogy a világ nem az egyén körül forog, ez krónikus frusztrációt és neheztelést eredményez.

A narcisztikus ego versengő és a legkisebb provokációra is hajlamos megbántódni, megsértődni, ugyanis az ego legbelül felsőbbrendűnek tekinti magát, ezért elvárja, hogy előnyben részesüljön, hogy elvárásaival egyetértsenek, és hogy vágyai preferenciái figyelembe vételével teljesüljenek.

Ebből adódik aztán a tartós neheztelés és a felszín alatt fortyogó düh, ami gorombaságként duzzogásként nyilvánul meg. Az ilyen embernek mindig „savanyú a szőlő”, a „kákán is csomót keres” és könnyen „felkapja a vizet.” A harag rejtettebb, kifinomultabb társadalmi állásfoglalásként is megjelenhet, aminek következtében az ember az örökösen tiltakozó és önjelölt kritikus szerepét játsza, aki dühösen támad a vélt ellenségeire.

Az elfojtott indulat időnként nyíltan agresszív magatartásként, fizikai bántalmazásként tör felszínre, vagy akár erőszakoskodás, lázongás formájában… A tartós harag gyakran rendkívül agresszív személyiség kialakulásához vezet, aki másokat megfélemlítéssel és dominanciával próbál elnyomni.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Az ego szerkezete dualisztikus. A valóság egységét olyan ellentétpárokra és látszólagos szembenállásokra osztja fel, amelyek az érzékelés termékét és tartalmát képezik, az érzékelés pedig nem más, mint a kivetítés. Ez az elme egyik alapvető hiányossága, amint azt Descartes is felismerte, rámutatott arra, hogy az elme összekeveri a saját gondolati folyamatait a természet tényleges külső valóságával. Így aztán a személyes én gyakorlatilag a saját kivetített dualisztikus észleléseinek az áldozata. 200-as kalibrációs szint alatt ez a korlátozottság van túlsúlyban, amely miatt az elme képtelen különbséget tenni érzelmektől áthatott észlelései (véleményei) és a valójában létező valóság között. Ez a hátrány a világ népességének 78%-át és Amerika népességének 49%-át érinti.

Az álláspontját féltő ego nem meri beismerni, hogy tévedett, és nem vállalja annak a felelősségét, hogy gátat vessen befelé irányuló haragjának. Az ego legfőbb védekezési módszere, hogy büntető lelkiismeretét (szuperegóját) a külvilágra vetíti, majd a megtorlástól tartva a külvilágtól való félelemben él. A dühös ego tehát fél az igazságtól, az őszinteségtől és a kiegyensúlyozottságtól, mert ez mind csökkentené dominanciáját, ezért irtózik attól, hogy megbocsásson, vagy hogy észrevegye mások ártatlanságát.

A haragos ember egója a kapcsolatokat az uralomért és a kontrollért folyó harc mezejének, a primitív megnyilvánulások és tettek csataterének tekinti.

Akik belsőleg gyengének és sebezhetőnek érzik magukat, azok számára a harag erőnek tűnik, míg az erős emberek a haragot primitív, közönséges gyengeségnek tekintik, amitől irtóznak.

             David R. Hawkins: A tudatszintek meghaladása, A harag kettőségei, 149. oldal

 

 

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

A nyíltan ellenséges agresszió az olyan pszichopata személyiségekre jellemző, akinél a lelkiismeret hiánya lehetővé teszi a primitív agresszió nyílt kiélését, és ez alacsony önkontrollhoz, valamint a késleltetett jutalom kivárásának a képtelenségéhez vezet. A pszichopata nem tudja felmérni saját tetteinek a következményeit és nem vállalja értük a felelősséget.

A súlyos személyiségzavarok gyakran tovább súlyosbodnak, ha a pszichopata elvárásai vagy igényei rövid időn belül nem teljesülnek. Paradox módon az elvárások teljesülésének hatására az ego még inkább felfuvalkodik, ezért a dühös, türelmetlen embernek, illetve a pszichopata személyiségnek nem alacsony az önértékelése, mint ahogy azt hinnénk, hanem épp ellenkezőleg: nagyobb az egója.

Ennek a grandomániának a fokozatos beteljesedése drámaian végzetes következményekkel jár a társadalomra nézve, amelyeknek a legszembetűnőbb példája a narcisztikus messianisztikus zsarnok.

A narcisztikus, egoista elvárások kielégítése nem csökkenti az igényeket, hanem fokozza az agresszivitást. Az engesztelés tehát nem szünteti meg az agressziót, hanem táplálja. Az ego mohósága kielégíthetetlen, és frusztrációja a szó szoros értelmében hétköznapi, ártatlan polgárok millióinak, illetve egész hadseregeknek és népeknek az irgalmatlan, önkényes kiirtását eredményezheti.

A karizmatikus messianisztikus vezér szakértője annak, hogy miként lehet a vérszomjat a propaganda segítségével fokozni.

A vérszomj felszínre törésének pszichológiai magyarázata a hatalom vagy a társadalom általi szentesítésben rejlik, amely során a Freud által szuperegónak nevezett lelkiismeretet a tömeg egyetértése elnyomja. Ezt a történelmi idők római arénája, a guillotine, a mandzsúriai tömegmészárlás, a bikaviadal, illetve Pol Pot, Mao elnök, Adolf Hitler és mások nagyfokú gonoszsága példázza.

A diktátori pozíció a tudatalattiból felszínre hozza az ego primitív tudattalan aspektusaiban rejlő, kialakulóban lévő megalomániát. Az ego lényege az a tévhit, hogy ő Isten. A paradoxon az, hogy míg Isten valósága végtelenül könyörületes, pozíciójának csalárd bitorlása nagyfokú kegyetlenséghez, halálhoz és a könyörületesség ellentétéhez vezet. A tartós harag indoklást igényel, ezért a haragos személyiség a klasszikus „igazságtalansággyűjtő” megszokott alakjában tűnik fel, aki dédelgeti és – ennek paranoiás kiterjesztéseként – gyűjti a sérelmeit, hogy megindokolhassa az ellenségeskedést.

Alapelvként leszögezhető, hogy az észlelés azt találja, amit keres (akár az internet keresőmotorjai). Tehát a történelmi indoklás szándékos hirdetése és terjesztése öncélúan folytatódik századokon át, egész néptömegek élete és szabadsága árán. Ez jellemző az évezredek óta tartó vallási gyűlölködésre. Ahogy Mahatma Gandhi mondta, a szemet szemért elve az egész világot megvakítja.

Így hát a szélsőséges vezetők politikai hatalma a gyűlölet, a harag, a neheztelés és az igazságtalansággyűjtés folytatásán és továbbterjesztésén alapszik. Nyilvánvaló, hogy az ilyen politikai mozgalmak számára a lehető legnagyobb fenyegetést a béke jelentené.

Az egyetértés hiányának és a gyűlöletnek a szándékos terjesztése a szólásszabadság fonák módon történő kihasználását, kiforgatását jelenti (például faji, szexuális vagy társadalmi hovatartozás, a kor, stb. kártyájának a kijátszása).”

David R. Hawkins: A tudatszintek meghaladása – 7. fejezet. Kapható: https://www.filosz.hu/konyvek/a-tudatszintek-meghaladasa/

Dr. David R. Hawkins a Megvilágosodás útjának világszerte elismert tanítója. Ötvenévnyi pszichiáteri tapasztalattal a háta mögött a tudatkutatás egyik vezető egyénisége, aki világszerte tartott előadásokat és számos könyvet írt. Az olvasó tudatszintjét már magával az információval történő találkozás is megemeli. Ezzel megnyílik az út a saját és a mások szenvedésének enyhítése előtt.

Hogyan használd hatékonyan a tisztításokat és a kérdéseket?

Hogyan használd hatékonyan a tisztításokat és a kérdéseket?

Nagyon sokan rosszul használják a tisztításokat és a kérdéseket, de ez nem feltétlenül az ő hibájuk. Ez az írás hiánypótló és olyan összefüggésekre világít rá, amit sehol máshol nem olvashatsz! Segít abban, hogy folyamatában lásd, a tisztításokat mikor célszerű használni ahhoz, hogy egy tudatos, ugyanakkor dinamikus és örömteli életet élj, teremts.

