El kellene érni azt, hogy a Nők tényleg szabadon választhassanak a saját életükkel és testükkel kapcsolatban

El kellene érni azt, hogy a Nők tényleg szabadon választhassanak a saját életükkel és testükkel kapcsolatban

A nőiség egy nagyon hosszú, férfiak által dominált korszak után most kihívásokkal küzd. Hogyan álljon az erejébe, hogyan tud az alárendeltség időszaka után az egyenlőség megvalósulni? Hogyan válasszon, éljen, mi tesz valójában Nővé egy nőt? A Nők még mindig nyomás alatt vannak, mert ítéletek össztüze zúdul rájuk és a választásaikra. Valahogy sokan feljogosítva érzik magukat, hogy eldöntsék, hogy egy Nőnek mit lehet, mit kell vagy mit szabad választania. Egyszerűen el kellene érni azt, hogy ezen ítélteket meghaladva, a Nők tényleg szabadon választhassanak a saját életükkel és testükkel kapcsolatban.

A nőiség energiájának megtisztulása

A nőiségünkhöz való viszonyunk attól függ, hogy korábban milyen tapasztalásaink voltak nőként, és milyen ítéletek, nézőpontok, eskük, fogadalmak kapcsolódnak a nőiségünk megéléséhez. Rengeteg önmegtagadás, elfojtás van a nők nagy részében, mert évezredek alatt megszokták, megtanulták, hogy alkalmazkodjanak, beolvadjanak, tették azt, ami a túléléshez, boldoguláshoz szükséges.

A nőiség energiájának a megtisztulását éljük, ehhez pedig szembenézés szükséges. Szembenézés a legsötétebb árnyaiddal, amelyek kísértenek. Erőbe állás, hajlandóság arra, hogy különbözz, megismerd magad, milyen az, aki igazán vagy Nőként.

Ehhez pedig meg kell engedned magadnak azt, hogy Nő legyél. Nem csak testben, de olyan női energiákkal működve, mint a megengedés, kedvesség, szeretetteljesség, lágyság, befogadás.

De a legtöbb Nőben ez nincs meg, mert az erőbe állást úgy próbálja megvalósítani, hogy magát a Férfiakhoz hasonlítja, és férfias eszközökkel, a küzdelem, harc, szembenállás energiájával teremti az önmegvalósítást.

A nőiség fejlődésében egy fontos pillanat az erőbe állás, és átmenetileg minden Nőnek van egy „férfias korszaka”. De fontos azt látni – és aki képes folyamatokat érzékelni, látja is ezt –, hogy ez csak egy időszak, egy korszak. Attól függően, ki mennyire gyors, és hoz könnyedén új választásokat, vagy ragad bele egy-egy helyzetbe. Lehetnek olyan Nők, akik egy egész életet élnek le ebben a férfias működésben, mások néhány hónap, év, évtized után rájönnek, hogy valójában valami másra vágynak. És ez itt a kulcs.

Abba kell hagyni azt, hogy ítélet alapú fix nézőpontokat erőltessen a világ a Nőkre. Abba kell hagyni azt, hogy a külvilág megmondja, mit kell, vagy mit kellene csinálnia egy Nőnek. Lehetetlenség és képtelenség. Minden ilyen ítélet alapú, fix megmondás végtelenül ártalmas, mert MINDEN NŐ MÁSHOL TART A SAJÁT ÚTJÁN.

Vannak Nők, akik még mindig bántalmazó kapcsolatban élnek, alárendelten, férfiuralom alatt, számukra a továbblépés az ebből való kilépés lesz, az erőbe állás által. Vannak Nők, akik számára most Önmaguk felfedezése a kihívás, akik szeretnék megismerni, mit tudnak teremteni egyedül. A szívük vágya nem romantikus kapcsolat, vagy gyermek felnevelése, sőt, szélsőséges esetben egy ilyen helyzetet pont akként élnek meg, ami korlátozza őket, ami szembemegy azzal, amit ők szeretnének. Rájuk van erőltetve valami a világ által, ami az ő személyes, egyéni sorsukban még vagy már nem időszerű.

És azt, hogy mi időszerű számodra, senki nem tudhatja, csak – jó esetben – te magad.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

A jövő teremtése Nőként

Az önismeret és a tudatosság erről szól, hogy ismerem magam, az utam, az életem, a múltam, ismerem a jelenem, és ismerem a szívem vágyait, és azért hajlandó vagyok kiállni, felelősséget vállalni és választásokat hozni. Merem azt a jövőt teremteni, amit élni szeretnék. Ehhez pedig egy olyan környezet, társadalom lenne az ideális, ami nem mondja meg, hogy Nőként éppen mit kellene tennem.

Mert a női minőség és a Nő választása szent. A Nő szabadsága és szabad választása szent és nem megítélhető. (Ugyanúgy a Férfié is természetesen, de az alapvetően axióma, hogy a Férfi azt választ, amit akar, a Férfiak ebben nem igazán voltak korlátozva kívülről, egy Férfi legtöbbször Önmagát korlátozza, ha azt éli meg, hogy valamit nem választhat.)

Egy ideális társadalomban tehát nincs megítélve az, ha egy Nő éppen önmegvalósítani akar, vállalkozik, utazik, az erejébe állva, Önmagát megismerve hasznos, értékteremtő tevékenységet végez. De az sem, ha éppen azt választja, hogy a mókuskerékből kilépve megállapodna, és a családra, párkapcsolatára, gyerekvállalásra helyezi a hangsúlyt. És az, hogy egy Nő életében ez mikor következik be, arra nincs szabály, ami előírhatja, és nincs senki kívülálló személy, akinek joga lenne eldönteni és megítélni mindezt.

Azt is, hogy egy Nőnek miért van gyereke, vagy miért nincs. Az egy messzemenően felsőbbrendű és idejétmúlt nézőpont, hogy a nők számára az elsődleges feladat az, hogy gyermeket szüljenek. És amikor egy ország női (testben lévő) vezetője olyat képes nyilatkozni, hogy: El kellett érni, hogy ne azok járjanak jól anyagilag, akik nem vállalnak gyermeket, az egy olyan ítélkező és minden női energiát nélkülöző álláspont, ami valójában nem hogy támogatná a nőiségben lévő kibontakozást, hanem pont hogy korlátozza azt. Jóvá téve azokat, akik vállalnak gyermeket, és rosszá téve mindazokat, akik nem.

Ezzel a megítéltetéssel pedig számtalan nőt bántalmaznak, mert soha nem lehet tudni, hogy egy nőnek/párnak miért van, vagy nincs gyermeke. Van, akinek ez tudatos választása, és van, aki pedig mindent megtenne azért, hogy legyen, mégsem lesz neki. Bármi is legyen az ok, a valódi női energiából történő működésben ez nem esik ítélet alá.

Tehát ahhoz, hogy a nőiség újjászülessen, elsősorban talán arra lenne szükség, hogy mi magunk, nők, kezdjük el lerakni az önítéleteinket és az ítéleteinket. (A nők sokszor keményebb, erősebb ítélkezésre képesek, mint a férfiak.)

A női minőség megtisztulásához tehát ebbe a megengedő, ítéletmentes térbe kell eljutni. Társadalmilag pedig oda, hogy egy nőnek bármilyen és minden választása támogatva van.

Van lehetősége arra, hogy vállalkozzon, dolgozzon, akár a gyermekvállalás szándéka nélkül, és mindezért nem feszítik keresztre, nem ítélik meg, nem lesz kevesebb, alacsonyabb rendű tagja a társadalomnak. Szabadon dönthessen arról, hogy valóban akar gyermeket, és ha igen, azt mikor. És amikor úgy dönt, hogy szeretne (akár egyedül, akár egy Társsal az oldalán), akkor legyen számára és a családja számára biztosítva, hogy ezt nyugalomban, békességben, és nem utolsó sorban anyagi biztonságban meg tudja tenni. Ekkor lesz a gyermekvállalás valódi áldás, és tiszta szabad választás, nem pedig valamiféle kötelező, elvárt norma szerint való működésnek való megfelelés, amit anyagi érdekek, CSOK szabályaihoz való igazodás, kedvezőbb adózás vagy bármi más vezérel.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

A női szabadság és szabad választás valódi jelentése

Az egész világon ez most óriási erőket mozgat meg. A női szabadság és a női egyenjogúság, a női önrendelkezés valamiféle fordulóponthoz érkezett. Amerikában az abortuszhoz való jog szabályainak változása, a magyar köztársasági elnök megnyilvánulása, vagy egyébként a világ nagy részén még mindig létező teljes egyenlőtlenség férfiak és nők között, mind rávilágít a kérdés fontosságára.

Az pedig, hogy milyen irányba lépünk most, kulcsfontosságú. Mint minden, ez is egyéni szinten indul. Ami nélkülözhetetlen mindehhez az, hogy a nők egyéni szinten eljussanak odáig, hogy a saját önítéleteiket feloldva, a másoknak való megfelelést, vagy az önmaguk felé támasztott elvárásokat elengedve, megengedjék maguknak és válasszák a szabadságot, és elhiggyék azt, hogy szabadon választhatnak. Nem kell feladniuk Önmagukat, nem kell lemondaniuk a szívük vágyáról, nem kell megalkudniuk.

Ez a fajta megengedés, és az Önmagunkba és a választásainkba vetett hit lesz az, ami átfordítja mindezt. És végül az, hogy megteszed. Élsz a szíved szerint, és megmutatod a világnak, hogy így is lehet, hogy képes voltál rá, megcsináltad. És ezzel talán pont megmutatod egy másik Nőnek, hogy ő is élhet így. Nem kell, hogy ugyanazt válassza, mint te. Nem erről szól ez az egész. Hanem arról, hogy:

Minden Nő választhat a szíve szerint.

És mindeközben nem ítélsz. Nem ítéled meg azt a Nőtársadat, aki mást választ, akinek más a fontos. Nem tartod magad felsőbbrendűnek, nem érezteted vele, hogy alárendelt lenne, csak azért, mert ő máshol tart a saját útján, más a szíve vágya, más preferenciái vannak, máshol tart az életében. Mert egyszerűen

N I N C S  R Á  J O G O D.  S E N K I N E K  S I N C S  R Á  J O G A.

Sem Férfinak. Sem másik Nőnek. Ne vedd be tehát mások felsőbbrendű ítéleteit, de ne is harcolj ellene. A harc még ellenállásban tart, ahol ellenállsod van, ott ítéleted van. Mást nem valószínű, hogy rá tudsz venni az ítéletei elengedésére, mert az emberek az ítéleteikhez ragaszkodnak a leginkább.

De te magad tudd, hogy bármit választhatsz. Belül a szíved mélyén tudd, hogy bármit választhatsz. Nőként nagyobb szabadságod van, mint valaha volt. És hogy mi jelenti számodra ezt a szabadságot, csak te tudhatod.

