Empátia és emberség – Új értékek egy új valóságban

A végső próba talán pont az, hogy bármi is történjen az életünkben, tudjuk-e azt ítéletmentesen kezelni. És nem, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy érzelemmentesen. Nem ugyanaz a kettő. Nem az érzelemmentességet kell elvárnunk magunktól, hiszen az szüli az elfojtásokat, és olyan energiákat, amelyek aztán megrekednek a mélyben és tudattalanul is hatnak ránk.

Érdemes kinőni abból az önhazugságból, amivel áltatják sokan magukat: hogyha nem látnak, nem éreznek valamit, akkor az nincs. Engedd meg magadnak, hogy mindig az legyen, ami éppen van, de ne ítéld meg, ne tedd rosszá, mert azzal szilárdítod be. Ha fáj, engedd meg azt is. Sírj, üvölts, ha kell, hogy az energia, ami benned felgyűlt, utat találjon, és ne ragadjon be. Ha örülsz, engedd meg azt is, ne érezd azt, hogy nem teheted meg, hogy alkalmazkodnod kell mások nézőpontjaihoz vagy szomorú valóságához.

Ez lesz a titka annak, hogy bármi is történik az életedben, az tud áramolni benned.

„Jó” is, „rossz” is, anélkül, hogy megítélnéd, rosszá tennéd, el akarnád kerülni, vagy azt tettetnéd, hogy nincs, miközben nagyon is van. Hagyod, hogy legyen, és hagyod, hogy tovaszálljon. Ítélet nélkül nincs, ami beragasztana.

Az érzelmek természetesek. Az érzelem a lélek sóhaja.

Van, aki érzelmesebb, más kevésbé. Nélküle könnyen elvágjuk magunktól a lelkünktől. Engedd meg magadnak az érzelmeket, de ne hagyd, hogy uraljanak, ne hagyd, hogy heteken, hónapokon keresztül beléjük ragadj. Legyél hajlandó elengedni minden „rossz” és minden „jó” érzelmet. Azzal, hogy nem teszed jelentőségtelivé, nem ragaszkodsz hozzá.

A magunkon való megengedésen túl az egymás felé való megengedés is fontos. Sőt, talán egyre fontosabb. Az elvárások nélküli megengedése annak, hogy bármiben van a másik, azt nem ítélem meg, nem teszem rosszá, nem nevetem vagy gúnyolom ki. Nem kell ugyanúgy éreznem magam, de attól még tisztelhetem az ő érzéseit, tisztelem az ő állapotát, az ő nézőpontjait, az ő fájdalmait vagy örömeit. Nem egyformaságra van szükség ebben sem.

De arra sem, hogy megítéljük a másikat, vagy a lelkének éppen az aktuális állapotát, hiszen bármi történhet a mi életünkben is, ami ugyanabba, vagy hasonló állapotba taszít.

Empátia, emberség… Valahogy ennek az ereje, élménye értékelődött fel, ami ritka kinccsé vált manapság.

Az együttérzés helyett az ítélkezés, lenézés, uralás lett általános sajnos nagyon sok embernél. Ezek olyan állatias ösztönöknek a felülkerekedése, amelyeket meg lehet tanulni uralni, meg lehet haladni. Kellő érzékenységgel, tudatossággal és odafigyeléssel.

Az ítéletek meghaladásában segíthetnek az érzelmek, ha megengedjük magunknak, hogy akár egy pillanatra megnyissuk a szívünket mások felé.

Az együttérzés nem azt jelenti, hogy akkor nekünk is át kell éreznünk a másik fájdalmát és bele kellene vonódnunk. Egyszerűen „csak” tarthatunk egy megengedő, szeretetteljes teret a másiknak, amiben azt érzi, hogy elfogadják, és semmi baj nincs sem vele, sem az érzéseivel. Ahol érzi azt, hogy érezhet bármit, nem ítélik meg érte. Mert ez a megengedő szeretetteljes együttérzés lesz az, ami segít felülírni az ítéleteket és a másiknak is meghaladnia a saját esetleges fájdalmait. Ilyen az, amikor a puszta lényünkkel segítünk a másiknak a változásban, hogy előre lépjen.

A felemelkedés kulcsa ez, hogy visszahúzzuk-e magunkat és másokat, vagy képesek vagyunk egy semleges, elfogadó, szeretetteljes teret tartani, ezt élni. És lehetséges mindez, a legnagyobb ítélkezés áradat mellett is. Egy nagyon tudatos, tiszta választás kell hozzá, és a figyelés a lélek legmélyére, hogy mit is érez.

A lélek, a szív érez, az elme ítél. A szív sosem ítél.

De ha nem engedjük meg, hogy érezzen, azzal megfosztjuk magunkat attól, hogy nyitva álljon és a benne lévő szeretettel varázsoljon.

Engedd meg a szívednek, hogy érezzen, és engedd meg, hogy a benned lévő elfogadás és szeretet meghaladja az ítéletek valóságát. Így lépsz ki az ítéletek hatása alól, így nem ragadsz fájdalomba, így fogod tudni végül életed bármilyen helyzetét elviselni: tudván, hogy minden csak egy pillanatnyi állapot. És lehet, hogy ebben a pillanatban nehéz, de ha nem ragaszkodunk ennek a nehézségéhez, akkor a következő pillanatban új lehetőséget ad az Élet egy új tapasztalásra, új élményre, új csodára.

Ha szeretnél a SZÍVBŐL élés és létezéshez eszközöket, szeretettel látlak 2022. január 11-22. között a SZÍVBŐL… 12 napos online előadássorozattal.