Gondolj bele, milyen lenne az életed, ha nem csinálnál mást, csak otthon takarítanál? Ha az életed nem állna másból, mint hogy hétfőn reggel elkezdesz takarítani, és folyamatosan azt keresnéd vasárnap estig, hogy hol nem elég tiszta még, mi az, ami nem elég jó, mit kell még „megszerelni”, kitisztítani, jobbá tenni? Elvenné az élet örömének élvezetét és megfosztana attól, hogy egyébként „értelmes”, örömteli dolgokat csinálj az életedben. Ahol a figyelmed, ott az energiád. Ha megszokod, hogy mindig tisztítasz, folyamatosan tisztítani valót teremtesz az életedbe.

A tisztítások a tudatos élet teremtésének eszközei

Céljuk az, hogy felszínre hozzák és transzformálják a tudatalattidban lévő nézőpontokat, ellenállásokat, azonosulásokat, hitrendszereket, mintákat, sémákat, szokásokat, esküket, ígéreteket, fogadalmakat, tehát mindent, ami fix nézőpontban tart, és ezáltal megakadályozza azt, hogy az életed szabadon éld meg.

MINDENNEK ESZKÖZE A KÉRDÉS. A kérdések éberséget adnak számodra, de csak olyan mértékben, amennyire hajlandó vagy ránézni egy területre. Minél nagyobb az ellenállásod egy kérdéssel, területtel szemben, annál nagyobb energia van mögötte.

A tisztítások célja a mögöttes energia felszínre hozása és kiengedése.

Úgy tekints tehát a kérdésekre, mint egy ajtóra, ami megnyithat számodra olyan tereket, amelyekben eltemettél, elástál, elrejtettél fájdalmakat, nézőpontokat, hiedelmeket valamiféle múltbeli tapasztalat alapján. Minél inkább hajlandó vagy erre a múltban történt helyzetre ránézni, szembenézni vele, annál könnyebben fog tudni a mögötte lévő energia felszabadulni.

AZ ELLENÁLLÁS LEGTÖBBSZÖR AMIATT VAN, MERT SZERETNÉNK ELKERÜLNI AZT A MÚLTBAN ÁTÉLT FÁJDALMAT, AMI A BEFIXÁLT NÉZŐPONT MÖGÖTT VAN. Tehát ahhoz, hogy egy nézőpontot elengedj, sokszor átmenetileg szembesülnöd kell a mögötte lévő kényelmetlen, fájdalmas energiákkal, történésekkel.

Ehhez a kulcs az, hogy ne ítéld meg a fájdalmat, és ne akard azt elkerülni.

A fájdalom is az élet természetes része, amit ha megengedsz magadnak, átfolyik rajtad és nem ragadsz bele, ezáltal elmúlik. A fájdalomba való beleragadás az ellenállás miatt történik. Ha nem ellenállsz, nem ragadsz bele, ha nem ragadsz bele, nem ellenállsz.

AMIT JELENTŐSÉGTELIVÉ TESZEL, AZT NEM, VAGY CSAK NEHEZEN TUDOD MEGVÁLTOZTATNI. Ezért a másik fontos feloldás, amire érdemes ránézni, és ami a legtöbbször beleragaszt egy nézőpontba, helyzetbe, az a jelentőségtelivé tétel. Ha sikerül feloldani a jelentőségtelivé tételt, akkor sokkal könnyebb lesz a fix nézőpontot és a mögötte lévő energiát elengedni. Ez „csak” egy választás, hogy elengeded azt, hogy jelentőségtelivé tegyél személyeket, helyzeteket, tapasztalásokat az életedben.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

A tisztítások célja a nézőpontok feloldása által a megengedésbe kerülés

A megengedés egy semleges állapot, nincs benne ítélet. Akkor végeztél tehát jó munkát, ha egy kérdés már nem vált ki benned semmilyen ellenállást, érzést, fájdalmat, stb., hanem egyfajta semleges minőségben tudsz hozzá kapcsolódni.

MINDEN TISZTÍTÁS VALÓJÁBAN ENERGETIKAI TRANSZFORMÁCIÓ. A fix nézőpont azonosítása után a mögötte lévő ítélet feloldása által az ott elzárt energiának a felszabadítása, és ezáltal a polarizált nézőpontnak semlegesbe való áttranszformálása. Ez lesz a megengedés minősége, ami az Egység energetikai alapja.

Minél mélyebbre mersz menni, és minél konkrétabban tudatosítod azt, hogy mi van benned, és miért (vagyis hogy azt mivel teremtetted), annál könnyebben megtalálod az „ősokot”, azt, amivel keletkeztetted. Ha ezt megtalálod, már könnyű lesz kihúzni az egésznek a gyökerét. Minél általánosabban fogalmazol, egy tisztítás annál felszínesebb lesz, és ha csak felszínesen tisztogatsz, nem húzod ki annak a nézőpontnak a gyökerét, így folyamatosan vissza fog térni egy újabb és újabb élethelyzetben.

Minél konkrétabban fogalmazol, egy tisztítás annál hatékonyabb lesz.

HOGYAN HASZNÁLD HATÉKONYAN A TISZTÍTÁSOKAT? Úgy, hogy NE ragadj beléjük. Vannak olyan módszerek, amelyek tisztítás orientáltak, ennek köszönhetően folyamatos függőségben tartanak mind a tisztításoktól, mind az azokat használó, adó tanártól, tehát egy másik külső személytől, aki sokszor bonyolultabbnál bonyolultabb tisztításokat, kérdéseket használ, fenntartva annak a hazugságát, hogy folyamatosan tisztítanod kell.

A tisztítás alapját adó kérdéseknek nem kell bonyolultaknak lenniük, valójában a legegyszerűbb kérdések tudnak a legkönnyebben éberséget adni számodra.

DÖNTSD EL, HOGY TISZTÍTÁS ALAPÚ ÉLETET, VAGY VÁLASZTÁS ALAPÚ ÉLETET VÁLASZTASZ?  A tisztítás még azt feltételezi, hogy van valami, ami nem jó, amit meg kell változtatni, amit ki kell tisztítani, tehát az agyad folyamatosan ezt keresi. Ha nem talál semmit, akkor pedig könnyen gyárthat magának olyan helyzeteket, amiket tisztítanod kell. Ennek az a csapdája, hogy így nem engeded meg magadnak azt a valóságot, ahol már nem kell semmit tisztítanod, és minden rendben van az életedben.

NE TISZTOGATNI VALÓT KERESS, HANEM HOZZ ÖRÖMTELI, SZÍVBŐL JÖVŐ ÚJ VÁLASZTÁSOKAT! A tisztítások hatékony eszközök, de akkor töltik be igazán jól ezt a hatékony szerepüket, ha választásokkal együtt használod őket. Ne tisztításokra várj mástól, hanem hozz választásokat szívből! Ez is egy nézőpontbeli különbség lesz, hogy külső megmondók helyett a belső tudásodra, megérzéseidre, éberségedre alapozva teremted az életed. Egy választás aztán úgy is felszínre hozza benned azokat az akadályokat, amivel blokkolod azok megvalósítását, így a tisztítások használata leginkább választások UTÁN célszerű.

KIFEJEZETTEB KÁROSNAK TARTOM a folyamatos tisztítások hallgatását, mert ez elvonja a figyelmet a választástól és tisztítás függőségben tart. A valódi szabadságot pedig valójában a választás hozza el, nem a tisztítás.

Egyébként valójában a tisztítás is EGY ÚJ VÁLASZTÁS MEGHOZÁSÁT JELENTI. Tehát nincs tisztítás választás nélkül.

Éppen ezért teljességgel szükségtelen mindenféle „halandzsa tisztító mondatok” használata, aminek célja szintén csak a függőség erősítése bármilyen módszertől, tanártól, tanfolyamtól, személytől. A valódi erőd a választásodban van. Nincs szükséged arra, hogy kezedbe adjanak egy varázspálcának álcázott játékszert, hiszen a valódi varázslatot a választásaid hozzák az életedbe!