Ha élnél egy életet gyerek (és akár Társ) nélkül, dolgozva, utazva, egyedül, ha ez a szíved vágya, csináld. Ha szeretnél gyereket, párkapcsolatot, elköteleződést, ha ez a szíved vágya, csináld. És ha szeretnéd mindkettőt, szeretnél a munkádban is és a magánéletben is kiteljesedni, ha ez a szíved vágya, csináld. Mert nem kell lemondj. Itt és most tényleg bármi lehetséges, ha elhiszed, és ha választod. Egy gyerek sem feltétlen jelent akadályt, nem kell hogy beleragadj a lemondások hazugságába.

A valódi szabadság tehát benned születik meg. Amikor elhiszed azt, hogy bármit választhatsz, és elkezdesz lépéseket tenni felé!

Ha hagyod, hogy a külvilág korlátozzon ebben, sikerrel járnak. De ha tudod, hogy senki nem tud korlátozni ebben, senki nem is fog! Mert valójában nem tud.

Legyél ez a szabadon szárnyaló, megengedésben, elfogadásban, szeretetteljességben, de mégis az erejében lévő Nő, aki tudja, hogy milyen nagyszerű dolgokra képes! Ha azt választja, egyedül meghódítja a világot, ha pedig azt választja, Társává válik egy másik nagyszerű embernek (Férfinak vagy Nőnek), és Együtt hódítják meg a világot. Vagy nem hódítják meg a világot, hanem élnek szeretetben, boldogságban, egy örömteli életet, bárhogyan, bárhol, ahogyan és ahol szeretnének. Mindkettejük szabad választása szerint.

Nincs már hatalmad fölöttem

Nincs már hatalmad fölöttem

“Nem akartam soha, hogy egy újabb őrült Nő legyek az életedben….” Ma kimondtam. Végre. És habár még csak az első lépés volt, a kezem a kilincsen, és belépek. Sötétség borul rám, lassan 10 éves árnyak jönnek szembe velem a feledés homályából felszínre törve. Ne fogjam rá – tör fel bennem, de mégis, évek óta először akkor miért pont most gondolok rá újra?

Mintha egy meg nem született gyermeket akart volna megölni. Valaminek a csíráját, magját, amit még én sem láttam magamban, nemhogy éltem volna. Nem tudott róla, de engem akart. Az életemet, a szerelmemet, a jövőmet. A lényem esszenciáját. És mutatott egy utat, ami figyelmeztetett arra, hová juthatok, ha beleesek az ő hibáiba…. Épp emiatt visszafogtam magam. Még így is sok voltam, ezért nem tűnt fel egészen mostanáig. Simán elég lehetne már az is, ahová eljutottam, de nem elég…. Menni kell tovább, a végére kell jutni.

Szóval újra veled találtam magam szembe. Hogy végre ennyi idő után teljesen túllépjek mindenen, amivel beárnyékoltad az életem. És hogy kimondjam neked végre, igen, közöd van ahhoz, hogy nem mertem teljesen Önmagam lenni.

Te voltál a rettegett példa. Amit el kell kerülni. Hogy hová lehet eljutni, ha elszállok, ha rossz választást hozok, ha nincs biztosítókötelem. Rettegtem, hogy azzá válok, akivé te váltál.

De ez a rettegés meggátolt abban, hogy megmutassam magam a Férfinak, akit szeretek. A Férfinak, akit el akartál venni tőlem. Hiszen nem végezhetem úgy, ahogy Te…..

A lényem esszenciáját támadtad, akartad, félted. És fordítottad ellenem a legnagyobb őrületedben is. És elérted azt, hogy majdnem egy évtizedig rettegjek ettől az esszenciától. Attól a kincstől, ami egyébként Isten áldása, és a legnagyobb értékem kellene, hogy legyen. Bepiszkítottad. Elhitetted velem, hogy szégyellnem kell és menekülnöm kell tőle…

De már nem fogok tovább.

Érzem, hogy az elfogadása felolvasztja a falakat és eltűnnek az évezredek óta jéghideg fagyként kísért börtöncella kapui. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, nekem kellett eljutnom ide. Az Ő feloldozása csak az én feloldozásom után tudott elérni hozzám. Hogy végre kiléptem a sötétből és megláttam a fényemet…. És elkezdtem annak látni a kincset, ami valójában. És nem annak, aminek oly sokáig hittem….

Az önfeloldozásig eljutni bátorság kell… Merni ott állni lelkileg lecsupasztíva, már nem rejtőzve, az Önmegadás alázatában.

Vagyok, aki vagyok….

Ha szeretsz, az is rendben van. Ha elfutsz, az is rendben van. Nincs már hatásom arra, milyennek látsz. Bíznom kell, hogy a szíveddel látsz. És meg kell látnom nekem is a szívemmel Önmagam….

Hogy ami a legnagyobb átoknak tűnt, végül tényleg a legnagyobb áldássá váljon.

Összetett kézzel mondok köszönetet az Égnek, hogy elvezetett idáig. Megőrülés nélkül. És igen. Ha eddig nem történt meg, amitől a legjobban féltem, ezután már nem fog. Ennek a magabiztossága pedig átfordítja a Sors kerekét és könnyebb léptekkel indulok tovább….

Nem egy újabb őrült Nő vagyok az életedben. Hanem az a Nő, aki véghezvitte a lehetetlent, és csodákat teremt.

A zsenit az őrülttől sokszor csak egy nagyon vékony hajszál választja el egymástól. De én milliméter pontosan kiismertem a határaimat. És nem lépem át ezt a határt!

Megismertem. Elismertem. Visszavettem az irányítást.

Nincs már hatalmad fölöttem.

A félelmek meghaladása és a magabiztosság megteremtése

A félelmek meghaladása és a magabiztosság megteremtése

A félelem az életünk természetes része, nem ellenállni kell neki, vagy kizárni az életünkből, hanem ránézni, hogy mi is rejlik mögötte. Van, hogy a félelem pusztán éberséget ad, a probléma akkor van vele, ha beragasztja az életünket, megállít a választásainkban.

A félelem elengedésének kulcsa az erő visszavétele. Aki az erejében van, és aki a tudásában van, az nem fél.

Ha félelmed van, olyan mértékben, hogy az hat rád és a választásaidra, akkor ott valamit nem ismersz el magadról, erőhiányban vagy, és nem élsz valami olyan képességet, nem használsz valami olyan tudást, amit ha élnél, használnál és erődben lennél, akkor nem félnél.

Az a személy, aki az erejében van, tudásában van és éli, használja a képességeit, abban nincs félelem. Mert tudja, hogy bármit képes kezelni, bármilyen helyzetet képes megoldani. Ez a „képes vagyok rá” élménye. Ez az erőben levés élménye, energiája, hogy erős vagyok, így senki nem erősebb nálam. Megvan az az eszköztáram, hogy ha bárki bármit akarna tenni velem, bármilyen helyzetben találom magam, ott azt képes vagyok megoldani.

Nem tudom, hogyan, de nem kell tudnom, hogyan. Ez a nagyon erős magabiztosság, mondanám hitnek, de a hitnél erősebb. Ez már inkább tudás. Számomra a tudás a hitnél olykor erősebb, bár aztán van, amikor már a hit visz tovább.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

A magabiztosság számomra a tudáshoz kapcsolódik.

Tudom azt, hogy képes vagyok rá, és ennek a megélése fog egy nagyon szilárd energetikai alapot és belső stabilitást teremteni az életemben. Ez írja felül a kétséget, és ha nincs kétséged, akkor egységben vagy. Ezek így függnek össze, belső stabilitás nélkül nincs egység.

A belső biztonság tudása, hogy a biztonság forrása bennem van. Miben? A képességeimben, az erőmben, az éberségemben és a választásaimban. Ennek a sziklaszilárd tudása lesz a belső stabilitásod alapja. Hogyha ezt éled és használod, és ez a valóságod, akkor nem fog sem a munkától, sem a pénztől, sem a párodtól, sem bárki mástól függni az életed, akkor tudod azt, hogy amit te választasz, azt meg tudod teremteni. Kérsz éberséget, hogy merre indulj, mit válassz, mit tegyél, hogyan és egy folyamatos, dinamikus, könnyed teremtésben és választásban leszel. Ez az, amiről sokat beszélek, az éberség alapú választások. Az éberség alapú választásoknak az erejét ez a magabiztos tudás adja.

Mi az a magabiztos tudás, amit most elismerhetsz, és mostantól kezdve élhetsz?

Ha még nem érzed ezt a magabiztosságot, akkor kezdd el kiépíteni. Hogyan tudod kiépíteni? Úgy, hogy elkezdesz választásokat hozni, és a választásaid eredményét követed, elismered magad, a sikereidet, eredményeidet és ezt az elismerést beépíted saját személyiségedbe, működésedbe, lényedbe.

Ezzel tudsz túllépni a félelmeken és egy félelem alapú valóság helyett egy éberség és választás alapú valóságot teremteni. Az éberség alapú választást, ha megszokod, az óriási magabiztosságot, belső stabilitást és annak a sziklaszilárd tudását tudja hozni az életedbe, hogy nem kérdés, hogy bármit meg tudok teremteni, amit szívből választok, képes vagyok rá, és ebben lesz egy végtelen könnyedség, felszabadultság, dinamizmus.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Ahhoz, hogy ez a belső stabilitás, magabiztosság kialakuljon, az erőtlenség hazugságán kell túljutni. Az erőtlenség mindig hazugság.

Választod-e most azt, hogy visszaveszed az erődet, minden olyan erődet is, amit valaha kiadtál, bármelyik térben, időben, dimenzióban, előző életben, ebben az életben? Nézd meg, kinek adtad ki, miért adtad ki, mi volt itt az alku, csere tárgya, vagy netán megfélemlítés.

Hány képességedet adtad ki, mert megfélemlítettek, mert zsaroltak, mert megfenyegettek? Ilyenkor, nagyobbá teszel mást, vagy azt éled meg, hogy nincs választásod, tehát megakadásokat teremtesz. Mindenhol, ahol kiadtad az erődet másnak, vagy kicsalták, most választod-e, hogy visszaveszed? Mindenhol, ahogy átadtad a képességedet, megfélemlítettek, és ezzel energiát adtál a félelemnek, ezt most visszaveszed-e?

Választod-e azt, hogy nem adsz több energiát a félelemnek, és visszaveszed az erődet. Senki nem erősebb nálad. Az erővisszavétel egy fontos lépése ennek a belső magabiztosságnak.

Mi kellene ahhoz, hogy megengedésbe kerülj a saját erőddel, és könnyedséget élj meg a saját erőddel? Választod-e most a könnyedséget a saját erőddel és a megengedést is? Megengedés, elfogadás. Elismered-e azt, hogy erős vagy? Ennek tudatosítása fog egy stabil magabiztosságot teremteni az életedben. Kérd, válaszd, ismerd el és kezdj el élni egy félelem nélküli, magabiztos életet!

