Kívülálló

Kívülálló

Úgy érezte, soha nem tartozik sehová. Mintha az évek során az vált volna normálissá, hogy nem normális. Megszokta az ezzel járó falakat, a kirekesztettség, a sehova sem tartozás élményét. Talán pont ezért vágyott rá. Tartozni valahová, tartozni valakihez. Belevegyülni a tömegbe, eltűnni, látni, de nem láttatni, megbújni a sarokban. Ahogy a szürke kisegerek szokták, hiszen mégis… kinek is kellenének?

Nem értette, miért lenne rossz az, amit ő szeret, ami számára öröm. A világ tele van nagyszerűséggel, információkkal, felfedezésre vágyó csodákkal. És falta őket, többet akart, mindig többet és többet. Megismerni, elolvasni, tudni. A maga módján, a maga eszközeivel, a maga tempójában. Kinevették. Szóval elbújt inkább.

De annyira mégsem tudott, hogy ne bántsák. A kirekesztettség, a kívülállóság, a megbélyegzés nyomai zárták be éveken keresztül, így nehezen nyílt.

Nehezen nyílt és végletesen szeretett. Vagy mindent adott, vagy semmit. De a legnehezebb mégis talán Önmaga előtt volt megnyílnia. És az igazság előtt.

Az igazság előtt, ami ott lappangott körülötte, és amiről próbált nem tudomást venni. Évek teltek el az árnyékban és jó is volt mindez neki. Hiszen végre szerették, végre elfogadták, végre tartozott valahová. Kényelmes volt, mégis idővel valami hívta, nem hagyta nyugodni.

Nem hagyta nyugodni a kíváncsiság, hogy mi lehet az ismert határokon túl… A vágyainak utat engedve megtanulta közömbösen szemlélni a világot és benne az embereket, akik olykor kimérten, olykor irigykedve, olykor furcsa szemmel néztek rá.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Más volt. Más volt kiskora óta, neki nem működtek azok, amelyek a többségnek. Sokáig érezte magát rossznak emiatt. Kívülállónak. Szeretett volna apró homokszem lenni a sivatagban, elvegyülve a többi homokszem között, játszva a széllel, repülve új világok ismeretlen tájai felé. Szeretett volna hópehely lenni és beolvadni a téli tájba, színtelenül mosolyogva a belőle hógombócot formáló gyerekekre.

Mindent megtett, hogy eltűnjön…

Nem sikerült. Mert mindig, amikor megpróbálta, az Élet kisodorta a homokszemet a sivatag porából, és nem mosolyoghatott tovább hópehelyként sem a gyermekekre. Pedig csak egy kérdéssel kezdődött, amiben Önmagát és a lehetőségeit kereste.

Évek sem teltek el, mások mindent megtettek, hogy eltüntessék.

Nem sikerült. Valami különös élni akarásnak köszönhetően mindig felállt. Pedig olyankor zokogott a teste, zokogott a lelke, oly keservesen, az igazságtalanságnak való teljes megadásban… Kulcsmomentumok voltak ezek, amelyek megpróbálták eltéríteni… megtörni… megakadályozni abban, hogy megismerje…

Utána a létezése lett könnyebb… Szárnyai nőttek és kíváncsian próbálgatta őket.

Öröm, könnyedség, valami elementáris és kifogyhatatlan energia áradt belőle. És kezdte levetni a rút kiskacsa jelmezt… Még mindig kívülálló volt, de a világa már egyre nagyobb volt. Csak suhintott egyet a szárnyaival, amivel bárhová elrepülhetett, bárkit felemelhetett, és bárkit összetörhetett.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Kívülálló volt gyerekként és kívülálló maradt felnőttként is. Nem tudta eldönteni, hogy ő zárja-e ki a világot, vagy a világ őt. Talán nem is volt fontos, talán nem is volt különbség. Talán kicsit élvezte is a hatalmat, hogy nem enged be akárkit. Talán kegy volt minden szó, amit adott, és minden szó, amit befogadott.

Ha kellett, orkán volt, forgószél, tornádó, szélvihar, ami felbolygat, felemel, átfordít és megsemmisít. És olykor lágy szellő volt, napsütés a szélcsend tikkasztó süketségében, a forma tartalom nélkül és a tartalom forma nélkül…

A NŐ volt, a zabolázhatatlan, megfélemlíthetetlen, rendíthetetlen ERŐ, ami ősidők óta egyszerre teremt és pusztít, és csak annak adja meg magát, akiben ugyanezt az ERŐT érzi… és Neki sem könnyen…

Valami méltóságteljes főhajtás ez… A Társ Tisztelete, aki képes arra, hogy megszelídítse azt a zabolázhatatlan, megfélemlíthetetlen és rendíthetetlen ERŐT, ami végül fejet hajt előtte.

