A szerelem sebezhetőség, bizalom és befogadás

A szerelem sebezhetőség, bizalom és befogadás

Sok mindent teszünk, vagy pont nem teszünk a szerelem nevében. A szerelmet sokan élik meg függőségnek, a „mi lesz velem nélküle” érzés azonban sosem a szerelem tiszta minőségéről szól. A szerelemben sebezhetőség van, bizalom és befogadás. A szerelmet adni és befogadni valójában a létezés egy örökké változó, örökké teremtő és örökké túlcsorduló állapota.

Sebezehetőség

Szerelem nincs sebezhetőség nélkül, mert vállalnom kell először Önmagam, majd a másik felé a vágyaimat, az érzéseimet, a lényemet. A szerelemben nincsenek falak, hanem vagyunk, áradunk, nem csak egymásnak és egymásért, hanem egy olyan minőséget megélve, aminek köszönhetően többet hozunk ki magunkból, egymásból és Együtt nagyobb hozzájárulások vagyunk a Világhoz, mint külön-külön.

A szerelem áramlás, ami lehetőségeket nyit valami többre, azáltal, hogy Önmagamból többet fedezek fel általa.

A szerelem invitálás arra, hogy másképp is lehetséges, de ehhez nyitnom kell minderre. A szerelemben nincs védekezés, már nem félek sem megmutatni, sem adni magam. A szerelem lehet egy próba, aminek köszönhetően Önmagammal küzdök meg először. A saját félelmeimmel, nézőpontjaimmal, elképzeléseimmel, vágyaimmal, múltammal, jelenemmel és jövőmmel.

Ha olvasnál még tőlem, az eddig megjelent könyveimet itt találod:

Bizalom

A szerelemben bizalom van, hogy merem-e vállalni azt, hogy bízok? Igen, ismét. Akárhányszor törtek össze, akárhányszor vágtak át, akárhányszor haltam meg más miatt, újra feltámadtam, újra érzek és újra merek kapcsolódni. Kilépek a páncélomból és újra merek sebezhető lenni és átadni magamat, a szívemet, a lényemet. A szerelem tehát egy invitálás arra, hogy kilépjünk a falaink mögül és megmutassuk magunkat. Először talán csak saját magunk, majd a másik számára, végül pedig az egész Világnak.

A szerelem által világok omolhatnak össze, olyan világok, amelyben már nem tudunk működni és világok is nyílhatnak, hogy teljesebbé, élőbbé és nagyszerűbbé tegyenek minket.

A szerelem ezért a legnagyobb transzformáló Erő, kiemel a mélyből, hogy a magasságokba repítsen.

A szerelem választása ezért egyben a változás és a megújulás választása is egyben. Amíg elfojtod a szerelemet, az Élet egyik legelemibb és legtáplálóbb energiájától vonod meg magad. Az Élet szeretne hozzájárulás lenni számodra, és változatos formában ad. Ha megnyitod magad az Életre, az Élet is megnyílik számodra.

Access Bars® facilitátorként számos eszközzel tudlak segíteni, olvass a Bars tanfolyamról itt:

Befogadás

A szerelem befogadás. Hogy ott állok előtted lemeztelenedve, lényem a lényeddel szemben és csak vagyok. Ez pedig olyan eszméletlenül ijesztő tud lenni, hogy vajon elég vagyok-e. Elég vagyok-e így is, mindenféle cicoma nélkül, csak én, anélkül, hogy a cselekvésbe, az adásba menekülnék előled. Mert az egy dolog, hogy én befogadlak, hát persze, de vajon én be leszek-e fogadva.

A befogadás élménye, a valakihez tartozás élménye a szerelem valódi szentsége.

Elfogadni ítéletek, feltételek, elvárások és kivetítések nélkül, és elfogadva lenni ítéletek, feltételek, elvárások és kivetítések nélkül. Kinek adod és kitől kapod?

Maga a szerelem is újjászületés előtt áll, levetve magáról mindazt a hamisságot, amivel az évezredek alatt felruházták, de ami nem is ő valójában.

Most van-e itt az idő új fejezetet kezdeni a kapcsolatainkban, a kapcsolódásainkban, az életünkben? Elhagyva mindazt, ami már nem szolgál, ami hátráltat, ami nem mi vagyunk, megnyitva magunkat az Élet varázslata és csodája előtt? Hogy a szerelem ne a szenvedésről és Önmagunk feladásáról, hanem sokkal inkább az örömről és az Önmagunkra találásról szóljon.

 

Ha tetszett a cikk és úgy érzed, hozzájárulás lehetek még másképp is az életedhez, szeretettel látlak személyesen az Access Bars®-, Facelift® vagy Testtanfolyamaimon, workshopokon, kezeléseken vagy online előadásokon, facilitáláson.