Részlet A belső biztonság, a félelmen túli valóság megteremtése előadásomból, ami elérhető itt. Készült az előadás anyaga alapján egy táblázat A félelem meghaladásának folyamatáról és az éberség alapú választások megszilárdításáról. Ezt elérhetővé tettem mindenki számára, hogy segítsen a kollektív félelem alapú valóságból való kilépéshez és annak meghaladásához a legtöbb ember számára. Használd sikerrel!

A belső biztonság, a félelmen túli valóság megteremtése előadás_Táblázat

A Biztonság előadássorozat pedig folytatódik Az érzelmi biztonság, a fájdalmon túli valóság megteremtése és A pénzügyi biztonság, az anyagi instabilitáson túli valóság megteremtése előadásokkal. Ha szeretnéd a stabil magabiztosságot megteremteni az életedben, várlak rá szeretettel!

Önmagad rosszá tételének feloldása és az önszeretet

Önmagad rosszá tételének feloldása és az önszeretet

Egy nagyon intenzív megújulás folyamaton vagyok túl. A megújulás mindig Önmagunk felfedezésére hív, és amikor saját magaddal szembesülsz, valahogy automatikusan kapcsolnak be ellenállások és félelmek, valamint rosszá tételek. A változás és a változtatás egyik legnagyobb akadálya az, hogy rosszá teszed magadat azért, aki vagy.

Észrevettem, még néhány héttel ezelőtt is, amikor azt vizsgáltam, mi működik számomra? Általában nem érdekel, más mit és hogyan csinál, de valahogy érdekes volt – utólag persze – amikor felfedeztem, hogy az Önmagammal kapcsolatos kételyek, el nem ismerés, ellenállás miatt elkezdtem azt nézni, más hogy csinálja. De ami másnak működik, az nekem nem fog.

Furcsa volt, mert ahhoz, hogy választani tudjak és el tudjak indulni, meg kellett állnom és meg kellett vizsgálnom, minek ellenállok, mit nem ismerek el magamban, mit ítélek meg magamban. Igen, még nagyjából 10 év önképzés, belső munka után is felfedeztem önítéleteket és olyan dolgokat, amiket el akartam rejteni magam elől…

Megállás és szembenézés. Ilyenkor mindig erre van szükség.

Majd arra, hogy feltegyük a kérdést, de miért is ellenállok, minek is ellenállok valójában? És amikor feltettem a kérdést magamnak, gyorsan rájöttem, hogy önmagam legtisztább esszenciájának, annak a magnak, ami igazán én vagyok, a legnagyobb képességemnek, amibe ha beleállok, pont azzal válok Önmagammá. 100%-ban.

Ezt a tiszta esszenciát, igazi egyediséget, a különlegességünket ítéljük meg a legjobban és rejtenénk el. A másságunkat. Hogy igen, lehet, hogy mindenki így csinálja, de nekem úgy működik. És ez nem rossz!

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Az elmúlt egy évem legnagyobb kihívása ez volt, felfedezni és elismerni ki vagyok én és mi működik valójában számomra. Mit tudok én, kivé váltam, és a lényemmel és a tudásommal milyen változást tudok teremteni, miközben mindennek átadása számomra is örömet okoz. Igen, még akkor is, ha ez teljesen más, mint ami máshonnan jön, talán meghaladja a trendeket, utat mutat valahová, ami még nem létezik.

Bizonytalanság abban, hogy lehetek-e ennyire más? Ennyire különböző, ennyire újszerű, ennyire Önmagam? Majd a megengedése mindennek. Az az átható, ellenállásokat feladó megengedése, hogy igen. Mert végülis ez nem rossz.

A másság nem rossz, a különbözőség nem rossz. Ha Önmagad vagy, nem rossz.

És persze mutatja az Élet… Hogy mire vagyok képes, milyen intenzív változásra gyorsan és hatékonyan. Nem biztos, hogy mindenkihez kell szóljak, de aki megérkezett oda, hogy be tudja fogadni azt, amit tudok, annak katalizátorként tudom beindítani az életét.

Valami mélységes önfeloldozás, amikor eljutsz ide és megengeded magadnak. Hogy végeredményképpen akár még szeretheted is azt magadban, amit eddig elkerültél, rosszá tettél, vagy mások rosszá tettek benned.

És amit a leginkább megtanultam az elmúlt 6-7 évben az talán az, hogy ahol a legnagyobb képességed és kincsed rejlik, ott voltál a legtöbbször, legtovább és legjobban rosszá téve, ütve, megítélve. A legtöbb fájdalmad, ellenállásod, esküd, fogadalmad ott van.

És ahhoz, hogy hozzáférj ehhez a benned rejlő kincshez, végül ezeken kell túljuss. Leszedve a lakatokat, amikkel elzártad magadtól, szembenézve a hazugságokkal, és ellene menve az akár évszázadokon keresztül megszokott saját működésednek. Amikor mész az árral szemben, hogy felszabadítsd a lelkedet. És ez a szabadság végül felszabadítja az életed.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Az Önmagaddal való harcnak csak te magad vethetsz véget. És ha választod ezt a békét, megmutatkozik a lényed nagyszerűsége. Ez a tiszta elfogadás és önszeretet az első lépés a felemelkedéshez és ahhoz, hogy miután megújítottad a saját magaddal való kapcsolatodat, a másokkal való kapcsolataid is megújuljanak.

Ha Egységbe jutsz Önmagadban, végül Egységbe jutsz másokkal és a világgal is. Minél erősebb vagy, annál nagyobb ellenállásaid lehetnek saját magaddal szemben. Annál nagyobb erőt kell igénybe venned a feloldásához. De ha elköteleződsz emellett és választod, végül felszabadul a lelked. És megérkezel.

 

A világ csak két irányt lát, de ami valójában működik, az egy harmadik

A világ csak két irányt lát, de ami valójában működik, az egy harmadik

A legnagyobb kihívás mind egyénileg az embereknek, mind kollektíven a társadalmaknak, országoknak és az emberiségnek, hogy az eddig megszokott poláris gondolkozásmódból áttérjen egy megosztás és ítélet nélküliséget hozó gondolkodásmódba. A “vagy-vagy”, szembenálláson alapuló és széthúzást, olykor értelmetlen választáskényszert szülő nézőpontot felváltja az “is-is” valóság, amiben elkezdjük elengedni a saját igazunkhoz való ragaszkodást és megnyílunk a másik nézőpont, a másik igazságának befogadására.

A világ most azt akarja elhitetni velünk, hogy választanunk kell jó és rossz, bal vagy jobb, Nyugat vagy Kelet, egyik vagy másik ország, nézőpontok között. Igazságosztók millió születtek már a vírus ideje alatt is, akik tudni vélték az egyetlen és abszolút igazságot, és ezen nézőpontjukhoz vakon ragaszkodva képtelenek voltak befogadni megkérdőjelezéseket, más nézőpontokat és információkat.

Az igazság az, hogy a megosztottságból kivezető út az Egység útja, amit nem hogy kollektíven, de még a maga teljességében egyénileg is mérhetetlenül kevesen élnek. Teljesen abszurd elvárás lenne akkor ezt egy országtól, közösségtől várni. Egy közösségben akkor fog ez megvalósulni, ha egyéni szinten elkezdjük élni, és idővel ez válik “normálissá”, elfogadottá. DE!

Amíg a különbözőségünket nem vállalhatjuk fel, legyen az faji, bőrszín, vallási, szexuális irányultság vagy bármilyen kritérium alapján “más”, mint ami a “többségé”, amíg ez üldözve, megítélve van akár államilag, akár a többség által, BÁRMILYEN indok alapján, az Egység útjának legminimálisabb feltétele sem valósul meg.

Mert az Egység az elfogadáson alapul. Hogy lehetek az, aki vagyok, és te is lehetsz az, aki vagy, és más is lehet az. ÉS ezért NINCS megítélve, elnyomva, üldözve SENKI. És azt kell mondjam, hogy ez nemhogy világszerte, hanem még itthon, vagy a nyugati társadalmakban sem valósult meg a maga tisztaságában és teljességében, száz százalékban. Ahány ország, ahány nép, ahány kultúra, annyi féle út, és mind máshol tart ebben a fejlődésben. Ahhoz, hogy egy ország tudatossága átlagosan magas szinten legyen, az ott élők tudatosságának egyénileg kell magas szinten lennie ÉS az ország vezetőinek is képviselnie kell(ene) ezt a magasabb tudatosságot, ami által olyan általános normák tudnak születni az országban, amely ezt az elfogadást tükrözi.

Ezt tanuljuk egyénileg és ezt tanulják az országok is kollektíven. Vannak olyan országok, amelyek előrébb, mások hátrább tartanak ebben a folyamatban. Az elmúlt évek óriási változást hoztak és felgyorsítottak folyamatokat. A tiszta elfogadáson, magas szintű szeretet, béke energiákon alapuló társadalom, ami vezető szerepet töltene be, és példaként, mintaként tudna szolgálni számunkra, jelenleg nem létezik a Földön. Tehát az emberiség tanuló folyamatban van.

Ezért értelmetlen bármelyik ország melletti állásfoglalás, mert a társadalmak és országok jelenleg tökéletlenek. De tökéletlenek vagyunk még egyéni szinten is.

Tehát amikor a tökéletlen egyén felrója bármelyik országnak, hogy nem tökéletes, akkor egy felsőbbrendű ítélkező nézőpontot tart fenn és erősít. Az ő számára egyénileg pont az lenne a fejlődés, hogy megengedi a társadalmak számára, hogy tökéletlenek legyenek, de a saját példája által, az egyéni választások erejét használva mutatna egy utat, hogy mi más lehetséges azon túl, amit eddig ismertünk. Az ítéletek helyett meg kell tanulnunk elfogadni.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Ami viszont megkérdőjelezhetetlen, és az első számú természeti, isteni törvény, az Egységen alapuló társadalmak alapköve az a nem ártani másoknak alapelve.

A béke a természetes állapotunk. A béke egy energiatér, egy „lenni” minőség. A béke VAN. A háborút CSINÁLJÁK. Teremtik. Mesterségesen. Olyan nincs, hogy háború „magától van”. Minden háborút kirobbantanak, mesterségesen, bizonyos érdekek miatt.

Az alapvető emberi értékek, az elfogadás, a másik nézőpontjának elfogadása, a szeretetteljesség, a béke energiája lesz az, ami változást teremt a világban. És a változás örök, nem megállítható, még akkor sem, ha bizonyos egyéni érdekek szeretnék ezt megtenni, megállítva mind az egyéni, mind a társadalmi fejlődést.

Tehát ha egy tudatosabb és tágabb nézőpontból szemléljük a helyzetet, és képesek vagyunk hosszú távú folyamatokat is érzékelni, akkor azt kell tudatosítanunk, hogy a világ a tudatosság fejlődésének útján azzal a kérdéssel szembesült most, hogy megengedi-e az önkényes agressziót bármilyen indok alapján, vagy elköteleződik a béke mellett, és nagyon határozott módon elutasítja és megállítja az önkényes háború agresszióját.

