Árnyékból a Fényre

Árnyékból a Fényre

Elég nagy a Világ…Elférünk benne… megtalálnak minket és mi is megtaláljuk azt, akikkel nekünk működik az Élet… Ha Önmagad vagy, megmutatva magad olyan sebezhetőnek, aki valójában vagy, invitálás leszel másoknak is erre… HA MERSZ Önmagad lenni, nem pedig tettetni, hogy az vagy, nem kontrollálni, nem birtokolni, félve hogy kiderül, valójában milyen kicsinek látod magadat…

 

Falak mögül

Többet tudok az egységközösségről, mint amire rá mertem eddig  nézni… Falakkal működtem éveken keresztül, mert megszoktam… Évtizedek sőt életek alatt. Egyszerűbb volt védekezni… Sokáig sok mindenkivel szemben védekeztem… Most kezdenek ezek a falak leomlani és furcsa élmény azt tapasztalni, hogy az éberségem is hatványozottan megnő. Érzem, igaz az, hogy a falak mögül nem lehet igazán ébernek lenni… A falaid mögül vak vagy, bár akkor is érzékelsz, de folyamatosan kételkedsz magadban…

Sosem vágytam nagyságra, sosem vágytam elsőségre, sosem vágytam hírnévre, sosem vágytam sikerre… A legnagyobb feladatom ez volt, kilépni ebből az ördögi körből, hogy habár nem vágyom rá, mégis bele kell álljak, mert ez az utam… így működik az életem… Kicsiben nem, csak nagyban… Pedig bújtam volna oly sokáig oly sok mindenki mögé… Egyszerűbb lett volna, hiszen ha elbújok, akkor biztonságban vagyok. Ha kiállok, megint bántani fognak, megint sérülhetek. De nem hagyta az Élet… „Rákényszerültem”, hogy mozduljak. Az Árnyékból a Fényre…

Mások mögött kudarcra voltam ítélve. És minden egyes lépéskor, amikor kiléptem az Árnyékból a Fényre, akkor viszont jött a siker, jött az elismerés, jött az Önmagam teljességének felfedezése.

Ez pedig frusztráló sok embernek. Akik AKARJÁK a sikert, a fényességet, a pompát, az elsőséget, a hírnevet. Akik mindent megadnának érte, akkor sem kapják. Volt, akit kifejezetten erre facilitáltam, volt akiben egyszerűen csak zsigerből érzem, hogy így működik. Király(nő) akar lenni, de nincs meg benne az alázat, hogy adjon. Önzetlenül, nem fogva vissza pénzt, időt, energiát, nem lesve hátsó szándékot, nem akarván bizonyítani semmit…

Az igazi királyi minőség sosem öncélú, hanem mindig valami nagyobbra invitálás. Nem magamért vállalom a nagyságot, hanem, hogy másokat is Önmaguk nagyságának elismerésére invitáljak.

Ha olvasnál még tőlem, az eddig megjelent könyveimet itt találod:

Első vagyok…

… de ezzel nem élek vissza, ezzel nem hivalkodom, ezzel nem akarok bizonyítani semmit. Mert első vagyok egy úton is, ahol még senki nem járt. Így első vagyok a veszélyekben is, amikor taposom az utat – részben Önmagamnak, részben pedig másoknak. Amit találok az úton, megosztom. Nem birtoklom a tudást, nem sajátítom ki, nem élek vissza vele. Összhangban működök a természettel, összhangban működök az energiákkal, összhangban működök a bennem élő vágyakkal és a teremtéssel.

Magamért ÉS Másokért IS. Egyszerre. Feladatom, működésem, lényem része, a felelősségem, hogy adjak, de nem mindenáron, nem megmentve, nem magamat feláldozva, nem magamat háttérbe szorítva. Akkor, úgy és ahogy mindenki számára a lehető legtöbbet teremti.

