Tudsz-e bízni? Magadban, másokban, az Univerzumban? A bizalom minden kapcsolódásunkban ott van és oly törékeny. Ha egyszer eltörik, akkor a sérüléseket megőrizve önbizalom hiányt és mások felé is bizalmatlanságot teremt. A bizalom sérülések helyreállíthatók, ha hajlandóak vagyunk a tudásunkkal és az éberségünkkel menni és elismerni magunkat.

​

 „Bíztam, de nem kellett volna”

Hányszor fordult meg a fejedben? Hányszor hibáztattad magad (utólag) hogy valami mást kellett volna tenned, vagy pont nem tenned? Mennyi önítéleted van magadról azért, mert bíztál, de nem kellett volna? Vagy ellenkezőleg, nem bíztál, pedig kellett volna.

Amikor utólag úgy látod, bíztál, de nem kellett volna, ott valójában nem voltál hajlandó valamit meglátni, nem voltál éber valamire, amit pedig láthattál volna, ha kérted volna és megengedted volna az éberséget.

Az éberség hiánya könnyen önítéletet szül

Amikor nem vagyunk hajlandóak egy helyzetet, személyt a teljességében, olyannak látni, aki/ami, akkor kerülünk ilyen helyzetbe. Általában jobbnak látjuk, mint amilyen valójában, vagy van valamilyen elképzelésünk róla, hogy minek kellene lennie, minek kellene történnie, ami megakadályoz abban, hogy a valóságot lássuk.

Amikor kikövetkeztetésekből, prekoncepciókból teremtünk, akkor elhomályosítjuk az éberségünket és ezzel a tisztánlátásunkat is.

Ilyen kikövetkeztetések születhetnek a múltunk alapján vagy azért, mert valamit „belelátunk” egy helyzetbe, ami nincs is valójában. Amikor kitisztul a kép, akkor pedig hajlamosak vagyunk megítélni magunkat érte és átesni a másik szélsőségbe, hogy akkor legközelebb pedig nem bízunk és előre bizalmatlanok vagyunk.

Így pedig előfordulhat, hogy nem bízunk akkor, amikor pedig bízhatnánk. Ebben az esetben is kikövetkeztetésben vagyunk és megpróbáljuk az újabb sérüléseket kizárni előre az életünkből úgy, hogy megpróbáljuk elkerülni őket.

Mi működik akkor valójában?

A prekoncepciók, kikövetkeztetések, kiagyalások elengedése és hajlandónak lenni egy helyzetet, személyt annak látni ami. „Tiszta szemmel”, teljes jelenléttel és éberséggel. Anélkül hogy visszanyúlnánk a múlthoz vagy elkerülni akarnánk bármit is.

Úgy, hogy hajlandóak vagyunk tévedni, nem ragaszkodva bármilyen fix nézőponthoz. Hajlandóak vagyunk nem áltatni magunkat, tisztánlátást kérni és kapni egy helyzetben és merünk a saját tudásunkkal menni. Nagyon sokszor a tudásunkat próbáljuk palástolni a bizalommal, vagy annak hiányával.

Ha nem bíznál túlzottan, de nem is lennél bizalmatlan, hanem ránéznél arra, mit tudsz egy helyzetben, akkor milyen tisztánlátást kaphatnál?

Az önbizalmad is úgy fog tudni változni, hogy folyamatosan elkezded elismerni azt, amikor az éberségeddel mentél, vagyis bíztál saját magadban, és bebizonyosodott, hogy jól tetted.

Éberség. Tudás. Elismerés.

Ha ezeket használod, akkor valójában egy egészséges önbizalommal fogsz tudni belemenni bármilyen helyzetbe és úgy fogsz tudni választásokat hozni, hogy nem vezeted félre magadat. Most van itt az idő túllépni a bizalom sérüléseinken és bízni magunkban, az éberségünkben és a tudásunkban? Kezdd el most és idővel csodákat tudsz majd az életedbe invitálni általa.