Nem, egyik ország sem tökéletes. A világ legtöbb országában sérülnek olyan alapvető jogok és értékek, amelyeknek nem kellene sérülnie egy „normális”, egységen, békén alapuló világban. Tehát amikor egy ország önkényes megtámadását azzal igazol, helyesel és tesz elfogadhatóvá bárki, hogy egyébként a megtámadott országban is sérültek jogok, az egy olyan tévút, ami a harc, háború, ítéletek valóságának folyamatos és állandó fenntartásához vezet hosszú távon.

A világnak, az országok vezetőinek változtatniuk kell nézőpontokon, eddigi megszokásokon, mintákon. Amit egyénileg megdolgoztunk magunkban az elmúlt években, az most világszinten fejti ki a hatását.

A valódi kérdés az az, hogy képesek vagyunk-e végre kilépni a poláris, szembenálláson alapuló világnézetből, és abbahagyni azt, hogy állandóan szembeállítunk dolgokat, személyeket, országokat egymással?

El tud-e indulni egy olyan világ megteremtése, amelyben nincs Kelet vagy Nyugat, Jobb vagy Bal, fehér vagy fekete, oltott vagy oltatlan, heteroszexuális és homoszexuális között megkülönböztetés, szembenállás, háború, hanem képes az emberiség ezen túllátni, és meglátni, hogy Keleten és Nyugaton is, a Jobb vagy a Bal oldalon is EMBEREK élnek. És a fehér és a fekete, az oltott és oltatlan, a homo, heteroszexuális is EMBER, akinek az élete ÉRTÉK. És ehhez az élethez, és hogy ezt az életét bántalmazás, megítélés, zaklatás, háború nélkül BÉKÉBEN élje, alapvető joga van.

Aki ezt nem látja, aki ezt megkérdőjelezi, és aki ezzel vitatkozik itt és most 2022-ben, akkor azzal nagyon komoly problémák vannak minden szinten. Az ilyen embernek az elsődleges feladata és kötelessége pedig az lenne, hogy magába néz, és ahelyett, hogy másokat bántalmaz, megítél és igazságosztót játszik, akár azzal is foglalkozhatna, hogy miért ilyen beteg a saját belső világa, aminek köszönhetően a világképe is egy patológiás állapotot tükröz.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

A jó hír az, hogy az elmúlt évek egyéni belső változása a fejlődést felgyorsította, és egyre több ember választotta a tudatosságot, aminek köszönhetően egyre többen képesek átlátni a manipulatív hazugságokon, és képesek ezáltal energiákat, helyzeteket megfordítani.

Tisztul a tér és hamarosan elérkezik az az idő, hogy nem az ítélkezés, hanem az elfogadás válik „normálissá”.

Tehát mindenki, aki úgy érzi, most még szélmalomharcot vív és feladná, kérem, hogy NE tegye! Képesek vagyunk mindezt megváltoztatni, ha nem válunk a félelmeink foglyává és nem hagyjuk, hogy manipuláljanak minket és nem alkuszunk meg, hanem kiállunk alapvető értékek mellett.

Egyéni választásunk és felelősségünk, hogy mire mondunk igent, és mire mondunk nemet.

És mint nagyon szépen látszódik, a határozott választások és kiállások a béke mellett képesek megállítani pusztító folyamatokat. Sokszor ehhez pedig az szükséges, hogy legyen csak egyetlen ember, aki feláll, és azt mondja, nem. Aztán feláll még egy, és még egy, és még egy ember, és így fog megváltozni a világ, nemet mondva a megosztottságra, erőszakra, egyre közelebb kerülve a béke és az Egység megteremtéséhez.

A világ óriási lehetősége most valójában ez, az egyértelmű kiállás a béke és az emberi értékek mellett, amivel az egység felé való út alapjait tesszük le társadalmi szinten is.

Amíg azonban ez világszinten a valóságunkká válik, ne legyenek illúzióink, időbe telik. De minden út egyetlen lépéssel kezdődik, és ez az emberiség igazi lehetősége most. A poláris, megosztottságon alapuló, megszokott két pólusú világképet elhagyni, túllépni rajta, és megindulni egy eddig ismeretlen úton, az egyetemes Egység felé.

Ha szeretnél eszközöket a háború energiájának meghaladásához, szeretettel ajánlom ezt a cikkemet:
Hogyan dolgozd fel a háború hírét és energiáját a tudatosság eszközeivel?

Ha szeretnél eszközöket, iránymutatást, energiákat az Egység felé vezető úton, szeretettel ajánlom A Szívtudatosság ébredése és a SZÍVBŐL… előadásaimat, amelyben komplex rálátást kaphatsz ezekre az energiákra és segíthet a saját belső folyamataid tudatosításában, elindulva a Szívtudatosság útján.

Energiák és következményeik: A harag, mint a narcisztikus messianisztikus zsarnokok fűtőanyaga

Energiák és következményeik: A harag, mint a narcisztikus messianisztikus zsarnokok fűtőanyaga

Dr. David R. Hawkins Tudattérképét mikor megismertem, nagyon sok mindent megértettem a világról és magamról. Nekem Ő az a Mester, akinél tiszta, világos gondolatokat találok, és akinek a könyveit előveszem olykor. Hogy jobban lássuk, energetikailag mi is zajlik a világban, egy részletet hoztam A tudatszintek meghaladása című könyvből, ami a Harag energiáját, tudatszintjét mutatja be.

A harag kalibrációs szintje: 150. (Megjegyzés: A Tudattérképen minden, 200 alatt kalibráló erő negatív, romboló hatású. A pozitív, építő erő a 200-as Bátorság szintjén jelenik meg. A Béke energiája pedig 600-as szinten kalibrál.)

„A harag egyébként a leggyakrabban neheztelésként vagy olyan életmódként nyilvánul meg, amely az ingerlékeny, lobbanékony emberek sajátja, akik minden semmiségre érzékenyek, akik valósággal „gyűjtik” az igazságtalanságokat, illetve akik civakodnak, veszekednek, ellenségeskednek és pereskednek.

A meghiusúlt vágyból fakadó harag alapját az alsóbb tudatszint (a vágy) Energiamezeje képezi. A frusztráció a vágyak fontosságának eltúlzásából származik. A dühös ember néha úgy tombol, mint egy frusztrált gyerek. A harag könnyedén gyűlöletté fokozódhat, ami az emberi élet minden területére romboló hatással van.

A harag, mint érzelem átmeneti válaszreakcióként az egész társadalmat jellemzi, de a harag, mint tudatszint olyan mindent átható, negatív energiamező eluralkodását jelzi, ami az ego torzított észleléseire derít fényt. A torzulás legfőbb jellemzője a narcisztikus beállítottságú világnézet, illetve az elvárás, hogy a világnak a mi óhajainkat kell teljesítenie, és a mi észleléseinkhez kell alkalmazkodnia. Minthogy a világ nem az egyén körül forog, ez krónikus frusztrációt és neheztelést eredményez.

A narcisztikus ego versengő és a legkisebb provokációra is hajlamos megbántódni, megsértődni, ugyanis az ego legbelül felsőbbrendűnek tekinti magát, ezért elvárja, hogy előnyben részesüljön, hogy elvárásaival egyetértsenek, és hogy vágyai preferenciái figyelembe vételével teljesüljenek.

Ebből adódik aztán a tartós neheztelés és a felszín alatt fortyogó düh, ami gorombaságként duzzogásként nyilvánul meg. Az ilyen embernek mindig „savanyú a szőlő”, a „kákán is csomót keres” és könnyen „felkapja a vizet.” A harag rejtettebb, kifinomultabb társadalmi állásfoglalásként is megjelenhet, aminek következtében az ember az örökösen tiltakozó és önjelölt kritikus szerepét játsza, aki dühösen támad a vélt ellenségeire.

Az elfojtott indulat időnként nyíltan agresszív magatartásként, fizikai bántalmazásként tör felszínre, vagy akár erőszakoskodás, lázongás formájában… A tartós harag gyakran rendkívül agresszív személyiség kialakulásához vezet, aki másokat megfélemlítéssel és dominanciával próbál elnyomni.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Az ego szerkezete dualisztikus. A valóság egységét olyan ellentétpárokra és látszólagos szembenállásokra osztja fel, amelyek az érzékelés termékét és tartalmát képezik, az érzékelés pedig nem más, mint a kivetítés. Ez az elme egyik alapvető hiányossága, amint azt Descartes is felismerte, rámutatott arra, hogy az elme összekeveri a saját gondolati folyamatait a természet tényleges külső valóságával. Így aztán a személyes én gyakorlatilag a saját kivetített dualisztikus észleléseinek az áldozata. 200-as kalibrációs szint alatt ez a korlátozottság van túlsúlyban, amely miatt az elme képtelen különbséget tenni érzelmektől áthatott észlelései (véleményei) és a valójában létező valóság között. Ez a hátrány a világ népességének 78%-át és Amerika népességének 49%-át érinti.

Az álláspontját féltő ego nem meri beismerni, hogy tévedett, és nem vállalja annak a felelősségét, hogy gátat vessen befelé irányuló haragjának. Az ego legfőbb védekezési módszere, hogy büntető lelkiismeretét (szuperegóját) a külvilágra vetíti, majd a megtorlástól tartva a külvilágtól való félelemben él. A dühös ego tehát fél az igazságtól, az őszinteségtől és a kiegyensúlyozottságtól, mert ez mind csökkentené dominanciáját, ezért irtózik attól, hogy megbocsásson, vagy hogy észrevegye mások ártatlanságát.

A haragos ember egója a kapcsolatokat az uralomért és a kontrollért folyó harc mezejének, a primitív megnyilvánulások és tettek csataterének tekinti.

Akik belsőleg gyengének és sebezhetőnek érzik magukat, azok számára a harag erőnek tűnik, míg az erős emberek a haragot primitív, közönséges gyengeségnek tekintik, amitől irtóznak.

             David R. Hawkins: A tudatszintek meghaladása, A harag kettőségei, 149. oldal

 

 

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

A nyíltan ellenséges agresszió az olyan pszichopata személyiségekre jellemző, akinél a lelkiismeret hiánya lehetővé teszi a primitív agresszió nyílt kiélését, és ez alacsony önkontrollhoz, valamint a késleltetett jutalom kivárásának a képtelenségéhez vezet. A pszichopata nem tudja felmérni saját tetteinek a következményeit és nem vállalja értük a felelősséget.

A súlyos személyiségzavarok gyakran tovább súlyosbodnak, ha a pszichopata elvárásai vagy igényei rövid időn belül nem teljesülnek. Paradox módon az elvárások teljesülésének hatására az ego még inkább felfuvalkodik, ezért a dühös, türelmetlen embernek, illetve a pszichopata személyiségnek nem alacsony az önértékelése, mint ahogy azt hinnénk, hanem épp ellenkezőleg: nagyobb az egója.

