Ki az a Férfi, akit gyógyítanál a szereteteddel?

Közzétéve: február 24, 2018

A kérdés valójában az, ki az a Férfi, akinek odaadod magad? Nem csak a testedet, hanem az idődet, a figyelmedet, a türelmedet, az energiádat, a pénzedet, a szeretetedet, a szerelmedet és a lelkedet? Ki az a Férfi, akit Társként kísérsz akkor, amikor a saját poklát járja, miközben olykor Te is a saját poklodat járod? Kiért mozgósítod magadban azt az Erőt, amivel sokkal többre válsz képessé, mint azt valaha is gondoltad? Kiért mozdulsz meg? Kiért mersz kockáztatni és kiért állsz bele a lehetetlenbe? Kinek a lelkét gyógyítod, és ki hagyja Neked, hogy gyógyítsd?

Sebeink vannak, fájdalmaink, amelyeket cipelünk magunkkal a múltból

A fájdalmainknak vannak nyomógombjai, így amikor túl erősen nyomják őket, megriadunk, kiakadunk, megharagszunk, elmenekülünk, vagy számtalan más, változatos módon reagálunk. Szeretném leírni, hogy ez így normális.

Normális az, ha fáj. Normális az, ha megsebeztek és falakat emeltél, hogy megvédd magad. Normális az, ha bántottak, és felvetted a páncélodat. Normális az, ha szeretetre, társra, egy működő kapcsolatra vágysz. Akár férfi vagy, akár nő. Erre vágyunk. A boldogságra, amiről azt állítják, hogy „csak” egy választás, és persze értem én ezt, de azért valljuk be őszintén, hogy hacsak nem vagyunk megvilágosodott guruk, akkor számos külső-belső tényezőtől függ az átlagember számára.

Szóval azt lenne jó látni, hogy tele vagyunk harci sebesülésekkel, és úgy próbálunk kapcsolódni a másik nemmel, hogy próbáljuk a legjobb színben feltüntetni magunkat, és nem tudomást venni ezekről a sérüléseinkről.

Tökéletesnek akarjuk magunkat láttatni vagy a tökéletes helyzetre várunk, de nem tökéletesnek kell lennünk, egyszerűen emberinek. És ezt az emberit meglátni a másikban.

Mert az Élet erről szól. Hiszen egy teljesen hétköznapi helyzetben is előjöhetnek reakciók, amelyeket nem értünk, aminek nem látjuk az okait, hogy mi rejlik a felszín mögött. És elvileg nem is kell, hogy értsük, a megengedés működne enélkül is, csak valahogy nem így vagyunk összerakva. A sérüléseink pedig az ítéletmentes és feltétel nélküli szeretet által gyógyulnak. Nőként és Férfiként egyaránt.

Nő a Férfit, Férfi a Nőt gyógyítja

Egymást gyógyítjuk, de azt látom, hogy az első lépést először nekünk nőknek kell megtennünk. Persze nem kell, semmit nem kell, csak érdemes, ha érzed azt, hogy „igen, Ő az”… Akkor így indulj el és kezdj el adni. Mersz-e adni, mersz-e előzetesen invesztálni anélkül, hogy elvárnál cserébe bármit is?

Mert nem értjük a feltétel nélküliséget, de nem hogy nem értjük, még kevésbé éljük. Igen, a feltétel nélküliség szó szerint azt jelenti, hogy nincs feltételem. Egyetlen egy sem. Azért adok, mert az okoz NEKEM örömet, boldogságot. Azért adok, mert NEM várok viszont semmit. Persze ez így nem teljesen igaz, mert nyilván van egy megelőlegezett reményem annak vonatkozásában, hogy kapcsolatot, működő társkapcsolatot szeretnék, de ennek a kulcsa az, hogy megengedéssel vagyok arra is, ha ez mégsem így alakul.

