„Valami észrevétlenül átkattant bennem, és magam sem értem.”

Közzétéve: május 25, 2018
„Valami észrevétlenül átkattant bennem, és magam sem értem.” Azt kérdezik tőlem, vannak-e ilyenek. Persze hogy vannak, párszor megéltem. Amikor küzdünk egy kérdéssel hetekig, hónapokig, netán évekig, és nem jutunk vele előre. Mert AKARJUK. Meg AKARJUK oldani. El AKARJUK engedni. Vagy pont NEM AKARJUK elengedni.

Akarni… Erőből…

Nem működik… Azt a személyt, azt a nézőpontot, az igazságunkhoz való ragaszkodást, a félelmeinket, bármit. Mert értéke van számunkra. Mert ismerjük. Mert nem tudjuk, mi fog történni, ha elengedjük, ha megszűnik, ha másképp alakul. Ha nem lesz.

Küzdünk magunkkal, az eszünk a szívünkkel. Racionálisan tudjuk, de a lelkünkbe nem megy át. A szívbe nem engedjük be. És aztán valami történik. Nincs oka, nincs benne ráció, csak ez az élmény, hogy nem tudom mi történt velem, de kiszabadultam.

Ami egészen idáig fogva tartott, már nincs rám azzal a nyomasztó hatással, megszűnt a lehúzó, perzselő, szűnni nem szűnő ragaszkodás. Elengedtem, de nem tudatosan. Átfordult bennem. Elszállt. Megszűnt nyomógomb lenni. A semlegességbe transzformálódott.

Egyik pillanatról a másikra…

Ez történik, amikor már nem AKAROD. Átadod. Magadat. Beleízlelsz a szabadságba. És akkor megtörténik. Nem kell tenned érte semmit. Csak vagy. És ott van… Megjelenik… És nem érted, hogy eddig miért okozott ekkora gondot, fejtörést, és mi bénított meg korábban.

Átütő élmény…

Sosem tudtam később megfogalmazni, hogy pontosan mi is történik bennem ilyenkor. Egyszerűen csak annyit érzek, hogy „valami észrevétlenül átkattant bennem, és magam sem értem.”

Légy hálás ezekért a pillanatokért. Olyan áldás, ami nem sűrűn jön… De amikor megkapod, azt egy jó darabig nem felejted…

Hogy ezt miben éled meg az egyedi… “Ki lehet így szeretni” férfiakból is. De én ezt nem is “kiszeretésnek” hívnám, mert a valódi szeretet nem múlik el. Csak az a rajongással, ragaszkodással, jelentőségtelivé tétellel tűzdelt rózsaszín szemüveges szerelemnek tartott cukormáz omlik le, amit a másikra vetítettünk… És közben nem láttuk Őt magát. És magunkat sem. A kapcsolatot is csak a saját légvárainkra építettük, aminek nincs köze a valósághoz.

A kérdés csak az, hogy ami ilyenkor utána maradt… A Férfiról, a szerelemről, a szeretetről, a kapcsolatról, a tiszta, őszinte valóság, az vajon “elég” lesz-e?

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író

Hasonló bejegyzések

Mesék vagy valóságok? Bevezetés az entitások világába

Mesék vagy valóságok? Bevezetés az entitások világába

Az a történelmi változás, amiben jelenleg élünk, magával hozza a látható és a láthatatlan közötti mesterségesen teremtett és fenntartott határok feloldását. Az elmúlt évezredek a racionális és látható világok és működések dominanciáját hozták magukkal, aminek köszönhetően a láthatatlan világa másodlagossá, szélsőséges esetben értéktelenné, üldözötté vált. Így azok számára, akiknek képessége van ezen a területen, a képességeik, és ezáltal az erejük és a lehetőségeik is korlátozásra kerültek.

bővebben
Mit tehetsz, amikor túl sok a külső bizonytalanság?

Mit tehetsz, amikor túl sok a külső bizonytalanság?

Amikor „túl sokká”, túl intenzívvé válik a külső bizonytalanság, az mindig egy lehetőség arra, hogy saját magadban felfedezd a biztonság élményét. Hogy van benned, a lelkedben, a lényed legmélyén valami nagyon erős, nagyon intenzív, nagyon szilárd ERŐ, amihez ha (újra) kapcsolódsz, akkor egyszerűen nem lesz szükséged már soha többé a külső kapaszkodókra, külső biztonság élményekre. A legbizonytalanabb időszakban is magabiztossá válsz.

bővebben
Amazonokat nem lehet szelídíteni, az Amazon magától szelídül – 2. rész

Amazonokat nem lehet szelídíteni, az Amazon magától szelídül – 2. rész

Az Amazon világképének összetörése legtöbbször vagy egy szélsőséges mélypont, vagy egy szélsőséges magasság által tud megtörténni. Mivel az Amazon alapvető jellemzője a szélsőség, és kell egy „ellenerő”, ami kimozdítja abból, amiben van. Tehát külső hatás éri, de ezt be tudja fogadni és belső transzformációhoz segíti. Éppen ezért ehhez a belső transzformációhoz hozzájárulás lehet egy Férfi, és általa akár a Szerelem energiája is.

bővebben

1 hozzászólás

  1. gesztike0626

    Reményik Sándor:

    Kegyelem

    Először sírsz.
    Azután átkozódsz.
    Aztán imádkozol.
    Aztán megfeszíted
    Körömszakadtig maradék-erőd.
    Akarsz, egetostromló akarattal –
    S a lehetetlenség konok falán
    Zúzod véresre koponyád.
    Azután elalélsz.
    S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
    Utoljára is tompa kábulattal,
    Szótalanul, gondolattalanul
    Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
    A bűn, a betegség, a nyomorúság,
    A mindennapi szörnyű szürkeség
    Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
    S akkor – magától – megnyílik az ég,
    Mely nem tárult ki átokra, imára,
    Erő, akarat, kétségbeesés,
    Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

    Akkor megnyílik magától az ég,
    S egy pici csillag sétál szembe véled,
    S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
    Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

    Akkor – magától – szűnik a vihar,
    Akkor – magától – minden elcsitul,
    Akkor – magától – éled a remény.
    Álomfáidnak minden aranyágán
    Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

    Ez a magától: ez a Kegyelem.

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

1,19K Shares
Share1,19K
Tweet
Pin