Ennek a grandomániának a fokozatos beteljesedése drámaian végzetes következményekkel jár a társadalomra nézve, amelyeknek a legszembetűnőbb példája a narcisztikus messianisztikus zsarnok.

A narcisztikus, egoista elvárások kielégítése nem csökkenti az igényeket, hanem fokozza az agresszivitást. Az engesztelés tehát nem szünteti meg az agressziót, hanem táplálja. Az ego mohósága kielégíthetetlen, és frusztrációja a szó szoros értelmében hétköznapi, ártatlan polgárok millióinak, illetve egész hadseregeknek és népeknek az irgalmatlan, önkényes kiirtását eredményezheti.

A karizmatikus messianisztikus vezér szakértője annak, hogy miként lehet a vérszomjat a propaganda segítségével fokozni.

A vérszomj felszínre törésének pszichológiai magyarázata a hatalom vagy a társadalom általi szentesítésben rejlik, amely során a Freud által szuperegónak nevezett lelkiismeretet a tömeg egyetértése elnyomja. Ezt a történelmi idők római arénája, a guillotine, a mandzsúriai tömegmészárlás, a bikaviadal, illetve Pol Pot, Mao elnök, Adolf Hitler és mások nagyfokú gonoszsága példázza.

A diktátori pozíció a tudatalattiból felszínre hozza az ego primitív tudattalan aspektusaiban rejlő, kialakulóban lévő megalomániát. Az ego lényege az a tévhit, hogy ő Isten. A paradoxon az, hogy míg Isten valósága végtelenül könyörületes, pozíciójának csalárd bitorlása nagyfokú kegyetlenséghez, halálhoz és a könyörületesség ellentétéhez vezet. A tartós harag indoklást igényel, ezért a haragos személyiség a klasszikus „igazságtalansággyűjtő” megszokott alakjában tűnik fel, aki dédelgeti és – ennek paranoiás kiterjesztéseként – gyűjti a sérelmeit, hogy megindokolhassa az ellenségeskedést.

Alapelvként leszögezhető, hogy az észlelés azt találja, amit keres (akár az internet keresőmotorjai). Tehát a történelmi indoklás szándékos hirdetése és terjesztése öncélúan folytatódik századokon át, egész néptömegek élete és szabadsága árán. Ez jellemző az évezredek óta tartó vallási gyűlölködésre. Ahogy Mahatma Gandhi mondta, a szemet szemért elve az egész világot megvakítja.

Így hát a szélsőséges vezetők politikai hatalma a gyűlölet, a harag, a neheztelés és az igazságtalansággyűjtés folytatásán és továbbterjesztésén alapszik. Nyilvánvaló, hogy az ilyen politikai mozgalmak számára a lehető legnagyobb fenyegetést a béke jelentené.

Az egyetértés hiányának és a gyűlöletnek a szándékos terjesztése a szólásszabadság fonák módon történő kihasználását, kiforgatását jelenti (például faji, szexuális vagy társadalmi hovatartozás, a kor, stb. kártyájának a kijátszása).”

David R. Hawkins: A tudatszintek meghaladása – 7. fejezet. Kapható: https://www.filosz.hu/konyvek/a-tudatszintek-meghaladasa/

Dr. David R. Hawkins a Megvilágosodás útjának világszerte elismert tanítója. Ötvenévnyi pszichiáteri tapasztalattal a háta mögött a tudatkutatás egyik vezető egyénisége, aki világszerte tartott előadásokat és számos könyvet írt. Az olvasó tudatszintjét már magával az információval történő találkozás is megemeli. Ezzel megnyílik az út a saját és a mások szenvedésének enyhítése előtt.

Hogyan dolgozd fel a háború hírét és energiáját a tudatosság eszközeivel?

Hogyan dolgozd fel a háború hírét és energiáját a tudatosság eszközeivel?

A külvilág eseményei hatással vannak az életünkre, egy háború megindításának a híre pedig, különösen mivel Magyarországhoz nagyon közel történik, megérint. Nem tud nem megérinteni valamilyen formában. A reakciók pedig különfélék lehetnek. Mit tudsz tenni, ha a tudatosan szeretnéd kezelni a helyzetet? Papírra vetettem néhány gondolatot, használd őket úgy, ahogy számodra a legtöbbet teremti!

Kellett egy nap, hogy átengedjem magamon a háború hírét. Hogy itt, a közvetlen közelben emberek halnak meg azért, mert „valaki” eldöntötte, hogy háborút indít. Én ilyenkor tudatosan magamra figyelek, és a csendet választom. Figyelem magam, hogy bennem mit hoz fel egy ilyen helyzet és a benne szereplők. Figyelem az energiákat. Ez volt a vírus elindulásánál is, és ez van most is.

És az első sokk hatása alatt nem kommunikálok a nyilvánosság felé. Soha. Mert az ilyenkor soha nem tiszta kommunikáció, sokszor érzelmekben, fájdalmakban, fix nézőpontokban gazdag, és a háborgó lélekből feltörő energiák nem feltétlenül kell, hogy a nyilvánosság elé kerüljenek. De ez még nem jelenti azt, hogy ne dolgoznék. Igen, dolgozok. Magamon. És ha már letisztulnak az érzések, energiák, akkor ennek a megtisztult tudásnak, tapasztalásnak az információját már egy semleges minőségben vagyok képes átadni.

„Mélységes döbbenet, hogy ez így lehetséges, hogy ez így megtörténhet. Itt és most, az otthonomtól néhány száz kilométerre.” Ez volt az első reakcióm. A történelemkönyvek lapjainak új fejezetét most írja a világ, és a végét nem látjuk még. Azt, amit majd évtizedek múlva tanulni, tanítani fognak, és akkor már láthatóvá válik egy teljesebb kép, teljesen egyértelműen a jelek. Amikor benne vagy, még nem látod egyértelműen. Utólag igen. Mégis mit lehet ilyenkor tenni emberként? Egyénileg?

1.  Ne fojtsd el az érzéseidet, de nem is kell feltétlenül közzé tenni őket

Egy háború sosem normális. A háború az erőszak, az uralás, a béke egyébként természetes állapotának a megerőszakolása. Engedd meg magadnak, bármilyen reakciód is van erre. Hiszen a lényed, a lelked sok háborút átélt, és bizony sérült bennük. Ha megengeded, ezek felszínre tudnak érkezni, aminek a fájdalmát, ha átengeded magadon, akkor nem fogja tovább nyomni a lelked.

Éld hát meg az érzéseidet, beszélj nyugodtan a félelmeidről, fájdalmaidról, kétségeidről, de nem muszáj ezt a nagyvilág előtt megtenned. Nem feltétlen kell posztolnod róla, ne a közösségi médiában keress megnyugvást, visszaigazolást. A legtöbb fájdalom, emlék, múlt elengedhető könnyen, ha abbahagyod az ellenállást, megengeded, hogy felszínre jöjjön, kiengeded a mögötte lévő energiát, nem ragaszkodsz sem hozzá, sem ahhoz, amit bármikor ott eldöntöttél, megfogadtál. Ha vállalod az átmeneti kényelmetlenséget, a lelked egy óriási nyomástól tud felszabadulni, és megtisztulni.

2.  Szembesíthet egy ilyen helyzet azzal, hol harcolsz még te saját magaddal!

A harc harcot szül. A külvilági harcok a belső harcoknak a kivetülései. Mások harcaira nem vagyunk hatással, arra viszont igen, hogy mi magunk arra hogy reagálunk, és harcolunk-e még tovább, akár magunkkal, akár másokkal? Mi ellen vagy miért harcolsz? Mi az, amit elfojtasz magadban és úgy harcolsz saját magaddal? Miben vágyik a lelked békére? Választod-e a harc nélküli életet vagy ragaszkodsz-e még a saját belső harcodhoz?

Ha a külső harcról a saját harcaidra helyezed a fókuszt, lehetőséget kapsz annak az áttranszformálására, megváltoztatására. A világban a háború, harc akkor szűnik majd meg teljesen, ha egyénileg a lélekben megszűnik a harc. Minden harc mögött ítélet van. Minden Önmagunkkal szemben folytatott harc mögött önítélet van. Mi az az ítélet, önítélet, amit ha most elengedsz, feloldasz, akkor segít abban, hogy benned, a lelkedben béke legyen?

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

3. A benned élő béke megteremtése

A külvilág eseményei segítenek rávilágítani arra, mit tudunk még magunkban áttranszformálni, megváltoztatni. A külvilágtól való függőség felszámolásának és a benned lévő béke megteremtésének egy lehetséges útja az, hogy:

