Szerelem a filmekben – Bridgerton család sorozat: Szerelmi mintákon innen és túl

Szerelem a filmekben – Bridgerton család sorozat: Szerelmi mintákon innen és túl

Évszázadokon keresztül a szerelem energiájának ábrázolása összefonódott a szerelemben megmutatkozó női-férfi ellentétekkel, harccal. Gondoljunk Rómeó és Júliára, akiknek a családja vívott harcot egymással. A szerelem harccal, szenvedéssel, nehézségekkel való összekötése nagyon jól mutatja a férfi és női minőségek saját magukkal való harcát.

Megnéztem a napokban a Netflixen a Bridgerton család második évadát. Néhány gondolat felszínre jött bennem vele kapcsolatban, meg úgy általában a szerelemmel kapcsolatban is.

Harc ott van, ahol nincs szeretet. Amikor a lélek fájdalomban van, nem tud tisztán szeretni, így falakat emel, védekezik, harcol, alapvetően saját magával, és ezt kivetítve azzal, akit valójában nagyon is szeret.

A lélekben megragadt szerelem fájdalom folyamatosan rakódik egymásra, és eskük, fogadalmak, nézőpontok megszilárdításával karmikus kapcsolódásokat teremt. Egyik életben tőlem vesznek el valamit, a következőben pedig én magam veszek el, pont attól, akit “elvileg” szeretek.

Aki győzni akar a szerelemben, az valójában veszít. Aki képes abbahagyni a harcot és megadni magát a szíve tiszta érzéseinek, csak az tud nyerni.

Érdekes volt látni, ahogy a sorozat alapkonfliktusát immár két évadon keresztül a férfi főszereplő saját apjával kapcsolatos élményei, sérülései adják. A férfi lélek sérüléseiről keveset beszélünk, pedig szükséges lenne. A férfi lélek sérüléseinek feloldása nélkül a szerelem energiája nem fog tudni megtisztulni sem, de ez a másik irányban is érvényes, a tiszta szerelem képes begyógyítani a lélek legmélyebb sérüléseit is.

Az, hogy a Nő hogyan reagál a férfi lélek sérüléseire, kulcsfontosságú. Önmagában már az is, hogy észreveszi-e? Nagyon sokszor csak a felszínt látjuk. Hogy a másik így vagy úgy viselkedik. Nem értjük, miért vannak falai, miért utasít el, miért mond valamire igent, másik dologra nemet. A falak, amiket egymás felé emelünk, nem engedik, hogy a lelkünkkel kapcsolódjunk, és meglássuk a másikat annak, aki valójában.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

A női lélek is önáltatásokban, hazugságokban, lemondásban ragadt. A harcos női amazonok zsákutcáját mutatja a női főszereplő saját magával való harca. Amikor Önmagát győzködi, az Önmagával és az érzéseivel való szembenézés hiánya egy önpusztító folyamatot indít el.

A szív harcol az ésszel. A női minőség a férfi minőséggel. A belső boldogság a külső társadalmi elvárásokkal, megfeleléssel. Igazából ez így van már egy jó ideje, azonban itt az idő arra, hogy mindez megváltozzon.

Megszoktuk, hogy menekülünk Önmagunk, az érzéseink és a szerelem elől. Mintha veszélyes lenne. A menekülés végül újabb fájdalmat, és az érzéseink mélyre temetését eredményezi, elszakítva a szívünktől és azoktól a lehetőségeinktől, melyek pont a szerelem által válnának lehetségessé. Az örvény így egyre nagyobbá válik, és lelkünk állandósul a fájdalmak valóságában, elhitetve Önmagával, hogy ennek kell lennie és nincs más lehetősége.

Az egyik legnagyobb szerelem hazugságok közé tartozik a tiszta szerelem szenvedéllyé alacsonyítása, a szenvedély, mint a szenvedés forrása, aminek köszönhetően a szerelem és a szenvedés közé nagyon gyorsan egyenlőségjel került.

A szerelem, mint harc valódi oka a szerelemhez fűződő karmikus, életeken keresztül gyűlő fájdalmak, elutasítás, harc energiájának felgyülemlése.

Könnyebb elhinni a hazugságokat, mint szembenézni a szívünk igazságaival. Az ebből való kilépés tehát nincs szembenézés nélkül, a fájdalmak feloldódásával pedig megnyílik a lehetőség a szerelemben lévő öröm és boldogság megélésére.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

A sorozat végén a feloldozást a gyermekből hirtelen felnövő éber és szívére tisztán hallgató Női minőség bölcsessége hozza el. Ez a női minőség pedig minden Nőben ott van, csak meg kell engednünk, hogy megmutatkozzon. Saját magunkat kell felemelnünk, felszabadítanunk mindehhez.

Ahogy korábban írtam erről, a Nő a kapcsolat katalizátora, tehát minden eddigi berögzült és tanult sémából kilépve bizony mernünk kell Nőként meghaladni magunkat és a szívünkre hallgatni. Ez lesz az, ami kiemel az eddigi működésekből és áttranszformálja a lelkünk mélyére temetett energiákat.

