Ne akard megúszni!

Közzétéve: október 03, 2018
Voltak dolgok, amiket egyszerűen csak meg akartam úszni. Helyzetek, amelyekkel nem mertem szembenézni, vagy amelyekben kivárásra játszottam. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez sosem jön össze. És talán nem is baj. Mert ha hajlandó vagy beleállni, ha hajlandó vagy tapasztalni, akkor rájöhetsz, hogy olyan ajándékot tartogat mindez, amit egyszerűen meg kellett szerezz, magadévá kellett tegyél, hogy többé soha ne zárd ki az életedből.

A komfortzóna biztonsága

Amit meg akarsz úszni, azt mesterségesen akarod kizárni az életedből, azt nem tudod befogadni, attól még félsz. Vágysz a biztonságra (legtöbbször anyagi vagy érzelmi téren) és bármi, ami ezt veszélyezteti, azt elutasítod. Ez sokszor abban nyilvánul meg, hogy egy könnyebb, egyszerűbb utat akarsz választani, elkerülve a kockázatokat. És ez nem baj, így működünk alapvetően.

Számos kiskaput találhatsz, de az Élet mintha arra késztetne, hogy végül beleállj abba, ami a legnagyobb félelmed. Egyszer aztán mindez átfordul és megadod neki magad. Szembe nézel vele… Hát jó, rendben van, gyere. Mint amikor ott állsz az oroszlánnal szemben, és várod a halált… Megtámad és szétszed, vagy békésen továbbáll… És ha utóbbi, ha túléled, már soha nem fogsz félni az oroszlántól.

Halálfélelem – önátadás

Akár konkrét halálfélelem is lehet mindez. Azért akarsz megúszni, elkerülni egy helyzetet, mert azt egyszerűen a halállal azonosítod. Lehet, hogy korábban, előző életedben egy hasonló helyzetbe tényleg belehaltál, és ennek az emléke ott ragadt benned és távol tart attól, hogy kiteljesedj, hogy félelmek nélkül ténylegesen szabaddá válj.

Szép, amikor megtörténik ez a megadás, ez a félelemnek való önátadás. Amikor érzed, hogy történik, és éled, hogy nem halsz bele. Hogy ez most más történet, érzed az Erődet, érzed, hogy most túléled. És közben tényleg felszabadulsz. Felszabadulsz abból a görcsös szorításból, ami eddig fogva tartott, ami eddig korlátok között tartott, ami eddig megbénított, ami eddig kibillentett az egyensúlyból.

A kulcs: beleállni

Azt hiszem, eljött az a pont, hogy elegem lett abból, hogy Damoklész kardja állandóan ott lebeg a fejem felett és állandóan félelemben tart. Rendben, akkor essünk túl rajta és derüljön ki, álljunk bele, történjen meg… Nem akarom az egész életemet olykor-olykor feltörő rettegésben élni, hogy mi fog történni, ha… bekövetkezik… Akkor itt vagyok. Kész vagyok. Erősebb vagyok, mint valaha. És nyilván túlélem. Talán könnyebben, mint ahogy azt most gondolom.

És ha megtörténik, már soha többé nem fogok félni… Mert ha egyszer megtapasztalom, hogy képes vagyok rá, soha nem fog tudni visszajönni. Soha nem fog többé kísérteni. Soha többé nem fog álmatlan éjszakákat okozni. És talán pont ez az egésznek a célja… Hogy a félelem eltűnjön az életemből. Végérvényesen. Örökre.

Hasonló bejegyzések

Te is Igazságharcos vagy?

Te is Igazságharcos vagy?

Az az igazságharcos, aki küzd, harcol az igazságért? És aki ellenáll a hazugságnak? Még ha emögött a működés mögött egy tiszta értékrend is van, az “igazságharcosok” ott követik el a hibát, hogy megítélik a hazugságot, és ez az ítélet lesz az, ami ellenállásban és polaritásban tartja őket, táplálva bennük az igazságért és a hazugság elleni harcot.

bővebben
A Te hangodon is múlik, a Te választásodon is múlik!

A Te hangodon is múlik, a Te választásodon is múlik!

Szakad szét a világ. És a szélsőséges hangok egyre hangosabbá válnak. Sokan természetesnek érzik, hogy a bennük tobzódó ítéleteket, haragot, agressziót a világra öntsék. Az öntelt egójuk elhiteti velük, hogy jogukban áll ítélni, bántani, a tisztelet legkisebb jele nélkül pocskondiázni. Azt hiszik ők jobban tudják… azt hiszik, az ő igazságuk az egyetlen, és ezért vérremenő csatákat vívnak…

bővebben

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1,70K Shares
Share1,70K
Tweet
Pin