  1. Hajlandó vagy meglátni azt, hogy mi zajlik a világban, anélkül, hogy megítélnéd. Jelen világunk a polaritáson, vagyis az ítéleteken, igaz-hamis, „igazam van” – „nincs igazam” valóságokon, megosztottságon alapul. A világ azonban nem fehér vagy fekete, hanem sokszínű – még ha ez a sokszínűség pillanatnyilag sok helyen ítélet alatt is áll.
  2. Figyeld magad, hogy ez mit vált ki benned, a lelkedben: feljöhet ellenállás, fájdalom, harag, gyűlölet, tehetetlenség, eskük, fogadalmak, elvesztés, elengedés kérdések tisztulhatnak. Engedd meg, hogy bármi megmutatkozzon.
  3. Ne ítéld meg. Ne ragaszkodj hozzá. Ne tedd jelentőségtelivé. Ne ragadj bele.
  4. Tisztítsd ki a felszínre jött nézőpontjaidat, engedd el a lelked fájdalmaid, amelyek bármilyen háborúhoz köthetők, és amelyek felszínre jöttek. Tisztítsd meg magad a háború ítéletétől, energiájától, és a múltbeli tapasztalásoktól, és ez alapján a rögzül fix nézőponttól, amit felszínre hozott.
  5. Fordulj tisztelettel mások felé, legyél megengedéssel a nézőpontjaikra, választásaikra, de nem kell sem egyetérteni velük, sem ellenállni nekik, sem meggyőzni őket másról. Ne ítéld meg mások nézőpontjait, hallgass a saját éberségedre, tudásodra. Engedd meg, hogy mindenkinek a maga nézőpontjából igaza legyen, de tudd, hogy mi a te igazságod, éberséged. Hiszen más múlttal, tapasztalással, fájdalmakkal rendelkezünk, aminek köszönhetően más nézőpontjaink vannak sok mindenről. A maga szemszögéből ugyanis mindenkinek igaza van, hiszen sokszor a nézőpontok egy tudatossági szintet tükröznek. Ami egy alacsonyabb tudatszinten még igaz, egy magasabb tudatszinten már nyilvánvaló hazugság. Ezért értelmetlen a nézőpontok összeütköztetése anélkül, hogy figyelembe vennénk azt a tudatszintet, amin vagyunk. Ha te magad egy megengedő tér vagy, óriási változást teremtesz ebben az ítéletekkel teli világban!
  6. Nem feltétlenül kell állást foglalnod. Ha megteszed, akkor alapvetően érdemes az alapvető emberi értékek mellett elköteleződni. Az ítélet, harag, gyűlölet csak ítéletet, haragot, gyűlöletet szül. A háború megítélése újabb háborút teremt. Az egyetemes, emberi értékek mellett való kiállás a béke energiateréből azonban segít az energiák transzformációjában. Valójában ezzel kerekedsz felül a háború, megosztottság energiáján.
  7. Van választásod, hogy te uralod az energiákat, vagy az energiák uralnak téged. Ha tudatosan választod azt, hogy te uralod az energiákat, akkor bármi is történik a világban, nem tudja átvenni az irányítást az életed felett. Ha hagyod, hogy a külső energiák uraljanak téged, ott még nem álltál bele teljesen az erődbe, vagy nem tartod teljesen kézben az erődet, és a külső erőket nagyobbá tetted a saját erődnél.
  8. Válaszd azt, hogy a külvilág nincs hatással rád. Tudatosítsd, hogy mi a TE valóságod, melyek azok az értékrendek, amelyek számodra fontosak, mi az az élet, amit TE élni szeretnél? Válaszd azt a teret, nagyságot, valóságot, amiben Önmagad vagy, és ami számodra könnyű.
  9. Ebből a tudatos térből, Önmagad, a saját valóságod választásával, a saját erődbe állva felteheted a kérdést, hogy mi az, amit tehetsz, választhatsz most másokért? Hogyan tudsz hozzájárulás lenni mások számára, akiknek most szükségük van segítségre? De mivel belőled indul minden, fontos, hogy te magad stabillá válj, és amit benned felszínre hozott ez a helyzet, annak már ne legyél a hatása alatt. Te magad békében és egyensúlyban legyél. Ha te nem vagy jól, még ne akarj segíteni, mert azzal eltereled a figyelmed, és a külső segítségre való fókuszálás menekülésre szolgál, hogy elkerüld a saját lelked mélységeivel való szembenézést. És az energiád sem tudja még a béke felemelő energiáját közvetíteni olyan tisztán.
  10. Ne sajnálj senkit és ne a megmentés energiájával közelíts a bajban lévők felé. A sajnálat elerőtlenít. Hogyan tudsz úgy segíteni, hogy másokat az erejükbe emelsz? Mindenki maga teremti az életét a választásaival, ne ítéld meg azt, hogy más milyen tapasztalást teremtett magának.
  11. Ha benned béke van, a béke energiáját fogod sugározni. Válaszd a béke magas rezgését azáltal, hogy te magad azzá a térré válsz. Mi az a változás, amit teremthetsz ennek köszönhetően? Mi az, amivel békét hozhatsz a világba, akár mások valóságba? De úgy, hogy először a saját világodban, saját valóságodban békét teremtesz, és utána ennek a békének az energiájával, tudatosan, mások erejét elismerve, segítve őket a saját erejük megtalálásában és elismerésében, leszel hozzájárulás számukra. Ezért fontos ez a sorrend.
  12. Soha ne add fel a saját éberségedet és a saját tudásodat senki kedvéért! Ne higgy el vakon senkinek semmit! A médiában és politikában érvek-ellenérvek, akaratok, szándékok, titkos szándékok, manipulációk csapnak össze. Soha ne add fel a saját éberségedet és a saját tudásodat, ne higgy vakon senkinek! Sőt! Fejleszd az éberségedet, hogy érzékelni tudd mások energiáját, szándékait, titkos szándékait és ezáltal felismerd a hazugságot, manipulációt. És ezek alapján, ha úgy érzed, bármikor, akár a jelenben, akár a jövőben, veszélyben az életed, lépned kell, akkor lépj abba az irányba, amerre úgy érzed, menned kell.

Te vagy a saját életed teremtője!

Mindent a választásainkkal teremtünk. Az, hogy a választásaink mennyire tudatosak vagy tudattalanok, az már egy másik kérdés. Aki a tudatosságot választja, képes arra, hogy visszavegye az irányítást az élete felett és tudatos választásokat hozzon. A tudatosság eszközeivel képessé válsz arra, hogy irányítsd életed hajóját. Ha néha viharba kerülsz és megpróbáltatásokkal szembesülsz is, képes vagy arra, hogy kezeld a külső erőket, annak köszönhetően, hogy a belső erőidet fókuszálod, összpontosítasz, és az energiákra való éberségedet fejleszted, és a saját tudásod, belső iránytűd alapján választásokat hozol.

4. Az országok tudatossága

Ahogy az embereknek egyénileg megvan a maguk tudatossága, úgy az országoknak is. A Föld egy olyan hely, ahol eltérő országokban eltérő energiák, tudatosság erők léteznek. Amikor te szülőföldedként választottál egy országot, a te születéskori energiád alapvetően passzolt annak az országnak a tudatosságához, rezgéséhez. Természetesen vannak kivételek, azok a bátor lelkek, akik teljesen tudatosan választottak egy alacsonyabb tudatosságú országot szülőhelyüknek, hogy ott a magasabb tudatosságukkal változást teremtsenek.

Akik tehát olyan országba születtek, ahol háború, harcok vannak, az sem véletlen. Senkinek a választásait nem ítélhetjük meg, és nem tudhatjuk, hogy az ő lelke mit választott tapasztalásnak, az ő útján mi hozzájárulás és mi nem. Ha ezt látjuk, elismerjük, tudatosabban tudunk segítséget nyújtani is azok számára, akik kérik.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

5. Értékválságban a világ

Nagyon komoly értékválságban van a világ, és előbb utóbb az embereknek, az emberiségnek, az országoknak, egyénileg és kollektívan is el kell dönteniük, milyen értékek mellett teszik le a voksukat. Ennek a módja a befelé figyelés és a saját belső tudásod felszínre hozása és az energiák ismerete.

Megdöbbentően félelmetes számomra, hogy az emberek még mindig mennyire megvezethetők. Energetikai vakságban él az emberiség, aminek köszönhetően manipulálhatóvá, megvezethetővé vált, a külsőségektől való függőség elképesztő. A külső iránymutatástól, a külső hírektől, a külső megmondóktól, a külső hatalomtól, a külvilágtól való függés világszerte nagy. De szerencsére láthatatlanul már alakul át mindez.

Ezen energetikai vakság, megfosztott minket valami nagyon ősi, természetes, békés egymás mellett élést hozó alapértékektől is.

Érték-e még egy emberi élet? Érték-e még a másság, a különbözőség, az egyediség? Érték-e a saját tudás, önmagunk egyéniségének választása? Érték-e a bátorság, a felvállalás? Érték-e az együttérzés, a szeretet, elfogadás, kedvesség? Érték-e egymás felemelése?

Érték-e az, ha meglátok másban valamit, ami lehet, bennem nincs meg, de emiatt nem teszem őt rosszá, nem elvenni akarom tőle azt, ami benne van.

A világnak és benne az emberiségnek előbb utóbb választania kell, hogy milyen értékek mellett teszi le a voksát. Mire mond igent és mire mond nemet. Mit engedünk magunknak és mit engedünk másoknak?

Tisztítsd le és tudatosítsd a saját értékeidet, figyelj arra, hogy mi van a látszat mögött, és figyeld, milyen értékeket helyeznek előtérbe a világ különböző pontjain. És tudatosan válassz, hogy te melyekhez szeretnél csatlakozni, melyeket képviseled bármilyen választásoddal.

6. A megosztottságon túl az Egység energiája

A világ most még poláris, és nem lát ennél tovább. A világ jelenleg nem tökéletes, az emberiségnek van még hová fejlődni. A polaritás eszkalálódik, de a valódi válasz az, hogy mikor lépünk túl a megosztottságon, a vagy-vagy valóságon és lépünk bele az Egység energiájáb? Országszinten ez még nem történt meg, bár nem mozgok otthonosan a természeti törzsek kultúrájában, de energetikailag az egységhez talán még ők állnak a legközelebb.

A világ vezető hatalmai egyenlőre messze állnak az egység energetikai megteremtésétől. Tehát a valódi kérdés nem feltétlenül az, hogy Kelet vagy Nyugat, egyik ország vagy másik, hanem az, hogy mi van a jelenleg ismert hatalmi rendszereken túl? Hogyan lehet a háború és ítéletmentesség energiáját megvalósítani, hogy ez váljon általánossá? Ez pedig hosszú idő, nagyon hosszú idő…

Jelen helyzetben egyet tudsz tenni: Te magadban választod és éled ezt a belső egységet, és nem mondasz le a saját tudásodról, éberségedről, és erődbe állva olyan életet teremtesz magadnak, amire lehetőséged van, és amire képes vagy. És ebből a belső egység és béke állapotából kapcsolódsz másokhoz és teremtesz. Mit tudsz te magad tenni egy emberibb, elfogadóbb, szeretetteljesebb, élhetőbb világ alapjainak megszilárdításáért?

Ha szeretnél eszközöket, iránymutatást, energiákat az Egység felé vezető úton, szeretettel ajánlom A Szívtudatosság ébredése és a SZÍVBŐL… előadásaimat, amelyben komplex rálátást kaphatsz ezekre az energiákra és segíthet a saját belső folyamataid tudatosításában, elindulva a Szívtudatosság útján.

Hogyan használd hatékonyan a tisztításokat és a kérdéseket?

Hogyan használd hatékonyan a tisztításokat és a kérdéseket?

Nagyon sokan rosszul használják a tisztításokat és a kérdéseket, de ez nem feltétlenül az ő hibájuk. Ez az írás hiánypótló és olyan összefüggésekre világít rá, amit sehol máshol nem olvashatsz! Segít abban, hogy folyamatában lásd, a tisztításokat mikor célszerű használni ahhoz, hogy egy tudatos, ugyanakkor dinamikus és örömteli életet élj, teremts.

Gondolj bele, milyen lenne az életed, ha nem csinálnál mást, csak otthon takarítanál? Ha az életed nem állna másból, mint hogy hétfőn reggel elkezdesz takarítani, és folyamatosan azt keresnéd vasárnap estig, hogy hol nem elég tiszta még, mi az, ami nem elég jó, mit kell még „megszerelni”, kitisztítani, jobbá tenni? Elvenné az élet örömének élvezetét és megfosztana attól, hogy egyébként „értelmes”, örömteli dolgokat csinálj az életedben. Ahol a figyelmed, ott az energiád. Ha megszokod, hogy mindig tisztítasz, folyamatosan tisztítani valót teremtesz az életedbe.

A tisztítások a tudatos élet teremtésének eszközei

Céljuk az, hogy felszínre hozzák és transzformálják a tudatalattidban lévő nézőpontokat, ellenállásokat, azonosulásokat, hitrendszereket, mintákat, sémákat, szokásokat, esküket, ígéreteket, fogadalmakat, tehát mindent, ami fix nézőpontban tart, és ezáltal megakadályozza azt, hogy az életed szabadon éld meg.