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Akkor egyáltalán ne tisztíts?

NEM, NEM EZT MONDOM! A 80-20-as Pareto elvet tartom a leghasznosabbnak itt is. Ha 80%-ban választasz, és éber vagy arra, hogy egy választás milyen tisztítandó nézőpontokat hoz fel benned és azt tisztítod, akkor nagyon hatékonyan fogod tudni működtetni az életed!

A jó hírem az, hogy ennek köszönhetően egyre kevesebb tisztítani valóra lesz szükséged, mert a fókuszod az új választáson lesz, ami előre visz, nem pedig a tisztítani való keresésén, ami a múltban tart.

Így a választásaid is egyre hatékonyabban fognak működni. Tehát ha megcélzod az életedben azt, hogy 80% választás és 20% tisztítás, akkor egy dinamikus, éberségen, a szíved tudásán és választáson alapuló életet kezdesz el teremteni.

ELJÖHET AZ AZ IDŐ, AMIKOR EGYÁLTALÁN SEMMIT NEM KELL TISZTÍTANOD? IGEN! De ezt nem azzal éred el, hogy folyamatosan tisztításokat hallgatsz. A folyamatos tisztítások beleragasztanak a tisztogatni valódba, mivel a tisztítások még ítéleteket feltételeznek.

A választásaid által tisztul meg a valóságod.

Ha hajlandó vagy MINDEN eddig befixált, múltban meghozott, megerősített nézőpontodat megkérdőjelezni, elengedni, megváltoztatni, és engedni, hogy a transzformáció benned végbemenjen, és választod az eddigi múltadként megélt ítélet alapú valóságod teljes mértékű felszámolását, és egy választás alapú valóságot választasz, akkor képes vagy megteremteni magadnak egy tisztítások nélküli életet.

MITŐL FÜGG, HOGY EZ MENNYI IDŐ? Minél több fix nézőpontja van valakinek, és ahhoz minél jobban ragaszkodik, annál nehezebb lesz számára ez a transzformáció, ezért annál több időt vesz igénybe.

Mindez a folyamat szükségesen felhozza azokat a helyzeteket, hol ragaszkodsz még az igazadhoz, az igazadhoz ragaszkodás a befixálások egyik legerősebb formája.

Legtöbbször pont ahhoz ragaszkodsz, amit jóvá tettél az életedben, és ezzel nem engeded meg magadnak, hogy valami még jobb érkezzen.

A szabadság kulcsa a megengedés. Ha felszabadítod magad a nézőpontjaid alól, egy megengedés és választás alapú élet felé nyitod meg magad, ahol bármi elérhető és megteremthető számodra, amire szívből vágysz.

Ha szeretnéd magad megerősíteni a választás alapú életben, szeretettel ajánlom a Szívtudatosság ébredése és a Szívből… programsorozataimat, amelyek segítenek ebben a váltásban, és további összefüggéseket, eszközöket adnak számodra.

Megbékélés a múlttal, elindulás a jövő felé

Megbékélés a múlttal, elindulás a jövő felé

„Hálás vagyok a múltamért és a múltbeli választásaimért.” Ki tudod-e ezt mondani, tiszta szívből, anélkül, hogy megítélnél bármit is a múltadban? Az új érkezéséhez legtöbbször a régi lezárása szükséges. Vannak nagyobb ciklusok az életünkben, és most is ilyen váltásban vagyunk. Ahhoz pedig hogy egy teljesen új élet, valóság nyíljon meg, a régivel való teljes megbékélés szükséges.

Ennek a megbékélésnek a kulcsa pedig az ítéletek feloldása. Annak a tudatosítása, hogy nincs helyrehozhatatlan választás, nincs végletes hiba. Amit nem tudsz ebben az életedben helyrehozni, azt majd megteszed a következőben. Hogyan? Egy új, jó esetben tudatos választással. Mert mindig van választásunk, csak ezeknek a választásainknak a nagy részét eddig legtöbbször tudattalanul hoztuk, így folyamatosan ugyanolyan, vagy nagyon hasonló helyzeteket teremtve magunk számára.

A tudatos választás azt jelenti, hogy tudom, vagy ha nem, hajlandó vagyok legalább ránézni, hogy az eddigi életemet milyen energiákból, nézőpontokból, választásokból teremtettem. És feltenni a kérdést, ezt akarom-e tovább folytatni, vagy valami mást? Ha mást, akkor pedig mi az az új választás, új energia, új minőség, amit választhatok? És ahhoz mit kell tennem?

Mert a választás és a változás nem magától történik.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Még most is benne vagyunk a múlt lezárásának, tisztításának, elengedésének a folyamatában, az energiák az erre való ránézést, és az ezzel kapcsolatos választást támogatják. Mindeközben már érezzük valami újnak a szelét, érezzük a zsigereinkben, hogy a tavasz majd valami mást hoz, mint ami eddig volt az életünkben. De addig is, még mindig keveredik a régi és az új, ott vagyunk a hídon, kelünk át, és olykor zavarosnak tűnhet minden. Ha most így érzed magad, akkor csak állj meg egy pillanatra, és fordulj vissza. Nem kell, hogy visszaindulj, csak a tekintetedet fordítsd vissza.

És gyönyörködj.

Gyönyörködj a tájban, gyönyörködj a múltadban. Direkt használom ezt a szót, mert ha még úgy is érzed, hogy nincs benne semmi jó, semmi gyönyörködni való, most találj. Mert ez felülír minden múltaddal kapcsolatos korábbi szégyent, ítéletet, ragaszkodást, elutasítást.

Mert aki gyönyörködik, annak a szívében béke van, és intenzitás, ellenállás nélkül tud ezzel a békével magára és a korábbi választásaira nézni. Tudván, hogy minden, ami a múltjában megjelent, az ő választása, ő teremtése volt.

Sokszor ragadtak el minket energiák, sokszor éreztük úgy, hogy nem tudjuk uralni őket, sokszor vált nehézzé az élet, de mindezek a múlté lehetnek, ha nem ragaszkodunk többé hozzájuk, hajlandóak vagyunk a változásra és elismerjük, hogy nem mindig voltunk fantasztikusak, olykor hibáztunk, elbuktunk, csalódtunk, de ez önmagában még nem tragédia.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Aki ellenállás nélkül rá tud nézni erre és őszintén, tiszta szívből hálás tud lenni érte, az tud kikerülni végleg a múlt hatása alól.

Figyeld, hol ragadsz be, figyeld, mihez ragaszkodnál, figyeld, mit nehéz elengedni, és engedd meg magadnak. Fordulj kedvességgel, törődéssel, elfogadással saját magad felé, és önmagában ez az energia képes az ítéletek feloldására, ami az egyik leggyakoribb oka a múltba ragadásnak.

Ha nem ítélnél meg semmit magadban, a múltadban, mit választanál most, milyen nézőpontból, milyen hittel, bizalommal, örömmel, tudással?

Fordítsd vissza a tekintetedet tehát egy pillanatra, legyél hálás mindenért, amit megtapasztaltál, amit választottál, mert így szereztél tudást, és ennek a békéjével a szívedben válassz új irányt és indulj el afelé az élet felé, ami csak rád vár!

Ha szeretnél eszközöket a múlttal való megbékéléshez, szeretettel ajánlom a Megújulás Meditációkat, aminek első meditációja az Akadályok és a Múlt meghaladása segít számodra a múlt lezárásában.

A gyakorlat során ráláthatsz a jelen helyzetedet eredményező múltbeli emlékekre, tapasztalatokra, nézőpontjaidra, választásaidra, majd pedig új kontextusba, új összefüggésbe helyezve őket, a szándékod megerősítése által lehetőséged nyílik a feloldásukra. Így a mögöttük lévő energiák áttranszformálódnak és megnyílik a lehetőség nem csak az akadályokon való túllépésre, de a múltból a jövő felé fordulás által egy akadály- és problémamentes életre is.

