Tömegjelenségként látom a szerelmes, vagy magukat szerelmesnek vélt Nők körében azt az istenítést, amiben a Férfit felmagasztalják, felemelik egy oltári magas mágikus trónra maguk fölé, majd nem értik, hogy miért nem működik a kapcsolat. Miért menekül a Férfi, és miért nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ők várják. Nézzük hát meg ennek a buktatóit, és hogy mégis milyen energiák mozognak ilyenkor a háttérben.

Nincs egyenlőség

Az ilyen kapcsolat azért nem működik, mert alá-fölérendeltségen alapul attól a pillanattól kezdve, amikor a Nő fogja magát és felmagasztalja a Férfit. Többet lát bele, mint ami valójában van benne, magában pedig kevesebbet lát meg, így egy elég markáns szakadék születik a két fél között. Ez a kapcsolat ilyen formában soha nem lehet egyenlőségen alapuló.

A legrosszabb az, hogy azt nem veszik észre a Nők, hogy ők emelik fel a Férfit erre a trónra, amit egyrészt ő sosem kért, másrészt nem tud vele mit kezdeni. Azután amikor a Nő megérkezik abba a térbe, hogy „jah de hát ő is csak egy ember”, akkor pedig ő nem tud ezzel a helyzettel és a Férfival mit kezdeni.

Kell-e, választod-e tiszta valójában?

És igen… a kérdés valójában ilyenkor az, hogy a Nő vajon ekkor is választja-e a Férfit? Vagy rájön, hogy a kép, amit festett róla, akibe eddig „szerelemes volt” teljesen különbözik attól, hogy ki is ő valójában. De ez nem a Férfi hibája, hiszen a Nő festett róla olyan képet, aminek kevés köze volt a valósághoz. Ami „marad”, Önnön valója, már lehet, hogy „kiábrándító”, már nem is olyan izgalmas.

Pedig a Férfi alapvetően egyetlen dologra vágyik: hogy elfogadják úgy, ahogy van. Se többre, de nem is kevesebbre.

Ne csodálkozz, ha menekül

Én azt vettem észre, az „igazi” Férfi távol tartja magát az ilyen helyzetektől. Nem valami felmagasztalt istenképet kell bele látni, ami elől a Férfi menekül. Menekül, mert tudja, hogy meg sem közelíti azt a képet, amit te látsz belé. És tudja azt is, hogy bárki, akit ma felmagasztalsz, holnap ugyanolyan mozdulattal foszthatod meg a magasságtól és döntheted a mélybe. A Férfinak erre pedig egyáltalán nincs szüksége.

Nyilván van a Férfi útján is olyan szakasz, amikor jól esik neki a Nők rajongása, de idővel ez már inkább teher, mint áldás. Elvárásként nyomasztja őket a megfelelési kényszer, amivel sokszor nem mernek, tudnak, akarnak szembesülni, nem akarnak bizonyítani, és ezért inkább nem állnak bele, elmenekülnek a kapcsolat elől.

Mert a Férfi nem rajongóra vágyik, hanem Társra.

A „szükségem van rád” energiája

A felmagasztalás azért is rossz, mert azzal valójában kompenzálsz. A saját kishitűségedet. Nőként ugyanis ilyenkor a „szükségem van rád” energiáját tolod. Nem vagy stabil saját magadban. Nem éled nélküle is Önmagadat, függsz tőle, ragaszkodsz, kételkedsz magadban, ha valamit nem tesz meg. Ez az energia pedig nem hogy nem vonzó,  de egyszerűen taszító a Férfiak számára.

Az Önmaga egységét, stabilitását élő Nő nem azért választja a Férfit, mert szüksége lenne rá. Azért választja a Férfit, mert senkire nincs szüksége, bárkit választhatna, mégis AZT a Férfit választja, akit választ. Nők ezrei élnek Férfiaktól való érzelmi függőségben, nem találva saját magukat. Ilyenkor érdemes visszavenni a fókuszt és elkezdeni kicsit magaddal foglalkozni, hogy erősödj. Mert akkor idővel kinyílik a szemed is.

Társamként a Teljességedben látlak

Mert amikor tisztán, őszintén látod a Férfit, akit szeretsz, a Teljességében látod. Aki mélyebb rálátást akar erre, olvassa el a Mert én látlak Téged… című mesémet. Abban írom: Hogy a Teljességedben látlak. Látom a Fényedet és látom az Árnyékodat. És így szeretlek. Nem a rózsaszín szemüvegemen keresztül látlak, nem valami tökéletes Férfi Istent látok beléd (még ha számomra Tökéletes Férfi Isten is vagy).

Mégis fontos, hogy látom a démonaidat is, látom az esendőségedet, a kétségeidet, a küzdelmeidet, de látom egyben a halhatatlan hatalmas lelkedet, érzem a törődésedet, befogadom a kedvességedet, a szeretetedet. Úgy, ahogy per pillanat adni tudod…

Ezt jelenti a tiszta, őszinte szeretet és szerelem. És ez jelenti az alapját annak, hogy a Nő a Férfi egyenlő Társa legyen, ne pedig valami „őrült” rajongója.

Lásd. Szeresd. Tiszteld. Fogadd el. Olyannak, amilyen. Legyél a Társa. Vezesd a Teljességbe. És ezzel lehet, hogy többet adsz neki, mint bárki korábban, egész életében…

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író