Amikor biztosan TUDSZ valamit, akkor mondhat bárki bármit, nem tud benne megingatni. Amikor elismered saját magadat, saját képességeidet, Erődet, akkor tisztába kerülsz azzal, hogy mi igaz számodra és egységbe kerülsz Önmagaddal. Nem fog tudni életedbe férkőzni a kétség, a hitetlenség, és a külvilág minden ilyen irányú próbálkozása is kudarcot vall. De amíg bármiben is nem vagy biztos, azt bizonyítani próbálod.

Amiben biztos vagy, azt tudod

Tudom, mert csináltam. Anélkül, hogy észrevettem volna. Ezt legtöbbször csak utólag látjuk. Jó esetben, amikor észleljük, abbahagyjuk, ránézünk a kérdésre, a helyzetre, hogy mégis mi a célunk mindezzel. Hogy a tetteinket valójában mi mozgatja. Amiben biztos vagy, azt tudod. Akkor visszapattannak a külvilág támadásai rólad, mindezt úgy megélve, hogy azokat befogadod.

Befogadod az ítéleteket, mások nézőpontjait, a feléd irányuló kérdéseket, melyeknek mind az a célja, hogy elültessék a kétséget benned. Vannak egyenes és vannak fondorlatos támadások. Ezek rávilágíthatnak arra, amire eddig nem mertél ránézni. Ami ott van benned, de nem vagy hajlandó elismerni, vagy hibának élsz meg, netán megpróbálnád jelentéktelenné tenni. Aminek felszínre kell törnie, aminek tudatosodnia kell. Anélkül, hogy fontossá vagy jelentőségtelivé tennéd.

A kulcs: a teljességünk elismerése

Amíg kerülni és takargatni akarod a gyengeségeidet, vagy amíg nem vállalod be az erősségeidet, könnyen a külvilág céltáblájává válhatsz. És a cselekedeteid mozgatórugója is az lesz, hogy mindezen külső nézőpontoknak ellenállsz, vagy ellenkezőleg, azonosulsz velük.

Aki tudja már ki is ő valójában, nem küzd ez ellen. A szívében béke van Önmagával kapcsolatban. Rendelkezik a felelősségvállalás erejével, az elfogadás ellenállás mentességével, a szeretet könnyedségével, és a lélek békéjével. Éli a „Vagyok, aki vagyok” semleges, álszerény alárendeltségtől és tagadástól, de a magamutogató és Önmagát középpontba állító felsőbbrendűségétől mentes tiszta minőségét.

Ismerve és elismerve Önmaga teljességét. Már nem fél sem Önmaga nagyságától, sem árnyoldalától. Sem erejétől, sem gyengeségétől. A szivárvány bármelyik színében képes ragyogni, a gyémántfény tisztaságával, magába olvasztva minden színt. És már nem bizonygat semmit. Mert már tud.

 

Hosszú az út eddig a tudásig…

Nem megy a kíváncsiság nélkül, hogy mégis ki vagyok én? Nem megy a bátorság nélkül, hogy igen, más is vagyok, más is lehetek, mint aminek, akinek eddig gondoltam magamat. Nem megy a megengedés nélkül, hogy más is vagyok és lehetek, mint akinek mások látnak vagy láttatnak engem. Nem megy Önmagam csodájának, képességének, „hibájának” elismerése nélkül. Nem megy anélkül, hogy megbékélne bennem a jó a rosszal, a helyes a helytelennel, az ördög az angyallal, a Pokol a Mennyországgal.

Nem megy a változás választása nélkül. Nem megy a komfortzónából való kimozdulás nélkül, nem megy a korlátok áttörése nélkül, nem megy a félelmek leküzdése nélkül. Nem megy Önmagunk meghaladása nélkül. Aki nem ismeri el magában a „rosszat”, nem lesz képes meglátni a „jót” sem. Majd idővel nem tud megérkezni abba az állapotba, amiben ráébred, hogy valójában nincs is jó és rossz. Az ítéletek, amit a külvilág ránk aggat, vagy amit magunk felé igaznak hiszünk el, elvesznek az illúzió ködében.

A tudás van a legmélyebben, és a tudáshoz az út a hit olykor igencsak billegő hídján vezet.

A hittel nyitom meg magamat a lehetőségnek, és a hittel vonom kétségbe az eddig fix nézőpontként bennem élő valóságot. Önmagában a kétség sem rossz dolog. Kétségbe vonni bárminek az igazságát megnyitja a lehetőséget a tudás felé, és afelé, hogy új dolgokat ismerjünk meg akár magunkról, akár másokról, akár a világról. Megkérdőjelezni olyan véleményeket, állításokat, amelyeket talán egész életünkben igazságnak gondoltunk, az első lépése lehet a változásnak. Biztos? Egy izgalmas kérdés, ami vezethet egyaránt lefelé vagy felfelé az úton.

Ha nem vagy magadban biztos, a kérdés elbizonytalanít. De az elbizonytalanodás is egy lehetőség arra, hogy megerősödj. Megerősödj ott, ahol eddig gyenge voltál. Tisztul a kép és új lehetőségek, új képességek, új választások előtt nyílik meg az út.

Kilépni az önáltatásainkból

Biztos, hogy azt az életet akarom, amit eddig? Biztos, hogy azt a munkát? Azt a társat? Amikor nem merünk szembenézni lelkünk legmélyebb vágyaival, Önmagunk számára bizonygatunk. „De jó lesz így…” – pedig valójában tudjuk, hogy már itt az idő a változásra. „De még kibírom ezen a munkahelyen” – pedig már nagyon nem szívesen járunk be. „De ő egy jó ember” – pedig már egy ideje nem működik a kapcsolatunk.

Amikor feltárul előttünk egy új lehetőség ajtaja, bizony megrettenünk tőle, megremeg a lábunk, és csak félve tesszük meg a lépéseket, vagy annyira földbegyökerezik a lábunk, hogy meg sem tudunk mozdulni. És ez normális, ez hétköznapi, ez emberi.

Merj ránézni Önmagadra, merd megkérdőjelezni, mások véleményét, ítéleteit rólad, merj hinni a legnagyobb sötétségében is és merd elismerni és tudni, hogy ennek a biztos tudásnak az alapján már a bizonyítás akarása nélkül tudsz repülni, szárnyalni és boldognak lenni.

hörömpő andrea hírlevél

Iratkozz fel a hírlevélre,

ha szeretnél értesülni az újdonságokról, könyveimről, bejegyzéseimről, tanfolyamaimról.

Kérlek, ellenőrizd az email fiókodat és erősítsd meg a feliratkozási szándékod

106 Shares
Share106
Tweet
Pin
+1
Share
Malcare WordPress Security