A romantikus sorozatok azért népszerűek, mert a szívünk mélyén szurkolunk a szereplőknek, hiszen a szívünk mélyén mi magunk is vágyjuk a boldogságot.

A szívünket választani és a szívünk valódi érzései alapján választani azonban azzal jár, hogy meghaladjuk saját magunkat, és nem hagyjuk, hogy a múltban megélt tapasztalások kerekedjenek felül a jelen érzésein.

Férfi és Nő Egysége új valóságot teremt, ehhez pedig a szerelem, mint az egyik legerősebb transzformációs energia óriási hozzájárulás. A szerelem Egységbe emelő ereje olyan, pillanatnyilag még ki nem aknázott lehetőségeket tartogat, ami Férfi és Nő számára egyaránt elérhető és választható, hogy meglássuk, mire is vagyunk képesek a harcot meghaladva, immár Egységbe forrva. És talán eljön az idő hamarosan, amikor több olyan film készül, ami már ezt az új valóságot mutatja meg.

Ha érdekel a szerelem energiájának megtisztítása és az lehetősége, ajánlom szeretettel az Egységbe emelő szerelem előadásomat és tisztításokat: Egységbe emelő szerelem

Empátia és emberség – Új értékek egy új valóságban

Empátia és emberség – Új értékek egy új valóságban

A végső próba talán pont az, hogy bármi is történjen az életünkben, tudjuk-e azt ítéletmentesen kezelni. És nem, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy érzelemmentesen. Nem ugyanaz a kettő. Nem az érzelemmentességet kell elvárnunk magunktól, hiszen az szüli az elfojtásokat, és olyan energiákat, amelyek aztán megrekednek a mélyben és tudattalanul is hatnak ránk.

Érdemes kinőni abból az önhazugságból, amivel áltatják sokan magukat: hogyha nem látnak, nem éreznek valamit, akkor az nincs. Engedd meg magadnak, hogy mindig az legyen, ami éppen van, de ne ítéld meg, ne tedd rosszá, mert azzal szilárdítod be. Ha fáj, engedd meg azt is. Sírj, üvölts, ha kell, hogy az energia, ami benned felgyűlt, utat találjon, és ne ragadjon be. Ha örülsz, engedd meg azt is, ne érezd azt, hogy nem teheted meg, hogy alkalmazkodnod kell mások nézőpontjaihoz vagy szomorú valóságához.

Ez lesz a titka annak, hogy bármi is történik az életedben, az tud áramolni benned.

„Jó” is, „rossz” is, anélkül, hogy megítélnéd, rosszá tennéd, el akarnád kerülni, vagy azt tettetnéd, hogy nincs, miközben nagyon is van. Hagyod, hogy legyen, és hagyod, hogy tovaszálljon. Ítélet nélkül nincs, ami beragasztana.

Az érzelmek természetesek. Az érzelem a lélek sóhaja.

Van, aki érzelmesebb, más kevésbé. Nélküle könnyen elvágjuk magunktól a lelkünktől. Engedd meg magadnak az érzelmeket, de ne hagyd, hogy uraljanak, ne hagyd, hogy heteken, hónapokon keresztül beléjük ragadj. Legyél hajlandó elengedni minden „rossz” és minden „jó” érzelmet. Azzal, hogy nem teszed jelentőségtelivé, nem ragaszkodsz hozzá.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

A magunkon való megengedésen túl az egymás felé való megengedés is fontos. Sőt, talán egyre fontosabb. Az elvárások nélküli megengedése annak, hogy bármiben van a másik, azt nem ítélem meg, nem teszem rosszá, nem nevetem vagy gúnyolom ki. Nem kell ugyanúgy éreznem magam, de attól még tisztelhetem az ő érzéseit, tisztelem az ő állapotát, az ő nézőpontjait, az ő fájdalmait vagy örömeit. Nem egyformaságra van szükség ebben sem.

De arra sem, hogy megítéljük a másikat, vagy a lelkének éppen az aktuális állapotát, hiszen bármi történhet a mi életünkben is, ami ugyanabba, vagy hasonló állapotba taszít.

Empátia, emberség… Valahogy ennek az ereje, élménye értékelődött fel, ami ritka kinccsé vált manapság.

Az együttérzés helyett az ítélkezés, lenézés, uralás lett általános sajnos nagyon sok embernél. Ezek olyan állatias ösztönöknek a felülkerekedése, amelyeket meg lehet tanulni uralni, meg lehet haladni. Kellő érzékenységgel, tudatossággal és odafigyeléssel.

Az ítéletek meghaladásában segíthetnek az érzelmek, ha megengedjük magunknak, hogy akár egy pillanatra megnyissuk a szívünket mások felé.

