Beszélgettem nemrég valakivel, aki azt mondta nekem: De hát nincsenek mintáim. Én pedig csak azt válaszoltam neki, hogy örülj neki. És persze tudom, hogy ez furcsa elsőre, mert a minták is olyan kapaszkodók, amelyekhez ragaszkodnánk, mert a biztonságérzetünket erősítik. Pedig a minták olyan korlátok, amelyeket a saját boldogságod megélése érdekében meghaladni érdemes.

Kollektív és társadalmi minták: azonosulás és ellenállás

A minták részben kollektív mintákat jelölnek: hogyan „kell(ene)” viselkednünk nőként vagy férfiként, anyaként, apaként, a társadalom keretei közé illeszkedve „normális” emberként. Részben pedig családi mintákat, melyek generációról generációra erősödnek és közben változnak, torzulnak, de semmiképp nem ahhoz segítenek minket, hogy azt válasszuk, ami nekünk működik.

A minták nem az egyediség kibontakozását, a különbözőségünk elfogadását segítik, hanem a szürkeségbe való betagozódást, az egyediségünk fel nem vállalását, az idomulást, a megfelelést.

Milyen definíciód van a mintákról és a mintákhoz való ragaszkodásról? Hány mintád van, ami korlátként megmondja számodra, hogy mit tegyél, vagy mit ne tegyél? Hány mintának vágysz öntudatlanul is megfelelni ahelyett, hogy feltennéd a kérdést: Mi működik Neked?

Van egyébként mindenkinek mintája: az a család, amiben felnőtt. Vagy pont a család hiánya. És a felnőtté válást pont az jelenti, ahogy elszakadunk ezektől a mintáktól. Általános forgatókönyv, hogy azonosulunk a mintáinkkal, másolva a szüleink életét, kapcsolatait, „hibáit”, vagy épp azt az életet választva, amit ők nem tudtak megélni, de valójában nem a miénk. Energetikailag másoljuk a szüleink, nagyszüleink mintáit, ami szűkíti a kereteinket és a lehetőségeinket. Ha úgy érzed, te is így működsz, van egy testkezelés, ami szépen fel tudja oldani ezt az energetikai másolást, ITT olvashatsz róla.)

Majd csalódunk ezekben a mintákban, jó esetben rájövünk, hogy nekünk más működik és átesünk a másik végletbe, elkezdünk ellenállni nekik. Ami azért nem túl szerencsés, mert minden ellenállásunkkal valójában erősítjük őket. Bizonyítani vágyjuk, hogy „mi bezzeg nem leszünk olyanok, mint ők”, és ebben a nagy bizonyítási vágyban még mindig ezeket a mintákat betonozzuk be. Szabad mást választani, mint amit a szüleink, de teljesen más, ha ellenállásból, menekülésből, a saját igazunkhoz való ragaszkodásból tesszük, energetikailag még mindig a mintákhoz kötve magunkat, vagy szabadságból.

Mert idővel megéljük, tapasztaljuk azt, hogy egyik sem működik valójában. Sem az ellenállás, sem az azonosulás. És ez egy áldásos pillanat, amit érdemes észrevennünk, elismernünk és hálásnak lennünk érte. Ebben a pillanatban ugyanis tudatosul bennünk, hogy nincsenek mintáink. Megengedésbe kerültünk, de egyben azt is érezhetjük, „elvesztünk”.

Mi lesz velünk, ha senki nem mondja meg számunkra, hogy mit tegyünk és hogyan? Mennyire frusztráló a szabadság? Nem mindenki tud vele mit kezdeni. Azzal, hogy bárhogyan lehet. Bármit. Tényleg. Pedig erre tart a világ. A változások, a felszabadulások ideje jött el, ami egyszerre zajlik belül és kívül.

Működik? Mi működik neked?

Miért van ennyi válás, miért működnek ennyire nehezen a kapcsolataink? Miért van ekkora felfordulás a világban? Szabadulunk meg a mintáinktól. Jövünk rá, hogy már számos dolog, ami eddig működött, vagy amiről azt hittük, hogy működött, vagy amiről megpróbálták elhitetni velünk, hogy működnie kell, nem működik. És ez van, akit bizonytalansággal tölt el, van, akit kétségbeeséssel, van, aki arra vár, hogy valaki ismét megmondja számára, hogy mit szabad, van, aki nem tud mit kezdeni ezzel a nagy szabadsággal, és van, aki boldog, mert végre élheti azt az életet, amit szeretne.

Úgyhogy pont itt az idő arra, hogy feltedd magadnak azt a kérdést, hogy mi működik neked? Ha még a minták fogságába ragadva élsz, csak tudd, hogy sem azonosulni, sem ellenállni nem kell nekik. A szabadságot a megengedés hozza el: megengeded a létezésüket, és hogy mások menjenek velük, ha választják, de te már nem ragaszkodsz hozzájuk.

Mersz mélyebbre menni, mered felvállalni azt, ami számodra működik, mersz többet vagy másképp választani, mered megkérdőjelezni a „normálist”. Mersz kilépni a megfelelni vágyásból, a címkék, a „dobozba zárás” káros hatásaitól. Mersz felfedezni, mersz gyermeki kíváncsisággal kérdezni, mersz hibázni, mersz boldognak lenni, mersz ÉLNI.

A minták nélküli világ a valódi szabadság tere, ahol bármi lehetséges.

És hogy mi válik valóra, az csak tőled és a választásaidtól függ. Tehát ha nincsenek mintáid, örülj, mert azzal szabaddá váltál. Szabad vagy?

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író