Elfogadásban tudsz-e lenni azzal, hogy úgy adj, hogy nem kapsz közjegyzői pecsétes papírt a Férfitől, akit szeretsz, hogy választani fog? Hogy nem tesz ígéretet, és lehet, hogy életének olyan szakaszában jár, amikor nem tud, vagy akar dönteni, vagy épp azt érzi felelősségteljes döntésnek, ha épp nem választ.

De hogy így mellé tudsz-e szegődni mégis? Tudsz-e mellette, Vele együtt menni, akkor is, ha az útja a Pokolba vezet?

Istenem, belegondoltunk-e mi nők, hogy a férfiak oly sokszor egyszerűen csak azért nem választanak minket, mert féltenek attól, hogy a Poklukba rántanak? Amit ők nem tudnak, nem éreznek eléggé, az az, hogy más jelenti a Poklot számunkra. Amit ők annak élnek meg, számunkra nem az. Amit pedig mi annak élünk meg, az számukra nem az. Szóval amikor épp azon keseregsz, hogy a Férfi miért nem ír, hív, jelentkezik vagy nem csinál bármit, amit te nőként épp elvársz tőle, akkor csak próbálj picit az ő szemével látni.

Mi van akkor, ha nem tudja, mit tegyen? Vagy mi van akkor, ha tényleg a Poklot járja éppen és pont azért, mert szeret, nem akar ennek kitenni? Mersze-e elég bátor lenni ilyenkor, hogy megindulj felé és kövesd az útján? Hogy támogasd, amikor fogytán az ereje? Hogy ott legyél, és a szavaiddal, a jelenléteddel, a szereteteddel, a szerelmeddel feltöltsd? Hogy érezze, tudja, lássa, tapasztalja, hogy milyen veled?

NEM KELL, hogy ezt mindenkivel, vagy mindenkiért megtedd. Nem az a jó, ha mindenkivel ezt teszed, olyan nincs. Mert ezt nem lehet akárkivel tenni. Egyszerűen érezni fogod, hogy ki az, akit bármilyen körülmények között szívesen gyógyítasz. Akiért „mindened adod”, aki felé nincs (vagy egyre csökkenő mértékben van) elvárásod. És ami nagyon fontos, hogy:

Ki az, aki tőled mindezt fogadja?

Mert az az első lépés, hogy Te megindulsz. Nélkülözhetetlen és kihagyhatatlan lépés. Sokan már idáig sem jutnak el, mert félnek a saját sebeik felszínre kerülésétől és az új sebesülésektől. De kockázat nélkül nem megy. Ha el sem indulsz, sosem tudod meg. Ha el sem indulsz, akkor nem szeretsz eléggé, akkor nem lobog benned kellőképp a szerelem lángja, vagy akkor még túl sok félelem tart vissza, túlzottan ragaszkodsz a saját biztonsági zónádhoz.

Indulj el és nagyon hamar kiderül, hogy fogadják-e Tőled azt, amit kapsz. Hogy lehet-e tere a kapcsolatotoknak, hogy tudtok-e együtt haladni, hogy folyamatosan léptek túl a saját határaitokon, és segítitek a másikat, hogy ő is a saját határain túllépjen.

Hol van a fókuszod? Mennyire összpontosítasz Rá, és hogy miképp tud ő fogadni Téged? Mit tud tőled befogadni, mi szükséges az ő útjához?

Azt adod, amire neki most szüksége van, vagy azt, amit te fontosnak vélsz? Mennyire látod a helyzetét, az ő nézőpontját, vagy mennyire vagy beragadva a sajátodba?

És tényleg… Ki az, akiért a Poklot is vállalod? Duplán. Mert az út egy részén duplán lehet nehéz. Meglesz a saját poklod, amiben Ő nem, vagy nem úgy fog tudni segíteni neked, ahogyan azt várod, és meglehet, hogy az Ő poklával is szembesülnöd kell. Elég erős vagy-e hozzá? Elég bátor vagy-e hozzá?