Az együttérzés nem azt jelenti, hogy akkor nekünk is át kell éreznünk a másik fájdalmát és bele kellene vonódnunk. Egyszerűen „csak” tarthatunk egy megengedő, szeretetteljes teret a másiknak, amiben azt érzi, hogy elfogadják, és semmi baj nincs sem vele, sem az érzéseivel. Ahol érzi azt, hogy érezhet bármit, nem ítélik meg érte. Mert ez a megengedő szeretetteljes együttérzés lesz az, ami segít felülírni az ítéleteket és a másiknak is meghaladnia a saját esetleges fájdalmait. Ilyen az, amikor a puszta lényünkkel segítünk a másiknak a változásban, hogy előre lépjen.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

A felemelkedés kulcsa ez, hogy visszahúzzuk-e magunkat és másokat, vagy képesek vagyunk egy semleges, elfogadó, szeretetteljes teret tartani, ezt élni. És lehetséges mindez, a legnagyobb ítélkezés áradat mellett is. Egy nagyon tudatos, tiszta választás kell hozzá, és a figyelés a lélek legmélyére, hogy mit is érez.

A lélek, a szív érez, az elme ítél. A szív sosem ítél.

De ha nem engedjük meg, hogy érezzen, azzal megfosztjuk magunkat attól, hogy nyitva álljon és a benne lévő szeretettel varázsoljon.

Engedd meg a szívednek, hogy érezzen, és engedd meg, hogy a benned lévő elfogadás és szeretet meghaladja az ítéletek valóságát. Így lépsz ki az ítéletek hatása alól, így nem ragadsz fájdalomba, így fogod tudni végül életed bármilyen helyzetét elviselni: tudván, hogy minden csak egy pillanatnyi állapot. És lehet, hogy ebben a pillanatban nehéz, de ha nem ragaszkodunk ennek a nehézségéhez, akkor a következő pillanatban új lehetőséget ad az Élet egy új tapasztalásra, új élményre, új csodára.

Ha szeretnél a SZÍVBŐL élés és létezéshez eszközöket, szeretettel látlak 2022. január 11-22. között a SZÍVBŐL… 12 napos online előadássorozattal.

A szerelem tükrében

A szerelem tükrében

A szerelmes szív tükröt mutat a lélekről. Amikor szerelmes vagy, meglátsz a másikban valamit, amit lehet, hogy még ő maga sem lát saját magában. A szerelem felszínre hozza az igazat, a tisztát, az értéket. Egy szerelmes szemben mindig az igazat és Önmagad látod. És amikor te éled a szerelmet, akkor ezt az igazat mutatod meg a másik számára, láttatva mindazt, hogy ki is ő valójában.

A szerelem azért annyira erős energia, mert feloldódnak benne az ítéletek, elvárások, és képessé válunk a másik lelkét látni meg. Azt, aki ő valójában. A szerelmünkben ezt mutatjuk meg számára, hogy ki is ő igazából.

A szerelem tisztaságában a szerelem igazsága ragyog, ezért van mindennél erősebb transzformációs ereje.

És amikor a másik meglátja saját magát ebben a tiszta tükörben, a szerelem vállalásával ő maga is elismerheti Önmaga csodáját.

Minden szív hazatérni vágyik, és ez a hazatérés állapota a „Szeretek és szeretve vagyok” élménye.

Ezt megengedni magunknak: szeretni és befogadni a szerelmet, pedig életünk legnagyobb ajándéka és lehetősége. A szerelem láthatatlanul oldja fel bennünk a saját önítéleteinket és nyitja meg a lehetőségeket egy boldogabb valóságra. Nőként pedig ennek a katalizátora is vagy, ha vállalod, éled a szerelem erejét.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

A szerelmes NŐ bármire képes! Tapasztaltad már? Élted már valaha? Az az ERŐ, amit a szerelem mozgósít egy Nőben, mindenen túl van. És a szerelem alatt most nem a rózsaszín felhős, éberség nélküli elborulást értem. Sokkal inkább a szívhez és Önmagadhoz való olyan mértékű kapcsolódást, ami megnyit az Ég felé, és olyan erők csatornájává válsz, ami által bármit, amit választasz, lehetséges lesz számodra.

A szerelemben óriási erő van. A beteljesült szerelem általi teremtésben, a Férfi-Nő Egységében pedig még nagyobb.

Azt a szövetséget, ami a Férfi és a Nő között létre tud jönni, a szerelem ereje tartja össze. Mint habarcs a téglákat, aminek köszönhetően bármi felépíthető.

A szerelmes Nő tehát a Férfi igaz valóját, lelkét tükrözi, és ezáltal megmutatja a Férfi számára azt, hogy szerethető, és milyen csodálatos. Felülírva ezáltal az oly sok Férfiban benne lévő kétséget, félelmet, bizonytalanságot, hogy vajon elég szerethető vagyok-e?

A valódi szerelem ilyen tisztán, igazon ragyogó drágakőként ragyogja be az életünk, és hoz fényt a legnagyobb sötétségbe.

A szerelmes Nő felelőssége is ez, hogy használja-e ezt a végtelen transzformációs Erőt, és ezáltal hozzájárul-e ahhoz, hogy a Férfi lelke is felszabaduljon, tisztuljon és ragyoghasson. És ugyanígy fordítva. Természetesen a Férfi is választhatja ezt elsőként, nincsenek semmiféle kötelező útmutatások ezzel kapcsolatban. Hiszen számtalan Nő is él szeretethiányban, kétségben, menekülve a szeretetteljes kapcsolatoktól, elutasítva egy Férfi igaz szerelmét és ezáltal azt a boldog életet, ami kettejük számára lehetséges lenne.