Egy…S…Ég… Létra vagyok az egyén és az Ég között…

Híd, ami átvezet a tudattalanságból a tudatosba, az ismeretlenből az ismertbe. Mágus, aki varázsol, Harcos, aki harcol, Gyógyító, aki gyógyít, Vezető, aki vezet. Minőségeket mutat: jót is, rosszat is. Nem ítél, főleg nem Önmagát, kockáztat, hajlandó veszíteni és túllépni a saját korlátain. Mutatja, hogy más is lehetséges. Nem szavakkal, hanem példával.

A szavak és az energiák egységbe forrtak, és így a tisztánlátás teljességével ajándékoznak meg. A tisztánlátás, ami vezet – már nem félre, hanem valami nagyszerűbb jövő felé…

Access Bars® facilitátorként számos eszközzel tudlak segíteni, olvass a Bars tanfolyamról itt:

Kilépni az Árnyékból a Fényre senki nem tud helyetted

Mindnyájunknak megvannak a magunk árnyai, a magunk démonai, a magunk kísértetei, a magunk harcai… De sokunk ért el odáig, hogy most van itt az idő búcsút mondani a démonoknak, kísérteteknek, harcoknak és egy újabb, más, harcok nélküli jövőt választani. Mert a Fény mindnyájunkat vár, a tudatosság mindnyájunk számára elérhető. És hogy Te ki vagy és milyen szereped van a nagy mozaik kirakósában – az a Te utad ajándéka, hogy felfedezd, megéld és válaszd.

És mindnyájan bukunk el, mindnyájan hibázunk, mindnyájan futunk zsákutcába. De ne hagyd, hogy elvegyék a szárnyaid, ne hagyd, hogy mások a kicsinyességükkel, a korlátaikkal megfosszanak attól, aki valójában vagy, és aki lehetsz, ha választod.

Éberebb vagy, mint azt gondolod.

És ha mersz benne hinni, ha mersz kilépni a saját falaid mögül, akkor észre fogod venni mindezt. Mert lehull a lepel, amivel eddig eltakartad magad elől a látványt, és ami elbizonytalanított.

Legyél az a Fény, aki Fényt visz mások életébe!

És ragyogj túl bárkit! Akiben ugyanis szintén az igazi nagyság fénye ragyog, nem fog sem félni tőled, sem korlátozni és a nagyságodat sem fogja irigyelni. Persze mindig lesznek olyanok, akik kicsinyes játszmákkal vesződnek. De velük… egyszerűen nincs többé dolgod.

Ha tetszett a cikk és úgy érzed, hozzájárulás lehetek még másképp is az életedhez, szeretettel látlak személyesen az Access Bars®-, Facelift® vagy Testtanfolyamaimon, workshopokon, kezeléseken vagy online előadásokon, facilitáláson.

8 + 1 =

Türelmesen szeretlek…

Türelmesen szeretlek…

Sokat gondolkoztam azon, hogy megosszam-e ezt nyilvánosan… Ilyet csak ritkán teszek, de A szeretet lélegzete című könyvemben már volt rá példa. Nem cikk következik, hanem egy levél, amit én írtam néhány hete. A személyes történeteimmel, írásaimmal inspirálni szeretnélek, hogy lásd, másképp is lehetséges, mint ahogy most gondolod – az életed bármelyik területén, a párkapcsolatodban is. Ne utánozz, nem kell így tenned, ahogy nekem, tedd azt, amit a szíved diktál, csak tudd, hogy létezhet másképp, mint ahogy most működsz, ahogy most hiszed. A kérdés pedig Nőként számunkra sokszor az, hogy te tudunk-e türelmesen szeretni?

Türelmesen szeretlek…  

És várom, hogy elhidd, hogy szeretve vagy és megengedd Magadnak is… 

Sajnálom, hogy nem szerettek még így korábban… Sajnálom, hogy nincs élményed arról, hogy nem kell semmit tenned érte… hogy nem kell semmit adnod érte… Hogy elég, hogy csak létezel, hogy vagy… Sajnálom, hogy talán egyetlen Nőtől sem kaptad ezt meg…. De én most itt vagyok… és simogatlak a szeretetemmel….