Elég bátor vagy-e ahhoz, hogy túllépj a határaidon?

És elég bátor vagy-e hogy feszegesd az Ő határait? Elég bátor vagy-e, hogy invitáld a változásra? És elég bátor vagy-e, hogy a lelkét vezesd, gyógyítsd és szeresd? Mert valójában ugyanarra vágyik mindkét nem. Csak az utunk eltérő hozzá. A boldogságra, lelki békére, örömre, egy jól működő életre, és igen, egy jól működő Társkapcsolatra.

Tehát ki az, akinek adni tudsz és ki az, aki tőled befogad? És van-e éberséged arra, kinek adj, vagy gyártod-e az önigazolásokat, hogy miért nem indulsz el? De persze lehet, hogy nem jön be elsőre, lehet, hogy a másik nem úgy gondolja, és sokszor roppant nehéz megtalálni, ráérezni arra, hogy most akkor önáltatásban vagyok, és csak a fantáziámban él a kapcsolat lehetősége, csak én látom bele mindezt, vagy nem.

Láttam olyan nőket, akik évekig rohantak egy férfi után, önigazolások százaival hazudva maguknak. Egyik sem jó megoldás. Ezért az elsődleges dolog az őszinteség Önmagunkkal. Kérhetem én a másiktól, de ha magammal nem vagyok őszinte, még az őszinte szavakat sem hiszem el. Tehát a kérdés valahol ott kezdődik, hogy milyen életet szeretnék? Mire vágyom, és abban ki lehet a Társam? Mi az, ami fontos számomra? Hogyan működöm és milyen számomra a működő Társkapcsolat?

És akkor, ha ezzel tisztába kerülsz, és netán az utadba sodorná az Élet azt, akivel ezt úgy érzed, hogy meg tudod élni, hát egyszerűen csak indulj el, tárd ki a szíved és szeress. Bontsd le a falaidat, engedd el a feltételeidet és adj. És csak azt figyeld, befogadnak-e tőled? És ha igen, csak folytasd. Lehet, hogy nem fog mondani a másik semmit, még az is lehet, hogy tiltakozik, de csak azt figyeld, fogad-e tőled? Mert minden egyes dologgal, amit befogad tőled, csökkenni fog az igen erős és masszív fala egy téglával. És ez nem megy másképp, csak így egyesével.

Ha egyszerre akarod kirobbantani, az ijesztő, az nem túl tápláló. De az elfogadással teli türelem, az elvárások nélküli szeretet csodákra képes.

A szeretet gyógyít, transzformál és megnyit. Lépésről lépésre, fokról fokra.

És ahogy így Együtt kezdtek lépkedni, így fogtok láthatatlanul egymáshoz csiszolódni, így oldódnak ki a nyomógombok, így gyógyultok mindketten és így harmonizáljátok a működéseteket is, egyre jobban ráérezve, hogy mikor mire van a másiknak szüksége.

Mindent vagy semmit. Nem mindenkivel és nem mindenkiért. De lesz egy, akiért igen. Aki olyat hoz ki belőled, amire sosem gondoltad, hogy képes vagy. Akiért mindez nem lesz áldozat. Akivel könnyedén táncolsz a Pokol tüzén is. Hogy utána Együtt a Mennyországba lépdelhessetek.

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Hasonló bejegyzések

Te is Igazságharcos vagy?

Te is Igazságharcos vagy?

Az az igazságharcos, aki küzd, harcol az igazságért? És aki ellenáll a hazugságnak? Még ha emögött a működés mögött egy tiszta értékrend is van, az “igazságharcosok” ott követik el a hibát, hogy megítélik a hazugságot, és ez az ítélet lesz az, ami ellenállásban és polaritásban tartja őket, táplálva bennük az igazságért és a hazugság elleni harcot.

bővebben
A Te hangodon is múlik, a Te választásodon is múlik!