Persze nem választhatunk a másik helyett, nem élhetjük helyette a szerelmet, de megmutathatjuk, hogy mi lehetséges akkor, ha választjuk mindezt.

A szerelem vállalása által a szerelem szabadságát élhetjük, és ez a felszabadító erő a lélek lehetősége a teljességre. Hogy választhatja azt, amiről oly sokszor már lemondott.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Mert igen, sokszor sokan mondtunk már le a szerelemről. Sokszor váltunk a rabjává, pedig a szerelem szabadságot kellene hogy hozzon. Sokszor tettük elérhetetlenné, pedig a szerelemnek a legelérhetőbb élménynek kellene lennie az életünkben. Sokszor hittük azt, hogy le kell mondanunk róla, pedig a lemondás a szükség, a hiány valóságában tart, és a bőség terében nincs lemondás, tehát a szerelem is választható, megélhető, elérhető.

Ahhoz, hogy a szerelemben is megújuljunk, a saját szerelem múltunkon kell túljutnunk.

Azokon a nézőpontokon, amit eddig hittünk el és alkottunk a szerelemről. A szerelem így válik korlát helyett lehetőséggé, bánat helyett örömmé és rabság helyett a szabadság forrásává.

Nézz ma bele a szerelem tükrébe, és válj te magad is egy „szerelmes tükörré”, hogy benned valaki meglássa Önmaga csodáját! Ki tudja, talán ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz Önmagadnak és annak, akit szívből szeretsz.

A szerelem sebezhetőség, bizalom és befogadás

A szerelem sebezhetőség, bizalom és befogadás

Sok mindent teszünk, vagy pont nem teszünk a szerelem nevében. A szerelmet sokan élik meg függőségnek, a „mi lesz velem nélküle” érzés azonban sosem a szerelem tiszta minőségéről szól. A szerelemben sebezhetőség van, bizalom és befogadás. A szerelmet adni és befogadni valójában a létezés egy örökké változó, örökké teremtő és örökké túlcsorduló állapota.

Sebezehetőség

Szerelem nincs sebezhetőség nélkül, mert vállalnom kell először Önmagam, majd a másik felé a vágyaimat, az érzéseimet, a lényemet. A szerelemben nincsenek falak, hanem vagyunk, áradunk, nem csak egymásnak és egymásért, hanem egy olyan minőséget megélve, aminek köszönhetően többet hozunk ki magunkból, egymásból és Együtt nagyobb hozzájárulások vagyunk a Világhoz, mint külön-külön.

A szerelem áramlás, ami lehetőségeket nyit valami többre, azáltal, hogy Önmagamból többet fedezek fel általa.

A szerelem invitálás arra, hogy másképp is lehetséges, de ehhez nyitnom kell minderre. A szerelemben nincs védekezés, már nem félek sem megmutatni, sem adni magam. A szerelem lehet egy próba, aminek köszönhetően Önmagammal küzdök meg először. A saját félelmeimmel, nézőpontjaimmal, elképzeléseimmel, vágyaimmal, múltammal, jelenemmel és jövőmmel.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Bizalom

A szerelemben bizalom van, hogy merem-e vállalni azt, hogy bízok? Igen, ismét. Akárhányszor törtek össze, akárhányszor vágtak át, akárhányszor haltam meg más miatt, újra feltámadtam, újra érzek és újra merek kapcsolódni. Kilépek a páncélomból és újra merek sebezhető lenni és átadni magamat, a szívemet, a lényemet. A szerelem tehát egy invitálás arra, hogy kilépjünk a falaink mögül és megmutassuk magunkat. Először talán csak saját magunk, majd a másik számára, végül pedig az egész Világnak.

A szerelem által világok omolhatnak össze, olyan világok, amelyben már nem tudunk működni és világok is nyílhatnak, hogy teljesebbé, élőbbé és nagyszerűbbé tegyenek minket.

A szerelem ezért a legnagyobb transzformáló Erő, kiemel a mélyből, hogy a magasságokba repítsen.

A szerelem választása ezért egyben a változás és a megújulás választása is egyben. Amíg elfojtod a szerelemet, az Élet egyik legelemibb és legtáplálóbb energiájától vonod meg magad. Az Élet szeretne hozzájárulás lenni számodra, és változatos formában ad. Ha megnyitod magad az Életre, az Élet is megnyílik számodra.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Befogadás

A szerelem befogadás. Hogy ott állok előtted lemeztelenedve, lényem a lényeddel szemben és csak vagyok. Ez pedig olyan eszméletlenül ijesztő tud lenni, hogy vajon elég vagyok-e. Elég vagyok-e így is, mindenféle cicoma nélkül, csak én, anélkül, hogy a cselekvésbe, az adásba menekülnék előled. Mert az egy dolog, hogy én befogadlak, hát persze, de vajon én be leszek-e fogadva.

A befogadás élménye, a valakihez tartozás élménye a szerelem valódi szentsége.

Elfogadni ítéletek, feltételek, elvárások és kivetítések nélkül, és elfogadva lenni ítéletek, feltételek, elvárások és kivetítések nélkül. Kinek adod és kitől kapod?