2022. január 11-ig akciós áron megvásárolható ezen a linken: Megújulás Meditációk.

 

Empátia és emberség – Új értékek egy új valóságban

Empátia és emberség – Új értékek egy új valóságban

A végső próba talán pont az, hogy bármi is történjen az életünkben, tudjuk-e azt ítéletmentesen kezelni. És nem, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy érzelemmentesen. Nem ugyanaz a kettő. Nem az érzelemmentességet kell elvárnunk magunktól, hiszen az szüli az elfojtásokat, és olyan energiákat, amelyek aztán megrekednek a mélyben és tudattalanul is hatnak ránk.

Érdemes kinőni abból az önhazugságból, amivel áltatják sokan magukat: hogyha nem látnak, nem éreznek valamit, akkor az nincs. Engedd meg magadnak, hogy mindig az legyen, ami éppen van, de ne ítéld meg, ne tedd rosszá, mert azzal szilárdítod be. Ha fáj, engedd meg azt is. Sírj, üvölts, ha kell, hogy az energia, ami benned felgyűlt, utat találjon, és ne ragadjon be. Ha örülsz, engedd meg azt is, ne érezd azt, hogy nem teheted meg, hogy alkalmazkodnod kell mások nézőpontjaihoz vagy szomorú valóságához.

Ez lesz a titka annak, hogy bármi is történik az életedben, az tud áramolni benned.

„Jó” is, „rossz” is, anélkül, hogy megítélnéd, rosszá tennéd, el akarnád kerülni, vagy azt tettetnéd, hogy nincs, miközben nagyon is van. Hagyod, hogy legyen, és hagyod, hogy tovaszálljon. Ítélet nélkül nincs, ami beragasztana.

Az érzelmek természetesek. Az érzelem a lélek sóhaja.

Van, aki érzelmesebb, más kevésbé. Nélküle könnyen elvágjuk magunktól a lelkünktől. Engedd meg magadnak az érzelmeket, de ne hagyd, hogy uraljanak, ne hagyd, hogy heteken, hónapokon keresztül beléjük ragadj. Legyél hajlandó elengedni minden „rossz” és minden „jó” érzelmet. Azzal, hogy nem teszed jelentőségtelivé, nem ragaszkodsz hozzá.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

A magunkon való megengedésen túl az egymás felé való megengedés is fontos. Sőt, talán egyre fontosabb. Az elvárások nélküli megengedése annak, hogy bármiben van a másik, azt nem ítélem meg, nem teszem rosszá, nem nevetem vagy gúnyolom ki. Nem kell ugyanúgy éreznem magam, de attól még tisztelhetem az ő érzéseit, tisztelem az ő állapotát, az ő nézőpontjait, az ő fájdalmait vagy örömeit. Nem egyformaságra van szükség ebben sem.

De arra sem, hogy megítéljük a másikat, vagy a lelkének éppen az aktuális állapotát, hiszen bármi történhet a mi életünkben is, ami ugyanabba, vagy hasonló állapotba taszít.

Empátia, emberség… Valahogy ennek az ereje, élménye értékelődött fel, ami ritka kinccsé vált manapság.

Az együttérzés helyett az ítélkezés, lenézés, uralás lett általános sajnos nagyon sok embernél. Ezek olyan állatias ösztönöknek a felülkerekedése, amelyeket meg lehet tanulni uralni, meg lehet haladni. Kellő érzékenységgel, tudatossággal és odafigyeléssel.

Az ítéletek meghaladásában segíthetnek az érzelmek, ha megengedjük magunknak, hogy akár egy pillanatra megnyissuk a szívünket mások felé.

Az együttérzés nem azt jelenti, hogy akkor nekünk is át kell éreznünk a másik fájdalmát és bele kellene vonódnunk. Egyszerűen „csak” tarthatunk egy megengedő, szeretetteljes teret a másiknak, amiben azt érzi, hogy elfogadják, és semmi baj nincs sem vele, sem az érzéseivel. Ahol érzi azt, hogy érezhet bármit, nem ítélik meg érte. Mert ez a megengedő szeretetteljes együttérzés lesz az, ami segít felülírni az ítéleteket és a másiknak is meghaladnia a saját esetleges fájdalmait. Ilyen az, amikor a puszta lényünkkel segítünk a másiknak a változásban, hogy előre lépjen.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

A felemelkedés kulcsa ez, hogy visszahúzzuk-e magunkat és másokat, vagy képesek vagyunk egy semleges, elfogadó, szeretetteljes teret tartani, ezt élni. És lehetséges mindez, a legnagyobb ítélkezés áradat mellett is. Egy nagyon tudatos, tiszta választás kell hozzá, és a figyelés a lélek legmélyére, hogy mit is érez.

A lélek, a szív érez, az elme ítél. A szív sosem ítél.

De ha nem engedjük meg, hogy érezzen, azzal megfosztjuk magunkat attól, hogy nyitva álljon és a benne lévő szeretettel varázsoljon.

Engedd meg a szívednek, hogy érezzen, és engedd meg, hogy a benned lévő elfogadás és szeretet meghaladja az ítéletek valóságát. Így lépsz ki az ítéletek hatása alól, így nem ragadsz fájdalomba, így fogod tudni végül életed bármilyen helyzetét elviselni: tudván, hogy minden csak egy pillanatnyi állapot. És lehet, hogy ebben a pillanatban nehéz, de ha nem ragaszkodunk ennek a nehézségéhez, akkor a következő pillanatban új lehetőséget ad az Élet egy új tapasztalásra, új élményre, új csodára.

Ha szeretnél a SZÍVBŐL élés és létezéshez eszközöket, szeretettel látlak 2022. január 11-22. között a SZÍVBŐL… 12 napos online előadássorozattal.

A női-férfi Társteremtés energiája, működése

A női-férfi Társteremtés energiája, működése

A nő és férfi társteremtésének van egy nagyon erős energiája. Ez már az a minőség, amikor a férfi is egységben van önmagával, éli a férfi teremtő erejét, és nő is egységben van magával. Amikor megérkezik a férfi is a legtisztább, legragyogóbb minőségébe, és a nő is megérkezik a legtisztább, legragyogóbb minőségébe, és így kapcsolódnak egymással. Ebben a társteremtésben valami nagyon erős, de még kiaknázatlan energia van.

Amikor a száz százalékban önmaga csodáját élő nő, és a száz százalékban önmaga csodáját élő férfi teremt, a férfi alapvetően a férfi energiáját, a férfi minőségét, az aktívabb, cselekvőbb, teremtőbb minőségét élve, a nő pedig a passzívabb, tér tartó minőségét, megszületik az a lehetőség, „birodalom”, amit férfi és nő képes együtt építeni, teremteni. Ennek van egy energetikai alapja, ami alapvetően a nőtől függ, a nő nagyságától, a nő hajlandóságától, a nő választásától, és ebben a nő által biztosított energetikai térben tud a férfi aktívan, cselekvően teremteni.

Ez már nem az a régi működés, hogy a nő otthon ül és főz, most takarít, meg gyereket nevel, és a férfi pedig dolgozni jár, és úgy teremt. Hanem ez már alapvetően szabadság alapú. Tehát, amikor mindenki választhat bármit: a férfi nem tartja nyomás alatt a nőt, nem bántalmazza a nőt, nincs olyan, hogy a nőnek nincs választása, hanem egyszerűen megérzik azt, hogy hogy működik a kettejük kapcsolódása.

Ebben szabadság, megengedés van, az van, hogy önmagam vagyok nőként, ezt élvezem, ez így jó, és hogyan tudok hozzájárulás lenni egy férfinak a teremtéseihez, ezzel a minőségemmel, a lényemmel, és így együtt valami nagyszerűt, valami csodálatosat, valami óriásit teremteni?

Tehát ez a szép ebben, hogy nincs megmondva a nőnek, hogy mit csinálhat, mit nem csinálhat. Minden szabad választás, és az együtt teremtés része, hogy a férfi tiszteletben tartja a nő választását, a nő tiszteletben tartja a férfi választását.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Ez a társkapcsolat már egy nagyon erős, tiszteleten alapuló kapcsolódás, ahol én tiszteletben tartom őt, azt, hogy mi működik neki, és pont ezért nem kérek, követelek, várok el tőle olyat, ami számára nem működik. Ugyanakkor ő is tiszteletben tartja azt, mi működik nekem, hogy működöm én, és ő sem vár el olyat, ami számomra nem működik.