A Te hangodon is múlik, a Te választásodon is múlik!

Szakad szét a világ. És a szélsőséges hangok egyre hangosabbá válnak. Sokan természetesnek érzik, hogy a bennük tobzódó ítéleteket, haragot, agressziót a világra öntsék. Az öntelt egójuk elhiteti velük, hogy jogukban áll ítélni, bántani, a tisztelet legkisebb jele nélkül pocskondiázni. Azt hiszik ők jobban tudják… azt hiszik, az ő igazságuk az egyetlen, és ezért vérremenő csatákat vívnak…

bővebben

7 hozzászólás

  1. Erika Sz

    Hát én megtettem, egy több mint fél évig voltam jo barátja , tamasza amig ra nem jöttünk,hogy ez szerelem. Onnantol repültünk, aztan en nagyot zuhantam. Tudtam,hogy nem lesz könnyü, de mentem tovább es ö elfgadta..aztan leirta amitöl féltem,hogy nem akar elni… es ezert megszakitja a kapcsolatot…mert nem akar fajdalmat okozni. Èrzem a mai napig, minden nap .Itt van velem. Egyszer csak törölt pár helyröl, aztán láttam,hogy kapcsolatban holott pár napja meg irta hogy szeret es mindig szeretni fog. Aztan ram irt hogy csak csunyan átvágták es olyan hibát követett el mint még soha , feladta azt aki ugy szerette amilyen , a gondjaival, hülyesegevel, depresszioval, ivassal.. .aki ugy ismeri mint más senki.Aki az örangyala volt eddig, es ö elszurta. Vissza vett facebookon, levette a lány nevet onnan,talán ket napig volt kint.. es ir minden egyes nap kedvesen ovatosan. En meg itt ülök és nem tudom,hogy mit tegyek. Hazudnék ha azt mondanám nem szeretem, de már nem hiszem,hogy jot tenne nekem. Bevallotta,hogy nem tudna ide költözni es a táv köztünk hatalmas. De még mindig szeret (ha igaz). Ö érte tüzbe mentem volna , többet jelentett mint a házasságom anno ami 20 evig tartott és 24 evig voltam az exemmel. Akiért 44 orat nem aludtam és levezettem 1300km-t ,hogy nehogy butaságot csináljon. Akinek hittem,hogy csak idö kell neki ..akivel egy fantasztikus hétvégét töltöttem el, aztán 11 napot nálam,akivel nevettünk és sirtunk és szeretgettem , aki miatt kreativ lettem … foggalmam sincs miért. De rajzolok, irok es mindezt egy könnyedséggel mint még soha. Ha ez az igazi szerelem amikor teljes oda adással szeretünk, és nem nézzük ,hogy kapunk-e hanem adunk mert jo érzés. Amikor önzetlenül adunk és nem várunk el semmit amikor minden üzenet egy boldogsag amikor nem tudunk haragudni ra akkor sem ha nem jelentkezik napokig…. amikor feltétel nélkül bizunk mint még senkiben es még sorolhatnám. Ha ez az akkor köszönöm,hogy megélhettem és hogy ilyen szép volt. Köszönöm a szép emlékeket . ,, Nem tudok sokáig maradni, suttogta a pillanatnyi boldogság. De itt hagyok neked egy kis emléket a szivedben. ” Hát ezt érzem én. Ezt éltem át. Rengeteg verset irtam neki amit nem mutattam meg. Soha többet nem fogom mondani neki,hogy szeretlek ,hogy szükségem van rád es soha többet nem fogom meg kérdezni,hogy miért ?! Igy kellett lennie. Hordom magamban és magamon, hallom minden nap a zene által amiket nekem szánt, látom magam elött , és érzem, érzem ha alszom es rám gondol , azonnal fent vagyok érzem ha ir , ha rossz kedve van. De már nem akarom közel engedni. Több sebet nem visel el a szivem . Nincs bennem harag es már csalódás sem, csak szomorúság. Aminek adok idöt, hogy mosollyá változzon.

