Nem, nem azért, mert a Férfi támogatásra és támasztásra szorul. Nem azért, mert gyengének látja és át akar venni tőle bármilyen feladatot. Nem helyette, hanem mellette és vele Együtt teremt. Kiegészítő minőségként támasztja a Nő a Férfit, az isteni Hit csatornájaként. Azt a Férfit, aki Önmagában is erős, de a Nő Erejével és Hitével együtt az Ereje és ezáltal a teremtése is megsokszorozódik.
Amíg keresed a szerelmet, addig akarod, addig a hiányát éled, addig elégedetlen vagy. A szerelem pedig megjelenik. Megszületik benned, ráébredsz, felismered, rácsodálkozol, hogy te jó ég, ezt az egészet nem is akartad, csak így megérkezett az életedbe, és most akkor hogyan is mássz ki belőle, mit kezdj vele, és mégis merre tovább? Hogy felvállalod-e vagy sem, az a te választásod. És nem, elsőre lehet, hogy nem fogod.
Ha annak látod, aki Ő valójában. Nem többnek, de nem is kevesebbnek. És ezzel egyidőben lásd Önmagadat is annak, aki Te valójában vagy. Nem többnek, de nem is kevesebbnek. Mesterséges távolságokat gyártunk magunk és a Társunk között azzal, hogy Őt magunk fölé helyezzük, Önmagunkat pedig alul értékeljük. A gyakorlat azt mutatja erre mindkét fél hajlamos, így csoda, ha nem találunk oda egymáshoz?
A Nő nem egy pillanat alatt születik. És a Nő születése nem is a biológiai születéssel veszi kezdetét. Kislányként indulunk az úton és nem mindenkiből lesz Nő. Vannak, akik fiússá válnak, mások harcos Amazonná, megint mások elnyomottá valaki oldalán. Nem a biológiai nemünk tesz minket Nővé. Hanem sokkal inkább az a belső transzformáció, ami az út során történik bennünk. Ehhez pedig legtöbbször kell A Férfi, aki felébreszti bennünk a Nőt.
Az együtt teremtés legszebb csodája, hogy teret nyitunk közösen valami olyanra, amit egyedül nem tudnánk létrehozni. Számos tévhit élhet bennünk az együtt teremtésről, amelyek megakadályozhatnak minket a közös teremtéstől a párkapcsolatban, munkában, barátságban, az élet bármelyik területén. Ha ezen túljutunk, feltárul előttünk az együtt teremtés igazi művészete.
Ki akarjuk zárni a fájdalmat az életünkből, el akarjuk kerülni, ami természetes dolog. Csak valamit összekeverünk. A nem ártani szándékosan másoknak alapelve és a nem akarok fájdalmat okozni másoknak nem ugyanaz. Mások fájdalma ugyanis egy reakció arra, amit teszek, vagy amit nem teszek meg. És mások reakciójára nem lehetek hatással. Viszont számtalanszor, amikor ettől teszem függővé az életem, magamnak okozok fájdalmat.
Tömegjelenségként látom a szerelmes, vagy magukat szerelmesnek vélt Nők körében azt az istenítést, amiben a Férfit felmagasztalják, felemelik egy oltári magas mágikus trónra maguk fölé, majd nem értik, hogy miért nem működik a kapcsolat. Miért menekül a Férfi, és miért nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ők várják. Nézzük hát meg ennek a buktatóit, és hogy mégis milyen energiák mozognak ilyenkor a háttérben.
Mostanában egyre többször kérdezik tőlem a Hölgyek, így összefoglaltam az elmúlt három évem részben személyes, részben mások története által megerősített tapasztalásait. Mert hiszek abban, hogy ha megértjük egymás működéseit, különbözőségünket tiszteletben tartva kevesebb konfliktussal fogunk szembesülni, és könnyebben megtaláljuk az utat egymáshoz.
A Nő nem a hajó a tengeren, hanem a tenger maga. Hullámzik. Olykor, szélcsendes időszakokban könnyeden és boldogan lubickol, olykor pedig a legvadabb viharokban háborog a lelke. És ez normális. Fontos ez, hogy kimondva legyen, hogy nőként megengedésbe kerüljünk a saját hullámzásunkkal, a férfiaknak pedig így könnyebb lehet elfogadni a változásainkat.
Legyen az párkapcsolat, baráti vagy munkakapcsolat, egy kapcsolat két emberen múlik. Te megtehetsz mindent, ha a másik nem akarja, nem választja, nem fog működni. Amire neked ráhatásod van az az, hogy a saját részedért felelősséget vállalsz és Önmagad nem feladásával megteszel mindent, amit tudsz, amit érzel, amit a saját lelked diktál. Amit te teszel vagy nem teszel, az rólad szól. Amit a másik, az pedig róla.
Legutóbbi hozzászólások