És Vele nem érzi már magát kívülállónak sem. Pedig „csak” ott van. Csodaként a csillagpor fényében, hogy egy nap majd hópehelyként újra elolvadjon a tenyerében…

5 dolog, hogy teremtő kapcsolatunk legyen

5 dolog, hogy teremtő kapcsolatunk legyen

Paradigmaváltást élünk át a kapcsolataink terén, változnak a mintáink, a pusztító minták helyett a lehetőségek mintái veszik át a szerepet, hogy ajtót nyissanak valami olyan felé, ami még nem létezett korábban. Az Access Consciousness® négy napos Kapcsolat kurzusa kinyitotta azt a teret, amelyet talán mindnyájan érzékeltünk már, de amire most van az idő, hogy be is lépjünk – ha választjuk.

Megpróbálkozom a lehetetlennel, hogy egy kis ízelítőt adjak abból a térből, amibe a Relationship-ből Creationship-pé átnevezett kurzus négy napja vezetett minket. Gary Douglas, az Access Consciousness® alapítója, saját elmondása szerint dr.Dain Heer-el együtt az eddigi legdinamikusabb tanfolyamot tartotta meg. A kapcsolatokkal napi szinten szembesülünk, de kevesen vagyunk, akik igazán merünk is ránézni a működésükre, a saját működésünkre. A négy nap pedig arra szolgált, hogy ránézzünk arra, hogy mi más lehetséges az eddig működtetett mintákon túl.

„Ez az első olyan tanfolyam, amiben a kapcsolódások mintájából a lehetőségek teremtésébe léphetünk át.” Gary Douglas

A kapcsolat angolul „Relationship”, az új működést pedig Garyék „Creationship”-nek nevezték el. Erre nincs jó egyszavas magyar fordítás, így jobbára teremtő kapcsolatnak lehet fordítani. Miben más ez a teremtő kapcsolat, mint amit eddig megszoktunk?

A „Relationship” kapcsolatban viszonyulás van, amihez szükség szerint távolság kell. Befejezni akarjuk a kapcsolatot, ezzel sokszor meg is ölve azt, ellenállva a változásnak, a kapcsolat, és ezáltal saját magunk kiterjesztésének. A teremtő kapcsolatban minden nap egy új lehetőség, amiben mindegyik fél többet kap Önmagából.

Gary a teremtő kapcsolat 5 következő elemét emelte ki a negyedik nap végén:

1.Romantika – információt ad

A legtöbben elfelejtették mi a romantika, vagy pedig rosszul használják. A gyertyafény, a halk zene, finom vacsora talán még nem ment ki a divatból teljesen. A teremtő kapcsolatban hozzájárulhat ahhoz, hogy információt kapjunk a másikról.

„A romantika nem rossz dolog. Mi a nagyszerű a romantikában? A romantika a szépsége, az eleganciája és a lehetősége annak, hogy teljességében szeretsz valakit. Ami arról szól, hogy jelen vagy vele teljesen anélkül, hogy kényelmi távolságot teremtenél.”

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

2. Megengedés – Ne legyen nézőpontod

Amikor megengedésben vagy, nincs nézőpontod arról, hogy mi a jó, mi a helyes, mi a rossz, mi a helytelen. A megengedés ítéletmentessé tesz, ami szabaddá teszi mindkét felet és magát a kapcsolatot is. A megengedés azonban nem jelenti azt, hogy úgy kell tennünk, mintha másoknak nem lennének ítéletei.

„Hányan tettétek magatokat vakká az ítélkező emberekre? Mennyi energiát használsz arra, hogy vakká tedd magad az ítélkező emberekre, és azt gondold róluk, hogy jót akarnak?

Az ítélet az ítélkező felett ad hatalmat. Amikor elhiszed, hogy az ítélet igaz, akkor erőt adsz neki. Hogyan használhatom ezt az ítéletet az előnyömre? A lehetőségek milyen mintáját nyitja meg számomra mások ítélete?”