Nekem a legszebb ajándék az, ha látlak… és igen, talán Neked is… 

Azért adok, mert jól esik, nem azért, mert várom, hogy viszont adj bármit is… Mert a Világot járva is velem vagy, mert a szívemben vagy… és csak azt akarom, hogy tudd ezt… Tudd ezt, és végre elhidd… 

Ki tudja… talán ezért teszem ezt… hogy átírjam benned azt, ami rögzült… talán nagyon… nagyon régen valamikor… hogy a szeretetért meg kell dolgozni, a szeretetet meg kell érdemelni… a szeretetért meg kell harcolni…

Nem…

Ha olvasnál még tőlem, az eddig megjelent könyveimet itt találod:

A szeretet nem trófea, amit csak a győztesek kapnak…

A szeretet nem küzdelem, amiért vérünket kell ontsuk… A szeretet nem árucikk, amiért fizetnünk kell…

A szeretet akkor is jár, ha semmid nincs és a szeretet akkor is jár, ha mindened megvan… Akkor is szeretlek, ha semmid nincs és akkor is szeretni foglak, ha mindened meglesz…

És csak várok türelmesen, amíg ezzel megbarátkozol… és elkezded szeretni magad annyira, hogy megengedd magadnak, hogy szeress… Mert szeretni nem bűn és szeretni nem szégyen… Szeretni nem csak a kiváltságosoké… Szeretni szabadság… És szeretve vagy…

Access Bars® facilitátorként számos eszközzel tudlak segíteni, olvass a Bars tanfolyamról itt:

Szeretlek az első perctől kezdve, mióta találkoztunk… sőt talán sokkal…. sokkal régebb óta… És a szeretetemet nem veheti el senki, nem befolyásolhatja senki… nem ölheti meg senki….

Téged szeretni a Világ legkönnyebb dolga… 

Téged nem lehet nem szeretni…

Sajnálom, ha ezt nem így érzed… Sajnálom, ha ezt még soha senki nem mondta… Sajnálom, ha ezt még soha senki nem éreztette Veled… Sajnálom, ha mások nem így látták, ha mások függővé tették a szeretetüket a pénztől, ha mások elbizonytalanítottak ebben, ha mások hazudtak Neked a szeretetről…

Én akkor is… kitartóan és türelmesen… vagyok Neked és “csak” szeretlek…. Úgy, ahogy csak én tudok szeretni…. Úgy, ahogy csak én tudlak szeretni….

 

Ha tetszett a cikk és úgy érzed, hozzájárulás lehetek még másképp is az életedhez, szeretettel látlak személyesen az Access Bars®-, Access Alapozó, Neked Megfelelő Hang, Facelift® vagy Testtanfolyamaimon, workshopokon, kezeléseken vagy online előadásokon, facilitáláson.

1 + 13 =

A szerelem sebezhetőség, bizalom és befogadás

A szerelem sebezhetőség, bizalom és befogadás

Sok mindent teszünk, vagy pont nem teszünk a szerelem nevében. A szerelmet sokan élik meg függőségnek, a „mi lesz velem nélküle” érzés azonban sosem a szerelem tiszta minőségéről szól. A szerelemben sebezhetőség van, bizalom és befogadás. A szerelmet adni és befogadni valójában a létezés egy örökké változó, örökké teremtő és örökké túlcsorduló állapota.

Sebezehetőség

Szerelem nincs sebezhetőség nélkül, mert vállalnom kell először Önmagam, majd a másik felé a vágyaimat, az érzéseimet, a lényemet. A szerelemben nincsenek falak, hanem vagyunk, áradunk, nem csak egymásnak és egymásért, hanem egy olyan minőséget megélve, aminek köszönhetően többet hozunk ki magunkból, egymásból és Együtt nagyobb hozzájárulások vagyunk a Világhoz, mint külön-külön.

A szerelem áramlás, ami lehetőségeket nyit valami többre, azáltal, hogy Önmagamból többet fedezek fel általa.

