Megtanultuk elrejteni magunkat. Titkoljuk azt, akik vagyunk, mert megítéljük magunkat, és mert igazzá tettük mások ítéleteit. Mennyire tetted magad rosszá a különbözőségedért? Hajlandó vagy-e nem rosszá tenni magadat többé?

​

Mi a jó benned, amit még nem ismertél el?

Ebben a valóságban viszonyítunk. Mindent és mindenkit. Magunkhoz, egymáshoz. Ő ilyen, én olyan vagyok. És nem csak hasonlítunk, viszonyítunk, de mindeközben jól meg is ítélünk. Jónak vagy rossznak. De vajon miért lenne a kék jobb a pirosnál, az alma a körténél, a kutya a macskánál? Valójában tökéletesen értelmetlen az, amit csinálunk.

Ha bármiben is másnak látod magad, mint azok, akikhez viszonyítod magad, akkor mi lenne, ha feltennéd most magadnak a kérdést:

Mi a jó bennem, amit még nem ismertem el?

Igen, mert ott rejtőzik benned nagyon sok minden a felszín alatt, amit eddig észre sem vettél, amit eddig meg sem láttál, ami eddig nem ragyoghatott. Mindenkiben vannak ilyen kincsek. Most van itt az idő megmutatni a világnak őket?

Mi van, ha pont a különbözőségedben van a legnagyobb erőd?

Mi van akkor, ha pont az, amit rossznak és ezért titkolni valónak gondolsz magadban, abban rejlik a legnagyobb kincsed, a legnagyobb értéked és erőd? Ránéznél most erre?

Mi az, amiért rosszá tetted magadat, és mi az, amiért mások rosszá tettek téged, ami mögött valójában valamilyen képességed van, amit ha elismersz, akkor soha többé nem fogod hagyni, hogy mások rosszá tegyenek, és soha nem fogsz elbizonytalanodni önmagadban?

A legtöbbször a legnagyobb erőnknél, a legnagyobb képességeinknél tettek minket rosszá. Mert más éber arra, hogy neked hol van bármilyen erőd, képességed, és ott kezd el bántani, csak azért, hogy elgyengítsen, elbizonytalanítson, hogy ezáltal a saját erejét igazolja. Hajlandó vagy-e nem bevenni ezeket a próbálkozásokat?

Hajlandó vagy-e nem elbizonytalanodni ilyenkor önmagadban?

Az elismerés ereje

Ahhoz, hogy ez az áttörés bekövetkezhessen, az kell, hogy elkezded saját magadat elismerni, és elkezded nem nagyobbá tenni másoknak a nézőpontjait a saját tudásodnál. Legyen éberséged arra, hogy kinek a nézőpontját, valóságát, világát teszed igazabbá, nagyobbá, erősebbé. Ezáltal ugyanis kiadod neki az erődet.

Hajlandó vagy-e visszavenni az erődet, bárkinek is adtad ki? Mert akinek kiadtad az erődet, az meg tud állítani téged. Mert lesz a kezében valami, amivel megállít, amivel megtalálja a nyomógombodat, és ott kikapcsol. Lehet, hogy csak egy pillanatra, lehet, hogy csak egy órára, lehet, hogy csak egy napra, de kikapcsol.

Mi van, ha nem teszel senkit nagyobbá magadnál?

Akkor nem lesznek nyomógombok, amiket mások kívülről tudnak ki-be kapcsolni benned.

Hajlandó vagy-e azt az energiát, amit bárkinek bármikor, akár ebben az életedben, akár az előző életeidben, kiadtál, és a másik azt nem fogadta be, most elkezdeni visszakérni és beépíteni a saját valóságodba? Kérd, hogy ez most jelenjen meg a te életedben, legyen a te teremtésedhez hozzájárulás.

Megengednéd-e magadnak, hogy a másságodra, a különbözőségedre, a furcsaságodra ne rosszként, hanem jóként tekints? Ez az áttörés ahhoz, hogy végül elfogadd magad ítéletek nélkül, és elengedhesd a saját önítéleteidet.

Néhány kérdés, ami segíthet a témában:

Kihez hasonlítom magam? Ha nem hasonlítanám magam senkihez, hogyan látnám magam?

Kinek akarok megfelelni, akinek ha nem akarnék megfelelni, Önmagam lehetnék?

Kinek a nézőpontját, választását, elvárását, ítéletét, hazugságát tettem igazabbá a saját tudásomnál, ami megfoszt attól, hogy Önmagam legyek?

Kit tettem erősebbé, nagyobbá, hatalmasabbá magamnál, aminek köszönhetően kiadtam neki az erőmet?

Ki az, akitől várok valamit, amit lehet, hogy soha nem fog megadni? Kinek az elismerésére várok, amit lehet, hogy soha nem fog megadni?