De ehhez meg kell érni, ehhez fel kell nőni, ki kell lépni a kicsinyesség, az adok-kapok, játszmázás világából. A társkapcsolati minőségben ezek már nincsenek. Miért nincsenek? Mert egyénileg férfi és nő is már ezt kidolgozta magából. Már nincsenek a férfi egós, női egós játszmák. Nem bizonygatunk semmit. Nincs szükség arra, hogy uralja a férfi a nőt vagy nő a férfit, és már nincs elkülönülés sem.

Hol teremtettünk mesterséges elkülönülést, akár önmagunktól, akár az önmagunkban lévő női/férfi minőségünktől, aminek köszönhetően elkülönültünk egymástól?

Minden olyan elkülönülés, amit fenntartasz a férfiakkal/nőkkel szemben, és a férfi-női egységgel szemben, elengednéd, elpusztítanád, nemteremtetté tennéd? Mivel teremted az elkülönülést? Mi a nézőpontod az egységről, mi a nézőpontod a férfi-női egységről?

Mit tudsz te a férfi-női egységről?

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Kérd azt a tudást benned, hogy ez a tudás kezdjen el feléledni. Valaha ezt éltük, valaha ez volt a természetes, a férfi-női egység. Nem harcoltunk, nem volt harc. Szeretetteljesség és béke volt. De a harcok, az ítéletek, a fájdalmak szakították szét ezt az egységet.

Mi a te harcod, mi a te ítéleted, mi a te fájdalmad, ami szétszakította benned ezt az egységet? És mit tudsz te azért tenni, hogy az egység most újra megjelenjen az életedben?

Ahhoz, hogy ezt a férfi-női egységet éld, ahhoz először önmagadban kell élned az egységet, és önmagadban kell eljutnod arra a szintre, hogy már nem harcolsz saját magaddal sem, és ezáltal a férfival sem. Ez már a béke állapota. Ez már nagyon erős, nagyon magas tudatossági szint.

Amikor választod ezt, tehát te választod a férfi-női egységet és ezt a társteremtést, akkor felszínre jöhet a tudatalattiból akár sok minden, amivel akadályozod ezt, ami megmutatja, hol vannak még mindig fájdalmaid, ellenállásaid? Engedd meg magadnak, hogy ez felszínre jöjjön, mert az egységből a kétségbe, az elkülönülésbe ezek a fájdalmak és ítéletek, félelmek vittek minket. Tehát hogyha újra ezt az egységet akarod élni, akkor nem biztos, hogy megúszhatók az ezzel való szembenézések.

Részlet a Női lét kulcsai előadássorozat 6. részéből: Női és Férfi Társteremtés, a Nő, mint a női – férfi Egység kulcsa. A teljes előadás megvásárolható ITT.

Itt az idő, hogy az emberiség felnőttkorba lépjen

Itt az idő, hogy az emberiség felnőttkorba lépjen

A legnagyobb hazugság, amibe az emberek egyénileg és kollektíven estek, hogy nincs választásom és nem vagyok képes rá. Az erőtlenség hazugsága kiszolgáltatottá teszi az embereket a külvilágnak és másoknak. Amikor valaki nem éli az erejét, szétkapcsolódott a tudásától, függővé és manipulálhatóvá válik.

Amikor valaki azt éli meg, hogy “nincs választásom”, kényszerben érzi magát, és ezt sokszor önigazolásként használja valamilyen választása vagy nem választása igazolására. Ugyanígy azt is, hogy “nem vagyok képes rá”. A “nem vagyok rá képes egyedül” könnyen alá-fölrendeltségi kapcsolódásokat keletkeztethet. Tehát minden függőségi kapcsolódásból a kiút az erőhöz való visszakapcsolódás, és annak az elismerése, hogy van választásunk.

Mindig, minden pillanatban van választásunk.

Nincs olyan külső erő, ami a választásunkat felül tudná írni. Persze olyan van, hogy a jelenbeli tudatos választást elkezdi szabotálni a tudatalattinkban lévő óriási mennyiségű kétség, félelem, múlthoz kapcsolódó fájdalom emlék vagy ellenállás. Tehát ha valamit választottunk, de a fizikai valóságban még nincs eredménye, nem az jelenik meg, akkor érdemes megvizsgálni, hogy:

  1. Azt a választást milyen energiával hoztuk. Mennyire kapcsolódtunk az erőnkhöz, tudásunkhoz, szívünkhöz közben?
  2. Milyen tudatalatti korlátozó, blokkoló, akadályozó mechanizmusaink vannak, amelyek megakadályoznak abban, hogy megjelenjen a valóságunkban?
  3. Hajlandóak vagyunk-e azzá válni, ami a választásaink által leszünk, hajlandóak vagyunk-e a változásra?

Amikor olyan helyzeteket élünk meg, hogy nincs választásunk, akkor ezeket a helyzeteket is mi magunk teremtjük. Azzal a nézőponttal, hogy: Nekem nincs választásom. A tudatalatti nézőpontok kitisztításával indul meg a valóságunk átformálása.

Például amikor valaki ilyenkor felteszi a kérdést, hogy mi van, ha ez nem igaz? Mi van, ha mégis van választásom? Mi van, ha lehet másképp?

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

A fennálló nézőpontjaink megkérdőjelezése nélkül nincs változás, változás nélkül nincs élet. A választásra és a változásra való hajlandóság lesz annak a kulcsa, hogy emelkedünk vagy süllyedünk. Beleragadunk-e a külvilág lehúzó, manipuláló nézőpontjaiba, vagy elkezdünk felemelkedni, és azt a valóságot megteremteni, amit mi igaznak tartunk, hiszünk, és amire mi képesek vagyunk.

Nagyon könnyű beleragadni a nem vagyok képes rá és a nincs választásom nézőpontjaiba, amit sugall minden olyan külső hatalom, személy, aminek, akinek a célja a függőség és manipuláció fenntartása és teremtése.

Aki nem hajlandó a saját tudására támaszkodni, az irányíthatóvá válik. Aki gyermekként viselkedik, azzal a nézőponttal, hogy: „valaki mondja meg, mit csináljak és megteszem”, soha nem választja, hogy felnő, az a tudattalanság, irányíthatóság által kontrollálhatóvá válik, és soha nem fog tudni hozzáférni a saját tudásához, ami alapján azt az életet képes legyen megteremteni, ami számára egyébként mindenféle külső manipulációtól mentesen lehetséges.

A felnövés időszakába érkezett az emberiség, aminek nélkülözhetetlen eleme az, hogy felelősséget vállaljon mindenki egyéni szinten a saját választásáért. Nem a külvilágra fogva az élete eredményeit vagy eredménytelenségeit, hanem tudatosítva, hogy:

Mindent én magam teremtek a nézőpontjaimmal és a választásaimmal.

Itt kezdődik az erő visszavétel, hogy nem tehetetlen fadarabok vagyunk a hánykódó tengeren, hanem bizony kezünkbe vehetjük életünk hajójának az irányítását, felülemelkedve a legnagyobb hullámokon, viharokon, külső körülményeken.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

A jelenlegi társadalmi megosztottság alapja alapvetően ez: Vannak emberek, akik ezt már választották és élik, sőt kifejezetten megkövetelik, hogy ne tekintsék őket gyermeknek, hanem tudatos felnőttnek, akik képesek arra, hogy a saját sorsukat, életüket irányítsák, képesek választásokat hozni és felelősséget vállalni ezekért a választásokért. Míg mások megszokták, hogy valaki megmondja nekik, mit kell tenniük, és azt megteszik, nem foglalkozva azzal, hogy valójában mire vágynak, mi lehetséges számukra, mire képesek.

Nem kell, hogy senki megmondja számodra, mit tegyél, mikor, hogyan.

