Félelmetes, hogy mennyire nem értjük, mit jelent száz százalékban választani. Választani a változást, egy Férfit, egy Nőt, egy helyzetet. Beszélgetek nőkkel, akik arról panaszkodnak, hogy a Férfi miért nem választja őket, mire én visszakérdezek: és te választottad őt 100%-ban? Pár percen belül a legtöbben felismerik, hogy nem, valójában nem. A száz százalékos választás ugyanis azt jelenti, hogy felrakok mindent egy lapra, nem hagyok kibúvót, nem bújok B terv mögé, hanem egy életem, egy halálom, beleállok és választom.

A választás szépsége és szabadsága

Kétség nélkül. Anélkül, hogy visszatáncolnék a külvilág ítéletei, elvárásai, vagy egy (látszólag) könnyebb út csábításának hatására. Anélkül, hogy befeszülnék attól, hogy vajon „normálisnak” tartanak-e. Anélkül, hogy félelmeim lennének attól, hogy vállaljam az egyedüllétet. Anélkül, hogy foggal-körömmel ragaszkodnék az érzelmi és anyagi biztonságomhoz. Anélkül, hogy megalkudnék az Élettel. Anélkül, hogy hagynám, hogy más elcsábítson egy egyszerűbb és kényelmesebb élet ígéretével. Anélkül, hogy lenne racionális oka. Anélkül, hogy azt hinném, bárkinek is elszámolással tartozok a választásomért.

A szerelem nem több, pusztán új lehetőség, ami akkor kopogtat, amikor megérsz rá. Sem előbb, sem később.

Kinyit egy olyan ajtót, amiről korábban azt sem tudtad, hogy létezik. Bepillantást enged egy olyan életbe, amiről korábban álmodni sem mertél, azt pedig végképp el sem hitted, hogy neked is lehet ilyenben részed. Túlmutat múlton valami olyan jövő felé, ami kiteljesít, felszabadít, és a Mennyországot hozza el a Földre. Mégsem választja mindenki.

Nem választja mindenki, mert kényelmesek vagyunk. Mert megszoktuk az állandóságot, és a stabilitást. Hogy egy átlagos, döcögve működő kapcsolat is jobb a semminél, miért is érdemelnénk jobbat? (Vagy miért is érdemelnénk kapcsolatot?)

Önbüntető programjaink legnagyobb része a saját boldogságunk szabotálása. Nem akarok másnak ártani, inkább én mondok le egy nagyszerűbb életről.

„Csak a gyerekek ne sérüljenek” – hazudom magamnak, közben a gyerekek már régóta érzik, tudják, hogy egy olyan családban élnek, ahol nincs valódi szeretet. „Nem élné túl, ha elhagynám” – de közben valahol mélyen tudjuk, hogy manipuláció az egész, ami ellen nem merünk, akarunk, tudunk küzdeni. „Hogy tudnám sérülés nélkül megúszni?” – Nem fogod tudni sérülés nélkül megúszni, a legtöbb, amit tehetsz, hogy megpróbálod a lehető legkevesebb sérülést okozni.

Megalkuszunk. Hogy nekünk elég a kevesebb is. Hogy nem is olyan fontos az a boldogságnak nevezett valami. Hogy a szerelem és a szeretet szabadsága olyan luxus, amiért keményen meg kell dolgoznunk, és majd ha elérünk bizonyos eredményeket, akkor válunk méltóvá rá.

Hogy elég egy középszerű élet, amiben idővel fuldoklik a lelkünk. A megalkuvás a legnagyobb ellenségünk. De zseniálisan meg tudjuk győzni magunkat dolgokról. Önáltatás, önhazugság, amivel saját magunkat ejtjük olykor évekre csapdába.

A választásainkkal teremtünk

Azzal is, ha nem választunk, azzal is, ha csak kicsit választunk, és azzal is, ha odaállunk valaki mellé, mindenünket kockáztatva, de ellentmondást nem tűrő energiával. Mert nem biztos, hogy el fogja hinni. Mert lehet, hogy megpróbál elüldözni, távol tartani. Mert lehet, hogy Te vagy életében az első, aki száz százalékban választja. És ez talán szokatlan, talán rémisztő, de kétségkívül nem hétköznapi jelenség a mai világban. Nem ismerjük.

Mert általában akkor merünk választani, amikor már biztos, vagy biztosnak tűnik minden.

Amikor a valóság a kikövetkeztetett elvárásaink szerint alakul, amikor elértük ezt vagy azt, amikor a másik választott, egyszerűen tele vagyunk feltételekkel. Aki száz százalékban választ, annál nem maradnak feltételek. A minden vagy semmi kockázatát csak az igazán bátrak viselik el.

A választásom rólam szól, sosem a másikról

A választásom kizárólagossága, feltétel nélkülisége, időtartalma, nem függ senki mástól. Attól sem, akit választottam. Tehát igen, van értelme. Mert a választásaimmal világokat változtatok meg. A saját világomat és a másikét mindenképp. De valószínűleg sok más emberét is. Igen, lesz, aki ezt nehezen fogja viselni. Lesz, aki összeomlik. Lesz, aki manipulálni próbál. A választásomra adott reakciókra viszont NINCS ráhatásom.

Az én választásom az enyém. A másik reakciója, az övé. És ha én választok, az Univerzum sem marad szó nélkül, hanem beindít olyan gépezetet, ami csak az én választásomra várt.

