Hogyan dolgozd fel a háború hírét és energiáját a tudatosság eszközeivel?

Hogyan dolgozd fel a háború hírét és energiáját a tudatosság eszközeivel?

A külvilág eseményei hatással vannak az életünkre, egy háború megindításának a híre pedig, különösen mivel Magyarországhoz nagyon közel történik, megérint. Nem tud nem megérinteni valamilyen formában. A reakciók pedig különfélék lehetnek. Mit tudsz tenni, ha a tudatosan szeretnéd kezelni a helyzetet? Papírra vetettem néhány gondolatot, használd őket úgy, ahogy számodra a legtöbbet teremti!

Kellett egy nap, hogy átengedjem magamon a háború hírét. Hogy itt, a közvetlen közelben emberek halnak meg azért, mert „valaki” eldöntötte, hogy háborút indít. Én ilyenkor tudatosan magamra figyelek, és a csendet választom. Figyelem magam, hogy bennem mit hoz fel egy ilyen helyzet és a benne szereplők. Figyelem az energiákat. Ez volt a vírus elindulásánál is, és ez van most is.

És az első sokk hatása alatt nem kommunikálok a nyilvánosság felé. Soha. Mert az ilyenkor soha nem tiszta kommunikáció, sokszor érzelmekben, fájdalmakban, fix nézőpontokban gazdag, és a háborgó lélekből feltörő energiák nem feltétlenül kell, hogy a nyilvánosság elé kerüljenek. De ez még nem jelenti azt, hogy ne dolgoznék. Igen, dolgozok. Magamon. És ha már letisztulnak az érzések, energiák, akkor ennek a megtisztult tudásnak, tapasztalásnak az információját már egy semleges minőségben vagyok képes átadni.

„Mélységes döbbenet, hogy ez így lehetséges, hogy ez így megtörténhet. Itt és most, az otthonomtól néhány száz kilométerre.” Ez volt az első reakcióm. A történelemkönyvek lapjainak új fejezetét most írja a világ, és a végét nem látjuk még. Azt, amit majd évtizedek múlva tanulni, tanítani fognak, és akkor már láthatóvá válik egy teljesebb kép, teljesen egyértelműen a jelek. Amikor benne vagy, még nem látod egyértelműen. Utólag igen. Mégis mit lehet ilyenkor tenni emberként? Egyénileg?

1.  Ne fojtsd el az érzéseidet, de nem is kell feltétlenül közzé tenni őket

Egy háború sosem normális. A háború az erőszak, az uralás, a béke egyébként természetes állapotának a megerőszakolása. Engedd meg magadnak, bármilyen reakciód is van erre. Hiszen a lényed, a lelked sok háborút átélt, és bizony sérült bennük. Ha megengeded, ezek felszínre tudnak érkezni, aminek a fájdalmát, ha átengeded magadon, akkor nem fogja tovább nyomni a lelked.

Éld hát meg az érzéseidet, beszélj nyugodtan a félelmeidről, fájdalmaidról, kétségeidről, de nem muszáj ezt a nagyvilág előtt megtenned. Nem feltétlen kell posztolnod róla, ne a közösségi médiában keress megnyugvást, visszaigazolást. A legtöbb fájdalom, emlék, múlt elengedhető könnyen, ha abbahagyod az ellenállást, megengeded, hogy felszínre jöjjön, kiengeded a mögötte lévő energiát, nem ragaszkodsz sem hozzá, sem ahhoz, amit bármikor ott eldöntöttél, megfogadtál. Ha vállalod az átmeneti kényelmetlenséget, a lelked egy óriási nyomástól tud felszabadulni, és megtisztulni.

2.  Szembesíthet egy ilyen helyzet azzal, hol harcolsz még te saját magaddal!

A harc harcot szül. A külvilági harcok a belső harcoknak a kivetülései. Mások harcaira nem vagyunk hatással, arra viszont igen, hogy mi magunk arra hogy reagálunk, és harcolunk-e még tovább, akár magunkkal, akár másokkal? Mi ellen vagy miért harcolsz? Mi az, amit elfojtasz magadban és úgy harcolsz saját magaddal? Miben vágyik a lelked békére? Választod-e a harc nélküli életet vagy ragaszkodsz-e még a saját belső harcodhoz?