3. Használd a kérdéseket, ne következtess ki semmit

Minden nap egy új lehetőség, csak tedd fel a kérdést, hogy mi lehetséges most? Legyél kérdés és ne következtess ki semmit, hogy mi lehetséges ma. Ha „kérdéssé válsz” és már nem „felteszed a kérdéseket”, akkor a kapcsolataidat folyamatos éberségből, a lehetőségek teréből tudod működtetni.

„A kérdés a legnagyobb ajándék, mert kinyitja a lehetőségek ajtaját.”

4. Könnyű lesz-e vele együtt élni?

Csak nézz rá arra, hogy könnyű lesz-e a másikkal együtt élni? Ha teljesen más a működésetek, az okozhat olyan nézeteltéréseket, ami gyorsan bizonyítja, hogy a kapcsolat nem igazán teremt többet egyikőtök számára sem.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

5. Lépj bele abba a térbe, ami túl van a „jó”-n és a „rossz”-on

Mi van, ha nincs oka a kapcsolatnak, csak egy választás? Ha így szemléled, akkor a lehetőségek mintájában élsz. A lehetőségek mintája folyamatos választásból működik. Ha nem akarnád jóvá vagy rosszá tenni a választásaidat, ha nem akarnál vele semmit igazolni, bizonyítani, akkor mennyire hoznál meg könnyedén választásokat? Hajlandó vagy-e beleállni a nagyszerűségedbe, invitálni a másikat arra, hogy ő is megtegye ezt, vagy kevesebbé teszed magad a kapcsolatban?

„Ha te vagy tudatosabb egy kapcsolatban, neked kell irányítani, neked kell teremteni. Hajlandó vagy erre, vagy kevesebbé teszed magad azért, hogy a másik többnek érezze magát?”

A lehetőségek milyen mintái vannak nekem, amelyek senki más számára nem elérhetők?

A lehetőségek mintájának milyen ajándékát tagadtad meg, mint az éberséged részét, amit ha nem tagadtál volna meg, kinyitná az ajtót a valóságban, hogy megengedje számodra a kapcsolat helyett a teremtő kapcsolatot, ami a legvadabb elképzeléseden is túltesz?

„A férjem megcsalt, de mégsem tudok kilépni a kapcsolatból”

„A férjem megcsalt, de mégsem tudok kilépni a kapcsolatból”

„Több éve egy nem működő házasságban élek, a férjem megcsalt. Hiába az elszántság, mégsem tudok kilépni, de nem tudom miért. Közben valaki felébresztette bennem a NŐt, de szerintem ennyi volt a szerepe, ami azért nem kevés. Mit kell tennem azért, hogy le tudjam győzni magam? Hogy tudnék elindulni?”

Hagyd abba az önhazugságot

Tömör, egyszerű kérdést kaptam a napokban, ami nagy számban fordul elő manapság, így úgy gondoltam, érdemes jobban körbejárni ezt a témát.

A folyamat első lépése az, hogy abbahagyod a saját magadnak mondott önhazugságot, hogy nem tudom miért nem lépek ki. Amikor elismered magadnak, hogy miért csinálsz valamit, ami számodra nem jó, végre abbahagyod, hogy hazudsz magadnak és őszintén ránézel a kérdésre.

Az önhazugságokból nem az önítéletekkel jövünk ki, tehát semmiképp nem kell magad megítélni azért, ahogy eddig működtél.

Csak tedd fel a kérdést, mi a jó ebben, amit nem veszel észre?

A legtöbbször azért nem lépünk, mert ragaszkodunk a biztonsághoz, nem merünk kockáztatni, félünk attól, hogy a másik mit reagál, ha mi választunk valamit, ki akarjuk számolni és garanciát kérnénk az Élettől, hogy majd ha biztos lesz, akkor lépünk.

Így tehát az első lépés az ezzel való szembenézés, hogy mi működtetett eddig. Amennyiben ez tudatosul, úgy van lehetőséged, hogy mást válassz.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Ismerd el a saját Erődet

Van lehetőséged mást választani – ennek a tudatosítása is roppant fontos. Nem kell, de választhatsz mást, mint amit eddig választottál. Ahhoz hogy ez könnyű legyen számodra, segít ha elismered a saját Erődet, hogy nem szorulsz egy olyan férfira, aki nem tisztel, aki megcsal, aki más nőt választ.

Ha felébreszted magadban az Erőt, képessé válsz konkrét lépéseket tenni és az esetlegesen felmerülő akadályokat is könnyebben veszed.

