Ha bárkit választhatnál, kit választanál? – Mi fér bele számodra egy párkapcsolatba?

Közzétéve: január 25, 2018
Amikor párkapcsolati kérdésekkel megkeresnek, ezt a kérdést teszem fel a leggyakrabban: Ha bárkit választhatnál, kit választanál? Akkor is, ha párkapcsolatban vagy és akkor is, ha nem. Legtöbbször nem konkrét választ várok, egyszerűen csak éberséget kívánok adni, hogy mi működik számodra egy párkapcsolatban.

Tedd fel magadnak a kérdés őszintén

A kérdés persze van, hogy konkrét személyekről szól, de természetesen a „bárkit” alatt TÉNYLEG BÁRKIT értek. Úgy szoktam fogalmazni, ha felvonultatnák itt az emberiség összes férfiját/nőjét, akkor kit választanál? Akkor is a jelenlegi párodat? És van, amikor azt válaszolják, hogy igen. Persze. És olyan is előfordul, amikor a válasz már nem ilyen egyszerű.

Akinek pedig nincs párja pillanatnyilag, ott a kérdés inkább az, hogy milyen férfi/női energia minőséget választasz? Ennek a tudatosítása mindenkinél fontos kérdés lehet. Mi fér bele számodra egy párkapcsolatba? Egyre több nő keres meg, amikor bizonytalan:

„Szeretem, de…” És akkor jönnek azok a működések, amelyek megkeserítik a kapcsolatot. Féltékenység, önbizalomhiány, bizalmatlanság, nyomozások, elvárások, irányítás, parancsolás, verbális és olykor fizikai erőszak.

Megtörtént párbeszéd volt, amikor egy ilyen helyzetben újra feltettem a kérdést: Ha bárkit választhatnál, akkor is őt választanád? Elfogadva, hogy ilyen? Hogy nem változik meg? Hogy nem változtathatod meg? A válasz az volt, hogy igen. Én pedig egyszerűen közöltem, hogy oké, csak akkor az én szerepem itt ennyi volt, és nem tudok többet hozzátenni a kérdéshez.

Elfogadás és szeretet – feltételek nélkül

Mert én abban hiszek, hogy a legtöbb, amit a kapcsolatban a társunknak adhatunk az az elfogadásunk és a szeretetünk. Ez magával vonzza azt, hogy nem teszem függővé az elfogadásomat semmitől, tehát: Olyannak szeretlek, amilyen vagy. Nem akarlak megváltoztatni, lábadat, kezedet lefaragni, semmi.

Viszont… Az elfogadás nem jelenti azt, hogy mindent tűrnöm kell. Az elfogadás nem jelenti azt, hogy tűrnöm kell nőként a féltékenykedést, nem jelenti azt, hogy nekem kell az önbizalomhiányos férfi lelkét helyre rakni, nem jelenti azt, hogy normális, ha kutakodik és nyomoz utánam, nem jelenti azt, hogy el kell fogadjam, ha verbálisan vagy fizikailag bántalmaz.

És látom, hogy nők ezt így nagyon rosszul élik meg, mert benne ragadnak valami furcsa megmentő szerepben, valamiféle felsőbbrendű megmentéstudattól vezérelve azt hiszik, hogy ők majd „jól megmentik a férfit Önmagától”.

Azt hiszik, majd miattuk megváltozik, ők képesek megváltoztatni, vagy a másik véglet, teljesen alárendelődve a kapcsolatban azt hiszik, hogy tűrniük kell mindent, ami velük történik.

A transzformáció mindig belülről indul

Pedig a változás nem kierőszakolható és nem elvárható. És az a férfi, akit a magunk képére és normái alapján kívánunk megfaragni, ellenál mindennek. Ha a másikban nem érik meg a változás iránti vágy, mi kívülről nem tudjuk ezt megtenni. Ezért nem működik az „elküldöm a páromat ilyen vagy olyan segítőhöz” című jószándékú beavatkozás sem. Még akkor sem, ha mi látjuk, tűpontosan, hogy ki és hogyan, miben tudna segíteni.

Tehát tényleg tedd fel magadnak a kérdést: Ha bárkit választhatnék, őt választanám? A „szeretem, de” kezdetű mondatok nem játszanak.

A valódi szeretet feltétel nélküli. Nincs mögötte „de”, nincs benne feltétel. Igen vagy nem.

Persze olyan választ is kaptam már, hogy: „Igazából összegyúrnám két vagy három férfiból”. Minden ilyen válasz, vagy minden „de”, az valójában egy nem. Nem, őt választanád, és nincs ezzel semmi gond. Csak döntsd el, mit szeretnél.

Nem a tökéletest keressük, nem a tökéletest kergetjük, az abszolút tökéletes férfi vagy nő nem létezik. De akit igazán szeretek, őt minden hóbortjával, hülyeségével, furcsaságával együtt szeretem. Ott nincs „de”, nincs receptre való keverés, hogy a Gézából, a Józsiból meg a Zsoltiból összegyúrnám. Ha a számunkra tökéletes társsal vagyunk, a válasz egy határozott IGEN. Anélkül, hogy azt igazolni akarnánk magunknak, a másiknak vagy a világnak.

A szeretetnek nincs oka. Azért feltétel nélküli. Csak így kezdjünk el barátkozni a gondolattal és átélni ennek a valódi jelentését.