Maga a szerelem is újjászületés előtt áll, levetve magáról mindazt a hamisságot, amivel az évezredek alatt felruházták, de ami nem is ő valójában.

Most van-e itt az idő új fejezetet kezdeni a kapcsolatainkban, a kapcsolódásainkban, az életünkben? Elhagyva mindazt, ami már nem szolgál, ami hátráltat, ami nem mi vagyunk, megnyitva magunkat az Élet varázslata és csodája előtt? Hogy a szerelem ne a szenvedésről és Önmagunk feladásáról, hanem sokkal inkább az örömről és az Önmagunkra találásról szóljon.

 

5 dolog, amit ne tegyél a Férfival, akit szeretsz

Mi nők a férfiak működéséről számos dolgot a saját bőrünkön tapasztalva tanulunk meg. Ahogy mi változunk, úgy változik a kapcsolatunk is, és azt látom, hogy ha változást szeretnénk a párkapcsolatunkban, akkor nekünk érdemes invitálni a férfiakat a változásra. Hogy ez milyen módon történik, az változatos formát ölthet. Néhány főszabály azonban elmondható a férfiak működéséről.

Ne mond meg, mit csináljon

A férfi minőség lételeme az aktív cselekvés. Egy igazi Férfi nem hagyja, hogy a Nő direktben megmondja neki, mit csináljon, és egy igazi Nő nem tesz ilyet. A Férfi útja pont az iránymutatásban való megerősödésen keresztül vezet, és amíg nincs meg ebben a kellő magabiztosság, addig nőként azzal tudunk hozzájárulások lenni a Férfi életéhez, hogy ha bízunk a döntéseiben és a tetteiben – még akkor is, ha esetleg érezzük, hogy adott helyzetben az nem a legtökéletesebb.

A férfi-női kapcsolatban ennek a fajta összecsiszolódásnak a lehetősége rejlik: hogy a Férfi vezet, a Nő pedig követ. És ez olykor félelmetes, mert sokszor „vezettek már félre” minket, de mégis, ez segíti hozzá mindkét nemet a saját minőségének a kibontakozásához. És egyébként azt tapasztaltam, hogy ha hagyjuk a Férfinek, hogy vezessen, lesznek olyan helyzetek, amikor magától fogja kérni a véleményünket. Ha pedig ilyenkor megengedéssel vagyunk azzal kapcsolatban, hogy az is rendben van számunkra, ha azt teszi végül, amit mondunk, de az sem okoz gondot, ha nem, a Férfi érezni fogja a bizalmat és a döntésében rejlő szabadságot, így egyre határozottabb tettekkel fog előre lépni a világban.

Ne utasíts, ne várj el

Ezzel függ össze, hogy minden utasítás és elvárás ellenállást vált ki a Férfiból. Az utasítás és elvárás ugyanis megfosztja a szabad választásától. Olyan, mintha bekerült volna egy egyirányú utcába és nem lenne más választása. És így még ha azt is tette volna, amit te mondtál, emiatt már kevésbé jó szájízzel fogja végrehajtani az eredendően lehet, hogy szuper ötletet.

Nagyon sokszor elmondom a facilitálásaim alkalmával, hogy erre van egy csodálatos megoldás: az, amit eddig kijelentő vagy Urambocsá’ felszólító módban mondtál, egyszerűen fogalmazd át kérdéssé. A kérdésben szabadság van és meghagyja a szabad választást. A „Mi lenne, ha így csinálnád?” vagy az „Ez a mód vajon működne neked?” kezdetű kérdések elgondolkoztatják a Férfit, és ha nem teszed jelentőségtelivé a választ, meghagyva számára a szabadságot, a kapcsolatotok sokkal olajozottabban fog működni.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Ne akarj helyette helytállni, ne akard megmenteni

A megmentés és a helyette való helytállás megfosztja a Férfit az erejétől és attól, hogy ezt az Erőt a hétköznapokban megélje. Ez pedig számára létfontosságú ahhoz, hogy egyenrangúnak érezhesse magát a kapcsolatban. A női emancipáció eljutott odáig, hogy szerencsére nem halunk éhen Férfi nélkül, de ugyan milyen változást teremt a párkapcsolatunkban, hogy ha hagyjuk, hogy a Férfi egyedül, vagy a mi hozzájárulásunkkal, de alapvetően a saját erejét megélve „szúrja le a mamutot” és hozza haza, tegye le a családi asztalra?

Minden kapcsolatra igaz, de a párkapcsolatra különösen: A sajnálat, a megmentés egy felsőbbrendű nézőpont, ami felborítja a kapcsolat egyensúlyát. Milyen hozzájárulás tudsz lenni a párod életéhez? A hozzájárulás azt jelenti, hogy mellette, vagy vele EGYÜTT cselekszel, nem pedig helyette.

Ne várd el, hogy kitalálja a gondolataidat

Habár szeretjük azt hinni vagy vágyni, de a férfiak nem gondolatolvasók. Sok felesleges kört, sértődést és játszmát ki lehet kerülni, ha elvárás nélkül, semleges térben megfogalmazod, hogy mi működik számodra, és kéred azt. A férfiak imádják teljesíteni a nők kérését, te ezt mennyire hagyod? Tudom, hogy alapvetően bármire képes egy Nő, de vajon milyen pozitív változást teremtene a kapcsolatodban, ha olykor megkérnéd a párodat, hogy: „Drágám megtennéd ezt nekem? Vagy: „Tudnál segíteni abban, hogy…?”