Mi az az Erő, képesség, bölcsesség, tudás, amit eddig nem ismertél el magadban, amit ha most megtennél, akkor megadná számodra mindazt, amivel könnyebb lenne meglépni ezt a helyzetet?

Ereszd ki magadban a NŐT

Ha olyan szerencsés vagy, hogy volt, aki felébresztette benned a Nőt, akkor már nem veszed be azt, hogy Nőként értéktelen vagy. Bármikor, amikor megpróbáltak téged elértékteleníteni Nőként, csak tudd, hogy ez hazugság volt és pont manipulálni akartak, magukhoz kötni.

Amikor a nőiségünkre ébredés megtörténik, az olyan energiákat mozgósít bennünk, ami könnyebbé teszi számunkra azt, hogy meglépjünk helyzeteket.

Az a szikra, amit ilyenkor kapunk, olyan tüzet képes ébreszteni bennünk, ami transzformációs erővel bír.

Túlmegy minden elképzelésünkön, könnyűvé teszi azt, ami nehéz és hozzájárul ahhoz, hogy a lehetetlen is lehetségessé váljon. Élj ezzel az Erővel, használd ahhoz, hogy a megakadásaidból kijuss.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Válassz! Cselekedj!

A választás és a cselekvés nem úszható meg. A cselekvés aktivitása lesz az, ami végül az új lehetőségek aktualizálását megteremti az életedben. Van, amikor apró lépések sorozatát kell megtegyük, van, amikor egy nagy lépést kell lépjünk. Van, amikor akár ugranunk kell a semmibe, van, amikor el kell hozzá eresztenünk minden biztosítókötelünket. Hajlandó vagy-e erre?

Milyen „biztos”-hoz, milyen biztosítókötélhez ragaszkodsz, amihez ha nem ragaszkodnál, akkor az elindulást könnyebbé tenné?

Kit helyezel magad elé, aki miatt nem lépsz, kit vagy mit használsz kifogásként, hogy nem lépsz? Ezek a kérdések segítenek abban, hogy tudatosítsd a működésedet és lehetőséged legyen arra, hogy tényleg bármit válassz.

Amikor elismered és tiszteled saját magadat, akkor képessé válsz olyan kapcsolatot választani, amiben téged is elismernek és téged is tisztelnek. Ha egyedül nehéz, kérj segítséget, de tudd, hogy az ilyen helyzetek mindig magukban rejtik annak a lehetőségét, hogy valami sokkal nagyszerűbb szülessen meg, mint amit most elképzelni tudsz.

A Nő, aki még soha nem mertél lenni

A Nő, aki még soha nem mertél lenni

Ki az a Nő, aki még soha nem mertél lenni, vagy nem tudtál lenni, mert nem volt melletted olyan Férfi, aki erre inspirált volna, vagy ezt befogadta volna? Az egyik Facelift tanfolyamomon jött fel ez a kérdés és úgy gondoltam érdemes mindezt mélyebben is megvizsgálni. A nőiségünk megéléséhez szükség van-e Férfira, avagy tőlük függetlenül is megélhető-e mindez?

Kell-e a Férfi, hogy Nők legyünk?

Avagy mi volt előbb? Tyúk vagy a tojás? Kell-e a Férfi, hogy Nők legyünk, vagy előbb éljük meg, találjuk meg, fedezzük fel magunkban a Nőt, és akkor fog jönni a Férfi? Az erről való elméleti vitatkozást értelmetlennek tartom, a gyakorlat azt mutatja, hogy ha nem ragaszkodunk a nézőpontjainkhoz, elvárásainkhoz és nem akarjuk mindezt fix szabályként meghatározni, akkor működni tud az életünk, a kapcsolatunk és a nőiségünk is.

Én azt éltem meg és azt látom a hozzám fordulóknál is, hogy

azt az „igazi” női minőséget egy „igazi” férfi minőség ébreszti fel bennünk.

Nem akarok definíciókba menni az „igazi” kapcsán sem, hiszen önmagában ez is mindenkinél mást jelent. A nőiségünk megélése vagy meg nem élése alapvetően a mi választásunk.

