Ez az időszak a változásról szól, a változás pedig választásokkal jár. Amikor nem tudjuk, hogy mit válasszunk, hajlamosak vagyunk az agyalásra, ahhoz, hogy visszanyúljunk múltbeli helyzetekhez és azokat megítélve, kikövetkeztessük, hogy mi lenne most is a jó, helyes választás. De mennyire működik ez? És mi más lehetséges még?

Ha túl sok időd van az elméletre, ha túl sok időd van álmodozni, tervezni, „jó lenne ha”-ban lenni, fejben lehetőségeket lejátszani, kikövetkeztetni, akkor biztosan nem teremted az életed. Egy fantáziavilágban ragadtál. Gyakran azért, hogy elkerüld a szembenézést a valósággal és a változással. A kérdés pedig ilyenkor valójában az, hogy szeretnéd-e, hogy ez megváltozzon?

Minden válság a korlátaid meghaladására hív. Kilépni a biztosból, az ismertből, a megszokásból, a régi, de már nem működőből. Segít abbahagyni a halogatást, beleállni abba, amire már régen itt volt az idő. Tudatosítja, mi időszerű és segít, hogy válassz olyan lehetőségeket, amelyeket eddig talán észre sem vettél.

A „minden egy érdekes nézőpont” számodra a kulcs lehet a szabadsághoz. Ha ezt be tudod építeni az életedbe, soha nem leszel senki ítéleteinek a hatása alatt. Ha ezt elkezded használni, akkor nem lesz számodra fontos az, hogy ragaszkodj a nézőpontjaidhoz, hogy igazold...

Miután tudatosítottad azt, hogy mennyire a saját valóságodat éled vagy nem éled, érdemes ránézned arra, hogy milyen nézőpontoddal teremted azt az életet, amit élsz. A második eszköz tehát, amit beépíthetsz az életedbe az, hogy: A nézőpontod teremti a valóságodat. ​