    Válasz
    • dr Hörömpő Andrea

      “Több sebet nem visel el a szivem.” – Ha begyógyítod a sebeidet, tudod majd szeretni… közelről is… szomorúság nélkül. De szabad így is. Mindegyik csak egy választás.

      Válasz
      • Ryan

        T.Erika..Nagyon átérzem,és értem amit leírt.Szinte pontról pontra ugyan ezt éltem,és élem.Azzal a különbséggel,hogy férfiként.15 éve élek egy csodálatos nővel,akire úgy tudok vágyni,mint az elején.Kb 3 éve ” találkoztam egy másik nővel,és teljes magabiztosságom tudatában,hogy tudom hová tartozom,egyszer csak be kellett látnom,hogy szerelmes vagyok.Csodálatos 2 év lett belőle..Ő is kapcsolatban él,de nem tudtunk elmenni egymás mellett.Mindkettőnknek olyan munkája van,ami ezt lehetővé tette.50 évesen kaptam az élettől egy olyan tiszta és minden addigit átíró kapcsolatot,amit már nem hittem,hogy létezhet..Minden megszűnt létezni körülöttünk,ha eggyütt voltunk.15 évvel fiatalabb..Kb 1 év után kezdett megváltozni.Egyre többször több időre tűnt el.Tudtam,hogy a párjával van,de nem értettem miért nem tudja ezt közölni.És ilyenkor jön el a bántó kapcsolat a hiány kétséget szül,és az érzés az adni vágyás saját maga ellen fordul ,ez soha nem jó tanács adó.Telefonba,üzenetekbe ,már kezdett elfajulni a dolog,ritkábban találkoztunk,de ha igen,az mindíg a menyország volt.Olyan teljesség érzés,mintha mindíg egyek lettünk volna.Kb 2 év után,mikor utoljára voltunk eggyütt,annyit mondott,hogy ne haragudjak,és kért,hogy soha ne engedjem el.Pár nap múlva minden kapcsolatot megszűntetett.Nagyon csúnya mondatokkal,üzenetben.De már nem hagyta,hogy reagáljak.Nagyon haragudtam,pár hónap múlva,megkerestem személyesen,de úgy,hogy tudtam a párjával van.Csak a szemébe akartam nézni.Próbált úgy viselkedni,mintha nem érdekelném,de a mozdulatai,es a beszéde,nagyon mást mondott.Asszem sajnáltam. Nagyon fáj a mai napig,már belenyugodtam,hogy ez így marad.Otthon nem derült ki.Nem haragszom,mérhetetlenül szomorú az egész.