A szerelem invitálás arra, hogy másképp is lehetséges, de ehhez nyitnom kell minderre. A szerelemben nincs védekezés, már nem félek sem megmutatni, sem adni magam. A szerelem lehet egy próba, aminek köszönhetően Önmagammal küzdök meg először. A saját félelmeimmel, nézőpontjaimmal, elképzeléseimmel, vágyaimmal, múltammal, jelenemmel és jövőmmel.

Ha olvasnál még tőlem, az eddig megjelent könyveimet itt találod:

Bizalom

A szerelemben bizalom van, hogy merem-e vállalni azt, hogy bízok? Igen, ismét. Akárhányszor törtek össze, akárhányszor vágtak át, akárhányszor haltam meg más miatt, újra feltámadtam, újra érzek és újra merek kapcsolódni. Kilépek a páncélomból és újra merek sebezhető lenni és átadni magamat, a szívemet, a lényemet. A szerelem tehát egy invitálás arra, hogy kilépjünk a falaink mögül és megmutassuk magunkat. Először talán csak saját magunk, majd a másik számára, végül pedig az egész Világnak.

A szerelem által világok omolhatnak össze, olyan világok, amelyben már nem tudunk működni és világok is nyílhatnak, hogy teljesebbé, élőbbé és nagyszerűbbé tegyenek minket.

A szerelem ezért a legnagyobb transzformáló Erő, kiemel a mélyből, hogy a magasságokba repítsen.

A szerelem választása ezért egyben a változás és a megújulás választása is egyben. Amíg elfojtod a szerelemet, az Élet egyik legelemibb és legtáplálóbb energiájától vonod meg magad. Az Élet szeretne hozzájárulás lenni számodra, és változatos formában ad. Ha megnyitod magad az Életre, az Élet is megnyílik számodra.

Access Bars® facilitátorként számos eszközzel tudlak segíteni, olvass a Bars tanfolyamról itt:

Befogadás

A szerelem befogadás. Hogy ott állok előtted lemeztelenedve, lényem a lényeddel szemben és csak vagyok. Ez pedig olyan eszméletlenül ijesztő tud lenni, hogy vajon elég vagyok-e. Elég vagyok-e így is, mindenféle cicoma nélkül, csak én, anélkül, hogy a cselekvésbe, az adásba menekülnék előled. Mert az egy dolog, hogy én befogadlak, hát persze, de vajon én be leszek-e fogadva.

A befogadás élménye, a valakihez tartozás élménye a szerelem valódi szentsége.

Elfogadni ítéletek, feltételek, elvárások és kivetítések nélkül, és elfogadva lenni ítéletek, feltételek, elvárások és kivetítések nélkül. Kinek adod és kitől kapod?

Maga a szerelem is újjászületés előtt áll, levetve magáról mindazt a hamisságot, amivel az évezredek alatt felruházták, de ami nem is ő valójában.

Most van-e itt az idő új fejezetet kezdeni a kapcsolatainkban, a kapcsolódásainkban, az életünkben? Elhagyva mindazt, ami már nem szolgál, ami hátráltat, ami nem mi vagyunk, megnyitva magunkat az Élet varázslata és csodája előtt? Hogy a szerelem ne a szenvedésről és Önmagunk feladásáról, hanem sokkal inkább az örömről és az Önmagunkra találásról szóljon.

 

Ha tetszett a cikk és úgy érzed, hozzájárulás lehetek még másképp is az életedhez, szeretettel látlak személyesen az Access Bars®-, Facelift® vagy Testtanfolyamaimon, workshopokon, kezeléseken vagy online előadásokon, facilitáláson.

13 + 14 =

Kívülálló

Kívülálló

Úgy érezte, soha nem tartozik sehová. Mintha az évek során az vált volna normálissá, hogy nem normális. Megszokta az ezzel járó falakat, a kirekesztettség, a sehova sem tartozás élményét. Talán pont ezért vágyott rá. Tartozni valahová, tartozni valakihez. Belevegyülni a tömegbe, eltűnni, látni, de nem láttatni, megbújni a sarokban. Ahogy a szürke kisegerek szokták, hiszen mégis… kinek is kellenének?