Ha a külső harcról a saját harcaidra helyezed a fókuszt, lehetőséget kapsz annak az áttranszformálására, megváltoztatására. A világban a háború, harc akkor szűnik majd meg teljesen, ha egyénileg a lélekben megszűnik a harc. Minden harc mögött ítélet van. Minden Önmagunkkal szemben folytatott harc mögött önítélet van. Mi az az ítélet, önítélet, amit ha most elengedsz, feloldasz, akkor segít abban, hogy benned, a lelkedben béke legyen?

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

3. A benned élő béke megteremtése

A külvilág eseményei segítenek rávilágítani arra, mit tudunk még magunkban áttranszformálni, megváltoztatni. A külvilágtól való függőség felszámolásának és a benned lévő béke megteremtésének egy lehetséges útja az, hogy:

  1. Hajlandó vagy meglátni azt, hogy mi zajlik a világban, anélkül, hogy megítélnéd. Jelen világunk a polaritáson, vagyis az ítéleteken, igaz-hamis, „igazam van” – „nincs igazam” valóságokon, megosztottságon alapul. A világ azonban nem fehér vagy fekete, hanem sokszínű – még ha ez a sokszínűség pillanatnyilag sok helyen ítélet alatt is áll.
  2. Figyeld magad, hogy ez mit vált ki benned, a lelkedben: feljöhet ellenállás, fájdalom, harag, gyűlölet, tehetetlenség, eskük, fogadalmak, elvesztés, elengedés kérdések tisztulhatnak. Engedd meg, hogy bármi megmutatkozzon.
  3. Ne ítéld meg. Ne ragaszkodj hozzá. Ne tedd jelentőségtelivé. Ne ragadj bele.
  4. Tisztítsd ki a felszínre jött nézőpontjaidat, engedd el a lelked fájdalmaid, amelyek bármilyen háborúhoz köthetők, és amelyek felszínre jöttek. Tisztítsd meg magad a háború ítéletétől, energiájától, és a múltbeli tapasztalásoktól, és ez alapján a rögzül fix nézőponttól, amit felszínre hozott.
  5. Fordulj tisztelettel mások felé, legyél megengedéssel a nézőpontjaikra, választásaikra, de nem kell sem egyetérteni velük, sem ellenállni nekik, sem meggyőzni őket másról. Ne ítéld meg mások nézőpontjait, hallgass a saját éberségedre, tudásodra. Engedd meg, hogy mindenkinek a maga nézőpontjából igaza legyen, de tudd, hogy mi a te igazságod, éberséged. Hiszen más múlttal, tapasztalással, fájdalmakkal rendelkezünk, aminek köszönhetően más nézőpontjaink vannak sok mindenről. A maga szemszögéből ugyanis mindenkinek igaza van, hiszen sokszor a nézőpontok egy tudatossági szintet tükröznek. Ami egy alacsonyabb tudatszinten még igaz, egy magasabb tudatszinten már nyilvánvaló hazugság. Ezért értelmetlen a nézőpontok összeütköztetése anélkül, hogy figyelembe vennénk azt a tudatszintet, amin vagyunk. Ha te magad egy megengedő tér vagy, óriási változást teremtesz ebben az ítéletekkel teli világban!
  6. Nem feltétlenül kell állást foglalnod. Ha megteszed, akkor alapvetően érdemes az alapvető emberi értékek mellett elköteleződni. Az ítélet, harag, gyűlölet csak ítéletet, haragot, gyűlöletet szül. A háború megítélése újabb háborút teremt. Az egyetemes, emberi értékek mellett való kiállás a béke energiateréből azonban segít az energiák transzformációjában. Valójában ezzel kerekedsz felül a háború, megosztottság energiáján.
  7. Van választásod, hogy te uralod az energiákat, vagy az energiák uralnak téged. Ha tudatosan választod azt, hogy te uralod az energiákat, akkor bármi is történik a világban, nem tudja átvenni az irányítást az életed felett. Ha hagyod, hogy a külső energiák uraljanak téged, ott még nem álltál bele teljesen az erődbe, vagy nem tartod teljesen kézben az erődet, és a külső erőket nagyobbá tetted a saját erődnél.
