Női sebek. Hordozzuk magunkban. Évszázadok terheit, sérüléseit, amelyeket nőként szenvedtünk el. Ha a tudatos emlékeink között nincs is ott, testünk őrzi a lenyomatokat, blokkolva a nőiségünk szabad megélését. Átvettük anyánktól, nagyanyáinktól, déd- és ükanyáinktól. Ők még csak elzárni tudták magukban, mi pedig érezzük, hogy itt az idő ezek felszínre engedésére. Értük. Magunkért. És a lányainkért.

A bántalmazott nő kódjai

Erőszak. Testi, lelki, szellemi bántalmazás. A szabad választás tilalma. A szabad választás meg nem élésének fájdalma. A kiszolgáltatottság érzése. A férfiak uralta társadalom dominanciája. A férfierővel való visszaélés megtapasztalása. Agresszió. Áldozati létbe való belenyugvás. A saját gyermektől való elszakítás fájdalma. Gyermek elvesztésének fájdalma. Abortusz. Megaláztatások, szégyen, bűntudat. Titkos szerelmek beteljesületlensége. A nők jogainak, érzéseinek, választásainak semmibe vétele.

Nincs nő, aki sejtszinten ne őrizné valamelyik fenti bántalmazás lenyomatát. Akár ő maga szenvedte el, korábbi életében, akár jelenlegi életében hagyott nyomot, netán a felmenők révén hat rá az energia. Előbbi legtöbbször tudattalanul munkálkodik bennünk, utóbbiról vannak tudatos emlékek, információk.

A női mintáink alapvetően határozzák meg azt, hogy hogyan éljük meg a nőiségünket.

A női minták pedig elkorcsosultak, az igazi nőiességnek csak a halvány kontúrja maradt meg lelkünk emlékezetében. Mert a két évezredes férfiak uralta rendszerben megtanultunk idomulni a kívánt helyzethez. Megtanultunk lemondani, tűrni és áldozatként élni akár életek során keresztül.

Aztán jött a feminizmus és a nők jogainak elismerése, ami nők millióit szabadította ki az elnyomás alól, de ezen aspektusunk még mindig nem tükrözi azt a valódi női minőséget, amihez ha vissza tudunk kapcsolódni, akkor békét élhetünk meg Nőként Önmagunkkal. Pedig talán valami ilyesmi lenne a cél.

Hogy ne tekintsünk tovább áldozatként magunkra, de ne is küzdjünk kardunkat kivonva a férfiak ellen, bizonygatva az igazunkat, demonstrálva és kikérve magunknak azt, hogy de mi ugye nők vagyunk.

Amikor már nem küzdesz semmi ellen, és nem akarsz semmit bizonyítani, akkor kerülsz megengedésbe. Megengedésbe a múlttal, a jelennel, utat nyitva egy könnyebb jövő felé.

Megengedésbe anyukád, nagyanyáid, dédnagyanyáid választásával, életével, tudván, hogy akkor az az ő választása volt. Nincs vele dolgod. Nem kell helyettük helyt állnod. Nem kell értük megmutatnod. Nem kell. NEM ÍGY kell.

Gyógyítsd magad. Nőként. Fontos ez.

Hogy merj szembenézni a saját sérüléseiddel, hibáztatás és önítélet nélkül. Anélkül, hogy másban keresnéd a felelőst, de anélkül, hogy bűntudat érzése születne benned. Mert ebben a megengedő térben feloldódik a hibáztatás és az önszabotázs mérge, és megáll az évezredek óta tekert mókuskerék. Hogy vagy elkövetők, vagy áldozatok vagyunk. Egyiknek sem kell lennünk. Lerakhatjuk a fegyvereinket és befejezhetjük a harcot. A polaritás szélsőségeit megélve, utat nyitva a szabad választás felé. Ennek az idejét éljük.

Gyógyítsd magad, de kezdd CSAK magaddal, és ne vedd ét kéretlenül a felmenők terheit. Sok nőnél látom ezt. Benne az Erő, hogy megoldja, feloldja a megrekedt félelmeket és fájdalmakat, de közben még a sajátjaival sem nézett szembe. Nem kell, sőt nem szabad újra belecsúszni az áldozatiság csapdájába. Kihez, mihez tartozik? Tedd fel a kérdést, ha bármi jön. Mert ami a Tiéd, csak azzal tudsz tenni bármit is. Ami másé, azt ő tudja megváltoztatni, neked nem fog menni. Nem feladatod. Viszont ami a Tiéd, azzal célszerű foglalkoznod.

Női minták – nincsenek

Érdemes nem várni a „helyes, jó, tökéletes” női mintákat. Nincsenek. Jobb ezt elfogadni. Olyan úton járunk, amelyet magunknak kövezünk. Az egyetlen iránytű a lelkünk hangja, mert hiszem azt, hogy belül mélyen minden Nő emlékszik. Emlékszik, milyen volt, amikor békét élt meg Önmagával, ÉS békét élt meg a férfiakkal. Arra van az irány. A felmenőkre mutogatni, hogy milyen példát láttam, nem vezet sehová. Sem azonosulni, sem ellenállni nem kell az ő mintáiknak. Tipikus reakció. Hányszor fogadtad meg magadnak, hogy:

Olyan biztos, nem leszek, mint az anyám! Úgy biztos nem fogom csinálni. Majd én megmutatom…

És évek múlva azt vetted észre, hogy pont ugyanúgy csinálod. Vagy netán pont nem, de valójában az sem működik. Mert ellenállsz, küzdve és kizárva magadból valamit, ami valójában TE is vagy. Ami ott van benned is. Ha másként nem, örökségként.

Ott van benned a keménység, vagy a keménység elleni dac. Ott van benned a lágyság, vagy a gyengédségre való képtelenség. Ott van benned az elnyomás emléke és a felszabadulás szabadsága. Ott van benned a Minden és ott van benned a Semmi is.

Csak ürítsd ki magad és kezd tiszta lappal. Kezd tiszta lappal Nőként. Nézőpontok, ítéletek, fogadalmak nélkül. Megengedéssel. Megengedéssel és hálával Önmagad és a Férfi felé. Afelé a Férfi felé, aki ott volt, vagy ott van, és emlékeztet. Felhozza számodra a nőiséged megélésének régmúlt emlékét, amely, mint az óceán mélyén, a sötétben született gyöngysor, a legszebb ékköveddé válik.

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író, Access Bars®-, Facelift®- és Testfacilitátor

Én magam pedig szívem legmélyebb hálájával köszönöm annak a Férfinak, aki felébresztette bennem a NŐt… Olyat kaptam ezzel általa Önmagamról, ami szavakkal nehezen leírható… A Teljesség Csodájának békés elismerését, lehetőségét és jövőjét. Az Élet élvezetét ismét – Nőként. Köszönöm.

Ha olvasnál még többet tőlem, a könyveimet ITT ismerheted meg. Ha érdekelnek a lehetőségek velem, látogass el IDE. Ha kapcsolódnál velem, EZEKEN az eseményeken megteheted.
2,02K Shares
Kosár A termék eltávolítva. Visszavonom
  • A kosárban nincsenek termékek.
2,02K Shares
Share2,02K
Tweet
Pin