A tested elfogadása ott kezdődik, hogy nincs ítéleted a testedről. Nem hasonlítod mások testéhez, nem vársz el tőle lehetetlent, nem akarod, hogy olyanná váljon, amilyen nem akar vagy tud lenni. A tested elfogadása Önmagad elfogadásának, az önszeretetnek a része, és a tested, életed megváltozásának egy nélkülözhetetlen hozzávalója.
Áldás vagy átok?
Az előző írásomban kifejtettem azokat a múltbeli nézőpontrendszereket, amelyek elvezettek ahhoz, hogy rengeteg hibás, hamis nézőpont jött létre a testünkkel és annak bűnösségével, büntetésével, hibáztatásával kapcsolatban. Ezek feloldása nélkül nincs is esély arra, hogy elfogadásba kerüljünk a saját testünkkel.
Hogy tekintesz a testedre? Áldás vagy átok? Teher vagy ajándék? Ez egy belső hozzáállás, nézőpont, ami megváltoztatható, mondhatnám, ez lehet az első lépése annak, ha a testedhez való viszonyodat és magát a testedet elkezdenéd megváltoztatni. Ne vedd be az ítéleteket a testeddel kapcsolatban, és hagyd abba, hogy te magad megítéled. Mennyi ítéletet, bántást őriz a tested? Csúfoltak-e például gyerekként a tested miatt? Mennyire hitted el, hogy igazuk van? De mi a TE igazságod?
Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:
Elvárások és ellenállások elengedése
Nekem is sok időbe telt, amíg elfogadtam a testemet. Úgy ahogy van, nem akarva megváltoztatni – legalábbis olyan értelemben, hogy amilyen nem akar lenni és nem is lehet soha. Mindnyájan születünk egy alkattal: testmagassággal, csontozattal, testfelépítéssel, ami mint egy alapvető keret meghatározza a testünket. De szerencsére azért elég nagy játszóterünk van ezen belül, és a testünk nagyon könnyen hajlandó változni. A kérdés csak az, mit várunk el tőle? Mennyire van elvárásunk a testünkkel, vagy hagyjuk, hogy megmutassa, hogyan szeretne kinézni?
Az elfogadáshoz az út az azonosulások és az ellenállások feladásán keresztül vezet.
Hajlandó vagy-e elengedni a testeddel kapcsolatos ellenállásaidat? Valamint azokat a fix nézőpontjaidat, amelyeket igazzá tettél? Amíg elvárásod van a testeddel, addig nem tudod elfogadni.
Az elvárások elengedése nem azt jelenti, hogy ne vágyhatnál arra, hogy a tested megváltozzon. A változás azonban úgy tud megtörténni, ha – akár egy pillanatra –, de elfogadásba kerülsz azzal, amilyen most a tested.
Abba a semleges nézőpontba kell megérkezned a változás elindításához, hogy bármit is látsz a tükörben, az rendben van.
Mert a változás ebben a megengedő, elfogadó térben tud beindulni. Az akarás, ellenállás, elvárás terében nem. Akkor csak kínozni fogod a testedet, parancsolni neki, ahelyett, hogy együttműködnél, együtt teremtenél vele.
Az elfogadás egyik lépése annak a tudatosítása, hogy (f)elismered:
Bármilyen is a tested, azt te teremtetted. Több hét, hónap, év, élet alatt.
Ebből két nagyon fontos dolog következik:
- Ha te teremtetted, te is tudod megváltoztatni.
- Ha több hét, hónap, év alatt teremtetted a testedet, akkor ne várj a gyors, villám, instant lehetőségektől hosszú távú eredményt. Tehát legyél türelmes a testeddel.
Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.
Meddig szeretnél élni?
A kérdés teljesen komoly. Érdemes ezt is tudatosítani, hogy milyen nézőpontjaid vannak az öregedéssel, korosodással, és azzal kapcsolatban, hogy az idő múlásának milyen hatása van a testedre? Fogalmazd meg magadban, hogy meddig szeretnél élni, és utána tedd fel magadban a kérdést, hogy:
Ehhez milyen testre van szükségem? Testem, mutasd meg, mit tehetek azért, hogy hosszú, egészséges, boldog életünk legyen a jövőben?
Megengednéd-e hogy a tested olyan legyen, amilyen lenni szeretne? Sokan megrettennek ettől a kérdéstől, mert azt feltételezik, hogy a testük teljesen más szeretne lenni, mint amilyennek ők szeretnék, hogy legyen. Nem bíznak a testükben.
Bíznál-e mától a testedben? Hogy amikor megengeded számára, hogy olyanná váljon, amilyenné szeretne, akkor nem csúnyább, kövérebb vagy betegebb lesz, hanem pont ellenkezőleg: szebb, örömtelibb, és segít abban, hogy az életet valójában élvezni tudd, és sokáig élj, egy egészséges és csodálatos testben.
Már nem várom, hogy a testem olyan legyen, amilyen nem akar lenni. De megtanultam bízni benne és hagyom, hogy megmutassa, mit szeretne. A testalkatomnak megfelelően viszont a lehető legtöbbet törekszem kihozni a testemből. Mert így érzem jól magamat. Magyarul, ha nem várok lehetetlent a testemtől, akkor nem fogok csalódni, és így az örömöt is könnyebb vele megélni. És ami legfontosabb, türelmes vagyok vele. És a legszebb az, hogy mindezt meghálálja. Mindig.
Ha szeretnél elmélyedni a témában, szeretettel várlak a Mit üzen a tested? előadássorozaton júliusban!
A témával kapcsolatos előadásomat pedig itt találod:
0 hozzászólás