  8. Válaszd azt, hogy a külvilág nincs hatással rád. Tudatosítsd, hogy mi a TE valóságod, melyek azok az értékrendek, amelyek számodra fontosak, mi az az élet, amit TE élni szeretnél? Válaszd azt a teret, nagyságot, valóságot, amiben Önmagad vagy, és ami számodra könnyű.
  9. Ebből a tudatos térből, Önmagad, a saját valóságod választásával, a saját erődbe állva felteheted a kérdést, hogy mi az, amit tehetsz, választhatsz most másokért? Hogyan tudsz hozzájárulás lenni mások számára, akiknek most szükségük van segítségre? De mivel belőled indul minden, fontos, hogy te magad stabillá válj, és amit benned felszínre hozott ez a helyzet, annak már ne legyél a hatása alatt. Te magad békében és egyensúlyban legyél. Ha te nem vagy jól, még ne akarj segíteni, mert azzal eltereled a figyelmed, és a külső segítségre való fókuszálás menekülésre szolgál, hogy elkerüld a saját lelked mélységeivel való szembenézést. És az energiád sem tudja még a béke felemelő energiáját közvetíteni olyan tisztán.
  10. Ne sajnálj senkit és ne a megmentés energiájával közelíts a bajban lévők felé. A sajnálat elerőtlenít. Hogyan tudsz úgy segíteni, hogy másokat az erejükbe emelsz? Mindenki maga teremti az életét a választásaival, ne ítéld meg azt, hogy más milyen tapasztalást teremtett magának.
  11. Ha benned béke van, a béke energiáját fogod sugározni. Válaszd a béke magas rezgését azáltal, hogy te magad azzá a térré válsz. Mi az a változás, amit teremthetsz ennek köszönhetően? Mi az, amivel békét hozhatsz a világba, akár mások valóságba? De úgy, hogy először a saját világodban, saját valóságodban békét teremtesz, és utána ennek a békének az energiájával, tudatosan, mások erejét elismerve, segítve őket a saját erejük megtalálásában és elismerésében, leszel hozzájárulás számukra. Ezért fontos ez a sorrend.
  12. Soha ne add fel a saját éberségedet és a saját tudásodat senki kedvéért! Ne higgy el vakon senkinek semmit! A médiában és politikában érvek-ellenérvek, akaratok, szándékok, titkos szándékok, manipulációk csapnak össze. Soha ne add fel a saját éberségedet és a saját tudásodat, ne higgy vakon senkinek! Sőt! Fejleszd az éberségedet, hogy érzékelni tudd mások energiáját, szándékait, titkos szándékait és ezáltal felismerd a hazugságot, manipulációt. És ezek alapján, ha úgy érzed, bármikor, akár a jelenben, akár a jövőben, veszélyben az életed, lépned kell, akkor lépj abba az irányba, amerre úgy érzed, menned kell.

Te vagy a saját életed teremtője!

Mindent a választásainkkal teremtünk. Az, hogy a választásaink mennyire tudatosak vagy tudattalanok, az már egy másik kérdés. Aki a tudatosságot választja, képes arra, hogy visszavegye az irányítást az élete felett és tudatos választásokat hozzon. A tudatosság eszközeivel képessé válsz arra, hogy irányítsd életed hajóját. Ha néha viharba kerülsz és megpróbáltatásokkal szembesülsz is, képes vagy arra, hogy kezeld a külső erőket, annak köszönhetően, hogy a belső erőidet fókuszálod, összpontosítasz, és az energiákra való éberségedet fejleszted, és a saját tudásod, belső iránytűd alapján választásokat hozol.