MINDENNEK ESZKÖZE A KÉRDÉS. A kérdések éberséget adnak számodra, de csak olyan mértékben, amennyire hajlandó vagy ránézni egy területre. Minél nagyobb az ellenállásod egy kérdéssel, területtel szemben, annál nagyobb energia van mögötte.

A tisztítások célja a mögöttes energia felszínre hozása és kiengedése.

Úgy tekints tehát a kérdésekre, mint egy ajtóra, ami megnyithat számodra olyan tereket, amelyekben eltemettél, elástál, elrejtettél fájdalmakat, nézőpontokat, hiedelmeket valamiféle múltbeli tapasztalat alapján. Minél inkább hajlandó vagy erre a múltban történt helyzetre ránézni, szembenézni vele, annál könnyebben fog tudni a mögötte lévő energia felszabadulni.

AZ ELLENÁLLÁS LEGTÖBBSZÖR AMIATT VAN, MERT SZERETNÉNK ELKERÜLNI AZT A MÚLTBAN ÁTÉLT FÁJDALMAT, AMI A BEFIXÁLT NÉZŐPONT MÖGÖTT VAN. Tehát ahhoz, hogy egy nézőpontot elengedj, sokszor átmenetileg szembesülnöd kell a mögötte lévő kényelmetlen, fájdalmas energiákkal, történésekkel.

Ehhez a kulcs az, hogy ne ítéld meg a fájdalmat, és ne akard azt elkerülni.

A fájdalom is az élet természetes része, amit ha megengedsz magadnak, átfolyik rajtad és nem ragadsz bele, ezáltal elmúlik. A fájdalomba való beleragadás az ellenállás miatt történik. Ha nem ellenállsz, nem ragadsz bele, ha nem ragadsz bele, nem ellenállsz.

AMIT JELENTŐSÉGTELIVÉ TESZEL, AZT NEM, VAGY CSAK NEHEZEN TUDOD MEGVÁLTOZTATNI. Ezért a másik fontos feloldás, amire érdemes ránézni, és ami a legtöbbször beleragaszt egy nézőpontba, helyzetbe, az a jelentőségtelivé tétel. Ha sikerül feloldani a jelentőségtelivé tételt, akkor sokkal könnyebb lesz a fix nézőpontot és a mögötte lévő energiát elengedni. Ez „csak” egy választás, hogy elengeded azt, hogy jelentőségtelivé tegyél személyeket, helyzeteket, tapasztalásokat az életedben.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

A tisztítások célja a nézőpontok feloldása által a megengedésbe kerülés

A megengedés egy semleges állapot, nincs benne ítélet. Akkor végeztél tehát jó munkát, ha egy kérdés már nem vált ki benned semmilyen ellenállást, érzést, fájdalmat, stb., hanem egyfajta semleges minőségben tudsz hozzá kapcsolódni.

MINDEN TISZTÍTÁS VALÓJÁBAN ENERGETIKAI TRANSZFORMÁCIÓ. A fix nézőpont azonosítása után a mögötte lévő ítélet feloldása által az ott elzárt energiának a felszabadítása, és ezáltal a polarizált nézőpontnak semlegesbe való áttranszformálása. Ez lesz a megengedés minősége, ami az Egység energetikai alapja.

Minél mélyebbre mersz menni, és minél konkrétabban tudatosítod azt, hogy mi van benned, és miért (vagyis hogy azt mivel teremtetted), annál könnyebben megtalálod az „ősokot”, azt, amivel keletkeztetted. Ha ezt megtalálod, már könnyű lesz kihúzni az egésznek a gyökerét. Minél általánosabban fogalmazol, egy tisztítás annál felszínesebb lesz, és ha csak felszínesen tisztogatsz, nem húzod ki annak a nézőpontnak a gyökerét, így folyamatosan vissza fog térni egy újabb és újabb élethelyzetben.

Minél konkrétabban fogalmazol, egy tisztítás annál hatékonyabb lesz.

HOGYAN HASZNÁLD HATÉKONYAN A TISZTÍTÁSOKAT? Úgy, hogy NE ragadj beléjük. Vannak olyan módszerek, amelyek tisztítás orientáltak, ennek köszönhetően folyamatos függőségben tartanak mind a tisztításoktól, mind az azokat használó, adó tanártól, tehát egy másik külső személytől, aki sokszor bonyolultabbnál bonyolultabb tisztításokat, kérdéseket használ, fenntartva annak a hazugságát, hogy folyamatosan tisztítanod kell.

A tisztítás alapját adó kérdéseknek nem kell bonyolultaknak lenniük, valójában a legegyszerűbb kérdések tudnak a legkönnyebben éberséget adni számodra.

DÖNTSD EL, HOGY TISZTÍTÁS ALAPÚ ÉLETET, VAGY VÁLASZTÁS ALAPÚ ÉLETET VÁLASZTASZ?  A tisztítás még azt feltételezi, hogy van valami, ami nem jó, amit meg kell változtatni, amit ki kell tisztítani, tehát az agyad folyamatosan ezt keresi. Ha nem talál semmit, akkor pedig könnyen gyárthat magának olyan helyzeteket, amiket tisztítanod kell. Ennek az a csapdája, hogy így nem engeded meg magadnak azt a valóságot, ahol már nem kell semmit tisztítanod, és minden rendben van az életedben.

NE TISZTOGATNI VALÓT KERESS, HANEM HOZZ ÖRÖMTELI, SZÍVBŐL JÖVŐ ÚJ VÁLASZTÁSOKAT! A tisztítások hatékony eszközök, de akkor töltik be igazán jól ezt a hatékony szerepüket, ha választásokkal együtt használod őket. Ne tisztításokra várj mástól, hanem hozz választásokat szívből! Ez is egy nézőpontbeli különbség lesz, hogy külső megmondók helyett a belső tudásodra, megérzéseidre, éberségedre alapozva teremted az életed. Egy választás aztán úgy is felszínre hozza benned azokat az akadályokat, amivel blokkolod azok megvalósítását, így a tisztítások használata leginkább választások UTÁN célszerű.

KIFEJEZETTEB KÁROSNAK TARTOM a folyamatos tisztítások hallgatását, mert ez elvonja a figyelmet a választástól és tisztítás függőségben tart. A valódi szabadságot pedig valójában a választás hozza el, nem a tisztítás.

Egyébként valójában a tisztítás is EGY ÚJ VÁLASZTÁS MEGHOZÁSÁT JELENTI. Tehát nincs tisztítás választás nélkül.

Éppen ezért teljességgel szükségtelen mindenféle „halandzsa tisztító mondatok” használata, aminek célja szintén csak a függőség erősítése bármilyen módszertől, tanártól, tanfolyamtól, személytől. A valódi erőd a választásodban van. Nincs szükséged arra, hogy kezedbe adjanak egy varázspálcának álcázott játékszert, hiszen a valódi varázslatot a választásaid hozzák az életedbe!

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Akkor egyáltalán ne tisztíts?

NEM, NEM EZT MONDOM! A 80-20-as Pareto elvet tartom a leghasznosabbnak itt is. Ha 80%-ban választasz, és éber vagy arra, hogy egy választás milyen tisztítandó nézőpontokat hoz fel benned és azt tisztítod, akkor nagyon hatékonyan fogod tudni működtetni az életed!

A jó hírem az, hogy ennek köszönhetően egyre kevesebb tisztítani valóra lesz szükséged, mert a fókuszod az új választáson lesz, ami előre visz, nem pedig a tisztítani való keresésén, ami a múltban tart.

Így a választásaid is egyre hatékonyabban fognak működni. Tehát ha megcélzod az életedben azt, hogy 80% választás és 20% tisztítás, akkor egy dinamikus, éberségen, a szíved tudásán és választáson alapuló életet kezdesz el teremteni.

ELJÖHET AZ AZ IDŐ, AMIKOR EGYÁLTALÁN SEMMIT NEM KELL TISZTÍTANOD? IGEN! De ezt nem azzal éred el, hogy folyamatosan tisztításokat hallgatsz. A folyamatos tisztítások beleragasztanak a tisztogatni valódba, mivel a tisztítások még ítéleteket feltételeznek.

A választásaid által tisztul meg a valóságod.

Ha hajlandó vagy MINDEN eddig befixált, múltban meghozott, megerősített nézőpontodat megkérdőjelezni, elengedni, megváltoztatni, és engedni, hogy a transzformáció benned végbemenjen, és választod az eddigi múltadként megélt ítélet alapú valóságod teljes mértékű felszámolását, és egy választás alapú valóságot választasz, akkor képes vagy megteremteni magadnak egy tisztítások nélküli életet.

MITŐL FÜGG, HOGY EZ MENNYI IDŐ? Minél több fix nézőpontja van valakinek, és ahhoz minél jobban ragaszkodik, annál nehezebb lesz számára ez a transzformáció, ezért annál több időt vesz igénybe.

Mindez a folyamat szükségesen felhozza azokat a helyzeteket, hol ragaszkodsz még az igazadhoz, az igazadhoz ragaszkodás a befixálások egyik legerősebb formája.

Legtöbbször pont ahhoz ragaszkodsz, amit jóvá tettél az életedben, és ezzel nem engeded meg magadnak, hogy valami még jobb érkezzen.

A szabadság kulcsa a megengedés. Ha felszabadítod magad a nézőpontjaid alól, egy megengedés és választás alapú élet felé nyitod meg magad, ahol bármi elérhető és megteremthető számodra, amire szívből vágysz.

Ha szeretnéd magad megerősíteni a választás alapú életben, szeretettel ajánlom a Szívtudatosság ébredése és a Szívből… programsorozataimat, amelyek segítenek ebben a váltásban, és további összefüggéseket, eszközöket adnak számodra.

Megbékélés a múlttal, elindulás a jövő felé

Megbékélés a múlttal, elindulás a jövő felé

„Hálás vagyok a múltamért és a múltbeli választásaimért.” Ki tudod-e ezt mondani, tiszta szívből, anélkül, hogy megítélnél bármit is a múltadban? Az új érkezéséhez legtöbbször a régi lezárása szükséges. Vannak nagyobb ciklusok az életünkben, és most is ilyen váltásban vagyunk. Ahhoz pedig hogy egy teljesen új élet, valóság nyíljon meg, a régivel való teljes megbékélés szükséges.

Ennek a megbékélésnek a kulcsa pedig az ítéletek feloldása. Annak a tudatosítása, hogy nincs helyrehozhatatlan választás, nincs végletes hiba. Amit nem tudsz ebben az életedben helyrehozni, azt majd megteszed a következőben. Hogyan? Egy új, jó esetben tudatos választással. Mert mindig van választásunk, csak ezeknek a választásainknak a nagy részét eddig legtöbbször tudattalanul hoztuk, így folyamatosan ugyanolyan, vagy nagyon hasonló helyzeteket teremtve magunk számára.

