Ha annak látod, aki Ő valójában. Nem többnek, de nem is kevesebbnek. És ezzel egyidőben lásd Önmagadat is annak, aki Te valójában vagy. Nem többnek, de nem is kevesebbnek. Mesterséges távolságokat gyártunk magunk és a Társunk között azzal, hogy Őt magunk fölé helyezzük, Önmagunkat pedig alul értékeljük. A gyakorlat azt mutatja erre mindkét fél hajlamos, így csoda, ha nem találunk egymáshoz? (tovább…)
Tudtam, hogy nem kellene, de kizártam a manipulációt az életemből. Mert hogy én „jó” vagyok, így nem manipulálok. Tiltólistára tettem és hiába facilitáltak rá többen többször, egy pontnál túl nem tudtam beengedni az életembe. Egészen mostanáig. Hogy mi és miért változott meg bennem? Elmesélem.
(tovább…)
Ha szükségből működnék, bárki jó lenne. Akkor szinte mindegy lenne. Mindegy lenne, csak legyen valaki, aki fenntart valamiféle látszat biztonságot számomra, aki jó, akire lehet számítani, aki kiszámítható. Nem szükségem van rád, mert egyedül is boldogulok, élem az életem, teremtek, választok. Lehetőségeket, csodákat és többek közt Téged is. (tovább…)
A szeretet valami különleges, láthatatlan, megfoghatatlan, mégis mindennél éltetőbb fűtőanyag az életünkben. Adjuk és kapjuk – jó esetben feltételek nélkül. Mégis vannak, akik saját önképük torzulása miatt valahogy nehezen tudják elhinni, hogy a szeretet nekik is ugyanúgy jár, mint másoknak. Így megelégednek bántalmazó kapcsolatokkal, alárendelődéssel, a szeretet nevében történő durva manipulációkkal. A szeretet koldusai ők, akik sokáig és sokat tűrnek egy csepp szeretetért. (tovább…)
A Nő nem egy pillanat alatt születik. És a Nő születése nem is a biológiai születéssel veszi kezdetét. Kislányként indulunk az úton és nem mindenkiből lesz Nő. Vannak, akik fiússá válnak, mások harcos Amazonná, megint mások elnyomottá valaki oldalán. Nem a biológiai nemünk tesz minket Nővé. Hanem sokkal inkább az a belső transzformáció, ami az út során történik bennünk. Ehhez pedig legtöbbször kell A Férfi, aki felébreszti bennünk a Nőt. (tovább…)
Az együtt teremtés legszebb csodája, hogy teret nyitunk közösen valami olyanra, amit egyedül nem tudnánk létrehozni. Számos tévhit élhet bennünk az együtt teremtésről, amelyek megakadályozhatnak minket a közös teremtésben a párkapcsolatban, munkában, barátságban, az élet bármelyik területén. Ha ezen túljutunk, feltárul előttünk az együtt teremtés igazi művészete.
Az együtt teremtésben nincs alá-, fölérendeltség, nincs verseny vagy egymás konkurenciaként való kezelése. Pont ezért együtt teremteni igazán jól azok tudnak, akik elismerik a saját teremtő képességüket és nem hiányból zajlik a teremtés. Nem azért vagyok valakivel, fordulok hozzá, invitálom őt az életembe, mert egyedül képtelen lennék rá. Sokkal inkább azért, mert érzékelem, hogy együtt sokkal többre vagyunk képesek.
Az együtt teremtésben mindig valami nagyobb létrehozásának lehetősége rejlik.
Így az együtt teremtés alapját képezi az egymás értékeinek, képességeinek elismerése, a különbözőségekre, így a más-más nézőpontra való megnyílás, megengedés és a hála.
Az együtt teremtés kulcsa nem az, hogy mindig mindenben egyet kell értenünk a másikkal. Láthatunk másképp helyzeteket, oldhatunk meg másképp problémákat, gondolhatunk mást a jövőről. Sokszor a nézőpont különbségek visznek előre és nyitnak meg egy teret valami újhoz.
A valódi, jól működő együtt teremtést az inspiráció jellemzi.
Lehet, hogy mondok egy mondatot, vagy teszek egy lépést, és az a másikat valami újra inspirálja, amiből megszülethet egy teljesen egyedi dolog. Nyilván szükséges egy közös irány, közös cél, hiszen ha én jobbra, te pedig balra mennél, akkor nem igazán van tér az együtt teremtésre. De a kíváncsiság, nyitottság, rugalmasság, a saját fix nézőpontjainkra, berögzültségeinkre, szokásainkra való ránézés, és adott esetben azok megváltoztatására való hajlandóság nélkülözhetetlen.