Ha képes vagy felébreszteni magadban a benned szunnyadó tudást, erőt és képességeidet, elkezdesz kapcsolódni a szívedhez, tudatosítva mire vágysz valójában, és figyelsz arra, hogy milyen választásodnak mi lesz a következménye akár hosszú távon is, és hajlandó vagy ezen éberség alapján választásokat hozni, úgy soha többé nem lesz szükség másra, hogy irányítson, vezessen, mert te magad válsz az életed irányítójává és vezetőjévé.

Képes vagy rá és van választásod. Itt az idő arra, hogy az emberiség felnőttkorba lépjen.

Most még talán a „gyermekzsivaly” elnyomja a tudatos felnőttek szabadságért, önrendelkezésért, manipuláció és irányítás mentességért zajló törekvéseit, de nagyon rövid idő alatt megfordulhat mindez, és aki eddig nem vállalt felelősséget a saját életéért, nem volt hajlandó választásokat hozni, az a saját csapdájában ragad, egy olyan hazugságban, amiből nagyon kényelmetlen lesz az ébredés.

Mert az ébredés megtörténik. Előbb vagy utóbb.

Mindenkinek a választása vagy a nem választása szerint. Ha választod, te irányítod, ha pedig azt választod, hogy nem választod, akkor az Élet rá fog kényszeríteni, és akkor talán egy nap majd sarokba szorítva érezheted magad, várva a csodára, vagy bárkire, aki megmondja, hogy mit tegyél. Az Élet azonban mindezt már nem támogatja. Ugyanúgy ahogy az iskolában sem ragadunk örök életünkre, aki nem nő fel, az előbb utóbb megtapasztal olyan élethelyzeteket, amiben felnőtté kell válnia, egyedül kell döntenie és bizony vállalnia kell a döntéseiért a következményt. Így vagy úgy. Mert az Élet és a változás végül mindig utat tör magának.

Szerethető vagy

Szerethető vagy

Valahol mélyen minden ellenállásunk, ítéletünk, nézőpontunk, választásunk mögött az a nézőpont, kétség van, hogy vajon szerethetőek vagyunk-e. Az Egységből egy kétség szakított ki, és ez a kétség mindig Önmagunkkal kapcsolatos. Egy elbizonytalanodás, egy kósza gondolat, egy félresikerült tapasztalás, egy választás következményeként. Amikor valamiből nem az lett, amit vártunk. Mert az Élet sokszor hoz ilyen helyzeteket. Hogy nem az lesz bizonyos dolgokból, amit előre várunk. A legjobb szándék ellenére sem.

A földi lét áldása, hogy mindig választható új élmény, új tapasztalás. De ha valamit nagyon beszilárdítottunk, amit nem vagyunk hajlandóak megkérdőjelezni, amihez túlságosan is ragaszkodunk, az megakadályoz minket az új tapasztalástól, így folyamatosan ugyanolyan, hasonló élethelyzeteket teremtünk, egyfajta mókuskerékbe ragadva, megelégedve azzal, hogy nincs más választás, nincs más lehetőség emögött.

Pedig van. Felülírhatod azokat a hibás nézőpontokat, amivel valamikor ez az egész indult. Elhiheted, megengedheted magadnak azt, hogy szerethető vagy. Befogadhatod a szeretetet, és abbahagyhatod az önszabotázsokat, amelyekkel akadályozod magadat benne. Elengedheted az elvárást, hogy mások bizonyítsák a szeretetüket, és a szíved mélyére nézhetsz és tudhatod.

Tudni azt, hogy szeretve vagy, mert szerethető vagy. Minden „hibád” ellenére.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Ne légy túl szigorú magaddal! Lásd magad akként, aki te magad valójában vagy. A lelked legmélyére nézve megpillanthatod azt a csodát, amit a másik lát benned, csak amit valamikor elzártál magad elől, mert elhitted, hogy rossz vagy, kevés vagy, sok vagy, hibás vagy, veszélyes vagy.

Így kergetjük el magunktól a szeretetet, szerelmet, szabotálva annak a csodáját, beteljesülését, és az ebben lévő lehetőségek kibontakozását.

Nem kell kompenzálnod. Nem kell bizonygatnod, nem kell büntesd magad tovább.

Nem kell kizárnod a szeretetet tovább az életedből. Nem kell félned tőle. Megnyitni magad a szeretet felé, befogadva azt, egyenes út a lelked, szíved gyógyulásához. Nem kell menekülnöd a szeretet elől, és a szeretettelenség poklába taszítanod magadat. Oldozd fel magad, tedd le a keresztjeidet, és nyisd meg magad a szeretet befogadása felé!

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Ha úgy érzed, valamit elrontottál, hozd helyre. Ha úgy érzed, valamit másképp csinálnál, csináld másképp. Ha úgy érzed, valamit nem tettél meg, tedd meg. Itt és most lehetőséged van felülírni bármilyen múltbeli nézőpontot, választást, helyzetet. Önmagaddal kapcsolatban is.

Ne légy annyira szigorú magadhoz, engedd el az elvárásaidat, amit magaddal szemben tanúsítasz, engedd be a szeretetet, hogy felülírhassa a múltat, és megmutathassa, milyen csodák várnak rád, ha elhiszed, tudod és engeded azt, hogy szeretve legyél. Mert igenis szerethető vagy!

Azoknak, akiknek elegük van, és épp feladnák: Ne, ne tedd!

Azoknak, akiknek elegük van, és épp feladnák: Ne, ne tedd!

A felemelkedés mindenki lehetősége. Az, hogy ezzel a lehetőséggel ki él, az az ő választása, bátorsága. Vannak, akik még szeretnének áldozatszerepben maradni, vagy pózolni a felsőbbrendűség magaslataiból, miközben a háttérben, szépen lassan energetikailag alakul át a világ. Aki nem emelkedik, az süllyed. Még ha most nincs is ennek látható nyoma, de nagyon hamar lesz.

Mégis, az a trend most a világban, hogy ítélkeznek, a haragjukat, frusztráltságukat másokra borítják az emberek, elvárnak, megmondják a tutit. Fájdalmukat, félelmüket, haragjukat fröcsögő emberekkel tele az internet, a világ, és aki nem figyel eléggé, azt hiheti, ez a normális. Ez lett a normális, miközben a tiszta hang, tiszta működés, az elfogadás, szeretetteljesség hangjai elvesznek, némán sikoltanak a túlélésért.

Elvesznek, mert nem hallatszik át ezen a mérhetetlenül undorító zajon, ami most a világból ömlik. Mert az ítélkezők felhatalmazva érzik magukat arra, hogy mindenről véleményük legyen, sőt azt ki is mondják. És nem csak hogy véleményük legyen, de azt kizárólagosnak állítják be, megítélve mindent és mindenki mást, aki másképp lát egy helyzetet, másképp látja a világot. A bántalmazás hangjai ezek.

Szavakkal bántalmaznak minket, és igen, azokat is, akik már egy élhetőbb, szeretetteljesebb világot szeretnének maguk köré. Amiben nincs bántalmazás, nincs ítélkezés, nincs megosztottság.

Most még talán úgy tűnik, hogy mi vagyunk kevesebben. Legalábbis ha a számokat nézzük. Azonban ha az energiákat, akkor már kezd átfordulni mindez. Igen. Láthatatlanul, mert az energiák láthatatlanok. De most fontosnak érzem, hogy írjak erről. Hogy ha neked is eleged van abból, amit magad körül látsz, kérlek, ne add fel!  Ki tudja, talán magamnak is írom. Mert mintha évezredeken keresztül elnyomásban élt volna a tisztaság, az elfogadás, a szeretetteljesség. A hatalom, az uralom erőszakkal, bántalmazással járt. Megszoktuk, hogy bánthatnak minket, hogy irányíthatnak, hogy alá kell rendelődnünk mások szavának, parancsának.

Nem, nem kell.

Még akkor sem, ha úgy érzed, ez lett az általános, a „normális”. Az irányítás, kontroll, a külső megmondás, a manipuláció, a bántalmazás. Nem, mindez korántsem normális. És mindazok, akik ebből az energiából működtek, megszokták a felsőbbrendűséget, hogy mindig ők nyernek, hogy mindig nekik van igazuk.

