Van ez a hit nevű dolog, kicsit elmélkednék róla. Magamban mindig is hittem. Azzal soha nem volt különösebb problémám. Mióta az eszemet tudom, Andi kitalált valamit és megcsinálta. Így élem az életem nagyjából mióta iskolás lettem 6 évesen – előtte, hogy mi volt,...

2020 sok változást hozott, az én életemben is. Hónapok óta érlelődik bennem egy választás, hosszú-hosszú folyamat eredményeképp. 2014. decembere óta, már 6 éve része az életemnek az Access Consciousness. Előbb kezelőként, majd facilitátorként működtem, az elmúlt...

Nem csak ma, de ma különösen. Nem csak az életünkben, de a szívünkben. Nem csak bennünk, de a világban is.

Aki sokáig járt a pokol sötétségében, annak furcsa, szokatlan ez a világosság. Hozzászokik a szemünk a sötétséghez, már-már kiigazodunk minden útvesztőben, ha nehezen is, de lépünk előre, megszoktuk, hogy kettőt előre, egyet vissza.

De mindennek vége már.

A legnagyobb bennünk élő hazugság, ami által az életünket teremtjük, az, hogy rosszak vagyunk. Elhittük, bevettük, akár most, akár előző életeinkben és megmételyezi a testünket, lelkünket. Önszabotáló, önbüntető programok és önbeteljesítő jóslatok épülnek minderre, amelyek a felszínen különböző módokon jelennek meg. Csak rakd le. Most. Nem vagy olyan szörnyű, rossz és gonosz, mint amilyennek magadat látod. Sőt.

Van olyan, amikor vihar dúl a lelkünkben. Akár váratlanul érkezik, egyik napról a másikra, mindent felkavaróan, akár hosszú idők után, felborzolva a mélyen eltemetett és felgyülemlett nehézségeket, nézőpontokat, működéseket. A lélek olykor tisztulni vágyik, és ha mi magunk nem ürítjük ki, megtalálja a módját, hogy szabaddá váljon.