Egy ilyen kérésre érkező reakció persze sok mindent elárul a Férfiról és a kapcsolatotokról, de ha mindez a kérés nem elvárásból érkezik, akkor alapvetően nyitja a teret. Ez a megengedéssel teli tér lesz az az invitálás, amiben a Férfi örömmel teljesíti a kérést. Már ha választja. Ha pedig nem, az akár elgondolkodtató jelzés is lehet számodra.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Ne (sokat) beszélj neki a lélektársi meg egyéb kapcsolatotokról

A férfiak alapvetően gyakorlat orientáltak, erősen racionális vonásokkal, így nem, vagy nehezen tudnak mit kezdeni azzal, hogyha erős spirituális elméletekkel bombázzuk őket. A kérdés alapvetően az, hogyan tudsz úgy beszélni a Férfihoz, akit szeretsz, amit ő meg tud hallani, amit ő be tud fogadni? Hogyan tudod a hétköznapok világába átültetni a spirituális vagy egyéb érzékelésedet, tudásodat? A túl magasröptű elméletek a férfiak nagy részénél jó esetben értetlenséget és közönyt, rosszabb esetben totális elutasítást jelentenek.

Tudod-e, hogy őt milyen dolgok foglalkoztatják, és ehhez te magad a női minőségeddel milyen hozzájárulás tudsz lenni? Milyen megoldást tudsz nyújtani arra a „problémára”, ami őt foglalkoztatja? Mi az a megoldás, amit csak Te tudsz az életébe hozni? És hogyan tudod ezt a legegyszerűbb módon kommunikálni számára?

A férfi-női kommunikáció minősége és elősegítése alapvetően a nők felelőssége. A nők sokat tudnak tenni ennek a könnyítéséért és a kapcsolat változásáért. A mi képességünk és lehetőségünk annak az elvárás nélküli térnek a megteremtése, amiben a Férfi meg tudja élni a férfi minőséget, mi pedig a női minőségünket. Egymás mellett, mindenki a maga módján, úgy, ahogyan az számára a legjobban működik.

*********************************************************************************************************

Ez az írásom az NLCafé oldalán jelent meg 2018 februárjában, ami a szélsőséges feministák támadása miatt törölve lett. Szabad másképp látni, és annak, aki még nem tart itt, van egy fantasztikus gondolatom: egyszerűen ne olvassa. Ha működik az életed és a párkapcsolatod, csináld. Ha nem, akkor csináld másképp. És ha nem tudod, ez a másképp mit jelent, akár próbáld meg úgy, ahogy írtam. Vagy másképp, ahogy számodra működik. Azt is szabad. 🙂 Egyébként ha érdekel a témával kapcsolatban a hosszabb írásom, itt tudod elolvasni.

 

Nyitni az tud, aki maga is nyitva van…

Nyitni az tud, aki maga is nyitva van…

A falaink mögé bújunk és bezárjuk magunkat. Falak mögé, amit a fájdalmaink, a múltunk, a sértettségünk, az elvárásaink, az ítéleteink, a kikövetkeztetéseink, az esküink, fogadalmaink tégláiból építettünk. Félünk nyitni, de jól esne, ha mások nyílnának felénk. Másokat nyitni úgy tudsz, ha először Önmagadat nyitod. Igen, minden félelmed ellenére. Mert nyitni az tud, aki maga is nyitva van…

A megnyílás titka: a sebezhetőség

Ahhoz, hogy mások megnyíljanak számodra, előbb érdemes saját magad előtt megnyílnod. Ránézve egy váratlan vagy nagyon is megtervezett pillanatban arra, hogy ki is vagy valójában.

Látod-e a saját fényedet, vagy hagyod, hogy mások elvegyék, kisebbé tegyék, elhazudják tőled? Ki mersz-e állni, láttatni magadat a Világban, vállalva életed félelmeit, vágyait, kihívásait, sikereit vagy kudarcait? Látod-e az árnyékodat, vagy takargatod, megítéled, netán felnagyítod és hagyod, hogy elhatalmasodjon rajtad?

A megnyílás titka a sebezhetőséged vállalása: a félelmeid meghaladása, a saját magadról, az életedről alkotott elvárásaid elengedése és Önmagad erejébe, képességeibe való beleállás.

Sebezhetőség és ezáltal megnyílás nincs saját magunk vállalása nélkül.

Amikor másoktól azt várjuk, hogy felénk nyíljanak, akkor először nekünk kell kilépni a saját páncélunkból, letéve a harci eszközeinket, mutatva, hogy nem támadni akarunk, így nem szükséges védekezni.

Ha olvasnál még tőlem, az eddig megjelent könyveimet itt találod:

Ha a múlt nem számítana, mit választanál?