4. Az országok tudatossága

Ahogy az embereknek egyénileg megvan a maguk tudatossága, úgy az országoknak is. A Föld egy olyan hely, ahol eltérő országokban eltérő energiák, tudatosság erők léteznek. Amikor te szülőföldedként választottál egy országot, a te születéskori energiád alapvetően passzolt annak az országnak a tudatosságához, rezgéséhez. Természetesen vannak kivételek, azok a bátor lelkek, akik teljesen tudatosan választottak egy alacsonyabb tudatosságú országot szülőhelyüknek, hogy ott a magasabb tudatosságukkal változást teremtsenek.

Akik tehát olyan országba születtek, ahol háború, harcok vannak, az sem véletlen. Senkinek a választásait nem ítélhetjük meg, és nem tudhatjuk, hogy az ő lelke mit választott tapasztalásnak, az ő útján mi hozzájárulás és mi nem. Ha ezt látjuk, elismerjük, tudatosabban tudunk segítséget nyújtani is azok számára, akik kérik.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

5. Értékválságban a világ

Nagyon komoly értékválságban van a világ, és előbb utóbb az embereknek, az emberiségnek, az országoknak, egyénileg és kollektívan is el kell dönteniük, milyen értékek mellett teszik le a voksukat. Ennek a módja a befelé figyelés és a saját belső tudásod felszínre hozása és az energiák ismerete.

Megdöbbentően félelmetes számomra, hogy az emberek még mindig mennyire megvezethetők. Energetikai vakságban él az emberiség, aminek köszönhetően manipulálhatóvá, megvezethetővé vált, a külsőségektől való függőség elképesztő. A külső iránymutatástól, a külső hírektől, a külső megmondóktól, a külső hatalomtól, a külvilágtól való függés világszerte nagy. De szerencsére láthatatlanul már alakul át mindez.

Ezen energetikai vakság, megfosztott minket valami nagyon ősi, természetes, békés egymás mellett élést hozó alapértékektől is.

Érték-e még egy emberi élet? Érték-e még a másság, a különbözőség, az egyediség? Érték-e a saját tudás, önmagunk egyéniségének választása? Érték-e a bátorság, a felvállalás? Érték-e az együttérzés, a szeretet, elfogadás, kedvesség? Érték-e egymás felemelése?

Érték-e az, ha meglátok másban valamit, ami lehet, bennem nincs meg, de emiatt nem teszem őt rosszá, nem elvenni akarom tőle azt, ami benne van.

A világnak és benne az emberiségnek előbb utóbb választania kell, hogy milyen értékek mellett teszi le a voksát. Mire mond igent és mire mond nemet. Mit engedünk magunknak és mit engedünk másoknak?

Tisztítsd le és tudatosítsd a saját értékeidet, figyelj arra, hogy mi van a látszat mögött, és figyeld, milyen értékeket helyeznek előtérbe a világ különböző pontjain. És tudatosan válassz, hogy te melyekhez szeretnél csatlakozni, melyeket képviseled bármilyen választásoddal.

6. A megosztottságon túl az Egység energiája

A világ most még poláris, és nem lát ennél tovább. A világ jelenleg nem tökéletes, az emberiségnek van még hová fejlődni. A polaritás eszkalálódik, de a valódi válasz az, hogy mikor lépünk túl a megosztottságon, a vagy-vagy valóságon és lépünk bele az Egység energiájáb? Országszinten ez még nem történt meg, bár nem mozgok otthonosan a természeti törzsek kultúrájában, de energetikailag az egységhez talán még ők állnak a legközelebb.

A világ vezető hatalmai egyenlőre messze állnak az egység energetikai megteremtésétől. Tehát a valódi kérdés nem feltétlenül az, hogy Kelet vagy Nyugat, egyik ország vagy másik, hanem az, hogy mi van a jelenleg ismert hatalmi rendszereken túl? Hogyan lehet a háború és ítéletmentesség energiáját megvalósítani, hogy ez váljon általánossá? Ez pedig hosszú idő, nagyon hosszú idő…

Jelen helyzetben egyet tudsz tenni: Te magadban választod és éled ezt a belső egységet, és nem mondasz le a saját tudásodról, éberségedről, és erődbe állva olyan életet teremtesz magadnak, amire lehetőséged van, és amire képes vagy. És ebből a belső egység és béke állapotából kapcsolódsz másokhoz és teremtesz. Mit tudsz te magad tenni egy emberibb, elfogadóbb, szeretetteljesebb, élhetőbb világ alapjainak megszilárdításáért?