Nem értette, miért lenne rossz az, amit ő szeret, ami számára öröm. A világ tele van nagyszerűséggel, információkkal, felfedezésre vágyó csodákkal. És falta őket, többet akart, mindig többet és többet. Megismerni, elolvasni, tudni. A maga módján, a maga eszközeivel, a maga tempójában. Kinevették. Szóval elbújt inkább.

De annyira mégsem tudott, hogy ne bántsák. A kirekesztettség, a kívülállóság, a megbélyegzés nyomai zárták be éveken keresztül, így nehezen nyílt.

Nehezen nyílt és végletesen szeretett. Vagy mindent adott, vagy semmit. De a legnehezebb mégis talán Önmaga előtt volt megnyílnia. És az igazság előtt.

Az igazság előtt, ami ott lappangott körülötte, és amiről próbált nem tudomást venni. Évek teltek el az árnyékban és jó is volt mindez neki. Hiszen végre szerették, végre elfogadták, végre tartozott valahová. Kényelmes volt, mégis idővel valami hívta, nem hagyta nyugodni.

Nem hagyta nyugodni a kíváncsiság, hogy mi lehet az ismert határokon túl… A vágyainak utat engedve megtanulta közömbösen szemlélni a világot és benne az embereket, akik olykor kimérten, olykor irigykedve, olykor furcsa szemmel néztek rá.

Ha olvasnál még tőlem, az eddig megjelent könyveimet itt találod:

Más volt. Más volt kiskora óta, neki nem működtek azok, amelyek a többségnek. Sokáig érezte magát rossznak emiatt. Kívülállónak. Szeretett volna apró homokszem lenni a sivatagban, elvegyülve a többi homokszem között, játszva a széllel, repülve új világok ismeretlen tájai felé. Szeretett volna hópehely lenni és beolvadni a téli tájba, színtelenül mosolyogva a belőle hógombócot formáló gyerekekre.

Mindent megtett, hogy eltűnjön…

Nem sikerült. Mert mindig, amikor megpróbálta, az Élet kisodorta a homokszemet a sivatag porából, és nem mosolyoghatott tovább hópehelyként sem a gyermekekre. Pedig csak egy kérdéssel kezdődött, amiben Önmagát és a lehetőségeit kereste.

Évek sem teltek el, mások mindent megtettek, hogy eltüntessék.

Nem sikerült. Valami különös élni akarásnak köszönhetően mindig felállt. Pedig olyankor zokogott a teste, zokogott a lelke, oly keservesen, az igazságtalanságnak való teljes megadásban… Kulcsmomentumok voltak ezek, amelyek megpróbálták eltéríteni… megtörni… megakadályozni abban, hogy megismerje…

Utána a létezése lett könnyebb… Szárnyai nőttek és kíváncsian próbálgatta őket.

Öröm, könnyedség, valami elementáris és kifogyhatatlan energia áradt belőle. És kezdte levetni a rút kiskacsa jelmezt… Még mindig kívülálló volt, de a világa már egyre nagyobb volt. Csak suhintott egyet a szárnyaival, amivel bárhová elrepülhetett, bárkit felemelhetett, és bárkit összetörhetett.

Access Bars® facilitátorként számos eszközzel tudlak segíteni, olvass a Bars tanfolyamról itt:

Kívülálló volt gyerekként és kívülálló maradt felnőttként is. Nem tudta eldönteni, hogy ő zárja-e ki a világot, vagy a világ őt. Talán nem is volt fontos, talán nem is volt különbség. Talán kicsit élvezte is a hatalmat, hogy nem enged be akárkit. Talán kegy volt minden szó, amit adott, és minden szó, amit befogadott.

Ha kellett, orkán volt, forgószél, tornádó, szélvihar, ami felbolygat, felemel, átfordít és megsemmisít. És olykor lágy szellő volt, napsütés a szélcsend tikkasztó süketségében, a forma tartalom nélkül és a tartalom forma nélkül…

A NŐ volt, a zabolázhatatlan, megfélemlíthetetlen, rendíthetetlen ERŐ, ami ősidők óta egyszerre teremt és pusztít, és csak annak adja meg magát, akiben ugyanezt az ERŐT érzi… és Neki sem könnyen…

Valami méltóságteljes főhajtás ez… A Társ Tisztelete, aki képes arra, hogy megszelídítse azt a zabolázhatatlan, megfélemlíthetetlen és rendíthetetlen ERŐT, ami végül fejet hajt előtte.

