Tudatosság

Ha csalódtál, elvárásod volt

Ha csalódtál, elvárásod volt. Nehéz ezt belátni, de így van. És nincs is ezzel gond, mert olykor nehéz különbséget tenni a remények, vágyak, álmok és elvárások között. Nem biztos, hogy van egy pont, amikor félrecsúsznak a dolgok, hanem ahogy telik az idő, hajlamosak vagyunk magunknak befixálni a vágyainkat, nem megengedve azt, hogy másképp vagy máshogyan is megvalósuljanak. Ez pedig szinte természetesen hozza magával azt, hogy csalódunk.

Félsz az összeomlástól, pedig…

Csak az illúzióid omlanak össze, nem pedig Te. Az illúziók és azok a fix nézőpontok, amelyeket magadnak alkottál meg, lehet, hogy akár éberségből, és akkor igaz is volt számodra, de idővel már annyi változás történt, hogy nem aktuálisak. Az összeomlásban lehetőség rejlik. A mélységben elhagyod a béklyókat és szabaddá válhatsz.

Mi teremt többet mindenki számára?

Számtalanszor látom, hogy választás előtt a legfőbb dilemmája az embereknek az, hogy a választásaik milyen hatással lesznek mások életére. Ezt előbb mérlegelik, mint azt, hogy a saját életükben mit teremtenek egy választással vagy egy nem választással. Ez a szokás több sebből vérzik és ennek kiküszöbölésére egy kiváló eszköz, ha felteszed magadnak a kérdést mielőtt döntésre jutnál bármilyen helyzetben: Mi teremt többet mindenki számára?

A manipulációról

Tudtam, hogy nem kellene, de kizártam a manipulációt az életemből. Mert hogy én „jó” vagyok, így nem manipulálok. Tiltólistára tettem és hiába facilitáltak rá többen többször, egy pontnál túl nem tudtam beengedni az életembe. Egészen mostanáig. Hogy mi és miért változott meg bennem? Elmesélem.

Az együtt teremtés művészete

Az együtt teremtés legszebb csodája, hogy teret nyitunk közösen valami olyanra, amit egyedül nem tudnánk létrehozni. Számos tévhit élhet bennünk az együtt teremtésről, amelyek megakadályozhatnak minket a közös teremtéstől a párkapcsolatban, munkában, barátságban, az élet bármelyik területén. Ha ezen túljutunk, feltárul előttünk az együtt teremtés igazi művészete.

„Nem akarok másoknak fájdalmat okozni”

Ki akarjuk zárni a fájdalmat az életünkből, el akarjuk kerülni, ami természetes dolog. Csak valamit összekeverünk. A nem ártani szándékosan másoknak alapelve és a nem akarok fájdalmat okozni másoknak nem ugyanaz. Mások fájdalma ugyanis egy reakció arra, amit teszek, vagy amit nem teszek meg. És mások reakciójára nem lehetek hatással. Viszont számtalanszor, amikor ettől teszem függővé az életem, magamnak okozok fájdalmat.

Ki akarod számolni

Pedig nem, nem lehet. Nincs tuti, nincs biztos, nincs kockázat nélküli tökéletes megoldás. Nem úgy működik, mégis ettől szép az Élet. Hogy ugrani kell. Legtöbbször a bizonytalanba, a kiismerhetetlenbe, az irányíthatatlanba és sokszor a lehetetlenbe is. Hogy megéld, megtapasztald, hogy a bizonytalanságban ott a lehetőség, a kiismerhetetlenben ott a csoda, az irányíthatatlanban az áldás, és hogy a lehetetlen nem létezik. Pusztán a fejünkben.

“Nincsenek mintáim” – Örülj neki!

Beszélgettem nemrég valakivel, aki azt mondta nekem: De hát nincsenek mintáim. Én pedig csak azt válaszoltam neki, hogy örülj neki. És persze tudom, hogy ez furcsa elsőre, mert a minták is olyan kapaszkodók, amelyekhez ragaszkodnánk, mert a biztonságérzetünket erősítik. Pedig a minták olyan korlátok, amelyeket Önmagad megélése érdekében meghaladni érdemes.

1 / 3 oldal123
Share
Tweet
Pin
+1
Share
WordPress Security