Tudtam, hogy nem kellene, de kizártam a manipulációt az életemből. Mert hogy én „jó” vagyok, így nem manipulálok. Tiltólistára tettem és hiába facilitáltak rá többen többször, egy pontnál túl nem tudtam beengedni az életembe. Egészen mostanáig. Hogy mi és miért változott meg bennem? Elmesélem.

Amit kizársz, az nem létezik számodra

Amikor valamit ennyire kizárunk az életünkből, ennyire nem merünk ránézni, elfogadni és befogadni, amögött legtöbbször van valami. Ez a valami pedig szinte mindig képesség. Igazából nagyon nehéz volt ránéznem arra, hogy valószínűleg kiváló manipulátor vagyok. Vagyis lennék – ha szerepelne az eszköztáramban.

Ezeket a képességeinket, aminek ennyire ellenállunk valószínűleg előző életes emlékek, tapasztalások és az ebből fakadó eskük, fogadalmak révén nyomjuk el magunkban. Tulajdonképpen használtuk ezt a képességet, csak rosszul sült el. Ártottunk vele akár magunknak, de sokkal valószínűbb, hogy másoknak. Ilyen vad ellenállás megléte esetén szinte biztos, hogy másoknak. Visszaéltünk az Erőnkkel, a képességünkkel és a lehetőségeinkkel. Ezért megfogadtuk, hogy soha többé – ennek még a közelébe sem megyünk. Mert nem akarunk újra ártani vele. Szinte mindnyájunk életében vannak ilyen területek.

Így működünk. Jók akarunk lenni. És ezzel semmi gond nincs. Csak ez lesz a gyenge pontunk, az Achilles sarkunk, a vakfoltunk, amire más ha ráérez, akkor azt könnyedén ellenünk fordítja. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy:

Amit kizársz az életedből, azt befogadni sem tudod.

Úgy igazán, száz százalékban. Azt észre sem veszed, ha közelít feléd, és azt sem, ha ellened használják. Tehát minden, amit kizársz az életedből, azzal más visszaélhet, azzal manipulálhat.

Ha kizárod a manipulációt az életedből, akkor nem fogod észrevenni, ha Téged manipulálnak.

És a világban ez teljes mértékben jelen van, használjuk a céljaink eléréséhez – ki így, ki úgy. Hajlandóvá válni manipulálni pusztán azt jelenti, hogy beépíted a világodba, leveszed a szemellenzőt és mered észrevenni, ha használják ellened és hajlandóvá válsz te magad is használni ha úgy alakul a céljaid eléréséhez. És hogy te magad használod-e, az pedig a te saját választásod. Minden egyes pillanatban.

Fontos, hogy a manipulációt ne tegyük rosszá. Az Accessben Gary Douglas azt mondja, a manipuláció valójában az, hogy képessé válunk arra, hogy úgy kommunikáljunk, ahogy a másik azt be tudja fogadni. A másik része pedig hogy ezt nem a saját önös érdekünkért tesszük, a másikat kihasználva, elnyomva, megalázva, hanem a „mi királyságából”, úgy, hogy tudjuk, valami sokkal nagyobbat tudunk teremteni ezáltal.

A “szegény áldozat vagyok” manipuláció

Harag van bennem, de tudom, hogy majd elmúlik. Saját magamra haragszom, hogy miért hagytam eddig, hogy másik az áldozatszerepükkel manipuláljanak. És habár elméletben tudok mindent, kell pár nap, amíg átkínlódom magam ezen. Hogy rendben van ez így. Hogy választhatok mást. És azt is tudom, hogy ez az egész megfordult. Hajlandóvá váltam rá. Ránézni, befogadni, de nem azonosulni vele. Nem menni vele. NEMET mondani neki, és ami nagyon fontos NEM bedőlni az áldozatszereppel történő manipulálásnak.

A segítők legnagyobb zsákutcája. A „szegény”, akinek ennyi meg annyi baja van… és látod a megoldást, látod az utat, látod, mi lehetne másképp. A sajnálat, ami puszta jóindulatból indul, „én csak jót akarok”-kal folytatódik és onnan már csak egy lépés az „én majd megmentem”.

Kemény dolog arra rálátni, hogy ő ezt egyáltalán nem választja. A kimozdulást, a változást. És én az ultranagy éberségemmel hiába látom, hogy mi más lenne lehetséges.

Hiába látom az erejét, hogy képes rá, hiába látom még a lépcsőfokokat, hogy hogy tudna kimászni a gödör legaljából. Nem tehetem meg helyette a lépéseket. Neki kell választania. És nem mindenki fogja.

Sokszor voltam dühös, hogy miért nem lépnek. Nők, akik áldozatként sokszor bántalmazott kapcsolatban élnek. Nyomógomb volt ez nekem. Talán voltak olyan előző életeim, amiben hasonlóan jártam. Bántalmazott kapcsolatból képtelen voltam kilépni, és talán akkor én pedig azt fogadtam meg, hogy soha többé nem választom ezt. Ebben az életemben nem is választottam. És most már megengedem a többi nőnek is. Választhatják az alárendelődést, az áldozat szerepet. Én csak akkor tudok hozzájárulás lenni a változáshoz, ha a változást választják.

Megengedem nekik, hogy áldozatok maradjanak. Már nem akarom őket kirángatni onnan, ami valójában kényelmes, amit megszoktak, és amiben jól érzik magukat. De nem hagyom, nem veszem be, hogy áldozatok és nem hagyom, hogy ezzel az áldozatszereppel manipuláljanak. Nem.

Mert én látom az Erőt. Alapvetően mindenkiben. Van akiben kisebb, másban nagyobb. De mindenkiben ott van. És már nem veszem be, hogy áldozat vagy.

Az áldozatszereppel lehet a legjobban manipulálni. Látom a különbséget, hogy ki az, aki tesz is a változásért, mert annak az élete valóban megváltozik. Megfordul. Van kiút a legmélyebb mélységből is, de ezt a mélységet egyedül kell megjárni. És majd aki tényleg ki szeretne mászni a gödörből, megtalál, mert vagyok. Eszközként, segítőként jelen, de már nem próbálok senkit kirángatni a gödreiből. Ha maradni szeretne, megengedem neki. És ami a legfontosabb: már nem borít ki mindez.

Nehéz volt idáig eljutni… Eszméletlenül nehéz. De hálás vagyok érte. Végtelenül hálás mindenkinek, aki hozzájárulás volt ehhez. Voltak páran.

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író