Hogy megtehetik.

Nem. Nem tehetitek meg. Kurvára nem tehetitek meg.

Nem jogos semmilyen erőszak, semmilyen bántalmazás, semmilyen ítélet. Nincs az a kifacsart manipuláció, ami ezt igazolhatja. Nem jogos az, hogy elveszitek a szabad választásunkat. Nem jogos az, hogy megpróbáljátok ellehetetleníteni bárkinek az életét, akinek nincs szüksége rátok. Nem jogos a lopás, amivel károsítotok, nem jogos az a mocsok, amit ránk eresztetek, hogy majd’ megfulladunk benne!

Nem legitimálhatja semmi a mocskot, a hazugságot, a kihasználást, a lopást, az elvételt, az elvárásokat, a hazugságokat, az ítéleteket.

Fordul át a világ! Fordul át, és kérlek Téged, aki talán már lemondott ennek a lehetőségéről, aki visszahúzódna, mert nem akar ennek a mocsoknak a hatása alatt lenni, csak tarts ki, és kövesd a szívedet és a saját tudásodat. És ne hagyd, hogy mások romlott valósága magával rántson! Mert nagyon könnyű elhinni, hogy nincs más választásunk, hogy meg kell elégednünk azzal, ami a világban van.

Nem, nem kell.

Egy új világ van épülőben, egy új világ van születőben. Egy teljesen új energetikai alapokon épülő világ. Ami el fogja mosni a jelenleg még általános és „normális” világnak az alapjait, és a felépítményeit is. És mindez már zajlik. Valójában ahol most tartunk, az valami végletes kapaszkodás ahhoz, ami eddig volt, a régihez, amit megszoktak azok, akik mindezt működtetik, és most az utolsó lélegzetükig ragaszkodnak, hogy ezt fenntartsák.

Nem, nem lehet mindezt már fenntartani. Mindaz, ami ma „normális”, néhány év, évtized múlva már egy letűnt kor emléke lesz. És igenis, dőljön össze minden, ami rohasztja ezt a rendszert, a szíveket, korlátok és bántalmazás között tartva emberek százait, ezreit, millióit a világban.

Mert létezik egy tisztább, egy jobb, boldogabb, szeretetteljesebb valóság. Ahol nem egyformák, hanem egyenlőek vagyunk, ahol Önmagunk lehetünk, ahol nem bántalmaznak, korlátoznak és ítélnek meg minket azért, akik vagyunk.

A felemelkedés mindenki lehetősége. És a felemelkedést nem mindenki fogja választani. A felemelkedés egyénileg történik. És a felemelkedés NEM azt jelenti, hogy mást lenyomok, azért, hogy én felül maradjak. A felemelkedésben tisztaság és erő van. Erő és nem erőszak.

Tisztul a világ, tisztul a Föld és tisztul rajta minden. Most fordul át minden. Ne törődj bele, hogy ennek kell lennie, ne törődj bele, hogy nem lehet másképp.

De lehet. Mit tudsz TE ezért tenni? Talán azt érzed, hogy semmit. Talán azt érzed, hogy kicsi vagy, kevés vagy mindehhez.

Nem, nem vagy.

Óriási vagy, ha a szívedben béke, könnyedség, öröm, elfogadás és szeretet van. Igaz vagy.

És habár a világban még nem mindenhol érték az igazság, de hamarosan eljön az idő, amikor elfogadhatatlan lesz a hazugság.

És az igazak ideje jön el. A tiszták ideje jön el. A szeretet ideje jön el.

Ami azt illeti, valójában már eljött. És már működik, már ott van a láthatatlanban. Kell még kis idő, hogy láthatóvá váljon. Ahhoz, hogy láthatóvá váljon, láttatnod kell Neked is. Úgyhogy kérlek, ne fogd vissza a benned élő JÓT, a benned élő IGAZAT, a benned élő SZÉPET. Mutasd a világnak. Mutasd a világnak úgy, hogy nem kerülsz mások negativitása, bántalmazásának, ítéletének a hatása alá.

Ez lesz a szív ereje és a szív bátorsága, a szív lehetősége.

És ma felállok én, holnap felállsz Te, és kapcsolódjunk így egymáshoz. Tartsuk meg egymást mi, építsünk mi így együtt egy teljesen új világot!

Mindegy, mi van kint. Építhető, létrehozható egy másik valóság. És ezt az új életet, új valóságot mi hozzuk létre. Azzal, hogy nem hódolunk be. Hogy nem adjuk fel. Hogy kiállunk magunkért, egymásért, a jóért, az igazért. És így a gyerekeinknek talán már lehetősége lesz egy másik világban élniük, más működéseket megtapasztalniuk.

Mersz-e tovább látni a holnapnál, tudván azt, hogy minden választásod, döntésed kihat arra a jövőre, amit te magad is teremtesz? Tudom, hogy könnyű nem foglalkozni vele, legyinteni egyet és azt mondani, nem számít.

De tényleg nem számít?

Túlélni akarsz, vagy megengedni, elhinni annak a lehetőségét, hogy létezhet valami radikálisan más, mint amit eddig éltél, tapasztaltál? És ha elhiszed, hogy létezik, akkor elkezdheted megteremteni, és ha elkezded megteremteni, néhány év múlva már a valóságoddá válhat.

Ne add fel. Ne küzdj, ne harcolj azzal, amit látsz.

Mert akkor a hatása alá kerülsz. Te csak menj, tudatosan, hittel, magabiztossággal a szívedben, és ha bárki megkérdőjelez, csak mosolyogj. Ne dőlj be a visszahúzásnak, ne dőlj be az elértéktelenítésnek, a félelemkeltésnek, a manipulációnak.

Sokan akarják, hogy a világ ne változzon, mert nem érdekük a változás. De a világ változik és változni is fog. Ahogy mindig is, most is. Lásd, hidd, tudd. És óriási szereped van ebben.

Szakadj el a múlttól és fordulj a jelen és a jövő felé.

Találd meg magadban és éld az Erődet. Legyél büszke az egyediségedre, vedd észre a lehetőségeidet, és végül válassz. Válassz bátorsággal, hittel, magabiztossággal a szívedben! Keresd azokat, akik ezt az új, megtisztult minőséget képviselik, és ne foglalkozz azokkal, akik még nem.

Mit akarsz teremteni Önmagad számára jövődként, és a gyerekeit, unokáid számára?  Képes vagy rá! Mert sokkal erősebb és hatalmasabb vagy annál, mint ahogy képzeled…

A női minőség újjászületése

A női minőség újjászületése

A Nő, amikor szeret, bármire képes. Átfordítja a lehetetlent lehetségessé, képes a korlátait meghaladva felülmúlni Önmagát, és azzal, hogy Önmagát felülmúlja, megnyitja a teret az eddig nem látott, elérhetetlennek tűnt lehetőségekre. A női minőség ereje a maga passzív formájában korántsem elértéktelenítendő, és eddig még soha nem látott lehetőségeket rejt.

Mindezt Nőként egyedileg kell felfedezzünk magunkban. Az a Nő, aki ezt maga nem ismeri fel, saját magát értékteleníti el. A női tér tartás és a lehetőségekre való éberség ereje óriási. Kevés szó esik erről, mivel ismeretlen terület, nekünk Nők számára is. A Nők többsége eddig az aktív, férfias energiáiból teremtett, ezt élte, ezt használta. Óriási bátorság kell ebből kilépve (mindezt nem elutasítva és sutba vágva, hanem integrálva) megnyitni magunkat valami új felé.

Nagyon sok Nő számára kérdés, hogyan élje meg a nőiségét. Van, aki még egy bántalmazó, alárendelt kapcsolódásból próbál kilépni, ami nem tud megtörténni az erőbe állás nélkül. Ilyenkor az Erőhöz való visszakapcsolódásra van szükség. De vannak olyan Nők is, akik már élik, ismerik, tudják az erejüket. Az Erőnek egyfajta színét, árnyalatát, minőségét.