Ami ott kezdődik, hogy most őszintén ránézek arra a kérdésre, hogy mit jelent számomra Nőnek lenni és pillanatnyilag mindezt mennyire élem? Mennyi elfojtásom van a nőiségemmel kapcsolatban, mennyi vágyamat nem merem megélni, kinyilvánítani? Akár párkapcsolatban vagyok, akár nem.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Ha nem vagy párkapcsolatban

Mennyire teszed egy Férfitól függővé azt, hogy Nő legyél? Mennyire várod azt és ezzel fogod saját magadat vissza, hogy majd ha lesz mellettem Férfi, akkor kezdek el ezt vagy azt? Akkor kezdek el figyelni magamra, szép ruhában járni, választani nőiesebb megjelenést, működést. Mindez az elvárás tudattalanul is nyomást helyez a másik nemre és nem vonzza, de inkább taszítja a férfiakat.

Ha párkapcsolatban vagy

Meg mered-e mutatni a párodnak, hogy ki az a Nő, aki benned rejlik? Milyen nézőpontod van, hogy ő mit vár el, hogy milyennek kell lenned? Mennyire mersz Önmagad lenni előtte vagy csak azon vagy, hogy boldoggá tedd, hogy megfelelj neki? Ki tudja-e csalogatni belőled a Nőt, vagy éppen visszafogja? Be tudja-e fogadni a női energiáidat vagy elmenekül tőle(d)?

És Te be tudod-e fogadni tőle azt az invitálást, amire ő hív, hogy legyél, válassz egyre többet Önmagadból és a nőiségedből?

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Nő a Férfit ébreszti, Férfi a Nőt

Kölcsönösen ébresztjük egymásban a Nőt és a Férfit. Azt a tiszta minőséget, ami ott van mindkét nemben, csak évezredek alatt rápakoltunk sok fájdalmat, védekezést, nézőpontot, elvárást, sérelmet.

Előfordulhat, hogy nem az a Férfi fogja benned felébreszteni a Nőt, aki melletted van. Előfordulhat, hogy nem abban a Férfiben fogod felébreszteni a Férfi erőt, aki ott van melletted. Előfordulhat, hogy nem az a Férfi lesz hosszú távon a párod, aki ezt az ébresztést elindította benned.

Nincs biztosíték, nincs garancia.

Az azonban szinte biztos, hogy ha egyszer már felnyílt Pandora szelencéje, ha már egyszer képessé váltál ránézni erre a kérdésre és választani, hogy ránézel a nőiségedre, belekóstolsz a nőiségedbe, akkor ez az energia egyre jobban hívni fog, hogy kiteljesedj benne. Hogy válassz egyre többet Önmagadból és abból a Nőből, aki eddig még soha nem mertél lenni, de aki valójában vagy.

Így idővel függetleníteni tudod a saját nőiséged megélését a Férfitól vagy a férfiakkal történő kapcsolódástól.

Egy Férfi lehet, hogy csak katalizátor lesz, aki elindít az úton. Egy Férfinak lehet, hogy csak katalizátor leszel, akit csak elindítasz az úton. Mégis enélkül a szikra nélkül lehet, hogy nem indulna meg benned a folyamat. Amit hogy aztán kiteljesítesz-e vagy sem, ez már alapvetően csak Tőled függ.  

Nők… Férfiak… és a vágyaik…

Nők… Férfiak… és a vágyaik…

Mennyire teszed magad rosszá a vágyaid miatt? Mennyire tesznek téged rosszá a vágyaid miatt? Mennyire teszel másokat rosszá a vágyaik miatt? Mennyire teszik a környezetedben mások magukat rosszá a vágyaik miatt? Akár Nők, de a Férfiak esetében talán még inkább sokszor összekötjük a vágyaink megélését azzal, hogy rosszak, bűnösök, alávalók, megítélt személyek vagyunk. Hogyan éljük meg a vágyainkat úgy, hogy az többet teremtsen mindenki számára?

A vágyaink nem véletlenül születnek meg bennünk

A vágyaink iránytűk, amelyek mutatják, hogy kivel, mikor és hogyan van dolgunk. A vágyaink mutatják, milyen lehetőségek elérhetőek számunkra, amit ha választunk, az életünkbe több öröm, könnyedség és bőség tud áramolni. A vágyainknak alapvetően segíteni kellene minket, kiteljesíteni, mégis a vágyakhoz és különösen azok megéléséhez számtalanszor ítéletet, bűntudatot, szégyent, félelmet kapcsolunk. Most van itt az idő ezektől megszabadulni?

Ha nem vennéd be a társadalom, a környezeted, a családod nézőpontjait, ítéleteit arról, hogy mit szabad és mit nem, hogy mi a helyes, mi a helytelen, mi a jó, mi a rossz, akkor mit választanál? Ha nem akarnál megfelelni mindezeknek, akkor mit választanál? Ha nem helyeznéd mások érdekeit a saját magad elé, mit választanál?

