Nemrég az egyik barátnőm elárulta, hogy a telefonjában a nevem mellé milyen képet választott, ami engem fejez ki. Amikor megláttam, majdnem leestem a székről. Nem azért, mert túlságosan provokatív lett volna, hanem azért, mert olyan képességemre világított rá általa, amit én nem ismertem el eddig eléggé magamban. Mert semmiképp nem gondoltam volna magamról, hogy egy varázsló lennék, aki egy üres kalapból is pénzt varázsol. Vagy mégis?

Pénzvarázsló??? Éééén?

Az első megdöbbenés után elgondolkoztam rajta. Főleg, hogy annyira könnyeden mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Mintha szemrehányóan még rá is kérdezett volna, hogy: De ne hülyéskedj, Andi, Te ezt nem látod??? Nem. Nem láttam. Pedig éltem, csináltam és természetessé vált.

Ő pedig a szememmé vált mostanában, mert voltak-vannak helyzetek, amire én úgy tűnik nem látok rá eléggé, vagy nem vagyok hajlandó az igazságot meglátni.

Főleg Önmagammal kapcsolatban. Főleg Önmagam nagyságával kapcsolatban. Főleg a képességeimmel kapcsolatban. Főleg a teremtéseimmel kapcsolatban.

Én érzem, amikor jópofizni akarnak velem és csak úgy dicsérnek, hogy nincs mögötte valós elismerés. Az ő szavaiban viszont őszinteség volt, semleges elismerés, végtelen könnyedség és tér. Úgyhogy könnyűvé vált befogadnom őket, falak nélkül. És néhány perc után könnyűvé vált az is, hogy elismerjem, végülis igaza van. Talán nem kellene tovább küzdenem az ellen, hogy mekkora pénzvarázsló vagyok… Pedig…

Évekkel ezelőtt a legnagyobb félelmem a pénztelenség volt

Az anyagi biztonsághoz való ragaszkodásom volt a legnagyobb gátja a teremtéseimnek és Önmagam kiteljesedésének. Nem hiába mondja az Access, hogy a félelem csak egyfajta zavaró beültetés, és ahol a legnagyobb félelmed, ott van a legnagyobb képességed is. Nem hisszük el, pedig így van. Nem hittem el. Sokáig nem.

Az Élet pedig különös módon facilitált arra, hogy végre beleálljak a teremtő képességembe: folyamatosan olyan helyzetek jöttek velem szembe, amiben az anyagi biztonsághoz való ragaszkodásom tétetett próbára.

Hogy a biztonság valójában nem a bankszámlámon vagy a párna alatt védelmezett milliókban van, hanem abban, hogy bármikor képes vagyok akár milliókat is teremteni. Könnyedén.

És volt, amikor teremtettem. A 9 transzi tanfolyamon Gary Douglas, az Access Consciousness alapítója kérte tőlünk, hogy ismerjük el, amikor használtuk már a 9 transzi képességünket. Ezt általában vészhelyzetben tesszük. Amikor rá vagyunk kényszerítve, mert élet vagy halál kérdés, akkor benyúlunk abba a térbe, ami valójában mindig is elérhető számunkra, és előszedjük onnan a legmélyebbre rejtett varázsló képességünket és varázslunk vele. Konkrétan csodákat.

És igen. Volt ilyen helyzet… Amikor 2 millió kellett azonnal. Reggel még fogalmam nem volt, hogy hogyan lesz meg. Teljes kétségbeesésben éreztem a nyomást, a hajlandósággal arra, hogy bárhogyan jöhet és valami halvány, akkor még el nem ismert tudással, hogy mi van, ha meg tudom csinálni?

Hasznos, ha nem ismered ehhez a lehetetlen fogalmát. Hasznos, ha nem agyból akarod megoldani. A teremtés ugyanis nem lineáris és semmi köze a rációhoz. A csoda teremtésének legalábbis semmiképpen.

Az ott úgy pedig konkrét csodának tűnt. És meglett. Délutánra. Elismerem. Választottam. Falak és elvárások nélkül teremtettem. Nem akartam kiszámolni. Kérdeztem. Befogadtam.

Akkor még csak kölcsönként. Amit vissza kellett adni. Hogy miből, azt még nem tudtam, de csodák csodájára, az is a legváratlanabb és a legirracionálisabb módon oldódott meg.

Most pedig már magamnak teremtek

Magamnak teremtek, azonban még mindig vannak olyan helyzetek, amikor csak magamért nem olyan bulis teremteni. Másokért viszont igen. Van ez a különösen perverz motivációm, hogy a pénzzel tulajdonképpen „csak” megváltoztatom az emberek valóságát.

Ajtót nyitok számukra egy nagyobb térbe, új lehetőségekre és arra, hogy másképp is lehetséges. És EZT élvezem. Az invitálást valami nagyobbra.

Azáltal, hogy én magam vagyok az invitálás. Azzal, hogy egyre nagyobbakat és nagyobbakat választok és teremtek. Egyre könnyedebben, egyre irracionálisabb módokon.

Ehhez azonban el kellett dobnom a definícióimat a pénzről, a teremtésről, a kiszámíthatóságról, arról, amit megtanultam, hogy hogyan lehet, és nem lehet pénzt teremteni. Arról, hogy mi jelenti a pénzt és mi nem, milyen képesség kell hozzá és mi nem. Néhány kérdés, ami Neked is segíthet mindebben:

Milyen definíciód, nézőpontod van a pénzről, a teremtésről, az üzletedről, ami visszatart attól, hogy az a pénzvarázsló legyél, aki valójában vagy?

Hajlandó vagy-e elismerni azokat a pénzteremtéseket, választásokat, amelyeket már eddig tettél? Milyen érzés volt számodra ez? Hajlandó lennél-e kérni még abból az energiából?

Az elméd milyen korlátja áll utadban, amivel ki akarod számolni a teremtéseidet?

Mi az a maximum plafon, amihez ragaszkodsz, amit megtanítottak számodra, hogy annyi a „helyes” és azon túl már „helytelen”?

Hol van a befogadásod maximuma? Mi a könnyű még neked, amit könnyedén fogadsz be, és hol válik a befogadás már kényelmetlenné?

Mi az az összeg, amit nem vagy hajlandó elveszíteni? Mi kellene ahhoz, hogy bármilyen összeget hajlandó legyél elveszíteni?

Mi az az összeg, amit nem vagy hajlandó kérni, választani és teremteni? Mi kellene ahhoz, hogy bármilyen összeget hajlandó legyél könnyedén kérni, választani és teremteni?

Hajlandó vagy elismerni, hogy milyen csodálatos pénzvarázsló vagy Te is? Mi kellene ahhoz, hogy könnyedén belépj ennek az energiájába?   

Share133
Tweet
Pin
+1
Share
133 Shares
WordPress Security