Tudatosság

A minták börtönében

Idilli családi kép a Facebookon, ünnepelve a nagyszülőket, értéknek mutatva az együtt töltött éveket. És igen, az együtt töltött időnél, éveknél nincs is szebb. Mintává válnak a család számára is. Viszont sokszor ezek a minták a legnagyobb ellenségeink, ha változást szeretnénk.

bővebben

Ha működik, csináld! De ha nem működik, csináld másképp!

Az Élet alapvetően nagyon egyszerűen is tudna működni, csak általában mi bonyolítjuk túl. Kikövetkeztetésbe, agyalásba, ítéletekbe, minősítésekbe megyünk. Tudni véljük, másnak mi a jó, közben azzal nem foglalkozunk, hogy nekünk mi. Nem ismerjük a saját működésünket, a saját preferenciáinkat. Ha szeretnél ebben változást, van egy mondat, ami segíthet: Ha működik, csináld. De ha nem működik, csináld másképp!

bővebben

Nyitni az tud, aki maga is nyitva van…

A falaink mögé bújunk és bezárjuk magunkat. Falak mögé, amit a fájdalmaink, a múltunk, a sértettségünk, az elvárásaink, az ítéleteink, a kikövetkeztetéseink, az esküink, fogadalmaink tégláiból építettünk. Félünk nyitni, de jól esne, ha mások nyílnának felénk. Másokat nyitni úgy tudsz, ha először Önmagadat nyitod. Igen, minden félelmed ellenére. Mert nyitni az tud, aki maga is nyitva van…

bővebben

A jót akarás csapda

Amíg pedig erre rá nem ébredünk, addig beleesünk… Egyszer, kétszer, tízszer, akár ezerszer. A segítők útjának szerintem sorsfordító lépése az, amikor kiszedjük magunkat a „jót akarok a másiknak” csapdájából. És nem, akkor nem kell átesnünk a másik oldalra, nem kell rosszat akarnunk sem. Mégis mitől is csapda az, hogy jót akarunk másnak – sokszor akarata ellenére – és mi más lehetséges még ezen túl?

bővebben

Nem akarok ártani neki – De magadat se pusztítsd!

Valami nagyon erős kódként, tiltásként él bennünk az, hogy ne ártsunk másoknak. Érthető mindez, hiszen ez valójában minden igaz spirituális, vallási tanítás legelső elve. Azonban mostanra mindezt olyannyira szélsőségként értelmezik sokan, hogy a nem ártani elve mögé bújva saját magukat pusztítják. Hogyan tud mindez úgy működni, hogy nem ártok másnak, de közben magamnak sem?

bővebben

Aminek ellenállsz, azt erősíted

A polaritásnak két alapvető szélsősége van: az azonosulás és az ellenállás. Mind a kettő fix nézőpontban tart és beragaszt. Lezár, bezár útvonalakat, lehetőségeket, olyan, mintha egy akadálypályára kerültünk volna. Ragaszkodni kezdünk miatta, nem nézünk rá arra, hogy mi más lehetséges még számunkra. Aminek ellenállsz, azt erősíted. Ha érdekel, hogyan mássz ki abból a csapdából, amibe saját magadat zártad, csak olvass tovább.

bővebben

Szükséges-e a megértés az elfogadáshoz?

Érteni akarjuk. Tudni, hogy miért. Miért történt velem ez vagy az. Miért kellett átélni betegséget, válást, elbocsátást a munkahelyről, vagy bármilyen élethelyzetet. Sok embernél látom, hogy a megértés hiányával teljesen megállítja az életét. Vajon szükséges-e a megértés az elfogadáshoz?

bővebben

Az önítéletek fogságában – a kalitka, amibe magunkat zártuk

Rossz vagyok, nem vagyok képes rá, nem vagyok elég, vagy pont ellenkezőleg, túl sok vagyok, hibás vagyok, kicsi vagyok, értéktelen vagyok. Csak hogy néhányat említsek a legerősebb önítéletekből. Az önítéleteink azok a hazugságok, amelyeket igaznak hiszünk, amelyeket igazzá teszünk, és amelyek visszatartanak minket attól, hogy az igazságot, vagyis Önmagunk nagyságát, képességét és lehetőségeit meglássuk, válasszuk és kibontakoztassuk. Mi lehetséges számodra, ha lerakod az önítéleteidet?

bővebben

Amikor a segítő szorul segítségre

Valami olyanról szeretnék írni, ami talán kevésbé köztudott, amiről kevesen mernek írni, amit szégyellünk, talán dugdosnánk, de ha nem próbálunk róla tudomást venni, attól csak még rosszabb lesz. Ez az írásom nem szól mindenkihez, de közben mégis. Ha valaha is felkerestél már olyan személyt, akitől segítséget vártál, jó, ha olykor Te is a sorok mögé látsz.

bővebben