Isten nem hagyható ki a játékból. Ha választok, mögém áll. Nem mindig úgy és nem mindig akkor, amikor várom, de ott van, jelen van és figyel. Hogy merek-e választani, a választásom mellett kitartani, szembeszélben is, a nehézségek közben is?

Emberek ezreit bénítja meg a választás elnapolása a saját gyávaságukkal való szembenézés hiánya miatt. A saját félelmükkel való szembenézés hiánya miatt. Az önhazugságok gyártása miatt. A megszokáshoz való ragaszkodás miatt. Akármi miatt.

Nem feltétlenül egyszerre választjuk egymást

Ha egyikünk a másikra vár, soha nem történik kimozdulás. Ki lesz a bátrabb? Ki meri vállalni előbb a sebezhetőségét? Ki adja fel előbb az egójával való harcot?

Ne azért válaszd, mert ő is választ. ÖNMAGADÉRT válaszd. Azért válaszd, mert ha nem jó az, amiben vagy, akkor ADSZ MAGADNAK EGY ESÉLYT EGY JOBB, BOLDOGABB ÉLETRE.

Akkor is, ha a másik nem választ. De kinyitsz magadnak egy ajtót, és lehet, hogy jönni fog rajta olyan, aki majd választ Téged is.

Sokan vagyunk, akik ebben az életünkben a feltétel nélküli szeretetet tanuljuk. És a szép ebben az, hogy mindenki másképp, más élethelyzetben. A feltétel nélküli szeretet a szabadon szeretés művészete. Amikor a szeretetem árad, ugyanúgy, ahogy a lélegzetvétel is, már automatikusan működik bennem, akaratom ellenére. Ugyanúgy, ahogy nem tudok nem levegőt venni, a szeretetemet sem tudom teljesen leállítani. Hiszen az egyenlő lenne a halállal. Korlátozni tudom. Tudom azt mondani, hogy most csak ritkábban veszek levegőt, most spórolok vele, és olykor látszólagos akadályok (félelmek) jönnek fel bennem és ideiglenesen lemondok róla. De nem tudok nem szeretni.

A választásaink szabnak irányt az életünknek

És olykor olyan útkereszteződéshez érünk, amikor egyértelműen döntenünk kell. Az egyik út erre, a másik út arra vezet. Teljesen más világokba. Ne akard a teljes útvonalat látni. Bízz magadban, bízz a megérzéseidben, és bízz az isteni gondviselésben, hogy nem vezet félre. Soha nem hoztál rossz választást. Minden választásod érted volt. De minden nap minden percében hozhatsz új választásokat, akár teljesen másokat, mint korábban.

Ebben áll a választás szabadsága és jelentősége. Választani, bízni, elengedni. Aki ezt a hármat könnyedén műveli, sosem fog csalódni. Aki ragaszkodik a fejben, elméletben eltervezett, túlságosan konkrét útvonalakhoz, neki valószínűleg több kihívással kell szembenéznie.

Tehát érdemes feltenni azt a kérdést magadnak, hogy te választottad-e 100%-ban azt a személyt/helyzetet/lehetőséget, amiről azt hiszed, hogy választottad? És milyen jövőm lenne 5-10-50 év múlva, ha választanám? Mi az, ami visszatart a választásomtól? Milyen nézőpontom, kikövetkeztetésem, elvárásom, ítéletem van Önmagamról, a választásról, ami meggátol ebben? 

Ne kikövetkeztetni akard, hanem az energiával menj! Érezni fogod! Érezni fogod, mert mindenki érzi, csak nem mindenki meri bevallani magának. Érezni fogod a különbséget egy döcögősen vagy egyáltalán nem működő házasság és egy újonnan felbukkanó kapcsolat lehetőségében. Érezni fogod, milyen lenne az életed ’A’ Férfi és milyen ’B’ Férfi mellett. ’A FÉRFIvel’, vagy ’A FÉRFI nélkül’. Érezni fogod, ha mersz őszinte lenni magaddal.

És nem, ha maradsz a házasságodban és közben titkon álmodozol a másikról, akkor nem választottad száz százalékban. Ha elindultál felé, de közben fenntartod a lehetőséget másoknak, és olykor-olykor másnál keresel vigaszt, nem választottad száz százalékban. Ha hagyod, hogy elbizonytalanítsanak mások, és emiatt nem lépsz felé, akkor nem választottad száz százalékban.

Ha ragaszkodsz a biztonsági kapaszkodóidhoz, a megszokásaidhoz, a kényelmedhez, akkor nem választottad száz százalékban. Ha feladod az első nehézségnél, az első visszautasításnál, az első elbotlásnál, akkor nem választottad száz százalékban. Ha megalkuszol, ha feltételeid vannak, ha a választásodat az ő választásától teszed függővé, akkor nem választottad száz százalékban.

És nem baj mindez. Nem baj, ha nem választasz valakit 100%-ban. Csak akkor ne hazudd magadnak azt, hogy te már választottad. És ne ródd fel neki, hogy ő miért nem választ téged. A tudatosság magában foglal mindent és nem zár ki semmit. Szabad bármit. Választani is és nem választani is. Csak tudd, mikor mit teszel. És tudd, hogy bármikor választhatsz másképp.

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író, Access Bars®-, Facelift®- és Testfacilitátor

Ha olvasnál még többet tőlem, a könyveimet ITT ismerheted meg. Ha érdekelnek a lehetőségek velem, látogass el IDE. Ha kapcsolódnál velem, EZEKEN az eseményeken megteheted.
Share801
Tweet
Pin
+1
Share
801 Shares
WordPress Security