Ha szeretnél eszközöket, iránymutatást, energiákat az Egység felé vezető úton, szeretettel ajánlom A Szívtudatosság ébredése és a SZÍVBŐL… előadásaimat, amelyben komplex rálátást kaphatsz ezekre az energiákra és segíthet a saját belső folyamataid tudatosításában, elindulva a Szívtudatosság útján.

Empátia és emberség – Új értékek egy új valóságban

Empátia és emberség – Új értékek egy új valóságban

A végső próba talán pont az, hogy bármi is történjen az életünkben, tudjuk-e azt ítéletmentesen kezelni. És nem, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy érzelemmentesen. Nem ugyanaz a kettő. Nem az érzelemmentességet kell elvárnunk magunktól, hiszen az szüli az elfojtásokat, és olyan energiákat, amelyek aztán megrekednek a mélyben és tudattalanul is hatnak ránk.

Érdemes kinőni abból az önhazugságból, amivel áltatják sokan magukat: hogyha nem látnak, nem éreznek valamit, akkor az nincs. Engedd meg magadnak, hogy mindig az legyen, ami éppen van, de ne ítéld meg, ne tedd rosszá, mert azzal szilárdítod be. Ha fáj, engedd meg azt is. Sírj, üvölts, ha kell, hogy az energia, ami benned felgyűlt, utat találjon, és ne ragadjon be. Ha örülsz, engedd meg azt is, ne érezd azt, hogy nem teheted meg, hogy alkalmazkodnod kell mások nézőpontjaihoz vagy szomorú valóságához.

Ez lesz a titka annak, hogy bármi is történik az életedben, az tud áramolni benned.

„Jó” is, „rossz” is, anélkül, hogy megítélnéd, rosszá tennéd, el akarnád kerülni, vagy azt tettetnéd, hogy nincs, miközben nagyon is van. Hagyod, hogy legyen, és hagyod, hogy tovaszálljon. Ítélet nélkül nincs, ami beragasztana.

Az érzelmek természetesek. Az érzelem a lélek sóhaja.

Van, aki érzelmesebb, más kevésbé. Nélküle könnyen elvágjuk magunktól a lelkünktől. Engedd meg magadnak az érzelmeket, de ne hagyd, hogy uraljanak, ne hagyd, hogy heteken, hónapokon keresztül beléjük ragadj. Legyél hajlandó elengedni minden „rossz” és minden „jó” érzelmet. Azzal, hogy nem teszed jelentőségtelivé, nem ragaszkodsz hozzá.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

A magunkon való megengedésen túl az egymás felé való megengedés is fontos. Sőt, talán egyre fontosabb. Az elvárások nélküli megengedése annak, hogy bármiben van a másik, azt nem ítélem meg, nem teszem rosszá, nem nevetem vagy gúnyolom ki. Nem kell ugyanúgy éreznem magam, de attól még tisztelhetem az ő érzéseit, tisztelem az ő állapotát, az ő nézőpontjait, az ő fájdalmait vagy örömeit. Nem egyformaságra van szükség ebben sem.

De arra sem, hogy megítéljük a másikat, vagy a lelkének éppen az aktuális állapotát, hiszen bármi történhet a mi életünkben is, ami ugyanabba, vagy hasonló állapotba taszít.

Empátia, emberség… Valahogy ennek az ereje, élménye értékelődött fel, ami ritka kinccsé vált manapság.

