A fejlődés része, hogy képessé válunk a sajátunktól eltérő nézőpontokat, állásfoglalásokat elfogadni és befogadni. Nem feltétlenül azért, hogy egyetértsünk vele, pusztán elfogadva a világ sokszínűségét, más emberek másfajta működését, ami által akár mi magunk is formálódhatunk.
„Hálás vagyok a múltamért és a múltbeli választásaimért.” Ki tudod-e ezt mondani, tiszta szívből, anélkül, hogy megítélnél bármit is a múltadban? Az új érkezéséhez legtöbbször a régi lezárása szükséges. Vannak nagyobb ciklusok az életünkben, és most is ilyen váltásban vagyunk. Ahhoz pedig hogy egy teljesen új élet, valóság nyíljon meg, a régivel való teljes megbékélés szükséges.
A végső próba talán pont az, hogy bármi is történjen az életünkben, tudjuk-e azt ítéletmentesen kezelni. És nem, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy érzelemmentesen. Nem ugyanaz a kettő. Nem az érzelemmentességet kell elvárnunk magunktól, hiszen az szüli az elfojtásokat, és olyan energiákat, amelyek aztán megrekednek a mélyben és tudattalanul is hatnak ránk.
Valahol mélyen minden ellenállásunk, ítéletünk, nézőpontunk, választásunk mögött az a nézőpont, kétség van, hogy vajon szerethetőek vagyunk-e. Az Egységből egy kétség szakított ki, és ez a kétség mindig Önmagunkkal kapcsolatos. Egy elbizonytalanodás, egy kósza gondolat, egy félresikerült tapasztalás, egy választás következményeként. Amikor valamiből nem az lett, amit vártunk. Mert az Élet sokszor hoz ilyen helyzeteket. Hogy nem az lesz bizonyos dolgokból, amit előre várunk. A legjobb szándék ellenére sem.
Mert adni szeretne az Ég, mutatni valami nagyszerűt, valami csodát. Angyalok érkeznek és szeretetteljesen suttogják a fülünkbe, gyertek tovább, mert létezik egy másik valóság. Hívnak, de nem léphetnek helyettünk. Azonban a belépés előtt le kell tenni mindazt, ami abba a térbe már nem vihető tovább.
A szerelmes szív tükröt mutat a lélekről. Amikor szerelmes vagy, meglátsz a másikban valamit, amit lehet, hogy még ő maga sem lát saját magában. A szerelem felszínre hozza az igazat, a tisztát, az értéket. Egy szerelmes szemben mindig az igazat és Önmagad látod. És amikor te éled a szerelmet, akkor ezt az igazat mutatod meg a másik számára, láttatva mindazt, hogy ki is ő valójában.
A felemelkedés mindenki lehetősége. Az, hogy ezzel a lehetőséggel ki él, az az ő választása, bátorsága. Vannak, akik még szeretnének áldozatszerepben maradni, vagy pózolni a felsőbbrendűség magaslataiból, miközben a háttérben, szépen lassan energetikailag alakul át a világ. Aki nem emelkedik, az süllyed. Még ha most nincs is ennek látható nyoma, de nagyon hamar lesz.
Intenzív gyógyító folyamatok zajlanak a lélek mélyén, és ebben végtelen türelemre, megengedésre és szeretetre van szükség. Ahhoz, hogy ezeréves lélekfájdalmak feloldódjanak, olykor többször meg kell ismételni azt, amit lehet, hogy már százszor elmondtunk, de a szív eddig még nem tudta befogadni. Most azonban megnyílt rá…
Az emberek elszakadtak az erejüktől, a tudásuktól, a saját éberségüktől és elfelejtették azt, hogy ők maguk mire képesek. Pedig valamikor tudták. Az ilyen ember, aki nem kapcsolódik az erejéhez, azt éli meg, nem képes teremteni, ezért mástól kell elvegyen, máshoz hasonlítja magát.
Van egy pillanat a régi-új közötti átmenetben. Egy “szent pillanat”. Amikor a régi MÁR bezárult, nincs, nem elérhető, az új pedig MÉG nem nyílt meg, vagy csak résnyire és még nem látsz rá teljesen. Na, akkor ne akarj visszafordulni, és ne állj meg!