És Vele nem érzi már magát kívülállónak sem. Pedig „csak” ott van. Csodaként a csillagpor fényében, hogy egy nap majd hópehelyként újra elolvadjon a tenyerében…

Ha tetszett a cikk és úgy érzed, hozzájárulás lehetek még másképp is az életedhez, szeretettel látlak személyesen az Access Bars®-, Facelift® vagy Testtanfolyamaimon, workshopokon, kezeléseken vagy online előadásokon, facilitáláson.

13 + 7 =

Vad rohanás…

Vad rohanás…

 

Elindultam… Pedig nem szerettem futni. Mégis, mintha most az életemért futnék. Egy más életért, mint amit eddig ismertem, egy más életért, mint amit valaha is reméltem, egy más életért, mint amiről valaha is álmodtam. Elindultam, úgy, hogy nem volt biztosíték semmire. Most sincs.Bővebben

Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz?

Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz?

Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz? Nem húzni-vonni, nem irányítani, nem megmondani neki merre és hogyan menjen, nem csapdába csalni, de nem is rettegni attól, hogy ő vezet zsákutcába? Hanem egyszerűen kísérni? Ott lépdelni mellette és kísérni hegyeken-völgyeken, hol a pokolra szállva, hol a mennyországba szárnyalni vele?Bővebben

Ne akard megúszni!

Ne akard megúszni!

Voltak dolgok, amiket egyszerűen csak meg akartam úszni. Helyzetek, amelyekkel nem mertem szembenézni, vagy amelyekben kivárásra játszottam. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez sosem jön össze. És talán nem is baj. Mert ha hajlandó vagy beleállni, ha hajlandó vagy tapasztalni, akkor rájöhetsz, hogy olyan ajándékot tartogat mindez, amit egyszerűen meg kellett szerezz, magadévá kellett tegyél, hogy többé soha ne zárd ki az életedből.Bővebben

Szeretni nem lehet hiábavaló

Szeretni nem lehet hiábavaló

Amikor útnak indulunk, tele vagyunk reménnyel, lelkesedéssel, tűzzel, tettre készséggel és hittel. Az út során érnek minket hatások, változunk, formálódunk, tanulunk. Ha nehézség jön, megküzdünk vele, ha lehetőség, választjuk, ha ellenség, legyőzzük, ha barát, befogadjuk. Habár mondják, hogy nem a célba érkezés számít, hanem maga az út, azért valahol mélyen mégis azért indulunk el, hogy egyszer megérkezzünk. Épp ezért az út tanulsága nem lehet az, hogy szeretni hiábavaló lenne. Hadakoztam Istennel nemrég, mert nem lehet, hogy ezt akarná…Bővebben

Amikor a szerelem kopogtat

Amikor a szerelem kopogtat

Amikor a szerelem kopogtat, ajtót nyitsz-e neki? Beengeded-e, hogy megajándékozzon a csodáival, elfeledtessen mindent, ami volt, új kapukat nyitva a lehetőségekre?

Amikor a szerelem kopogtat, hagyod-e várakozni, netán hangosan-haragosan elküldöd, hogy ne is próbálkozzon tovább?

Bővebben

Nem szükségem van Rád, hanem választalak

Nem szükségem van Rád, hanem választalak

Ha szükségből működnék, bárki jó lenne. Akkor szinte mindegy lenne. Mindegy lenne, csak legyen valaki, aki fenntart valamiféle látszat biztonságot számomra, aki jó, akire lehet számítani, aki kiszámítható. Nem szükségem van rád, mert egyedül is boldogulok, élem az életem, teremtek, választok. Lehetőségeket, csodákat és többek közt Téged is.Bővebben

Kosár A termék eltávolítva. Visszavonom
  • A kosárban nincsenek termékek.