Amazonokat nem lehet szelídíteni, az Amazon magától szelídül – 1. rész

Az Amazon korszak minden Nőnek egy nagyon fontos korszaka. Ha egy Nő nem éli meg ezt a minőségét, akkor soha nem áll az erejébe, nem lesz képes független életre, nem tapasztalja meg azt, hogy mire is képes. Az erő megtapasztalás természetes velejárója a szélsőségbe esés is. És mivel a több ezer éves férfiuralom nők milliárdjait nyomta el újra és újra, óhatatlan, ha most a Nők nem finomkodnak, és keresik a helyüket a világban. Az Amazonok szélsőségesek lehetnek. Hogy szelídíteni kellene őket? Nem, nem gondolom. Ha szeretnél az Amazon működés mögé látni, ez az írás Nőként és Férfiként is, Neked szól.

Az Amazon működés mozgatórugói és veszélyei

„Jó lenne, ha megbékélnének végre az Amazonok” – olvastam nemrég egy Férfi tollából, és hangzik a talán nem csak egyetlen Férfiban megfogalmazott kérés az Amazon működésű Nők felé. Azon Amazonok felé, akik olykor szélsőségesen hangoztatják egyedüli és kizárólagos igazukat, nem kímélve jobbára senkit és semmit, mert éppen úgy érzik, hogy megtehetik.

Igen, az Amazonok azt érzik, hogy megtehetik. Miért? Mert korábban nem tehették meg. Oly sok életen, oly sok elnyomáson, oly sok fájdalmon keresztül nem tehették meg, és erre tudat alatt, a lelkük mélyén emlékeznek. És azt mondják, elég volt!  Mégis, végtelenül fájdalmas látni Nőként, hogy ezek az Amazonok milyen károkat okoznak.

(De még mielőtt kivívom az általános népharagot, nem, nem minden Nő, és nem minden Amazon pusztít, nem minden Amazon szélsőséges, nem áll szándékomban általánosítani. Ez nyilván egyénileg változó. Egyszerűen az Amazon korszak velejárója lehet a szélsőségesség. Azonban ebbe nem kell beleragani. Ha Nők és Férfiak is ismerik ennek a korszaknak a funkcióját, könnyebben lehetnek képesek felismerni, elfogadni és kezelni a helyzeteket, majd továbblépni belőle.)

Az elfojtott harag, düh, fájdalom energiák óriási pusztításokat végeznek Férfiak és Nők körében egyaránt.

Mert harcos Amazonok tudattalanul is egymást erősítik és fenntartják, igazolják ennek az állapotnak a szükségességét. Egymás által megerősítve látják a saját nézőpontjaikat és feljogosítva érzik magukat arra, hogy ezt a viselkedést fenntartsák. Igazolva lesz az a belső álláspontjuk, hogy „így kell kiállnom magamért”.

A lavina így csak nő, és – sajnos – születik egy új nőiség minta, amit látnak aztán az Amazonok gyermekei: a fiúk bezárnak, akár menekülnek, távolságot tartanak, olykor még a saját anyjuktól is, a lányok pedig azonosulva ezen új mintával már tinédzser korban utánozzák az Amazon nők viselkedését, és számukra ez lesz a „normális”, ez lesz a minta.

Felnő így egy társadalom, amiben a szakadék Férfi és Nő között egyre nagyobb lesz valamiféle félreértelmezett kiállás, erőfitogtatás, véget nem érő harc miatt.

Az Önmagunkért való kiállás nemtől független. Nem függ attól, hogy Férfi vagy Nő vagy. Tehát igen, állj ki magadért, ne hagyd, hogy bántsanak. De halkan kérdezem csak meg ebben a nagy hangzavarban, hogy amikor a női Amazon Önmagáért áll ki, akkor vajon tényleg csak a kiállásról, az erőbe állásról van szó, vagy ez az önérvényesítés átmegy értelmetlen feszültségkeltésbe, ítélkezésbe, tiszteletet messzemenőleg nélkülöző szarkazmusba, dühös végeérhetetlen harcba, és akár Férfi bántalmazásba? A kérdésre a válasz szintén egyéniségtől (és tudattalan ellenállástól, elfojtott fájdalomtól) függ.

Minél több fájdalom lakozik egy Nő lelkében, annál hangosabb Amazon lesz.

Én megértem a dühöt, megértem a fájdalmat, megértem azt, aki nem hagyja, hogy bántsák. Ne hagyd, hogy bántsanak. De neked sincs jogod bántani, és nincs jogod arra, hogy a jogaidra hivatkozva pusztíts.

Azzal, ahogy most a legtöbb Amazon viselkedik, sokszor ő maga válik bántalmazóvá.