Az, aki megítéli a vágyaidat, csírájában próbálja elfojtani őket. Legtöbbször irigységből, vagy félelemből, netán így akar erőt demonstrálni feletted. Mi lesz, ha te valóra váltod a vágyaidat, mi lesz, ha te felülmúlod őt, ha te túlteremted? Legtöbbször pont azok ítélik meg vagy próbálnak lebeszélni az álmainkról, akik maguk soha nem mertek nekiállni, hogy megvalósítsák a sajátjukat.

Minden ítélettel, amivel azonosulsz, azzal igazolod azt, és megállítod saját magadat és a teremtésedet.

Milyen ítéletet vettél be, amivel megállítod saját magadat? Kinek a nézőpontját helyezted a sajátod elé, amivel megakadályozod a vágyaid valóra váltását?

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Amikor a Nő vágya a Férfi…

A Nő vágya sokszor egy Férfi. A legfőbb „akadály” a gyakorlatban, hogyha vagy te vagy ő kapcsolatban van. Amikor a Nőben megjelenik a vágy egy másik Férfi iránt, a legtöbb Nőnél automatikusan bekapcsol a bűntudat, a bűnösség érzése és megjelenik a stop tábla, hogy ezt nem szabad. Anélkül, hogy feltennénk a kérdést, hogy mi teremt többet mindenki számára?

Hiszem azt, hogy egy olyan kapcsolatban, ami működik számodra, nem tud egy ilyen helyzet megjelenni. Tehát ha kapcsolatban vagy és megjelenik benned a vágy egy másik személy felé, akkor csak kérdezd meg magadtól, minden rendben a kapcsolatodban? Olyan, amilyen valójában neked működik? Most van-e itt az idő ránézni minderre? Hibáztatás, ítéletek, önítéletek nélkül megnézni, hogy mi működik számodra?

Ugyanígy a másik oldalról…

Vajon tönkre tudsz-e tenni egy olyan kapcsolatot, ahol minden működik, minden rendben van? Ha Te vagy/lennél a „harmadik” a kapcsolatban, akkor egyszerűen csak ne vedd be azt, hogy hibás vagy, hogy rossz vagy, hiszen az soha nem véletlen, ha tér nyílik egy harmadik számára.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

A Férfiak számára ez még nagyobb tabu

A Férfiak többsége inkább lemond a saját vágyairól, csak hogy ne ártson másnak, hogy védje a családot, a gyerekeit, a feleségét. Igen, akkor is, ha ez azonban már egyik fél érdekét sem szolgálja.

Nem hagyunk összedőlni düledező kapcsolatokat, amelyek azonban pont az összeomlással születhetnének újjá. Vagy ugyanaz a kapcsolat egy másik, jól működő minőségben, vagy a kapcsolatot lezárva egy másik kapcsolódásban.

Rettegünk az összeomlástól, ragaszkodunk a régihez, a megszokotthoz, az ismerthez. Pedig az összeomlásban megvan az a lehetőség, hogy valami új szülessen belőle, valami sokkal jobb, sokkal nagyszerűbb, valami, ami sokkal többet teremt mindenki számára.

Amikor tehát a vágyaid mellett teszed le a voksodat, Önmagad választod.

Hogy tud ez úgy történni, ami mindenki számára lehetőségeket nyit? Vállalod-e mindezért az átmeneti kényelmetlenséget vagy hagyod, hogy megfojtson az, ami nem működik számodra? Mi lenne lehetséges számodra, ha ítéletek és nézőpontok nélkül hagynád, hogy a vágyaid valóra váljanak?

Ha működik, csináld! De ha nem működik, csináld másképp!

Ha működik, csináld! De ha nem működik, csináld másképp!

Az Élet alapvetően nagyon egyszerűen is tudna működni, csak általában mi bonyolítjuk túl. Kikövetkeztetésbe, agyalásba, ítéletekbe, minősítésekbe megyünk. Tudni véljük, másnak mi a jó, közben azzal nem foglalkozunk, hogy nekünk mi. Nem ismerjük a saját működésünket, a saját preferenciáinkat. Ha szeretnél ebben változást, van egy mondat, ami segíthet: Ha működik, csináld! De ha nem működik, csináld másképp!

Mi más lehetséges még?