        Válasz
  2. Gábor Zoltánné

    Találkoztam valakivel , akit úgy éreztem régóta keresek .Nagyon szépen indult minden, és éreztem jó vele lenni , beszélgetni .Ő is így érezhette mert a legféltettebb titkait is elmondta .A felesége egy éve halt meg , de még nem dolgozta fel , a munkába temeti bánatát .Csak ő is érzi változnia kell , már el is kezdte otthon a saját elhatározása szerint változtatni a lakását is .Mivel nagyon szinpatikus volt minden téren ,így próbáltam belé erőt , energiát önteni .Megerősíteni a változásában, hogy jó irányban halad .Úgy látszott hálás volt ezért , örült ő is , hogy találkoztunk . Majd eltelt pár nap , amikor is beteg lett , és kikapcsolta a telefonját este .Pont akkor szerettem volna vele beszélni ,azt gondoltam ő is örülne a keresésemnek . Másnap délelőtt írt , beteg fáradt volt , elaludt , Írtam neki üzenetet , kérdeztem mi baj volt , mert megijedtem . Csupán féltésből , írtam , de ő ezt indulatos és sértő kérdezősködésnek vette . Csak arra kértem , ha kikapcsolja vagy beteg , szóljon , én is tudjak róla , ne ijedjek meg . Úgyszolván kiabált velem mikor telefonon beszéltünk .Elmondta , ő még nem áll készen egy új kapcsolatra , külömben is sokat dolgozik , este pedig fáradt és beteg volt .Így egy szuszra , jóformán szóhoz sem jutottam .Csak elköszöntem és letettem a telefont .Nem tudom hol rontottam el , ezen sokat gondolkodtam .Hiszen megbeszéltük , hogy segítek amiben tudok lelkileg , úgy tünt akkor nagyon örül neki . De nem így történt .Kérdeztem tőle , még az elején is , hogy nem túl korán kerültem be az életébe ? Nem nem válaszolta , ő túlélő típus , meg fog bírkózni a dolgokkal .Azután rájöttem , hogy ez nem egészen fedi a valóságot mert a legelső alkalommal kizárt az életéből .Ha kérdeztem miért megharagudott .Talán semmit nem kellett volna kérdeznem ? Nem tudom , csak azt érzem , talán jó lehetett volna .Csak magamnak tehetek már fel kérdést . Vajon ha tudta , nem áll készen még , akkor ennyire semmibe tudta venni a másik ember érzéseit , segítő szándékát ? De a választ is megadtam magamnak igen. Nem mondom , hogy nem fájt , de így már könnyebben túltettem magam a töténteken .Sajnálom .

    Válasz
    • dr Hörömpő Andrea

      Mi van ha nem rontottál el semmit? Mit és hogyan tud a Férfi befogadni Tőled? Erre a Nőnek kell ébernek lennie. Nem kell persze csak megkönnyíti a helyzetet. Nem vagy rossz, nem vagy hibás, de legyél erre éber. Hogyan működik ő? Megengedésbe tudsz-e kerülni vele? És ha nem kapcsolatot szeretnél tőle rögtön, hanem megelégszel azzal, hogy “csak” ott vagy neki akkor mi lenne lehetséges?

      Válasz
  3. Varga Éva

    3,5 éve élek “kapcsolatban”62 éves párommal,aki 8 évvel idősebb nálam. Családja külföldön,ő pedig már munkájából adódóan nyugdíjas Szinte csak a hétvégéket töltjük együtt,igaz azokat tartalmasan,mert neki ennyi az igénye,plussz évente pár wellnes,kirándulás,egy külföldi nyaralás.Már az első hónap után megijedt,h nem alkalmas a kapcsolatra,nem jelentkezett napokig,Nagyon megviselt,de tápláltam szeretettel.Pár nap elteltével,bocsánatot kért,folytattuk.Ez a napokig hallgatás azóta is előfordul,sőt mintha mi sem történt vna,úgy jelzi,h újra itt van.A hangulata ingadozó,okot nem tudok.Azt az igazi törődést amit egy női lélek igényel,soha nem kaptam meg.Én eddig harag nélkül viseltem ezeket a napokat,annak ellenére h fájt legbelűl.Ez a hétvége is egy ilyen csendes hétvége és már nem előszőr érzek dühöt,haragot és valami azt súgja, nem fog vagy tud változni,felesleges időt pazarolok erre az emberre.A gyereke szerint nagyon jó hatással vagyok rá,sokat változott.Egyedül az unokáit tudja őszintén szeretgetni.Szeretem,de elfogynak a tartalékaim…

    Válasz
    • Gyöngyi

      Elfogynak
      Ugyan ezt éltem át…
      Elhagytam
      Azt sem értette,mi a valódi szeretet..
      Nem is figyelt rám…nem jegyzett meg belőlem semmit..
      Én figyeltem,lehet nem 100%-osan.
      Iszonyat dühöt,kiabálást kihozva ezzel belőlem..mert egyoldalúnak éreztem.
      Valószínű unaloműző pajti voltam…

      Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

9,67K Shares
Share9,65K
Tweet
Pin24