Mert a falak és a páncél védekezésre szolgálnak. Az aktuális éberségünk helyett kikövetkeztetjük, hogy mivel a múltban is bántottak minket, most is fognak, ezt és a fájdalmat elkerülendő pedig inkább védekezünk. Mégis, vajon ha a múltad nem számítana, mit választanál, ki lennél és hogyan élnél? Milyen nyitottsággal?

Nyitottsággal, de nem naivitással.

Mi van, ha ez a kulcs? Attól, mert kinyitom a szívemet, még nem kell hogy hagyjam, hogy kihasználjanak, nem kell hogy átverjenek, megalázzanak. Mert mondhatok nemet. Mondhatom azt, hogy elég, hogy itt a határom és tovább nem engedlek. Bármikor. Bárkinek. Bárhányszor.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Hagyod-e magadat láttatni?

Majd nyílok, ha a másik nyílik. Férfi a Nőre, Nő a Férfira vár, túludvariaskodva sokszor egy kérdést. Mert ezt is megtanultuk számos spiri-ezo-tudatosság iskolában, hogy mennyire fontos az elfogadás. Számtalanszor azonban félreértelmezzük az elfogadást és nincs meg az éberségünk arra, hogy mi teremt többet mindenki számára. Ha mondok valamit vagy ha nem? Ha lépek előre és invitálok, vagy ha visszahúzódok és várok.

Általános szabályokat várnak sokan, pedig ilyenek nincsenek. Mindent szabad, legyél kérdésben, mikor mi teremt többet mindenki számára: a mindenkibe pedig beletartozol te magad és a másik is.

Milyen invitálás tudsz lenni a másik számára ahhoz, hogy megnyíljon? Mit tudsz tenni és mi tudsz lenni ahhoz, hogy lebontsd a falait, beférkőzz a réseken és a másik magától nyíljon?

Van, amikor tenni kell mindezért, máskor elég csak lenni. Lenni az, aki valójában vagy. Álarcok, maszkok, falak nélkül. Le tudod-e csupaszítani a lelkedet, hogy a másik meglásson? Hagyod-e magadat láttatni? Megmutatva a begyógyult és még be nem gyógyult hegeket rajta? És mered-e vállalni a kockázatot, hogy szeretni fognak-e így is? Úgy ahogy vagy. Törékenyen, sebezhetően, a múltaddal, a félelmeiddel, de a jövőddel, a lehetőségeiddel és a nagyságoddal együtt.   

A szeretet koldusai

A szeretet koldusai

A szeretet valami különleges, láthatatlan, megfoghatatlan, mégis mindennél éltetőbb fűtőanyag az életünkben. Adjuk és kapjuk – jó esetben feltételek nélkül. Mégis vannak, akik saját önképük torzulása miatt valahogy nehezen tudják elhinni, hogy a szeretet nekik is ugyanúgy jár, mint másoknak. Így megelégednek bántalmazó kapcsolatokkal, alárendelődéssel, a szeretet nevében történő durva manipulációkkal. A szeretet koldusai ők, akik sokáig és sokat tűrnek egy csepp szeretetért. (tovább…)

Az együtt teremtés művészete

Az együtt teremtés művészete

Az együtt teremtés legszebb csodája, hogy teret nyitunk közösen valami olyanra, amit egyedül nem tudnánk létrehozni. Számos tévhit élhet bennünk az együtt teremtésről, amelyek megakadályozhatnak minket a közös teremtésben a párkapcsolatban, munkában, barátságban, az élet bármelyik területén. Ha ezen túljutunk, feltárul előttünk az együtt teremtés igazi művészete.

Nem azért teremtünk együtt, mert egyedül képtelenek lennénk rá

Az együtt teremtésben nincs alá-, fölérendeltség, nincs verseny vagy egymás konkurenciaként való kezelése. Pont ezért együtt teremteni igazán jól azok tudnak, akik elismerik a saját teremtő képességüket és nem hiányból zajlik a teremtés. Nem azért vagyok valakivel, fordulok hozzá, invitálom őt az életembe, mert egyedül képtelen lennék rá. Sokkal inkább azért, mert érzékelem, hogy együtt sokkal többre vagyunk képesek.

Az együtt teremtésben mindig valami nagyobb létrehozásának lehetősége rejlik.

Így az együtt teremtés alapját képezi az egymás értékeinek, képességeinek elismerése, a különbözőségekre, így a más-más nézőpontra való megnyílás, megengedés és a hála.

Az együtt teremtésben nem egyet érteni kell

Az együtt teremtés kulcsa nem az, hogy mindig mindenben egyet kell értenünk a másikkal. Láthatunk másképp helyzeteket, oldhatunk meg másképp problémákat, gondolhatunk mást a jövőről. Sokszor a nézőpont különbségek visznek előre és nyitnak meg egy teret valami újhoz.

A valódi, jól működő együtt teremtést az inspiráció jellemzi.

Lehet, hogy mondok egy mondatot, vagy teszek egy lépést, és az a másikat valami újra inspirálja, amiből megszülethet egy teljesen egyedi dolog. Nyilván szükséges egy közös irány, közös cél, hiszen ha én jobbra, te pedig balra mennél, akkor nem igazán van tér az együtt teremtésre. De a kíváncsiság, nyitottság, rugalmasság, a saját fix nézőpontjainkra, berögzültségeinkre, szokásainkra való ránézés, és adott esetben azok megváltoztatására való hajlandóság nélkülözhetetlen.