Egyetlen kérdés meg tudja változtatni az életed. Annyira be vagyunk ragadva a megszokásainkba, hogy nem kérdőjelezzük meg azt, ami van. És nem teszünk fel egy olyan egyszerű kérdést, hogy: Mi más lehetséges még? Ha nézőpontok és ítéletek nélkül néznél rá az életedre, ha semmi nem lenne jó vagy rossz, akkor mit választanál, akkor ki lennél?

Tudod-e azt, hogy mi működik számodra? 

A működés egy semleges minőség. Amikor arra kérlek, hogy nézz rá, hogy mi működik számodra, valójában azt kérem, hogy ítéletek nélkül ismerd el azt, hogy hogyan működsz életed számos területén: a munkádban, a pénzügyeidben, a kapcsolataidban.

Anélkül, hogy bármit saját magaddal kapcsolatban rossznak tartanál. Anélkül, hogy bármiért hibáztatnád magad. Anélkül, hogy elkezdenél agyalni azon, hogy más mit választana. Anélkül, hogy megpróbálnád kitalálni, hogy mi lenne a jó, a helyes, a tökéletes választás számodra.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Honnan tudod, hogy működik az életed?

A napjaid könnyűek, nincs benne lehúzó erő, olyan energia, ami visszafog. A történések könnyedén jönnek, éled azt, amit az Access Consciousness® úgy fogalmaz meg:

Az egész élet könnyedén, örömmel és ragyogva árad felém.®

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek rossz napjaid vagy hullámvölgyeid, csak nézz rá, hogy az kivétel, vagy „főszabály” lett az életedben. Melyik van többségben? Az olyan nap, amikor nehéz, vagy az, amikor könnyű?  

Ami könnyű számodra, az számodra igaz

Ha tehát túl sok nehézség van az életedben, olyan életet élsz, olyan választásaid vannak, olyan kapcsolatok határozzák meg az életedet, ami számodra nem igaz, ami a Te lényed számára nem feltétlenül tápláló, téged nem felemel, nem előre visz, hanem visszahúz. Minél inkább mersz, tudsz azzal menni, ami neked könnyű, annál inkább válik könnyűvé az életed is.

Ha nem tudod, hogy mindez milyen, akkor tegyél fel kérdéseket: Univerzum, mutasd meg, milyen az, amikor számomra könnyű? Kivel lenne számomra könnyű? Milyen kapcsolódás, milyen munka, milyen pénzügyi helyzet, milyen tér az, amiben nekem könnyű?

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Megszoktuk, hogy nehéznek kell lennie

Mindez olyan hazugság, ami alapvetően határozza meg az életünket. A nehézségnek és a nehézségen való túljutásnak értéket tulajdonítunk, ami könnyű számunkra, azt pedig elértéktelenítjük. Miben változna meg az életed, ha ezt megfordítanád?

Mi kellene ahhoz, hogy ne értéktelenítsd el azt, ami számodra könnyű?

Hányszor próbálták meg letörni a szárnyaidat, csak hogy ne szárnyalj túl magasra? Hányszor értéktelenítettek el a képességeidért, az álmaidért és a választásaidért? Hajlandó lennél-e nem bevenni tovább, hogy értéktelen vagy, ha nagyokat álmodsz, választasz és teremtesz?

Ha működik az életed, akkor csináld úgy és azt, amit eddig, kérj belőle még, kérj belőle egyre többet és többet. Ha viszont nem működik, akkor kérdezz:

Mi kellene ahhoz, hogy az életem könnyedebbé, örömtelibbé váljon? Milyen választást hozhatok ahhoz, hogy az életem még nagyszerűbbé, a kapcsolataim még táplálóbbá váljanak és a pénz még könnyedebben érkezzen az életembe?

És persze a kérdések mit sem érnek, ha utána nem választasz valami mást. A kérdések célja az éberség, illetve a lehetőségekre való megnyílás. De senki nem fog helyetted választani. Mennyire korlátozod tehát magadat a választásaidban, a lehetőségeidben azzal, hogy nem választasz? Ha senkinek a véleménye, elvárása, nézőpontja nem számítana, akkor mit választanál? Ha nem ítélnéd meg tovább magad a választásaidért, mit választanál? Ha a saját működéseddel összhangban választanál, mit választanál?

Válassz, és ha elsőre nem is találod meg azt, ami számodra működik, csak menj tovább, és egyre gyorsabban fog letisztulni, hogy mi működik neked és mi nem. És már nem fogod magadat mindezért rosszá tenni sem.

