Amíg keresed a szerelmet, addig akarod, addig a hiányát éled, addig elégedetlen vagy. A szerelem pedig megjelenik. Megszületik benned, ráébredsz, felismered, rácsodálkozol, hogy te jó ég, ezt az egészet nem is akartad, csak így megérkezett az életedbe, és most akkor hogyan is mássz ki belőle, mit kezdj vele, és mégis merre tovább? Hogy felvállalod-e vagy sem, az a te választásod. És nem, elsőre lehet, hogy nem fogod.
Nem, mert még saját magadnak sem mered bevallani, elismerni. Még tagadsz, még elfojtasz, még nem nézel rá, még mismásolsz, még próbálod kikerülni. Nevén se nevezed, ki se mered mondani. Mert ki tudja, akkor mi történik?
Mintha valami visszavonhatatlanul megváltozna azzal, hogy nevén nevezed.
Mintha visszafordíthatatlan változások indulnának meg utána, mintha tovább nem tudnád már tagadni. Mégis, a szerelem ott van minden szívdobbanásodban, minden tettedben, minden pillanatodban.
A szerelem felvállalásához bátorság kell. Őszinteség.
Előbb Önmagammal, majd a másikkal. Vállalni a kockázatot, hogy talán semmi nem lesz már a régi, hogy változással jár, hogy szétesik az ismert világom, hogy vajon mi lesz a reakció, hogy vajon vezet-e közös út, hogy mit érez a másik, hogy talán… esetleg… Ő is…
A szerelem sosem rombolni, hanem mindig építeni és emelni jön.
Kiteljesíteni, úgy ahogy korábban elképzelni sem tudtad. Képessé tenni arra is, amit korábban sosem gondoltál volna. Boldoggá tenni, varázsolni, szeretni, átrúgni a korlátokat, hogy végül a végtelenbe vezessen.
A szerelem csodája a tűz, mi belülről fakad, mi éltet, mi táplál, és mi észrevétlenül transzformál. Amikor a szerelem kézen fog, új világok nyílnak, többé válsz és többre leszel képes. A szerelem katalizátorként hív a változásra, hogy válassz többet Önmagadból, a lehetőségeidből és a közös teremtésből.
A tiszta szerelem elvárások nélkül árad és ad anélkül, hogy számon kérne. Nincsenek feltételei, nem játszmázik, nem ismeri az ítéleteket.
A szerelem és a szerelmes ember pont ezért „veszélyes”. Képessé tesz olyanra, amiről korábban nem gondoltad volna, hogy képes vagy rá. Megold megoldhatatlannak tűnő helyzeteket. Kiemel a Pokolból, hogy megmutassa, a Mennyországot is választhatod.
Két ember, akit a tiszta szerelem Ereje hajt, legyőzhetetlen és hatalmasabb teremtésre képes, mint egyedül bárki.
Pont ezért a szerelem felvállalásához meg kell járjuk a Poklot, le kell győzzük a démonainkat, ki kell kerüljünk az ítéleteinkből, a játszmáinkból, a feltételeinkből. Vállalva az újat, a nagyobbat, beleállva a transzformációba, elengedve az elvárásainkat, a kontrollt, az irányítást.
Még ha olykor úgy is tűnik, hogy a szerelem megélése csak néhányak kiváltsága, valójában a szerelem felvállalása is CSAK egy választás.
Amire készen állok, ha már merem választani Önmagam, a boldogságot, a teljességet, egy nagyszerűbb jövő lehetőségét. Éppen ezért a szerelem felvállalásához túl kell lépnünk a félelmeinken, a kétségeinken, hazugságokon, manipulációkon, és a látszaton. Meglátva Önmagunk értékét, szépségét, elismerve saját magunk csodáját.
A szerelem felvállalásához és ahhoz, hogy a másikhoz elérjünk, így mindig… kivétel nélkül mindig…. először saját magunkon kell túljutnunk….
Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író
Mi van ha ez a nagy szerelem aki manipulal, es jatszmazik. Akkor hogy emel?
Nem kell hogy hagyd. 🙂 Azért mert “nagy szerelemnek” nevezed, attól még nem kell hogy eltűrj neki mindent. Mi működik Neked? 🙂
Hogy kell saját magunkon túljutni?
Úgy, hogy elfogadjuk azt, akik vagyunk, megengedésbe kerülve a múltunkkal, választásainkkal, a lelkünkben lévő fájdalommal, nem megítélve azokat. Így lesz béke a lelkünkben. Ez egy folyamat, amihez szükséges az önmagunkkal szembeni őszinteség és a hajlandóság arra, hogy belenézzünk a lelkünkbe.