Az együttérzés helyett az ítélkezés, lenézés, uralás lett általános sajnos nagyon sok embernél. Ezek olyan állatias ösztönöknek a felülkerekedése, amelyeket meg lehet tanulni uralni, meg lehet haladni. Kellő érzékenységgel, tudatossággal és odafigyeléssel.

Az ítéletek meghaladásában segíthetnek az érzelmek, ha megengedjük magunknak, hogy akár egy pillanatra megnyissuk a szívünket mások felé.

Az együttérzés nem azt jelenti, hogy akkor nekünk is át kell éreznünk a másik fájdalmát és bele kellene vonódnunk. Egyszerűen „csak” tarthatunk egy megengedő, szeretetteljes teret a másiknak, amiben azt érzi, hogy elfogadják, és semmi baj nincs sem vele, sem az érzéseivel. Ahol érzi azt, hogy érezhet bármit, nem ítélik meg érte. Mert ez a megengedő szeretetteljes együttérzés lesz az, ami segít felülírni az ítéleteket és a másiknak is meghaladnia a saját esetleges fájdalmait. Ilyen az, amikor a puszta lényünkkel segítünk a másiknak a változásban, hogy előre lépjen.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

A felemelkedés kulcsa ez, hogy visszahúzzuk-e magunkat és másokat, vagy képesek vagyunk egy semleges, elfogadó, szeretetteljes teret tartani, ezt élni. És lehetséges mindez, a legnagyobb ítélkezés áradat mellett is. Egy nagyon tudatos, tiszta választás kell hozzá, és a figyelés a lélek legmélyére, hogy mit is érez.

A lélek, a szív érez, az elme ítél. A szív sosem ítél.

De ha nem engedjük meg, hogy érezzen, azzal megfosztjuk magunkat attól, hogy nyitva álljon és a benne lévő szeretettel varázsoljon.

Engedd meg a szívednek, hogy érezzen, és engedd meg, hogy a benned lévő elfogadás és szeretet meghaladja az ítéletek valóságát. Így lépsz ki az ítéletek hatása alól, így nem ragadsz fájdalomba, így fogod tudni végül életed bármilyen helyzetét elviselni: tudván, hogy minden csak egy pillanatnyi állapot. És lehet, hogy ebben a pillanatban nehéz, de ha nem ragaszkodunk ennek a nehézségéhez, akkor a következő pillanatban új lehetőséget ad az Élet egy új tapasztalásra, új élményre, új csodára.

Ha szeretnél a SZÍVBŐL élés és létezéshez eszközöket, szeretettel látlak 2022. január 11-22. között a SZÍVBŐL… 12 napos online előadássorozattal.

Tudatos test teremtése – 2. rész: A tested elfogadása

Tudatos test teremtése – 2. rész: A tested elfogadása

A tested elfogadása ott kezdődik, hogy nincs ítéleted a testedről. Nem hasonlítod mások testéhez, nem vársz el tőle lehetetlent, nem akarod, hogy olyanná váljon, amilyen nem akar vagy tud lenni. A tested elfogadása Önmagad elfogadásának, az önszeretetnek a része, és a tested, életed megváltozásának egy nélkülözhetetlen hozzávalója.

Áldás vagy átok?

Az előző írásomban kifejtettem azokat a múltbeli nézőpontrendszereket, amelyek elvezettek ahhoz, hogy rengeteg hibás, hamis nézőpont jött létre a testünkkel és annak bűnösségével, büntetésével, hibáztatásával kapcsolatban. Ezek feloldása nélkül nincs is esély arra, hogy elfogadásba kerüljünk a saját testünkkel.

Hogy tekintesz a testedre? Áldás vagy átok? Teher vagy ajándék? Ez egy belső hozzáállás, nézőpont, ami megváltoztatható, mondhatnám, ez lehet az első lépése annak, ha a testedhez való viszonyodat és magát a testedet elkezdenéd megváltoztatni. Ne vedd be az ítéleteket a testeddel kapcsolatban, és hagyd abba, hogy te magad megítéled. Mennyi ítéletet, bántást őriz a tested? Csúfoltak-e például gyerekként a tested miatt? Mennyire hitted el, hogy igazuk van? De mi a TE igazságod?