13 + 8 =

Kívülálló

Kívülálló

Úgy érezte, soha nem tartozik sehová. Mintha az évek során az vált volna normálissá, hogy nem normális. Megszokta az ezzel járó falakat, a kirekesztettség, a sehova sem tartozás élményét. Talán pont ezért vágyott rá. Tartozni valahová, tartozni valakihez. Belevegyülni a tömegbe, eltűnni, látni, de nem láttatni, megbújni a sarokban. Ahogy a szürke kisegerek szokták, hiszen mégis… kinek is kellenének?

Nem értette, miért lenne rossz az, amit ő szeret, ami számára öröm. A világ tele van nagyszerűséggel, információkkal, felfedezésre vágyó csodákkal. És falta őket, többet akart, mindig többet és többet. Megismerni, elolvasni, tudni. A maga módján, a maga eszközeivel, a maga tempójában. Kinevették. Szóval elbújt inkább.

De annyira mégsem tudott, hogy ne bántsák. A kirekesztettség, a kívülállóság, a megbélyegzés nyomai zárták be éveken keresztül, így nehezen nyílt.

Nehezen nyílt és végletesen szeretett. Vagy mindent adott, vagy semmit. De a legnehezebb mégis talán Önmaga előtt volt megnyílnia. És az igazság előtt.

Az igazság előtt, ami ott lappangott körülötte, és amiről próbált nem tudomást venni. Évek teltek el az árnyékban és jó is volt mindez neki. Hiszen végre szerették, végre elfogadták, végre tartozott valahová. Kényelmes volt, mégis idővel valami hívta, nem hagyta nyugodni.

Nem hagyta nyugodni a kíváncsiság, hogy mi lehet az ismert határokon túl… A vágyainak utat engedve megtanulta közömbösen szemlélni a világot és benne az embereket, akik olykor kimérten, olykor irigykedve, olykor furcsa szemmel néztek rá.

Ha olvasnál még tőlem, az eddig megjelent könyveimet itt találod:

Más volt. Más volt kiskora óta, neki nem működtek azok, amelyek a többségnek. Sokáig érezte magát rossznak emiatt. Kívülállónak. Szeretett volna apró homokszem lenni a sivatagban, elvegyülve a többi homokszem között, játszva a széllel, repülve új világok ismeretlen tájai felé. Szeretett volna hópehely lenni és beolvadni a téli tájba, színtelenül mosolyogva a belőle hógombócot formáló gyerekekre.

Mindent megtett, hogy eltűnjön…

Nem sikerült. Mert mindig, amikor megpróbálta, az Élet kisodorta a homokszemet a sivatag porából, és nem mosolyoghatott tovább hópehelyként sem a gyermekekre. Pedig csak egy kérdéssel kezdődött, amiben Önmagát és a lehetőségeit kereste.

Évek sem teltek el, mások mindent megtettek, hogy eltüntessék.

Nem sikerült. Valami különös élni akarásnak köszönhetően mindig felállt. Pedig olyankor zokogott a teste, zokogott a lelke, oly keservesen, az igazságtalanságnak való teljes megadásban… Kulcsmomentumok voltak ezek, amelyek megpróbálták eltéríteni… megtörni… megakadályozni abban, hogy megismerje…

Utána a létezése lett könnyebb… Szárnyai nőttek és kíváncsian próbálgatta őket.

Öröm, könnyedség, valami elementáris és kifogyhatatlan energia áradt belőle. És kezdte levetni a rút kiskacsa jelmezt… Még mindig kívülálló volt, de a világa már egyre nagyobb volt. Csak suhintott egyet a szárnyaival, amivel bárhová elrepülhetett, bárkit felemelhetett, és bárkit összetörhetett.

Access Bars® facilitátorként számos eszközzel tudlak segíteni, olvass a Bars tanfolyamról itt:

Kívülálló volt gyerekként és kívülálló maradt felnőttként is. Nem tudta eldönteni, hogy ő zárja-e ki a világot, vagy a világ őt. Talán nem is volt fontos, talán nem is volt különbség. Talán kicsit élvezte is a hatalmat, hogy nem enged be akárkit. Talán kegy volt minden szó, amit adott, és minden szó, amit befogadott.

Ha kellett, orkán volt, forgószél, tornádó, szélvihar, ami felbolygat, felemel, átfordít és megsemmisít. És olykor lágy szellő volt, napsütés a szélcsend tikkasztó süketségében, a forma tartalom nélkül és a tartalom forma nélkül…

A NŐ volt, a zabolázhatatlan, megfélemlíthetetlen, rendíthetetlen ERŐ, ami ősidők óta egyszerre teremt és pusztít, és csak annak adja meg magát, akiben ugyanezt az ERŐT érzi… és Neki sem könnyen…

Valami méltóságteljes főhajtás ez… A Társ Tisztelete, aki képes arra, hogy megszelídítse azt a zabolázhatatlan, megfélemlíthetetlen és rendíthetetlen ERŐT, ami végül fejet hajt előtte.

