Szeretni nem lehet hiábavaló

Közzétéve: szeptember 11, 2018

Amikor útnak indulunk, tele vagyunk reménnyel, lelkesedéssel, tűzzel, tettre készséggel és hittel. Az út során érnek minket hatások, változunk, formálódunk, tanulunk. Ha nehézség jön, megküzdünk vele, ha lehetőség, választjuk, ha ellenség, legyőzzük, ha barát, befogadjuk. Habár mondják, hogy nem a célba érkezés számít, hanem maga az út, azért valahol mélyen mégis azért indulunk el, hogy egyszer megérkezzünk. Épp ezért az út tanulsága nem lehet az, hogy szeretni hiábavaló lenne. Hadakoztam Istennel nemrég, mert nem lehet, hogy ezt akarná…

Sokszor kérdeztem tőle, hogy vajon miért ébresztett fel. Hogy miért segített. Hogy mit akar tőlem. Sosem voltam a céltalanul kóborgó lélek, szeretek A-ból B-be eljutni és a megérkezéskor valamiféle különös elégedettséget érezni, hogy megcsináltam.

Minél nehezebb az út, annál édesebb a célba érkezés. A kettő együtt jár, még ha egyes nézőpontok hajlamosak az úton levést jelentőségtelibbé is tenni. Mégis, számomra az út minden lépése a megérkezéssel nyer értelmet.

Életem során sokszor, sok féle célok vezettek.

Ahogy teltek az évek, úgy változott ez bennem, és a legnehezebb évek mindig a céltalanság vagy iránytalanság évei voltak. Szépen lettem terelgetve valamiféle különös útra, anélkül, hogy akartam volna, és az elején anélkül, hogy tudatosan választottam volna. És amikor körülbelül 3 évvel ezelőtt az egész egy nagy fordulatot vett, még nem tudtam, hogy mennyire fenekestül felfordul az életem.

A lehetőség, ami megnyílt, ami egyszerre szólt Önmagam intenzív és az átlagosnál gyorsabb megismeréséről és elismeréséről, ezt hozta. Talán naivan, talán mások nézőpontja szerint felelőtlenül, de

mertem választani azt, hogy merek szeretni.

Mertem otthagyni mindent, feladva a kapaszkodóimat, azt, ami korábban a megszokott biztonságában tartott. Mertem feladni egy átlagosnak induló életet, valami nagyobb lehetőségért, és mertem beleállni és kitartani a választásom mellett. És éreztem, végig, folyamatosan, hogy segítve vagyok. Még a nehézségek által is.

És mindez nem lehetett „csapda”.

Valami nagyon mély ősbizalom sérülés tört bennem felszínre, bizalom az Univerzumban, Istenben, ami túlmutat személyes kicsinységen vagy helyzetek elfogadhatatlanságán. Előbb utóbb el tudok fogadni bármit. El tudom fogadni, ha rosszul látok valamit. El tudom fogadni, ha „hibázok”, el tudom fogadni, hogy másképp alakul az életem, mint ahogy várom, el tudom fogadni, hogy nem amellett a Férfi mellett élem le az életem, aki miatt útnak indultam.

Most mégis komoly bizalomvesztéssel játszik az ÉG…

Mert azt – pillanatnyilag – nagyon nehezen tudom elfogadni, hogy ennek az egész útnak a tanulsága az lenne, hogy szeretni hiábavaló lenne…

Valami nagyobb, átfogóbb van emögött, mint puszta tények és következmények látszata. A bizalom láthatatlan Ereje, ami hajtott a legnehezebb pillanatokban is. Hogy az egésznek van értelme. Hogy csak kellően bátornak kell lennünk, hogy a „jó” elnyeri jutalmát.

Illúzió, naivság, mese. Mondhatod, ahogy mondják sokan. És lehet, hogy igazad van. És talán évek múlva majd egy megkeseredett és csalódott Nőként végzem. Vállalom ezt is. De amíg számomra ez a „könnyű”, amíg számomra ez az igaz, és amíg minden látszat ellenére, és minden irányvesztés ellenére a belső iránytűm még mindig erre vezet, addig nem adom fel…

Mert szeretni nem lehet hiábavaló.

Túl vagyunk már életeken, amikor hiábavaló volt. És mégis, újra és újra elindultunk, hogy bizonyítsuk, hogy átéljük, hogy nem az. Hát majd kiderül, hogy naivság vagy lehetőség, amit azért hallunk a szívünkben, mert ez a mi utunk…

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író

Hasonló bejegyzések

Mesék vagy valóságok? Bevezetés az entitások világába

Mesék vagy valóságok? Bevezetés az entitások világába

Az a történelmi változás, amiben jelenleg élünk, magával hozza a látható és a láthatatlan közötti mesterségesen teremtett és fenntartott határok feloldását. Az elmúlt évezredek a racionális és látható világok és működések dominanciáját hozták magukkal, aminek köszönhetően a láthatatlan világa másodlagossá, szélsőséges esetben értéktelenné, üldözötté vált. Így azok számára, akiknek képessége van ezen a területen, a képességeik, és ezáltal az erejük és a lehetőségeik is korlátozásra kerültek.

bővebben
Mit tehetsz, amikor túl sok a külső bizonytalanság?

Mit tehetsz, amikor túl sok a külső bizonytalanság?

Amikor „túl sokká”, túl intenzívvé válik a külső bizonytalanság, az mindig egy lehetőség arra, hogy saját magadban felfedezd a biztonság élményét. Hogy van benned, a lelkedben, a lényed legmélyén valami nagyon erős, nagyon intenzív, nagyon szilárd ERŐ, amihez ha (újra) kapcsolódsz, akkor egyszerűen nem lesz szükséged már soha többé a külső kapaszkodókra, külső biztonság élményekre. A legbizonytalanabb időszakban is magabiztossá válsz.

bővebben
Amazonokat nem lehet szelídíteni, az Amazon magától szelídül – 2. rész

Amazonokat nem lehet szelídíteni, az Amazon magától szelídül – 2. rész

Az Amazon világképének összetörése legtöbbször vagy egy szélsőséges mélypont, vagy egy szélsőséges magasság által tud megtörténni. Mivel az Amazon alapvető jellemzője a szélsőség, és kell egy „ellenerő”, ami kimozdítja abból, amiben van. Tehát külső hatás éri, de ezt be tudja fogadni és belső transzformációhoz segíti. Éppen ezért ehhez a belső transzformációhoz hozzájárulás lehet egy Férfi, és általa akár a Szerelem energiája is.

bővebben

3 hozzászólás

  1. Ábrahám Imréné

    Kedves Andrea!

    Szeretem a gondolataidat, felfogásodat, írásaidat…noha jóval idősebb vagyok nálad, mégis sokat merítek ezekből a kis szösszenetekből…

    Isten megáldjon! Szeretettel Erzsike

    Válasz
  2. RozsdásRákOlló

    Mintha rólam írtál volna! Köszönöm! Pont ezt élem, csak a férfi oldalon! Hiszek benne, hogy nem lehet hiábavaló a szeretet! Addig megyek amíg a parázs ki nem huny teljesen vagy újra lángra nem lobban……

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Kosár
  • A kosárban nincsenek termékek.
1,52K Shares
Share1,52K
Tweet
Pin