A „jó ember” szindróma

Közzétéve: május 22, 2018

Annyiszor hallottam már, meg sem tudom számolni: „De ő annyira jó ember, nem tudok elválni tőle.” Értem én azt, hogy jó ember, senki nem állítja az ellenkezőjét. De működik-e vele az életed? Nem? Vagy nem úgy, ahogy szeretnéd, ahogy érzed, hogy működhetne? Akkor próbáld működtetni. Ha pedig nem sikerül, és azt érzed, mással jobban menne, merj váltani. Nem kell senkit rosszá tenni, hogy kimondjuk, egy kapcsolat eddig tartott.

“Jónak lenni” is ítéletben tart

Pillanatnyilag egy párkapcsolat lezárásán való túljutást a “jó ember szindróma” akadályozza legjobban. A jelenség a saját elnevezésem, tömegesen tapasztalom, leginkább nőknél, akik nem tudják megoldani a párkapcsolati problémájukat, pedig legtöbbször tudják azt, hogy a párjuk nem az a Társ, akire valójában vágynak. Jelzésként olykor már “harmadik fél” is megjelent a kapcsolatban. Mégsem tudnak lépni, mert a férfi, akivel élnek, annyira “jó ember”… Hogyan lehet mindezen túljutni?

Leszögezem, pontosan tudom, milyen ez a helyzet, mert benne voltam ebben én is. A férjemről folyamatosan azt éreztem, hogy a „világ legjobb embere”. Nem szenvedtem mellette, hagyta, hogy kibontakozzak, sőt segített benne, nem ütött-vert soha, nem volt sem fizikai, sem érzelmi zsarolás, manipuláció, bántalmazás a kapcsolatunkban.

Nekem is azzal kellett szembesülnöm, amikor eldöntöttem, hogy elválok, hogy akkor én leszek a „rossz”. Mert ha ő teljesen nyilvánvalóan „jó”, és a kapcsolatnak mégis véget vetek, akkor ennek a világnak a poláris beállítódása szerint valakinek „rossznak” kell lennie. Hajlandóvá váltam „rossznak” lenni a külvilág szemében. Befogadni a külvilág ítéleteit, hogy rossznak látnak. Enélkül nem megy az ilyen helyzeten való túljutás.

Sokat segít azonban, ha elkezdünk felhagyni azzal, hogy folyamatosan megítélünk helyzeteket, Önmagunkat vagy a másikat. A pozitív ítélet is ítélet, és legtöbbször – ahogy egy ilyen helyzetben is – magával vonja a negatív ítéletet.

Azért mernek sokan nehezen beleállni abba, hogy elválnak, mert a válás egyfajta BŰN címkével van megjelölve. Erről megvan a saját nézőpontom, amit talán már fejtegettem, és most nem mennék bele, de elég jelentős szerepe van ebben a katolikus egyháznak, ami sokáig szinte az eretnekséggel vette egy kalap alá a válást.

Tehát az első lépés ennek a helyzetnek a könnyítésére talán az lenne, hogy feloldozom magamat a bűnös kategóriából és megengedem magamnak azt, hogy merjek úgy választani, ahogy az számomra működik.

Ez nyilván nem jelenti az elhamarkodott döntéseket, de a határozottság és a tudatosság egy idővel együtt járnak. Minél inkább tudatos valaki, annál inkább tudja, hogy mit NEM szeretne, ami pedig megkönnyíti a döntést ahhoz, hogy tudja, MIT szeretne.

Vannak kapcsolatok, amelyeket meg lehet és érdemes is „menteni”. Vannak válságok, amelyeket együtt meg lehet oldani. Vannak feladatok, amelyek összehozzák a párokat. Menj a saját éberségeddel.

Mi működik neked? Milyen életet szeretnél? Ha bárkit választhatnál, kit választanál?

Tegyél meg mindent, amit a lelkiismereted megkíván. Én csak azt szeretném mondani, hogy ha ezen túl vagy és már azt érzed, nem megy tovább és mással pedig menne, mással szeretnéd élni az életedet, ne fogd vissza magad attól, hogy nem lépsz, mert a társad egy „jó ember”.

A párkapcsolat: az Együtt teremtés lehetősége

Senki nem mondta azt, hogy rossznak kell lennie. De neked sem kell elhinned, hogy az vagy, ha lépsz, ha másmilyen életre vágysz. Mélyen ülő önbüntető programok indulnak be ilyenkor. Saját magunk helyett a másikat nézzük, feladva Önmagunkat és a saját boldogságunkat. Nem működik. Hosszú távon semmiképp.

„Jó embernek” lenni valójában emberség. Az emberi (baráti) kapcsolat megmaradhat. Sőt. Miért kellene, hogy ne maradjon meg? Miért kellene utálnod azt, akit egyszer választottál, akit szerettél, akinek megláttad az értékeit, aki adott számodra? Nem kell. Szedd ki magad a polaritásból, a jó és a rossz ítéletéből.

A párkapcsolatom minősége ALAPVETŐEN határozza meg az életemet. Hogy a Társam emel vagy elnyom, hogy egymás értékeinek elismerésével, együtt milyen életet teremtünk az olyan alapja az életemnek, hogy semmi más nem kárpótolja.

