Lélekérintések

Árnyékból a Fényre

Árnyékból a Fényre

Elég nagy a Világ…Elférünk benne… megtalálnak minket és mi is megtaláljuk azt, akikkel nekünk működik az Élet… Ha Önmagad vagy, megmutatva magad olyan sebezhetőnek, aki valójában vagy, invitálás leszel másoknak is erre… HA MERSZ Önmagad lenni, nem pedig tettetni, hogy az vagy, nem kontrollálni, nem birtokolni, félve hogy kiderül, valójában milyen kicsinek látod magadat…

Türelmesen szeretlek…

Türelmesen szeretlek…

Sokat gondolkoztam azon, hogy megosszam-e ezt nyilvánosan... Ilyet csak ritkán teszek, de A szeretet lélegzete című könyvemben már volt rá példa. Nem cikk következik, hanem egy levél, amit én írtam néhány hete. A személyes történeteimmel, írásaimmal inspirálni...

A szerelem sebezhetőség, bizalom és befogadás

A szerelem sebezhetőség, bizalom és befogadás

Sok mindent teszünk, vagy pont nem teszünk a szerelem nevében. A szerelmet sokan élik meg függőségnek, a „mi lesz velem nélküle” érzés azonban sosem a szerelem tiszta minőségéről szól. A szerelemben sebezhetőség van, bizalom és befogadás. A szerelmet adni és befogadni valójában a létezés egy örökké változó, örökké teremtő és örökké túlcsorduló állapota.

Kívülálló

Kívülálló

Úgy érezte, soha nem tartozik sehová. Mintha az évek során az vált volna normálissá, hogy nem normális. Megszokta az ezzel járó falakat, a kirekesztettség, a sehova sem tartozás élményét. Talán pont ezért vágyott rá. Tartozni valahová, tartozni valakihez. Belevegyülni a tömegbe, eltűnni, látni, de nem láttatni, megbújni a sarokban. Ahogy a szürke kisegerek szokták, hiszen mégis… kinek is kellenének?

Vad rohanás…

Vad rohanás…

Elindultam… Pedig nem szerettem futni. Mégis, mintha most az életemért futnék. Egy más életért, mint amit eddig ismertem, egy más életért, mint amit valaha is reméltem, egy más életért, mint amiről valaha is álmodtam. Elindultam, úgy, hogy nem volt biztosíték semmire. Most sincs.

Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz?

Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz?

Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz? Nem húzni-vonni, nem irányítani, nem megmondani neki merre és hogyan menjen, nem csapdába csalni, de nem is rettegni attól, hogy ő vezet zsákutcába? Hanem egyszerűen kísérni? Ott lépdelni mellette és kísérni hegyeken-völgyeken, hol a pokolra szállva, hol a mennyországba szárnyalni vele?

Ne akard megúszni!

Ne akard megúszni!

Voltak dolgok, amiket egyszerűen csak meg akartam úszni. Helyzetek, amelyekkel nem mertem szembenézni, vagy amelyekben kivárásra játszottam. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez sosem jön össze. És talán nem is baj. Mert ha hajlandó vagy beleállni, ha hajlandó vagy tapasztalni, akkor rájöhetsz, hogy olyan ajándékot tartogat mindez, amit egyszerűen meg kellett szerezz, magadévá kellett tegyél, hogy többé soha ne zárd ki az életedből.

Szeretni nem lehet hiábavaló

Szeretni nem lehet hiábavaló

Amikor útnak indulunk, tele vagyunk reménnyel, lelkesedéssel, tűzzel, tettre készséggel és hittel. Az út során érnek minket hatások, változunk, formálódunk, tanulunk. Ha nehézség jön, megküzdünk vele, ha lehetőség, választjuk, ha ellenség, legyőzzük, ha barát, befogadjuk. Habár mondják, hogy nem a célba érkezés számít, hanem maga az út, azért valahol mélyen mégis azért indulunk el, hogy egyszer megérkezzünk. Épp ezért az út tanulsága nem lehet az, hogy szeretni hiábavaló lenne. Hadakoztam Istennel nemrég, mert nem lehet, hogy ezt akarná…

Amikor a szerelem kopogtat

Amikor a szerelem kopogtat

Amikor a szerelem kopogtat, ajtót nyitsz-e neki? Beengeded-e, hogy megajándékozzon a csodáival, elfeledtessen mindent, ami volt, új kapukat nyitva a lehetőségekre? Amikor a szerelem kopogtat, hagyod-e várakozni, netán hangosan-haragosan elküldöd, hogy ne is próbálkozzon tovább?

Kategóriák

Új könyvem: A szeretet lélegzete

A találkozás, ami elrendeltetett & Lélekmozaikok

a találkozás ami elrendeltetett lélekmozaikok
Kosár A termék eltávolítva. Visszavonom
  • A kosárban nincsenek termékek.
0 Shares
Share
Tweet
Pin