Van olyan, amikor vihar dúl a lelkünkben. Akár váratlanul érkezik, egyik napról a másikra, mindent felkavaróan, akár hosszú idők után, felborzolva a mélyen eltemetett és felgyülemlett nehézségeket, nézőpontokat, működéseket. A lélek olykor tisztulni vágyik, és ha mi magunk nem ürítjük ki, megtalálja a módját, hogy szabaddá váljon.
Van egy belső iránytűnk. Nevezhetjük léleknek, a végtelen lényünknek, Önvalónknak, vagy bárminek, nem az a lényeg. Ez a belső hang vezet, ha hagyjuk. Ha nem hagyjuk, hagyja, hogy menjünk, amerre akarunk, de egy idő után, ha nagyon másfele tartunk, mint ami valójában működik számunkra, megállít minket.
Megállít az önhazugságainkban, megállít az elfojtásainkban, megállít az életünkben. És általában úgy állít meg, ahol a „legjobban fáj”. Amire már nem tudunk a végén tényleg nem megállni és nem odafigyelni.
Lehet, hogy az eszeddel jónak gondolsz valamit, de ez a belső hang mást súgna. Súgna, ha meghallanád, ha nem akarnád kontrollálni, irányítani, elhallgattatni. Bízol-e benne és bízol-e magadban annyira, hogy válaszd? Ha az első jelzését nem hallod meg, nem baj, kitartóan kopogtat újra. Kitartóan jelez újra, kitartóan mutatna más irányt újra.
Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:
Mit üzen a lelked, amit nem akarsz meghallani? Megkérdeznéd tőle most?
Minél inkább összhangban tudsz élni és választani a lelkeddel, annál könnyebb lesz számodra az élet. Olykor tehát érdemes ránézni arra, merre haladunk és biztos jó-e még az irány? Biztos azok az értékrendek fontosak még, mint eddig? Biztos, hogy úgy a jó, ahogy kitaláltuk, kikövetkeztettük, elhittük, megfogadtuk?
Hajlandó vagy-e irányt váltani, ha azt érzed nem? Hajlandó vagy-e változni és választásokat hozni a belső változásaidnak köszönhetően?
Nem ugyanaz vagy, aki voltál korábban. Nem ugyanaz vagy, aki voltál egy napja, egy hete, egy hónapja, egy éve. Más vagy, még akkor is, ha ezt te magad nem látod, nem ismered el. Nem jobb vagy rosszabb, más. Hiszen nem is lehetsz ugyanaz, mivel minden nap új választásokat hozol, amelyek új élményekhez vezetnek.
A lelked olykor ugyanúgy hullámzik, mint a tenger. De ahogy a tengeren is van szélcsend a vihar után, úgy nyugszik meg a te lelked is, ha elhagyod, lerakod, megváltoztatod azt, amire itt az idő.
Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.
Megvan a viharnak is az ideje és megvan a szélcsendnek, napsütésnek is az ideje.
Ha nem küzdesz egyik ellen sem, hanem mindegyiknek meglátod az értelmét, hasznát, szépségét, könnyebbé válik az életed. Ha nem akarsz elkerülni semmit, elmúlik az ellenállás és megszületik valami különös béke benned.
Mert olykor a legtöbb, amit tehetsz a viharban, hogy megállsz, lehajtod a fejed és befogadod. Tudván, amikor kisüt majd a nap, már nem kell cipelned tovább magaddal azokat a terheket, amelyekre a vihar rámutatott és felszínre hozott.
Minden vihar érted van. Minden vihar ajándék. Minden vihar változást teremt.
Köszöntsd hát a vihart, tedd meg, amit kér tőled és várd, köszöntsd majd a napsütést is. A lelked csak könnyedségre vágyik. És nem akar már további terheket cipelni. Rakd le őket… Akár most.
0 hozzászólás