A tudatos választás azt jelenti, hogy tudom, vagy ha nem, hajlandó vagyok legalább ránézni, hogy az eddigi életemet milyen energiákból, nézőpontokból, választásokból teremtettem. És feltenni a kérdést, ezt akarom-e tovább folytatni, vagy valami mást? Ha mást, akkor pedig mi az az új választás, új energia, új minőség, amit választhatok? És ahhoz mit kell tennem?

Mert a választás és a változás nem magától történik.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Még most is benne vagyunk a múlt lezárásának, tisztításának, elengedésének a folyamatában, az energiák az erre való ránézést, és az ezzel kapcsolatos választást támogatják. Mindeközben már érezzük valami újnak a szelét, érezzük a zsigereinkben, hogy a tavasz majd valami mást hoz, mint ami eddig volt az életünkben. De addig is, még mindig keveredik a régi és az új, ott vagyunk a hídon, kelünk át, és olykor zavarosnak tűnhet minden. Ha most így érzed magad, akkor csak állj meg egy pillanatra, és fordulj vissza. Nem kell, hogy visszaindulj, csak a tekintetedet fordítsd vissza.

És gyönyörködj.

Gyönyörködj a tájban, gyönyörködj a múltadban. Direkt használom ezt a szót, mert ha még úgy is érzed, hogy nincs benne semmi jó, semmi gyönyörködni való, most találj. Mert ez felülír minden múltaddal kapcsolatos korábbi szégyent, ítéletet, ragaszkodást, elutasítást.

Mert aki gyönyörködik, annak a szívében béke van, és intenzitás, ellenállás nélkül tud ezzel a békével magára és a korábbi választásaira nézni. Tudván, hogy minden, ami a múltjában megjelent, az ő választása, ő teremtése volt.

Sokszor ragadtak el minket energiák, sokszor éreztük úgy, hogy nem tudjuk uralni őket, sokszor vált nehézzé az élet, de mindezek a múlté lehetnek, ha nem ragaszkodunk többé hozzájuk, hajlandóak vagyunk a változásra és elismerjük, hogy nem mindig voltunk fantasztikusak, olykor hibáztunk, elbuktunk, csalódtunk, de ez önmagában még nem tragédia.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Aki ellenállás nélkül rá tud nézni erre és őszintén, tiszta szívből hálás tud lenni érte, az tud kikerülni végleg a múlt hatása alól.

Figyeld, hol ragadsz be, figyeld, mihez ragaszkodnál, figyeld, mit nehéz elengedni, és engedd meg magadnak. Fordulj kedvességgel, törődéssel, elfogadással saját magad felé, és önmagában ez az energia képes az ítéletek feloldására, ami az egyik leggyakoribb oka a múltba ragadásnak.

Ha nem ítélnél meg semmit magadban, a múltadban, mit választanál most, milyen nézőpontból, milyen hittel, bizalommal, örömmel, tudással?

Fordítsd vissza a tekintetedet tehát egy pillanatra, legyél hálás mindenért, amit megtapasztaltál, amit választottál, mert így szereztél tudást, és ennek a békéjével a szívedben válassz új irányt és indulj el afelé az élet felé, ami csak rád vár!

Ha szeretnél eszközöket a múlttal való megbékéléshez, szeretettel ajánlom a Megújulás Meditációkat, aminek első meditációja az Akadályok és a Múlt meghaladása segít számodra a múlt lezárásában.

A gyakorlat során ráláthatsz a jelen helyzetedet eredményező múltbeli emlékekre, tapasztalatokra, nézőpontjaidra, választásaidra, majd pedig új kontextusba, új összefüggésbe helyezve őket, a szándékod megerősítése által lehetőséged nyílik a feloldásukra. Így a mögöttük lévő energiák áttranszformálódnak és megnyílik a lehetőség nem csak az akadályokon való túllépésre, de a múltból a jövő felé fordulás által egy akadály- és problémamentes életre is.

2022. január 11-ig akciós áron megvásárolható ezen a linken: Megújulás Meditációk.

 

Itt az idő, hogy az emberiség felnőttkorba lépjen

Itt az idő, hogy az emberiség felnőttkorba lépjen

A legnagyobb hazugság, amibe az emberek egyénileg és kollektíven estek, hogy nincs választásom és nem vagyok képes rá. Az erőtlenség hazugsága kiszolgáltatottá teszi az embereket a külvilágnak és másoknak. Amikor valaki nem éli az erejét, szétkapcsolódott a tudásától, függővé és manipulálhatóvá válik.

Amikor valaki azt éli meg, hogy “nincs választásom”, kényszerben érzi magát, és ezt sokszor önigazolásként használja valamilyen választása vagy nem választása igazolására. Ugyanígy azt is, hogy “nem vagyok képes rá”. A “nem vagyok rá képes egyedül” könnyen alá-fölrendeltségi kapcsolódásokat keletkeztethet. Tehát minden függőségi kapcsolódásból a kiút az erőhöz való visszakapcsolódás, és annak az elismerése, hogy van választásunk.

Mindig, minden pillanatban van választásunk.

Nincs olyan külső erő, ami a választásunkat felül tudná írni. Persze olyan van, hogy a jelenbeli tudatos választást elkezdi szabotálni a tudatalattinkban lévő óriási mennyiségű kétség, félelem, múlthoz kapcsolódó fájdalom emlék vagy ellenállás. Tehát ha valamit választottunk, de a fizikai valóságban még nincs eredménye, nem az jelenik meg, akkor érdemes megvizsgálni, hogy:

  1. Azt a választást milyen energiával hoztuk. Mennyire kapcsolódtunk az erőnkhöz, tudásunkhoz, szívünkhöz közben?
  2. Milyen tudatalatti korlátozó, blokkoló, akadályozó mechanizmusaink vannak, amelyek megakadályoznak abban, hogy megjelenjen a valóságunkban?
  3. Hajlandóak vagyunk-e azzá válni, ami a választásaink által leszünk, hajlandóak vagyunk-e a változásra?

Amikor olyan helyzeteket élünk meg, hogy nincs választásunk, akkor ezeket a helyzeteket is mi magunk teremtjük. Azzal a nézőponttal, hogy: Nekem nincs választásom. A tudatalatti nézőpontok kitisztításával indul meg a valóságunk átformálása.

Például amikor valaki ilyenkor felteszi a kérdést, hogy mi van, ha ez nem igaz? Mi van, ha mégis van választásom? Mi van, ha lehet másképp?

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

A fennálló nézőpontjaink megkérdőjelezése nélkül nincs változás, változás nélkül nincs élet. A választásra és a változásra való hajlandóság lesz annak a kulcsa, hogy emelkedünk vagy süllyedünk. Beleragadunk-e a külvilág lehúzó, manipuláló nézőpontjaiba, vagy elkezdünk felemelkedni, és azt a valóságot megteremteni, amit mi igaznak tartunk, hiszünk, és amire mi képesek vagyunk.

Nagyon könnyű beleragadni a nem vagyok képes rá és a nincs választásom nézőpontjaiba, amit sugall minden olyan külső hatalom, személy, aminek, akinek a célja a függőség és manipuláció fenntartása és teremtése.

Aki nem hajlandó a saját tudására támaszkodni, az irányíthatóvá válik. Aki gyermekként viselkedik, azzal a nézőponttal, hogy: „valaki mondja meg, mit csináljak és megteszem”, soha nem választja, hogy felnő, az a tudattalanság, irányíthatóság által kontrollálhatóvá válik, és soha nem fog tudni hozzáférni a saját tudásához, ami alapján azt az életet képes legyen megteremteni, ami számára egyébként mindenféle külső manipulációtól mentesen lehetséges.

A felnövés időszakába érkezett az emberiség, aminek nélkülözhetetlen eleme az, hogy felelősséget vállaljon mindenki egyéni szinten a saját választásáért. Nem a külvilágra fogva az élete eredményeit vagy eredménytelenségeit, hanem tudatosítva, hogy:

Mindent én magam teremtek a nézőpontjaimmal és a választásaimmal.

Itt kezdődik az erő visszavétel, hogy nem tehetetlen fadarabok vagyunk a hánykódó tengeren, hanem bizony kezünkbe vehetjük életünk hajójának az irányítását, felülemelkedve a legnagyobb hullámokon, viharokon, külső körülményeken.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

A jelenlegi társadalmi megosztottság alapja alapvetően ez: Vannak emberek, akik ezt már választották és élik, sőt kifejezetten megkövetelik, hogy ne tekintsék őket gyermeknek, hanem tudatos felnőttnek, akik képesek arra, hogy a saját sorsukat, életüket irányítsák, képesek választásokat hozni és felelősséget vállalni ezekért a választásokért. Míg mások megszokták, hogy valaki megmondja nekik, mit kell tenniük, és azt megteszik, nem foglalkozva azzal, hogy valójában mire vágynak, mi lehetséges számukra, mire képesek.

Nem kell, hogy senki megmondja számodra, mit tegyél, mikor, hogyan.

Ha képes vagy felébreszteni magadban a benned szunnyadó tudást, erőt és képességeidet, elkezdesz kapcsolódni a szívedhez, tudatosítva mire vágysz valójában, és figyelsz arra, hogy milyen választásodnak mi lesz a következménye akár hosszú távon is, és hajlandó vagy ezen éberség alapján választásokat hozni, úgy soha többé nem lesz szükség másra, hogy irányítson, vezessen, mert te magad válsz az életed irányítójává és vezetőjévé.

Képes vagy rá és van választásod. Itt az idő arra, hogy az emberiség felnőttkorba lépjen.

Most még talán a „gyermekzsivaly” elnyomja a tudatos felnőttek szabadságért, önrendelkezésért, manipuláció és irányítás mentességért zajló törekvéseit, de nagyon rövid idő alatt megfordulhat mindez, és aki eddig nem vállalt felelősséget a saját életéért, nem volt hajlandó választásokat hozni, az a saját csapdájában ragad, egy olyan hazugságban, amiből nagyon kényelmetlen lesz az ébredés.

Mert az ébredés megtörténik. Előbb vagy utóbb.

Mindenkinek a választása vagy a nem választása szerint. Ha választod, te irányítod, ha pedig azt választod, hogy nem választod, akkor az Élet rá fog kényszeríteni, és akkor talán egy nap majd sarokba szorítva érezheted magad, várva a csodára, vagy bárkire, aki megmondja, hogy mit tegyél. Az Élet azonban mindezt már nem támogatja. Ugyanúgy ahogy az iskolában sem ragadunk örök életünkre, aki nem nő fel, az előbb utóbb megtapasztal olyan élethelyzeteket, amiben felnőtté kell válnia, egyedül kell döntenie és bizony vállalnia kell a döntéseiért a következményt. Így vagy úgy. Mert az Élet és a változás végül mindig utat tör magának.