Az együtt teremtéshez nem kell feladd önmagad

Előfordul, hogy korábban olyan kapcsolatban voltál, amiben fel kellett adnod Önmagad, így számodra az együtt teremtés egyet jelent valamiféle elnyomással, alárendelődéssel, kényszerhelyzetekkel. Sokan esnek így át a másik végletbe, amikor is ragaszkodnak ahhoz, hogy egyedül lesznek, maradnak, és egyedül teszik próbára teremtő erejüket. Ez pedig fontos és kihagyhatatlan lépcsőfok a sikeres együtt teremtéshez. Hogy megéld, tapasztald, kétségek nélkül, Önmagad nagyszerűségét, képességeit és eredményességét.

Az „egyedül is képes vagyok rá” megélése lesz a kulcs ahhoz, hogy később függőségektől mentesen, egyenlőségben tudj kapcsolódni másokhoz.

Az együtt teremtés dinamikus és folyamatos megújulásban van

Ha két olyan ember kapcsolódik, akik „hasonló rezgésben vannak”, hasonló célokkal és egymás számára inspirálók tudnak lenni, nagyon dinamikus tud lenni a teremtés. Ezért nem mindegy, hogy milyen emberek vesznek körbe minket. Hogy az életünk egyik alap kapcsolata, a párkapcsolatunk mennyire inspiráló számunkra, mennyire korlátoz vagy adja meg a szabadságot?

Hogy a munkámban mennyire tudom megélni a kreativitásomat és az mennyi pénzt hoz, mit igazol vissza a külvilág a teremtésemről? Ha képes vagy a folyamatos megújulásra és megengeded ezt másoknak is, nem zárva őket be címkék, keretek és szokások közé, akkor egyre kevésbé kell problémával szembesülnöd majd, és mindig gyorsan tudsz reagálni, bármi is történjék az életedben.

Mi teremt többet mindenki számára?

Ez az együtt teremtés egyik alap kérdése, amit akár minden választásodnál használhatsz. A valódi és jól működő együtt teremtés a „Mi királysága” teréből működik. Amiben benne vagyok én is, benne van a másik is, és benne van a többi ember, akikre hatással lesz a teremtésünk eredménye. Ha a választásaidat úgy tudod meghozni, hogy ezzel a kérdéssel mész, soha nem fogsz alárendelődni, áldozat szerepbe csúszni, feladni Önmagad, de nem fogsz másokat kihasználni sem, mások ellen teremteni.

Az Együtt teremtésben ugyanis nem kell választani, hogy én magam vagy a másik, netán a többiek. A „jó” együtt teremtés eredménye mindenki számára „jó”, az „is-is” terében születik, nem pedig a vagy-vagy világában.

Kérdések, amelyek segíthetnek:

Mit jelent számodra Együtt teremteni bárkivel? Milyen hiedelmeid, korlátaid, definícióid, kikövetkeztetéseid, szokásaid, nézőpontjaid vannak az együtt teremtésről, amelyek gátat szabnak annak, hogy megmutatkozzon tisztán és egyértelműen, hogy kivel tudsz könnyedén együtt teremteni? Mit hitettek el veled az együtt teremtésről, ami hazugság?

Milyen ítéleted van az együtt teremtésről? Még akkor is, ha az egy pillanatnyi éberségből fakadt, csak idővel beszilárdítottad. Hajlandó lennél-e megkérdőjelezni az együtt teremtésről alkotott nézőpontjaidat, szokásaidat, kikövetkeztetéseidet?  Ha totális megengedésben és folyamatosan kérdésben lennél arról, kivel, mikor, mit tudsz teremteni, ami a legnagyobb hozzájárulás mindenki számára, akkor mit, kit, mikor választanál?

Ki az, akit ma felkérhetsz egy táncra, hogy együtt teremtsetek?

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író

 

“Nincsenek mintáim” – Örülj neki!

“Nincsenek mintáim” – Örülj neki!

Beszélgettem nemrég valakivel, aki azt mondta nekem: De hát nincsenek mintáim. Én pedig csak azt válaszoltam neki, hogy örülj neki. És persze tudom, hogy ez furcsa elsőre, mert a minták is olyan kapaszkodók, amelyekhez ragaszkodnánk, mert a biztonságérzetünket erősítik. Pedig a minták olyan korlátok, amelyeket a saját boldogságod megélése érdekében meghaladni érdemes. (tovább…)

A „jó ember” szindróma

A „jó ember” szindróma

Annyiszor hallottam már, meg sem tudom számolni: „De ő annyira jó ember, nem tudok elválni tőle.” Értem én azt, hogy jó ember, senki nem állítja az ellenkezőjét. De működik-e vele az életed? Nem? Vagy nem úgy, ahogy szeretnéd, ahogy érzed, hogy működhetne? Akkor próbáld működtetni. Ha pedig nem sikerül, és azt érzed, mással jobban menne, merj váltani. Nem kell senkit rosszá tenni, hogy kimondjuk, egy kapcsolat eddig tartott. (tovább…)