A valódi társkapcsolatok dinamikáját az inspiráció adja. Az inspiráció arra, hogy egymás által többet hozzunk ki Önmagunkból. Majd az inspiráció a közös teremtésre, az együtt létezésre, hogy Együtt valami többet tudunk, mint külön-külön. Az inspirációnak nincs oka, teljesen megmagyarázhatatlan, és legtöbbször nem a testi adottságoktól függ, hanem a lényünk határtalan csodájának elismerésétől. Tehát ki az a Férfi/Nő, aki téged inspirál, és ki az a Férfi/Nő, akit Te inspirálsz?

Inspiráció. In spiro, vagyis életet lehelek belé. Nem erősségem az etimológia, de a gimnáziumi latin órák azért nem múltak el nyomtalanul. Ebben a szóban pedig oly csodásan megmutatkozik, hogy hogyan is működik az inspiráció.

Aki inspirál, az életet ad számomra, életet lehel belém. Úgy, ahogyan más senki.

Lelkesít, vagyis a lelkemet teljesíti ki, örömöt és könnyedséget hoz. Hozzásegít ahhoz, hogy többet kapjak Önmagamból, többé váljak, többet válasszak. Sokszor úgy, hogy nem tesz semmit. Csak attól, hogy van. Az inspiráció titka valahol itt rejlik: „csak” vagyunk és már a puszta lényünkkel hozzájárulások vagyunk a másik életéhez. Na jó, olykor azért hasznos, ha emellett teszünk is ezt-azt… ?

Inspiráció a Társkapcsolatokban

Jó esetben az, akit a Társunknak hívunk, inspirál minket. Férfi-női viszonylatban hívhatjuk ezt akár szerelemnek is. Ha a szerelemről lehántjuk az Önmagunk feladásával járó rózsaszín ködfelhőt, amivel sokan – tévesen – azonosítják, megmarad egy nagyon tiszta energia, aminek tulajdonképpen pont az Önmagunkra találás a lényege.

Az inspirációban ugyanis nincs akarás, nincs irány, nincs elvárás, nincs feltétel, nincs ítélet.

A tiszta inspiráció – tehát így a tiszta szerelem is – mentes az elvárásoktól, ítéletektől, feltételektől. Nem vár el semmit, csak van: ad és befogad, nyit és korlátokat dönt, épít és pusztít. Sokszor mindezt azért, hogy valami új épülhessen, új alapokon.

ő inspirál engem, de honnan tudom, hogy én inspirálom-e őt? – Kaptam a kérdést A Női lét Csodája csoportomban.

Azt válaszoltam: derítsd ki. A másik vajon tudja-e, hogy ő inspirál Téged? Te elmondtad-e neki? Már sokszor itt megáll az egész történet. A helyzet az, hogy eléggé félünk. Félünk vállalni azt, ami bennünk van, legyen ez bármilyen irracionális. Sokan félnek kilépni a korlátok, megszokott keretek közül, és meg sem kérdőjelezik azt, ami van, arról nem is beszélve, hogy mi lehetne lehetséges?

Tabuk és titkok fogságában

Jelen társadalmunk kapcsolataiban teljesen szokványos jelenség, hogy él bárki valakivel, és ezt az inspirációt mástól kapja. Így lesz a szerelemben – és ezzel az inspirációban – rejlő végtelen Erő egy titkos, szégyellni való, dugdosni próbált elfojtás, amivel időközben elkezdjük magunkat pusztítani.

Pedig az az Erő, az az energia, amit a szerelem érzése és ez az inspiráció megmozgat bennünk, világokat képes teremteni.

Konkrétan új világokat. Talán szükség is van rá, ha körbenézünk a Földön, talán lehetne pár dolgot másképp csinálni, mint ahogy most van, vagy ahogy megszoktuk.

És ez ott kezdődik, hogy mindenki a saját életében elkezdi megkérdőjelezni a szokásait, a korlátait, a nézőpontjait, a falait, a félelmeit.

A Férfi-Nő dinamika

A Férfi a Nőben szerelmet gyújt, ezzel inspirálja a Nőt tettekre. A Nő a lényével és a tetteivel inspirálja a Férfit – szintén tettekre, amelyek nagy része a világban jelenik meg. A Nő így a Férfiért tesz, a Férfi viszont közvetetten tesz a Nőért, elsősorban a világban aktívan teremt, azt az Erőt, energiát felhasználva, ami a Nőn keresztül érkezik. Ezen aktív cselekvés által gondoskodik a Nőről, akit szeret.

Körforgás, egyfajta különleges rend mutatkozik meg mindebben. Tehát a Férfinak nem elsődleges feladata az, hogy szerelmes legyen, a Férfi inspirációja a világnak szól.

A Nők esetében a kérdés ezért az, hogy inspirálni tudod-e a Férfit abban, hogy Ő Önmagát teljesebben megélve a Világban többet teremtsen? Hogy mindez kiderüljön, ehhez pedig közelebb kell menni.

A távolról rajongás tévút és időpocsékolás.

Segíthetnek olyan élethelyzetek, amikben ott vagy vele és figyelni tudod a következőket:

1. Befogad-e tőled? Bármit, amit adsz: támogatást, segítséget, időt, pénzt, vacsorát, szexet, akármit?
2. Kérdezi-e a véleményed abban, ami számára fontos? Hol van a Férfi elakadva? Mi az életében az akadály? Megosztja-e veled? Mered-e kérdezni? Mersz-e segíteni neki abban, hogy ezeket az akadályokat túllépje? Az Ő akadálya, így Neki kell megküzdenie vele, de lehet, hogy veled könnyebben megy majd neki.
3. Kér-e segítséget, visszajelzést tőled? Ehhez az kell, hogy Nőként túlláss a saját gondjaidon és tudj mellette csendben maradni, hogy meg tudja osztani azt, ami őt foglalkoztatja, és elhiggye azt, hogy érdekel téged az, ami számára fontos.

Az inspiráció a Férfinál elsődlegesen az aktív cselekvésében, a munkájában jelenik meg. Hozzájárulás vagy-e az életéhez, könnyebb lesz-e az élete általad, veled, mint nélküled lenne? Ez nem derül ki, ha otthon ábrándozol a szobád falai mögött, titkon várva arra, hogy majd a Férfi egy nap beállít.

Nem, nem fog. Mert éli az életét – nehézségekkel, akadályokkal, külső-belső harcokkal együtt. Társa tudsz-e lenni ebben?

Feltételek nélkül? Elvárások nélkül? Követelések nélkül? Anélkül, hogy a Férfi választana?

A Nők elenyésző százaléka képes erre. És megértem. Mert pokoli nehéz. Sok lemondással jár. Cibálja a női egót is rendesen a helyzet. Évezredes társadalmi sztereotípiákat kell sutba dobni érte. De van, akiért választod. Ha mered.

Ne higgy nekem. Próbáld ki. És az első próba talán pont ez:

Ki az, aki inspirál annyira, hogy túllépj érte a saját korlátaidon? A saját félelmeiden? A saját démonaidon?

Mert ahhoz, hogy a másikhoz eljuss, előbb magaddal kell megküzdened.