Sem munka, sem hobbi, sem pénz, semmi más. Ideig-óráig hazudhatjuk magunknak azt, hogy igen, de idővel egyre inkább törnek felszínre elfojtások, frusztrációk és menekülünk pótcselekvésekbe. Válunk megmentővé vagy áldozattá a saját kapcsolatunkban, a saját életünkben.

A Társad a szövetségesed, a kiegészítő minőséged, a múzsád, a támaszod, akivel Együtt szárnyalni az Élet legszebb csodája. De ehhez kell(het) közös út, közös vízió, közös látásmód, közös nagyság- és értékrend, közös álmok, közös valóra váltások. Jó ember sok lehet az életedben. De az, aki mindebben melletted lesz, akivel az együtt teremtés ilyen minőségben megvalósulhat, csak egyetlen egy.

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író

Hasonló bejegyzések

Te is Igazságharcos vagy?

Te is Igazságharcos vagy?

Az az igazságharcos, aki küzd, harcol az igazságért? És aki ellenáll a hazugságnak? Még ha emögött a működés mögött egy tiszta értékrend is van, az “igazságharcosok” ott követik el a hibát, hogy megítélik a hazugságot, és ez az ítélet lesz az, ami ellenállásban és polaritásban tartja őket, táplálva bennük az igazságért és a hazugság elleni harcot.

bővebben
A Te hangodon is múlik, a Te választásodon is múlik!

A Te hangodon is múlik, a Te választásodon is múlik!

Szakad szét a világ. És a szélsőséges hangok egyre hangosabbá válnak. Sokan természetesnek érzik, hogy a bennük tobzódó ítéleteket, haragot, agressziót a világra öntsék. Az öntelt egójuk elhiteti velük, hogy jogukban áll ítélni, bántani, a tisztelet legkisebb jele nélkül pocskondiázni. Azt hiszik ők jobban tudják… azt hiszik, az ő igazságuk az egyetlen, és ezért vérremenő csatákat vívnak…

bővebben

5 hozzászólás

  1. Petykó Szilvia

    Mindig a legjobb időben küldöd és kapom a jobbnál jobb cikkeket Tőled! ? Most, megint pontosan így érzem magam. Nem egyszer mondtam neki, jó ember vagy én is az vagyok,viszont Mi ketten mások vagyunk. Nem vagyunk jók csapatban.
    Ettől még lehet számítani a másikra. Lehet barátként tekinteni a másikra. A gyerekeknek is jobb lenne, ha két vidám szülővel lennének még ha nem is egy fedél alatt. Konzervatív, konvencionális az ember. És az elvei pfuű az van rendesen.!
    Mert ő megígérte az anyakönyvvezető előtt, hogy……. Igen, de változunk. Nehéz eset…………..? a miénk

    Válasz
  2. ANYA

    ? Igen, a cikket olvasva pontosan tudom és érzem, hogy ebben a helyzetben élek már vagy 6 éve. Ostorozom magam, szégyenérzet, bűntudat tölti be minden napomat és mégis képtelen vagyok őszintén beszélni róla a páromnak, a lányaimnak. S az idő egyre csak fogy, az évek szaladnak…. és én az elégedett, mosolygós, kiegyensúlyozott álarc mögött tele vagyok félelemmel… hiányérzetem. Úgy érzem nem ott vagyok és nem azzal, akivel lenném kéne, akivel lenni szeretnék.

    Válasz
    • dr Hörömpő Andrea

      Akkor válassz mást. Mitől félsz, mit/kit nem vagy hajlandó elveszíteni? Milyen ítéletet nem akarsz befogadni? Mi a legrosszabb, ami történhet? Hajlandó vagy-e ezzel megengedésbe kerülni? 🙂 Ha igen, utána már könnyebb lesz meglépni azt, ami most nehéz. 🙂

      Válasz
  3. Aman_da

    És mi van akkor, ha a gyerekekre hivatkozik valaki, hogy miattuk nem lép ki egy ilyen kapcsolatból? Pedig ahogy felcimkézve mondta “jobban kéne szeretnem őket” – ezek szerint a gyerekekre való hivatkozás is vmi bűntudatféle? A gyerekek elhagyása is a “rossz ember vagyok” érzést váltaná ki belőle?

    Válasz
    • dr Hörömpő Andrea

      A gyerekekre való hivatkozás a legtipikusabb kifogás, ami megakadályozza az embereket abban hogy a saját boldogságukat válasszák. Felnőve a gyerek meg nem fogja érteni hogy a szülei miért ragadtak bele egy nem működő kapcsolatba, ráadásul őt használták minderre kifogásként. A férfiak nem akarnak rossz férjnek, apának látszani, és sokuknak az a nézőpontja hogy ha kilép a már nem működő kapcsolatból, és ezáltal megtöri a már amúgy sem létező családi egységet, akkor rosszá válik. Ezt akarják elkerülni ezért maradnak inkább benne, ami sokszor azzal jár hogy nem választják a boldogságot. De ezzel egy torz családi minta öröklődik.

      Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

0 Shares
Share
Tweet
Pin