Nőként először a férfias erőt tapasztaljuk meg, mert ezt ismerjük. Sok Nő számára most a legnagyobb kihívás az, hogy rendbe tegye a fejében ezeket a dolgokat. Érezzük, hogy valami nincs rendben nálunk az Erő témájában. Érezzük, hogy van tovább. Érezzük, hogy létezik valami azon az Erőn túl, amit eddig ismertünk.

A legtöbb Nőben éled a NŐI ERŐ! Ami más, mint amit eddig ismertünk, más, mint ami eddig a valóságunk volt. Másképp, mást hoz ki belőlünk a világ, és a benne lévő változás.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Hogyan találd meg a női Erődet, és ha megtaláltad, hogyan éld úgy, hogy az könnyű és örömteli legyen számodra?

Tegyük rendbe a női erő témáját, akinek időszerű lépjen túl az eddig ismert férfias energiákon, és merje felfedezni azt a lágyabb, befogadóbb, passzívabb női minőségét, ami eddig felfedezetlen volt, de óriási kincseket rejt! Erre hívlak, kezemben, lényemben, szívemben a Tűz, ami adjon Fényt neked a sötétségben. És ha Együtt elindulunk, akkor tapasztaljuk meg, hogy nem is olyan veszélyes út mindez. Van választásod, igenis választhatod. Nem kell lemondanod a nőiségedről és a valódi nőiségedben lévő varázslatos Erődről, és nem kell egyedül lépkedj az úton tovább!

A Nő, ha ebbe beleáll, a párkapcsolat katalizátoraként képes az invitálásra, már egy másfajta minőségben. Ennek az ideje van itt, a nőiségben való újjászületésnek, az „igazi” női minőség felfedezésének és választásának, ami magával hozza a férfi minőség tisztulását és ezáltal a párkapcsolatok újjászületését is.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Az Együtt teremtésben rejlő kiaknázatlan lehetőségek óriásiak!

Azonban hogy ide eljussunk, ennek része a nemet mondás és elengedése annak, ami nem működik, mert ezáltal teret nyitunk valamire, ami pedig egyébként lehetséges lenne.

A szív megnyitásának is időszerűsége van, és ebben is nekünk Nőknek óriási a szerepünk. A Szeretet valójában az ítéletmentesség tere, ahol nincs ítéletünk sem magunkról sem másokról. Az a Nő, aki képes ezt az ítéletmentes teret tartani, óriási lépést tesz afelé, hogy a Férfit invitálja abba az ítéletmentes térbe, ahol nem ítéli meg Önmagát.

A női minőség újjászületése, a megengedés és szeretetteljesség ereje lesz tehát annak az „új világnak”, új jövőnek az alapja, aminek az alapjait energetikailag most rakjuk le. Ennek szükséges eleme az erőbe állás és a nagyságunnkal való megbékélés, de ez szintén egy komplex téma, amiről majd legközelebb mesélek…

Ősbizalom…. Vezetve vagy…

Ősbizalom…. Vezetve vagy…

Vezetve vagy. Ide jutottunk el a Szívtudatosság ébredése program végén. Hogy az Egységhez, az önátadáshoz, és ehhez a „vezetve vagy élményhez” kell ennek az ősbizalomnak a helyreállítása is. Nagyon intenzíven megjelent az energia, és közben az is hogy itt még bizony van munka. Hétköznapi helyzetekben mutatkozik meg mindez….

Az irányításról, a kontrollról való lemondás. Nem teljesen, csak úgy, pont annyira, hogy ne ragaszkodj mindenáron az irányításhoz, olykor engedd, hogy vezessenek. Az Univerzum is, illetve Nőként a párkapcsolatodban a Férfi is. És az ellenállásom a „vezetve lenni” minőség felé tapintható volt. Mintha Nőként ott állnék Isten és a Férfi között, és mindkettő azt kérné tőlem, hagyjam, hogy vezessenek. Én meg rettegek, hogy na nemár… És néhány pillanat múlva mintha Isten és a Férfi egyesülne, már nem érzem őket különállónak… Ott áll előttem a FérfiIsten…. és arra kér, engedjem meg, hogy vezethessen…. Te jó Isten.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

És én érzem a zsigereimben hogy valamikor ezt így éltem, hagytam, és hogy milyen jó volt…. de hogy valami történt… Valami történt, valami eltörött…. Mint a cirkuszban az attrakció közben, a Nő háló nélkül ugrik, és a Férfi nem kapta el…. Pedig gyakoroltak, pedig működött ezerszer, aztán egyszer, történt valami, amikor a feltétel nélküli ősbizalom eltört. Zuhanás, mélyre, fájdalom.

Hogy nincs ott, amikor pedig ott kellene lennie.

Lehet, hogy csak egy tizedmásodperccel késett el, de akkor sincs ott…. és nem kapott el… És az eskü, fogadalom utána, hogy akkor megbízhatatlan. Hogy soha többet nem bízok, hiszen bízni veszélyes…. Ha bízom, sérülök. Inkább egyedül, inkább, ha kell beledöglök, de akkor is egyedül, akkor sem bízom….

És most itt áll velem szemben a Férfi is és Isten is, és azt kérik, bízzak…. És az agyam tudja, hogy ez a következő lépés, de a szívem még ellenáll…. pedig le kell engedjem a szívembe…. és helyre kell tennem ezt az ősbizalom sérülést. A láthatatlanban IS és a Férfiban IS. Szeretném megtapasztalni az élményt, hogy vezetve lenni JÓ. Vezetve lenni BIZTONSÁGOS.

Talán van valami önítélet is, hogy mindezt én hagytam, én teremtettem, az “én hibám”. Látnom kellett volna, hogy nem kap el. Miért nem láttam? Ezt is érdemes lehet elengedni. Merthogy végül nincsenek véletlenek, csak választások. Mit akartam valójában megtapasztani? Mi volt a választásom itt? Mit akartam tudni?

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Sok “mumusom” volt az évek alatt. Kezdetben az elengedés, most a befogadás, és végig, láthatatlanul mindeközben ott munkálkodott a bizalom, vagyis inkább a bizalmatlanság. Az ősbizalom valamikor átminősült bizalmatlansággá. Most ennek a transzformációja történik.

Mert az út az Egységbe energetikailag azokon a lépéseken keresztül vezet, ahol az Egységből való kilépés történt.

A sérüléseinknek köszönhetően szűnt meg az Egység, a sérüléseink gyógyulásával pedig visszatalálunk. Magunkhoz. Ahhoz az isteni Önmagunkhoz, akik vagyunk.

Sokszor kerestem az utolsó ajtót…. Sokszor hittem az, hogy ez lesz az utolsó ajtó…. Már megengedésbe kerültem azzal, hogy akárhány ajtó áll előttem, hajlandó vagyok mindbe belemenni. Ide is. Most. Kértem az Eget, mutassa meg, hol, mikor, miben sérült ez az ősbizalom. Mikor döntöttem el, hogy nem hagyom, hogy vezessenek.

Mert igen, Vezető vagyok, de végül minden Vezető egyben követő is…. Követ Önmagában valami istenit…. a láthatatlant, ami mindent megtesz azért, hogy végső soron felemeljen….

Nem elvenni akar soha semmit. Hanem adni, segíteni a teljességhez való visszaérkezésbe.

Sokszor éreztem, hogy vezetve vagyok, de az az igazi, feltétel nélküli önátadás még nem történt meg. Így most ennek a lépése következik. Az Egységbe lépni a kétségek felszámolásán keresztül lehet. Ha választod, elérhető számodra is. A kétségek, amelyek pedig megmutatják magukat, segítenek, hogy meghaladd Önmagad, és ennek köszönhetően Önmagad legnagyszerűbb isteni részéhez csatlakozz, magadba olvaszd, és azzá válj. Ragyogó nagyszerű, tudatos Csillaggá, aki szeret, és akit szeretnek, aki vezet, és akit vezetnek, aki örömben van és ebből az örömből teremtve éli a csodákkal teli életét. Köszönöm Élet, hogy elvezettél ide.