Nyitni az tud, aki maga is nyitva van…

Nyitni az tud, aki maga is nyitva van…

A falaink mögé bújunk és bezárjuk magunkat. Falak mögé, amit a fájdalmaink, a múltunk, a sértettségünk, az elvárásaink, az ítéleteink, a kikövetkeztetéseink, az esküink, fogadalmaink tégláiból építettünk. Félünk nyitni, de jól esne, ha mások nyílnának felénk. Másokat nyitni úgy tudsz, ha először Önmagadat nyitod. Igen, minden félelmed ellenére. Mert nyitni az tud, aki maga is nyitva van…

A megnyílás titka: a sebezhetőség

Ahhoz, hogy mások megnyíljanak számodra, előbb érdemes saját magad előtt megnyílnod. Ránézve egy váratlan vagy nagyon is megtervezett pillanatban arra, hogy ki is vagy valójában.

Látod-e a saját fényedet, vagy hagyod, hogy mások elvegyék, kisebbé tegyék, elhazudják tőled? Ki mersz-e állni, láttatni magadat a Világban, vállalva életed félelmeit, vágyait, kihívásait, sikereit vagy kudarcait? Látod-e az árnyékodat, vagy takargatod, megítéled, netán felnagyítod és hagyod, hogy elhatalmasodjon rajtad?

A megnyílás titka a sebezhetőséged vállalása: a félelmeid meghaladása, a saját magadról, az életedről alkotott elvárásaid elengedése és Önmagad erejébe, képességeibe való beleállás.

Sebezhetőség és ezáltal megnyílás nincs saját magunk vállalása nélkül.

Amikor másoktól azt várjuk, hogy felénk nyíljanak, akkor először nekünk kell kilépni a saját páncélunkból, letéve a harci eszközeinket, mutatva, hogy nem támadni akarunk, így nem szükséges védekezni.

Ha olvasnál még tőlem, az eddig megjelent könyveimet itt találod:

Ha a múlt nem számítana, mit választanál?

Mert a falak és a páncél védekezésre szolgálnak. Az aktuális éberségünk helyett kikövetkeztetjük, hogy mivel a múltban is bántottak minket, most is fognak, ezt és a fájdalmat elkerülendő pedig inkább védekezünk. Mégis, vajon ha a múltad nem számítana, mit választanál, ki lennél és hogyan élnél? Milyen nyitottsággal?

Nyitottsággal, de nem naivitással.

Mi van, ha ez a kulcs? Attól, mert kinyitom a szívemet, még nem kell hogy hagyjam, hogy kihasználjanak, nem kell hogy átverjenek, megalázzanak. Mert mondhatok nemet. Mondhatom azt, hogy elég, hogy itt a határom és tovább nem engedlek. Bármikor. Bárkinek. Bárhányszor.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Hagyod-e magadat láttatni?

Majd nyílok, ha a másik nyílik. Férfi a Nőre, Nő a Férfira vár, túludvariaskodva sokszor egy kérdést. Mert ezt is megtanultuk számos spiri-ezo-tudatosság iskolában, hogy mennyire fontos az elfogadás. Számtalanszor azonban félreértelmezzük az elfogadást és nincs meg az éberségünk arra, hogy mi teremt többet mindenki számára. Ha mondok valamit vagy ha nem? Ha lépek előre és invitálok, vagy ha visszahúzódok és várok.

Általános szabályokat várnak sokan, pedig ilyenek nincsenek. Mindent szabad, legyél kérdésben, mikor mi teremt többet mindenki számára: a mindenkibe pedig beletartozol te magad és a másik is.

Milyen invitálás tudsz lenni a másik számára ahhoz, hogy megnyíljon? Mit tudsz tenni és mi tudsz lenni ahhoz, hogy lebontsd a falait, beférkőzz a réseken és a másik magától nyíljon?

Van, amikor tenni kell mindezért, máskor elég csak lenni. Lenni az, aki valójában vagy. Álarcok, maszkok, falak nélkül. Le tudod-e csupaszítani a lelkedet, hogy a másik meglásson? Hagyod-e magadat láttatni? Megmutatva a begyógyult és még be nem gyógyult hegeket rajta? És mered-e vállalni a kockázatot, hogy szeretni fognak-e így is? Úgy ahogy vagy. Törékenyen, sebezhetően, a múltaddal, a félelmeiddel, de a jövőddel, a lehetőségeiddel és a nagyságoddal együtt.