Tudatosság
Aminek ellenállsz, azt erősíted
A polaritásnak két alapvető szélsősége van: az azonosulás és az ellenállás. Mind a kettő fix nézőpontban tart és beragaszt. Lezár, bezár útvonalakat, lehetőségeket, olyan, mintha egy akadálypályára kerültünk volna. Ragaszkodni kezdünk miatta, nem nézünk rá arra, hogy mi más lehetséges még számunkra. Aminek ellenállsz, azt erősíted. Ha érdekel, hogyan mássz ki abból a csapdából, amibe saját magadat zártad, csak olvass tovább.
Szükséges-e a megértés az elfogadáshoz?
Érteni akarjuk. Tudni, hogy miért. Miért történt velem ez vagy az. Miért kellett átélni betegséget, válást, elbocsátást a munkahelyről, vagy bármilyen élethelyzetet. Sok embernél látom, hogy a megértés hiányával teljesen megállítja az életét. Vajon szükséges-e a megértés az elfogadáshoz?
Az önítéletek fogságában – a kalitka, amibe magunkat zártuk
Rossz vagyok, nem vagyok képes rá, nem vagyok elég, vagy pont ellenkezőleg, túl sok vagyok, hibás vagyok, kicsi vagyok, értéktelen vagyok. Csak hogy néhányat említsek a legerősebb önítéletekből. Az önítéleteink azok a hazugságok, amelyeket igaznak hiszünk, amelyeket igazzá teszünk, és amelyek visszatartanak minket attól, hogy az igazságot, vagyis Önmagunk nagyságát, képességét és lehetőségeit meglássuk, válasszuk és kibontakoztassuk. Mi lehetséges számodra, ha lerakod az önítéleteidet?
Amikor a segítő szorul segítségre
Valami olyanról szeretnék írni, ami talán kevésbé köztudott, amiről kevesen mernek írni, amit szégyellünk, talán dugdosnánk, de ha nem próbálunk róla tudomást venni, attól csak még rosszabb lesz. Ez az írásom nem szól mindenkihez, de közben mégis. Ha valaha is felkerestél már olyan személyt, akitől segítséget vártál, jó, ha olykor Te is a sorok mögé látsz.
Amíg bizonytalan vagy magadban, addig el tudnak bizonytalanítani
Nem festek rózsaszín képet a valóságról, el is fognak. Megpróbálnak majd elbizonytalanítani azok, akik látják az Erődet – még ha Te nem is látod azt – és vagy irigyelik, vagy félnek tőle. Nem mindenkinek érdeke, hogy teljes fényedben ragyogj, de pont az ilyen próbák, és az ezeken való túljutás tesznek végül a legmagabiztosabbá.
Ha csalódtál, elvárásod volt
Ha csalódtál, elvárásod volt. Nehéz ezt belátni, de így van. És nincs is ezzel gond, mert olykor nehéz különbséget tenni a remények, vágyak, álmok és elvárások között. Nem biztos, hogy van egy pont, amikor félrecsúsznak a dolgok, hanem ahogy telik az idő, hajlamosak vagyunk magunknak befixálni a vágyainkat, nem megengedve azt, hogy másképp vagy máshogyan is megvalósuljanak. Ez pedig szinte természetesen hozza magával azt, hogy csalódunk.
Félsz az összeomlástól, pedig…
Csak az illúzióid omlanak össze, nem pedig Te. Az illúziók és azok a fix nézőpontok, amelyeket magadnak alkottál meg, lehet, hogy akár éberségből, és akkor igaz is volt számodra, de idővel már annyi változás történt, hogy nem aktuálisak. Az összeomlásban lehetőség rejlik. A mélységben elhagyod a béklyókat és szabaddá válhatsz.
Mi teremt többet mindenki számára?
Számtalanszor látom, hogy választás előtt a legfőbb dilemmája az embereknek az, hogy a választásaik milyen hatással lesznek mások életére. Ezt előbb mérlegelik, mint azt, hogy a saját életükben mit teremtenek egy választással vagy egy nem választással. Ez a szokás több sebből vérzik és ennek kiküszöbölésére egy kiváló eszköz, ha felteszed magadnak a kérdést mielőtt döntésre jutnál bármilyen helyzetben: Mi teremt többet mindenki számára?
A manipulációról
Tudtam, hogy nem kellene, de kizártam a manipulációt az életemből. Mert hogy én „jó” vagyok, így nem manipulálok. Tiltólistára tettem és hiába facilitáltak rá többen többször, egy pontnál túl nem tudtam beengedni az életembe. Egészen mostanáig. Hogy mi és miért változott meg bennem? Elmesélem.
