Ne akard ennyire! Ez volt az a tanács, amit nemrég adtam egy barátnőmnek, és amit még számtalanszor adhatnék számtalan nőnek. Az a helyzet, hogy túlakarunk dolgokat. Túlakarjuk a Férfit, aki „felébresztett” minket, aki felforgatta az életünket, aki által rájöttünk, hogy olyanra is képesek vagyunk, amit nem is sejtettünk magunkról. Tudom, mert csináltam. Éppen ezért tudom azt is, hogy nem működik.

Ne ragaszkodj és ne tedd jelentőségtelivé – sem őt sem a kapcsolatot

És itt nem az alap helyzet, nem feltétlenül a Férfi, nem a jövőbeli vágyak elengedéséről van szó. Nem lemondásra kérlek, hogy felejtsd el az egészet és ne is merj vágyni rá, ábrándozni róla. Nem. Hanem azt a fajta ráterhelt jelentőségtelivé tételt engedd el, ami agyonnyomja a kapcsolatot, a kapcsolódásotokat. Azt a fajta túlzásba vitt magasztalást, amit csak Te látsz, és aminek sokszor semmi köze a valósághoz. A ragaszkodást, hogy nélküle megáll az élet. Az akarást, hogy „AKARLAK, miért nem veszed észre?” ÉS az elvárást, hogy: „Akarj Te is engem ugyanígy!”

De ez teher. Mérhetetlenül nagy teher a Férfi számára, aki ha előled nem is menekülne, de az akarásod elől fog. Messzire. Vagy marad, de nem fog nyílni. Mert nincs kinek, nincs hova. Amikor akarásban vagy, nem tudsz ugyanis figyelni rá. Akkor a fókuszod Önmagadon van, te mondod a magadét, te vagy középpontban. Ezt is érdemes elengedned. Átmenetileg.

Hogy meghalld, mire vágyik a Férfi. Hogy elkezdj tudni úgy kapcsolódni hozzá, ahogy eddig nem tudtál, amire eddig nem volt tér, mert azt elfoglaltad. Igen. Te. És az akarásod.

Kérdezz. Kérdezd. Meséljen Ő, mondja el Ő, hogy Ő mit akar. És nem, ne azt várd, hogy azt mondja, Téged. Tudd, hogy valahol mélyen Téged is, mert különben nem veled beszélne erről. A te feladatod ugyanis az, hogy

Nyisd meg

Nyisd meg az álmaira, a vágyaira, bátorítsd, hogy induljon el, hogy merjen. Merjen álmodni egy jobb jövőről, mint amit eddig ismert, egy élhetőbb, boldogabb életről, álljon bele a gyerekkori álmába, ha volt neki, vagy abba, ami most vonza. Merje, csinálja, tegyen érte és ne adja fel. Mert sikerülhet számára, mert ott vagy és segíted. Lelkileg, anyagilag, az erőddel, a hiteddel, a bizalmaddal, a meglátásaiddal, az energiáddal.

Az egész tehát nem más, mint fókusz áthelyezés. A saját „akarásodról” az övére. Ha túlakarsz dolgokat, az azt jelenti, hogy túl sok felesleges energiád van.

Hol tudod ezt hasznosítani? Kinek tudsz adni, ha a Férfi ezt a sok energiát – még – nem tudja fogadni? Nélkülözhetetlen, hogy a nőknek meglegyen ez a tere, hobbija, munkája, bármi, amiben le tudja vezetni, meg tudja élni és hasznosnak érzi a belőle túlcsorduló energia felhasználását. A Férfi nem mindig tudja fogadni azt az energiát, ami belőled jön. Főleg ha nem olyan módon adod, ahogyan be tudja fogadni.

Rajtad múlik

A Te éberségeden, hogy úgy adj, hogy be tudja fogadni. Hol és miben van neki hiánya, hogyan tudod a te többletedet átadni számára? Így tudsz hasznosulni. Te is és a feles energiád is, és így szűnik meg az akarásod. Mert elkezded érezni, hogy fontos vagy. Elkezdesz beépülni az életébe, elkezdesz kapcsolódni hozzá.

Engedd el a ragaszkodásodat az előre megírt forgatókönyveidhez, kikövetkeztetéseidhez, vágyaidhoz és hozzá. És ha most azt érzed, te képtelen vagy erre, tudd, hogy nagyon is képes vagy rá. Néhány lépcsőfok, ami kivihet a túlakarásból:

1. Változtasd meg azt a nézőpontodat, hogy nem vagy képes elengedni. Mi van, ha igen? Mi kellene ahhoz, hogy igen?
2. El tudod-e fogadni azt, hogy elveszíted, hogy már nem része az életednek?
3. Változtasd meg azt a nézőpontodat, hogy nem tudsz nélküle élni. Mi van, ha igen? Mi kellene ahhoz, hogy igen?
4. El tudod-e fogadni azt, hogy ha ő soha nem választ téged?
5. Ha nem tudod elfogadni, mi kellene ahhoz, hogy ezzel minél előbb békébe kerülj?
6. Szedd le róla a jelentőségtelivé tételt, rángasd le arról a magas polcról ahová őt pakoltad.

A ragaszkodásod ahhoz, hogy mindenáron őt akarod, gátat szab a lehetőségnek, hogy megkapd.

A férfiaknak teher, ha azt érzik túl nagynak, túl szépnek, túl tökéletesnek látják őket. Mivel ők legtöbbször nem így látják magukat, egy szakadék képződik a két nézőpont között és elvárásnak élik meg, hogy oda kell kerülniük. A teher, a nyomás, az elvárások alól pedig menekülnek. Ő is „csak” egy ember, aki nem tökéletes, még ha te annak is látod.

Lásd olyannak amilyen. Fogadd el olyannak, amilyen. Segítsd, hogy azzá váljon, amiről érzed, tudod, hogy lenni szeretne. Legyél hozzájárulás az életéhez úgy, ahogyan senki más nem tud az lenni. Ennek pedig egyetlen igaz és hatékony módja, ha Önmagad adod, megmutatva a sebezhetőségedet, félelmeidet, kétségeidet, invitálva őt arra, hogy ő is megmutassa a saját sebezhetőségét, saját félelmét, saját kétségeit. És nem elvárva, hogy bármit is tegyen feléd, vagy azonnal válasszon téged. Nem akarva semmit.

Lépj két lépéssel arrébb és máris képessé válsz abbahagyni az akarást. Lásd az ő nézőpontját. Változtasd a sajátodon. Képes vagy rá. Nem biztos, hogy egyik napról a másikra. De ha tudatosan figyelsz erre, és elkezdesz másképp működni, mint eddig, sikerülni fog.

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író