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Elvárások és ellenállások elengedése

Nekem is sok időbe telt, amíg elfogadtam a testemet. Úgy ahogy van, nem akarva megváltoztatni – legalábbis olyan értelemben, hogy amilyen nem akar lenni és nem is lehet soha. Mindnyájan születünk egy alkattal: testmagassággal, csontozattal, testfelépítéssel, ami mint egy alapvető keret meghatározza a testünket. De szerencsére azért elég nagy játszóterünk van ezen belül, és a testünk nagyon könnyen hajlandó változni. A kérdés csak az, mit várunk el tőle? Mennyire van elvárásunk a testünkkel, vagy hagyjuk, hogy megmutassa, hogyan szeretne kinézni?

Az elfogadáshoz az út az azonosulások és az ellenállások feladásán keresztül vezet.

Hajlandó vagy-e elengedni a testeddel kapcsolatos ellenállásaidat? Valamint azokat a fix nézőpontjaidat, amelyeket igazzá tettél? Amíg elvárásod van a testeddel, addig nem tudod elfogadni.

Az elvárások elengedése nem azt jelenti, hogy ne vágyhatnál arra, hogy a tested megváltozzon. A változás azonban úgy tud megtörténni, ha – akár egy pillanatra –, de elfogadásba kerülsz azzal, amilyen most a tested.

Abba a semleges nézőpontba kell megérkezned a változás elindításához, hogy bármit is látsz a tükörben, az rendben van.

Mert a változás ebben a megengedő, elfogadó térben tud beindulni. Az akarás, ellenállás, elvárás terében nem. Akkor csak kínozni fogod a testedet, parancsolni neki, ahelyett, hogy együttműködnél, együtt teremtenél vele.

Az elfogadás egyik lépése annak a tudatosítása, hogy (f)elismered:

Bármilyen is a tested, azt te teremtetted. Több hét, hónap, év, élet alatt.

Ebből két nagyon fontos dolog következik:

  1. Ha te teremtetted, te is tudod megváltoztatni.
  2. Ha több hét, hónap, év alatt teremtetted a testedet, akkor ne várj a gyors, villám, instant lehetőségektől hosszú távú eredményt. Tehát legyél türelmes a testeddel.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Meddig szeretnél élni?

A kérdés teljesen komoly. Érdemes ezt is tudatosítani, hogy milyen nézőpontjaid vannak az öregedéssel, korosodással, és azzal kapcsolatban, hogy az idő múlásának milyen hatása van a testedre? Fogalmazd meg magadban, hogy meddig szeretnél élni, és utána tedd fel magadban a kérdést, hogy:

Ehhez milyen testre van szükségem? Testem, mutasd meg, mit tehetek azért, hogy hosszú, egészséges, boldog életünk legyen a jövőben?

Megengednéd-e hogy a tested olyan legyen, amilyen lenni szeretne? Sokan megrettennek ettől a kérdéstől, mert azt feltételezik, hogy a testük teljesen más szeretne lenni, mint amilyennek ők szeretnék, hogy legyen. Nem bíznak a testükben.

Bíznál-e mától a testedben? Hogy amikor megengeded számára, hogy olyanná váljon, amilyenné szeretne, akkor nem csúnyább, kövérebb vagy betegebb lesz, hanem pont ellenkezőleg: szebb, örömtelibb, és segít abban, hogy az életet valójában élvezni tudd, és sokáig élj, egy egészséges és csodálatos testben.

Már nem várom, hogy a testem olyan legyen, amilyen nem akar lenni. De megtanultam bízni benne és hagyom, hogy megmutassa, mit szeretne. A testalkatomnak megfelelően viszont a lehető legtöbbet törekszem kihozni a testemből. Mert így érzem jól magamat. Magyarul, ha nem várok lehetetlent a testemtől, akkor nem fogok csalódni, és így az örömöt is könnyebb vele megélni. És ami legfontosabb, türelmes vagyok vele. És a legszebb az, hogy mindezt meghálálja. Mindig.