Így lesz áldozatból elkövető, egészen addig, míg fel nem ismeri, hogy létezik valami ezen a polaritáson túl, és az ördögi körből ki lehet lépni. Amikor az Amazon bántalmazottból bántalmazóvá válik, akkor az erőbe állásának folyamatában szélsőséget él meg, és az erő átvált erőszakba. De ő erre legtöbbször nem tudatos. Sokszor összekeveri az erőt az erőszakkal, a kettő azonban nem ugyanaz. Ennek a megállításához az kell, hogy az Amazon elismerje, tudatosítsa a saját erejét. A saját erejét elismerő Nő már nem védekezik támadással, hanem képes megnyugodni, megengedővé válni.

Az Amazon működés beleillik a jelen kor társadalmába, amit jól tükröz a szélsőséges megnyilvánulások számának növekedése.

A mindenért és minden ellen IS harcoló, saját frusztrálságukat feldolgozni képtelen férfiak és nők végül pedig egymásnak esnek, ebből pedig érték nem születik.

Miért is nem lehet az Amazonokat megbékíteni vagy szelídíteni?

Amazonokat azért nem lehet „kívülről” szelídíteni, mert az Amazon kizárólag belső erő hatására képes szelídülni. Amikor egy Amazont arra próbálnak kérni, rávenni vagy kényszeríteni, hogy rakja le a kardját, lépjen túl Amazon minőségén, változzon meg, csendesedjen kicsit, az csak olaj lesz a tűzre, és még nagyobb haragot vált ki.

Azért, mert a harcoló Amazon valójában még végtelenül bizonytalan és fél.

Soha az életben nem vallaná be magának, de a dühöngve harcoló Amazon valójában retteg a lelke legmélyén, mégpedig attól, hogy újra bántani fogják. Tele van elfojtott sérelmekkel a férfiakkal szemben, évezredeken keresztül hurcolt bántalmazások lenyomatai próbálnak ilyenkor felszínre törni, de az éppen felfedezett erejével mindent megtesz azért, hogy ezt elfojtsa, ennek ellenálljon és védje magát. A támadásai valójában védekezések.

Az Amazon retteg gyengének lenni.

Hiszen volt elég sokáig elnyomott, „gyenge”, erőtlen, most éppen örül annak, hogy végre megtalálta az erejét, és ilyenkor, ha valaki arra „kényszeríti”, hogy „erről mondjon le”, „béküljön meg”, az ellen úgy fog tiltakozni, hogy még erősebb hadjáratba kezd a Férfi ellen, és még erősebben szorítja a saját fegyverét. Amivel azért támad, hogy őt ne támadják. A támadás lesz a legerősebb védekező mechanizmusa. És minél inkább arra akarják rávenni, hogy ezen túllépjen, ezt a működést elengedje, annál jobban fog támadni és annál több sebesülést okoz.

Nem az Amazon hibája. Nem a Férfi hibája. Senki hibája.

A szembenálláson és hibáztatáson túl

Ez lenne talán az első lépés, hogy ezt megtanuljuk. És kilépjünk végre a hibáztatás és az elkövető – áldozat, támadó fél – védekező fél poláris valóságának hazugságából és a Férfi – Női minőség véget nem érő harcából. Igen, voltunk „áldozatok. De voltunk elkövetők is. Bántalmazott már Férfi Nőt, Férfi Férfit, Nő Férfit, Nő Nőt. Minden irányt megjártunk oda-vissza, a bántalmazó minőségünkkel való szembenézés egy idő után elkerülhetetlen az önismeret útján.

Az elkövető – áldozat dinamika senkinek nem a hibája, minden élettapasztalatunk mögött egy tudatos vagy tudattalan választás rejlik, sokszor karmikusan teremtünk bántalmazást az életünkbe, az okok ismerete azonban szinte mindig már a feledés homályába vész. De nem kell beleragadni, kiléphetünk ennek a hatása alól, választhatunk mást.

A hibáztatás, a bosszú titkos élvezetéről lemondani azonban bátorságot feltételez. Csak az hibáztat, akinek még fáj. Akinek nem fáj, az már nem hibáztat senkit, sem Önmagát, sem mást. Mert az képes vállalni a felelősséget a saját tapasztalásáért.

Az Amazon kívülről ezért nem formálható, mert egy belső transzformációt kell magában megvalósítania az ereje megtapasztalása és elismerése által.

Így az Amazont belső erők formálják. Ennek folyamatában össze kell hogy törjön a világképe. Az a világképe, amihez oly nagyon ragaszkodik. Minél erősebb egy Amazon, annál erősebben tud ragaszkodni az igazához, a választásaihoz, bármilyen nézőpontjához. És bizonygat, sokszor túl sokáig is. Miért? Mert saját magát nem ismeri el, mert a saját erejét nem ismeri el.

Az Amazon belső világképének összetöréséről és egy rövid „útmutatóról” a Férfiaknak, hogyan kapcsolódjanak az Amazon Nőkhöz, a cikk folytatásában olvashatsz:
Amazonokat nem lehet szelídíteni, az Amazon magától szelídül – 2. rész