Előfordul, hogy korábban olyan kapcsolatban voltál, amiben fel kellett adnod Önmagad, így számodra az együtt teremtés egyet jelent valamiféle elnyomással, alárendelődéssel, kényszerhelyzetekkel. Sokan esnek így át a másik végletbe, amikor is ragaszkodnak ahhoz, hogy egyedül lesznek, maradnak, és egyedül teszik próbára teremtő erejüket. Ez pedig fontos és kihagyhatatlan lépcsőfok a sikeres együtt teremtéshez. Hogy megéld, tapasztald, kétségek nélkül, Önmagad nagyszerűségét, képességeit és eredményességét.
Az „egyedül is képes vagyok rá” megélése lesz a kulcs ahhoz, hogy később függőségektől mentesen, egyenlőségben tudj kapcsolódni másokhoz.
Ha két olyan ember kapcsolódik, akik „hasonló rezgésben vannak”, hasonló célokkal és egymás számára inspirálók tudnak lenni, nagyon dinamikus tud lenni a teremtés. Ezért nem mindegy, hogy milyen emberek vesznek körbe minket. Hogy az életünk egyik alap kapcsolata, a párkapcsolatunk mennyire inspiráló számunkra, mennyire korlátoz vagy adja meg a szabadságot?
Hogy a munkámban mennyire tudom megélni a kreativitásomat és az mennyi pénzt hoz, mit igazol vissza a külvilág a teremtésemről? Ha képes vagy a folyamatos megújulásra és megengeded ezt másoknak is, nem zárva őket be címkék, keretek és szokások közé, akkor egyre kevésbé kell problémával szembesülnöd majd, és mindig gyorsan tudsz reagálni, bármi is történjék az életedben.
Ez az együtt teremtés egyik alap kérdése, amit akár minden választásodnál használhatsz. A valódi és jól működő együtt teremtés a „Mi királysága” teréből működik. Amiben benne vagyok én is, benne van a másik is, és benne van a többi ember, akikre hatással lesz a teremtésünk eredménye. Ha a választásaidat úgy tudod meghozni, hogy ezzel a kérdéssel mész, soha nem fogsz alárendelődni, áldozat szerepbe csúszni, feladni Önmagad, de nem fogsz másokat kihasználni sem, mások ellen teremteni.
Az Együtt teremtésben ugyanis nem kell választani, hogy én magam vagy a másik, netán a többiek. A „jó” együtt teremtés eredménye mindenki számára „jó”, az „is-is” terében születik, nem pedig a vagy-vagy világában.
Mit jelent számodra Együtt teremteni bárkivel? Milyen hiedelmeid, korlátaid, definícióid, kikövetkeztetéseid, szokásaid, nézőpontjaid vannak az együtt teremtésről, amelyek gátat szabnak annak, hogy megmutatkozzon tisztán és egyértelműen, hogy kivel tudsz könnyedén együtt teremteni? Mit hitettek el veled az együtt teremtésről, ami hazugság?
Milyen ítéleted van az együtt teremtésről? Még akkor is, ha az egy pillanatnyi éberségből fakadt, csak idővel beszilárdítottad. Hajlandó lennél-e megkérdőjelezni az együtt teremtésről alkotott nézőpontjaidat, szokásaidat, kikövetkeztetéseidet? Ha totális megengedésben és folyamatosan kérdésben lennél arról, kivel, mikor, mit tudsz teremteni, ami a legnagyobb hozzájárulás mindenki számára, akkor mit, kit, mikor választanál?
Ki az, akit ma felkérhetsz egy táncra, hogy együtt teremtsetek?
Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író
Ki akarjuk zárni a fájdalmat az életünkből, el akarjuk kerülni, ami természetes dolog. Csak valamit összekeverünk. A nem ártani szándékosan másoknak alapelve és a nem akarok fájdalmat okozni másoknak nem ugyanaz. Mások fájdalma ugyanis egy reakció arra, amit teszek, vagy amit nem teszek meg. És mások reakciójára nem lehetek hatással. Viszont számtalanszor, amikor ettől teszem függővé az életem, magamnak okozok fájdalmat. (tovább…)
Tömegjelenségként látom a szerelmes, vagy magukat szerelmesnek vélt Nők körében azt az istenítést, amiben a Férfit felmagasztalják, felemelik egy oltári magas mágikus trónra maguk fölé, majd nem értik, hogy miért nem működik a kapcsolat. Miért menekül a Férfi, és miért nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ők várják. Nézzük hát meg ennek a buktatóit, és hogy mégis milyen energiák mozognak ilyenkor a háttérben. (tovább…)
Pedig nem, nem lehet. Nincs tuti, nincs biztos, nincs kockázat nélküli tökéletes megoldás. Nem úgy működik, mégis ettől szép az Élet. Hogy ugrani kell. Legtöbbször a bizonytalanba, a kiismerhetetlenbe, az irányíthatatlanba és sokszor a lehetetlenbe is. Hogy megéld, megtapasztald, hogy a bizonytalanságban ott a lehetőség, a kiismerhetetlenben ott a csoda, az irányíthatatlanban az áldás, és hogy a lehetetlen nem létezik. Pusztán a fejünkben. (tovább…)