Ha szeretnél elmélyedni a témában, szeretettel várlak a Mit üzen a tested? előadássorozaton júliusban!

A témával kapcsolatos előadásomat pedig itt találod:

 

Tudatos Társkapcsolat: inspirál, felemel és kiteljesít

Tudatos Társkapcsolat: inspirál, felemel és kiteljesít

Társam az lesz, akit szabad akaratomból, okok nélkül választok. Társam az lesz, akivel jól működök Együtt. Társam az lesz, akivel könnyedén tudok teremteni Együtt. Társam az lesz, akinek hasonló az energiája, sebessége, nagyságrendje. Társam az lesz, aki irányítás, elvárások, feltételek nélkül elfogad, szeret, és akit irányítás, elvárások, feltételek nélkül elfogadok és szeretek. Társam az lesz, aki inspirál, felemel és kiteljesít. (tovább…)

A Férfi nem rajongóra vágyik, hanem Társra

A Férfi nem rajongóra vágyik, hanem Társra

Tömegjelenségként látom a szerelmes, vagy magukat szerelmesnek vélt Nők körében azt az istenítést, amiben a Férfit felmagasztalják, felemelik egy oltári magas mágikus trónra maguk fölé, majd nem értik, hogy miért nem működik a kapcsolat. Miért menekül a Férfi, és miért nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ők várják. Nézzük hát meg ennek a buktatóit, és hogy mégis milyen energiák mozognak ilyenkor a háttérben. (tovább…)

Szeretlek. Mi az, amit ma igazán adhatok Neked?

Szeretlek. Mi az, amit ma igazán adhatok Neked?

Az igazi ajándék én vagyok, és magamat számtalan formában adhatom Neked. Szeretnék azonban úgy adni, ahogy azt most Te be tudod fogadni. Ami számodra most a legnagyobb hozzájárulás, ami számodra a legkönnyedebb befogadás. Szeretek Neked ajándékot is venni, de ma olyat szeretnék adni, amit talán eddig még ennyire koncentráltan én magam sem tudtam adni. Szeretlek, így azt kérdezem, mi az, amit ma igazán adhatok Neked? (tovább…)

Ha bárkit választhatnál, kit választanál? – Mi fér bele számodra egy párkapcsolatba?

Ha bárkit választhatnál, kit választanál? – Mi fér bele számodra egy párkapcsolatba?

Amikor párkapcsolati kérdésekkel megkeresnek, ezt a kérdést teszem fel a leggyakrabban: Ha bárkit választhatnál, kit választanál? Akkor is, ha párkapcsolatban vagy és akkor is, ha nem. Legtöbbször nem konkrét választ várok, egyszerűen csak éberséget kívánok adni, hogy mi működik számodra egy párkapcsolatban. (tovább…)

Az igazságot reméljük, de nem mindig az igazságot kapjuk

Az igazságot reméljük, de nem mindig az igazságot kapjuk

Az igazság olykor egyszerű: valami vagy igaz, vagy nem. De az igazság lehet sokszínű is: mindenkinek megvan a saját igazsága, azt szoktam mondani, a saját nézőpontjából, a saját tudatszintjén mindenkinek igaza van. Nagy igazság harcos voltam régen, így folyamatos összeütközéshez vezetett Önmagammal és a világgal, ha hazugságot érzékeltem. Mit érdemes tenni, hogyan lehet könnyebb számodra, ha igazságot vársz, de nem azt kapsz? (tovább…)

A lélek sötét éjszakái: A pokol útvesztői között

A lélek sötét éjszakái: A pokol útvesztői között

A félelem egy pillanat alatt csapott le, hogy ottmaradjon, és nem mozdult. Odaült a vállamra, a mellkasomra, belemászott a sejtjeimbe, egyszerre nyomott kívülről és belülről. Sűrű, nehéz, pokolba rántó energiaörvény, amely erejének köszönhetően egyszerre tud a mélybe rántani, vagy a magasba emelni, megszabadítva a bennem élő félelem-maradványoktól. (tovább…)