És Vele nem érzi már magát kívülállónak sem. Pedig „csak” ott van. Csodaként a csillagpor fényében, hogy egy nap majd hópehelyként újra elolvadjon a tenyerében…

Ha tetszett a cikk és úgy érzed, hozzájárulás lehetek még másképp is az életedhez, szeretettel látlak személyesen az Access Bars®-, Facelift® vagy Testtanfolyamaimon, workshopokon, kezeléseken vagy online előadásokon, facilitáláson.

11 + 5 =

Vad rohanás…

Vad rohanás…

 

Elindultam… Pedig nem szerettem futni. Mégis, mintha most az életemért futnék. Egy más életért, mint amit eddig ismertem, egy más életért, mint amit valaha is reméltem, egy más életért, mint amiről valaha is álmodtam. Elindultam, úgy, hogy nem volt biztosíték semmire. Most sincs.Bővebben

Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz?

Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz?

Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz? Nem húzni-vonni, nem irányítani, nem megmondani neki merre és hogyan menjen, nem csapdába csalni, de nem is rettegni attól, hogy ő vezet zsákutcába? Hanem egyszerűen kísérni? Ott lépdelni mellette és kísérni hegyeken-völgyeken, hol a pokolra szállva, hol a mennyországba szárnyalni vele?Bővebben

Ne akard megúszni!

Ne akard megúszni!

Voltak dolgok, amiket egyszerűen csak meg akartam úszni. Helyzetek, amelyekkel nem mertem szembenézni, vagy amelyekben kivárásra játszottam. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez sosem jön össze. És talán nem is baj. Mert ha hajlandó vagy beleállni, ha hajlandó vagy tapasztalni, akkor rájöhetsz, hogy olyan ajándékot tartogat mindez, amit egyszerűen meg kellett szerezz, magadévá kellett tegyél, hogy többé soha ne zárd ki az életedből.Bővebben

Szeretni nem lehet hiábavaló

Szeretni nem lehet hiábavaló

Amikor útnak indulunk, tele vagyunk reménnyel, lelkesedéssel, tűzzel, tettre készséggel és hittel. Az út során érnek minket hatások, változunk, formálódunk, tanulunk. Ha nehézség jön, megküzdünk vele, ha lehetőség, választjuk, ha ellenség, legyőzzük, ha barát, befogadjuk. Habár mondják, hogy nem a célba érkezés számít, hanem maga az út, azért valahol mélyen mégis azért indulunk el, hogy egyszer megérkezzünk. Épp ezért az út tanulsága nem lehet az, hogy szeretni hiábavaló lenne. Hadakoztam Istennel nemrég, mert nem lehet, hogy ezt akarná…Bővebben

Amikor a szerelem kopogtat

Amikor a szerelem kopogtat

Amikor a szerelem kopogtat, ajtót nyitsz-e neki? Beengeded-e, hogy megajándékozzon a csodáival, elfeledtessen mindent, ami volt, új kapukat nyitva a lehetőségekre?

Amikor a szerelem kopogtat, hagyod-e várakozni, netán hangosan-haragosan elküldöd, hogy ne is próbálkozzon tovább?

Bővebben

Nem szükségem van Rád, hanem választalak

Nem szükségem van Rád, hanem választalak

Ha szükségből működnék, bárki jó lenne. Akkor szinte mindegy lenne. Mindegy lenne, csak legyen valaki, aki fenntart valamiféle látszat biztonságot számomra, aki jó, akire lehet számítani, aki kiszámítható. Nem szükségem van rád, mert egyedül is boldogulok, élem az életem, teremtek, választok. Lehetőségeket, csodákat és többek közt Téged is.Bővebben

A szeretet koldusai

A szeretet koldusai

A szeretet valami különleges, láthatatlan, megfoghatatlan, mégis mindennél éltetőbb fűtőanyag az életünkben. Adjuk és kapjuk – jó esetben feltételek nélkül. Mégis vannak, akik saját önképük torzulása miatt valahogy nehezen tudják elhinni, hogy a szeretet nekik is ugyanúgy jár, mint másoknak. Így megelégednek bántalmazó kapcsolatokkal, alárendelődéssel, a szeretet nevében történő durva manipulációkkal. A szeretet koldusai ők, akik sokáig és sokat tűrnek egy csepp szeretetért.Bővebben

A Nő születése

A Nő születése

A Nő nem egy pillanat alatt születik. És a Nő születése nem is a biológiai születéssel veszi kezdetét. Kislányként indulunk az úton és nem mindenkiből lesz Nő. Vannak, akik fiússá válnak, mások harcos Amazonná, megint mások elnyomottá valaki oldalán. Nem a biológiai nemünk tesz minket Nővé. Hanem sokkal inkább az a belső transzformáció, ami az út során történik bennünk. Ehhez pedig legtöbbször kell A Férfi, aki felébreszti bennünk a Nőt. Bővebben