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Hasonló bejegyzések

Mi más lehetséges még? Kérdés a kiagyalás helyett

Mi más lehetséges még? Kérdés a kiagyalás helyett

Ez az időszak a változásról szól, a változás pedig választásokkal jár. Amikor nem tudjuk, hogy mit válasszunk, hajlamosak vagyunk az agyalásra, ahhoz, hogy visszanyúljunk múltbeli helyzetekhez és azokat megítélve, kikövetkeztessük, hogy mi lenne most is a jó, helyes választás. De mennyire működik ez? És mi más lehetséges még?

bővebben
Nem vagy rossz

Nem vagy rossz

A legnagyobb bennünk élő hazugság, ami által az életünket teremtjük, az, hogy rosszak vagyunk. Elhittük, bevettük, akár most, akár előző életeinkben és megmételyezi a testünket, lelkünket. Önszabotáló, önbüntető programok és önbeteljesítő jóslatok épülnek minderre, amelyek a felszínen különböző módokon jelennek meg. Csak rakd le. Most. Nem vagy olyan szörnyű, rossz és gonosz, mint amilyennek magadat látod. Sőt.

bővebben
Bizalom sérüléseink

Bizalom sérüléseink

Tudsz-e bízni? Magadban, másokban, az Univerzumban? A bizalom minden kapcsolódásunkban ott van és oly törékeny. Ha egyszer eltörik, akkor a sérüléseket megőrizve önbizalom hiányt és mások felé is bizalmatlanságot teremt. A bizalom sérülések helyreállíthatók, ha hajlandóak vagyunk a tudásunkkal és az éberségünkkel menni és elismerni magunkat.

bővebben

3 hozzászólás

  1. Fábián Szilvia

    Kedves Andrea! Ha a válasz nem, hogyan tudod közölni finoman és határozottan? Amikor eljutsz odáig, hogy pontot kell rá tenni, mert egy Élete van mindkettőnknek.
    Ugyanis. én a tudtára adtam nem egyszer. Úgy nem volt jó, mert a válasz becsüllek és veled maradok. Kihűlt kapcsolatban én nem akarok maradni, de nem megy el.
    Mert becsül. Gyerekek tartják össze. Amúgy jó ember, de sok gyermekkori sérelme van, azt itallal próbálja mindennap elnyomni. Én ehhez nem akarok asszisztàlni.
    Más a világnézetünk.
    Köszönöm, hogy leírhatattam.

    Válasz
    • dr Hörömpő Andrea

      Ha nem megy el, akkor elmegyek én, vagy kirakom úgy, hogy soha nem tud visszajönni, mert a cuccait az ajtó előtt találja úgy, hogy még a zárat is kicseréltettem a lakáson. De ez én vagyok, és annak az energiája, hogy a döntésemet kéretik tiszteletben tartani, és ha én már nem vele akarom leélni az életem, akkor menjünk külön békességben. Tudom, hogy a helyzet sokszor nem ilyen egyszerű. Egyértelmű, határozott és visszavonhatatlan kinyilatkoztatás kell ilyenkor, hogy érezze a súlyát. És azt, hogy nincs már visszaút… Amíg érzi rajtad a bizonytalanságot és egy pillanatra is nyitva hagyod az ajtót, addig próbálkozik. A becsület szép dolog, de csak arra nem tud épülni a párkapcsolat. Több kell, jóval több. Kitartást és határozott Önmagadért kiállást kívánok Neked! 🙂

      Válasz
  2. Tünde

    Kedves Andi!
    Szívemből és az elmúlt két évemről írsz!
    Mikor az ember leánya azt gondolja, hogy neki ez jár, ő ezt kapta, ezzel kell kezdenie valamit és így kell maradniuk, mert a gyerekek meg a társadalmi sztereótípiák…blablabla – ez egy hülyeség.
    A fenti kérdést tettem fel magamnak két évvel ezelőtt egy beszélgetés után a szeptemberi csillagos ég sötétjében. És akkor először a válasz egyértelmű NEM volt. Amin saját magam is ledöbbentem. Innentől dőlt össze minden! Első sorban Én, majd az egész családnak hitt összefoltozott katyvasz. Mert ráeszméltem, hogy tele volt a kapcsolatunk “de”-vel és “ha”-val. Azóta sok minden történt már egy éve külön élünk és az akkori eszmélésemmel és döntésemmel felszabadítottam mindenkit! Megadtam magunknak az újrakezdés és saját magunk megélésének lehetőségét. A lehetőséget arra, hogy mindketten megtaláljuk azt a férfit/nőt, akire hatalmas IGEN a válaszunk.
    Én azóta megtaláltam azt a társat, akire a válaszom: IGEN,IGEN,IGEN! 🙂
    Mindenkit bíztatok arra, hogy tegye szívére a kezét és kérdezze meg önmagát, – ha csak egy ici-pici kétség van is benne – Ő-e az aki mellett minden reggel ébredni szeretnék, és őszintén, színtisztán, feltétel- és elvárás nélküli szerelemmel tudok a szemébe nézni és szeretni? A szív-lélek küldi a választ! Mondd ki hangosan, és engedd, hogy megéld az érzést ami vele jön! Ha IGEN – örülj nagyon és öleld szívedre. Ha NEM – engedd, hogy a változások megtörténjenek.
    @Andi
    Nagyon köszönöm az írásaidat, az energiát, és ÉletSzeretetet, mely minden sorodból árad!
    Nagy ölelésem: Tünde 🙂

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kosár A termék eltávolítva. Visszavonom
  • A kosárban nincsenek termékek.
873 Shares
Share873
Tweet
Pin