Beszélgettem nemrég valakivel, aki azt mondta nekem: De hát nincsenek mintáim. Én pedig csak azt válaszoltam neki, hogy örülj neki. És persze tudom, hogy ez furcsa elsőre, mert a minták is olyan kapaszkodók, amelyekhez ragaszkodnánk, mert a biztonságérzetünket erősítik. Pedig a minták olyan korlátok, amelyeket a saját boldogságod megélése érdekében meghaladni érdemes. (tovább…)
Mostanában egyre többször kérdezik tőlem a Hölgyek, így összefoglaltam az elmúlt három évem részben személyes, részben mások története által megerősített tapasztalásait. Mert hiszek abban, hogy ha megértjük egymás működését, különbözőségünket tiszteletben tartva kevesebb konfliktussal fogunk szembesülni, és könnyebben megtaláljuk az utat egymáshoz. (tovább…)
A Nő nem a hajó a tengeren, hanem a tenger maga. Hullámzik. Olykor, szélcsendes időszakokban könnyeden és boldogan lubickol, olykor pedig a legvadabb viharokban háborog a lelke. És ez normális. Fontos ez, hogy kimondva legyen, hogy Nőként megengedésbe kerüljünk a saját hullámzásunkkal, a férfiaknak pedig így könnyebb lehet elfogadni a változásainkat. (tovább…)
Mindennél jobban kapaszkodunk abba, ami biztos. Amit ismerünk, amiben kényelmesen mozgunk, amit megszoktunk. Még akkor is, ha az már nem működik. Ha már időszerű lenne a változás, a lépés. Előre, jobbra, balra, bármerre. Tovább. Ezért a legnagyobb próba mindig az, ha a bizonytalanba kell ugranunk. (tovább…)
Legyen az párkapcsolat, baráti vagy munkakapcsolat, egy kapcsolat két emberen múlik. Te megtehetsz mindent, ha a másik nem akarja, nem választja, nem fog működni. Amire neked ráhatásod van az az, hogy a saját részedért felelősséget vállalsz és Önmagad nem feladásával megteszel mindent, amit tudsz, amit érzel, amit a saját lelked diktál. Amit te teszel vagy nem teszel, az rólad szól. Amit a másik, az pedig róla. (tovább…)
A kapcsolat kezdetének is és a végének is. Fontos, hogy végre ez kimondva legyen. Küzdünk még ez ellen, nehezen állunk bele, mert nem ezt tanították nekünk. Tele vagyunk nem működő társadalmi sztereotípiákkal a kapcsolatokról, amelyek között fulladunk és nem tudunk továbblépni. Azt szoktam mondani, ha működik, csináld. Viszont ha nem, akkor csináld másképp. Ha a párkapcsolatodban szeretnél változást, akkor pedig ehhez lehet, hogy be kell vállald, hogy Te leszel, sőt már most is Te vagy a kapcsolatotok katalizátora. (tovább…)
Szerintem ez a világ legegyszerűbb kérdése. De vajon foglalkoztál-e már vele igazán mélyen? Leültél-e már egy fél órára becsukva Facebookot, kikapcsolva a telefonodat és ránéztél-e már, hogy milyen életet szeretnél életed hátralévő részére? Kivel? Kivel nem? Mivel töltve? Mivel nem töltve? Életünk megakadásai nem véletlenek. Sokszor csak arra szolgálnak, hogy ránézzünk erre a kérdésre és végre őszinték legyünk magunkkal. Majd válasszunk. (tovább…)
Azt kértétek, írjak több férfiakról szóló cikket. Az én nézőpontom a kapcsolatokról csak egyetlen a sok közül. Az alapján, amit látok, a velem megosztott tapasztalatok, megélések, kérdések, megnyílások következményeként. Azt érzem, van egy alap dolog, amit nőként olykor elfelejtünk. Az, hogy a férfi is ugyanúgy vágyja a boldogságot, mint a nő. (tovább…)
Annyiszor hallottam már, meg sem tudom számolni: „De ő annyira jó ember, nem tudok elválni tőle.” Értem én azt, hogy jó ember, senki nem állítja az ellenkezőjét. De működik-e vele az életed? Nem? Vagy nem úgy, ahogy szeretnéd, ahogy érzed, hogy működhetne? Akkor próbáld működtetni. Ha pedig nem sikerül, és azt érzed, mással jobban menne, merj váltani. Nem kell senkit rosszá tenni, hogy kimondjuk, egy kapcsolat eddig tartott. (tovább…)
Női sebek. Hordozzuk magunkban. Évszázadok terheit, sérüléseit, amelyeket nőként szenvedtünk el. Ha a tudatos emlékeink között nincs is ott, testünk őrzi a lenyomatokat, blokkolva a nőiségünk szabad megélését. Átvettük anyánktól, nagyanyáinktól, déd- és ükanyáinktól. Ők még csak elzárni tudták magukban, mi pedig érezzük, hogy itt az idő ezek felszínre engedésére. Értük. Magunkért. És a lányainkért. (tovább…)
