A szeretet nem luxus: Az önbántalmazó és önbüntető programok felülírása

A szeretet nem luxus: Az önbántalmazó és önbüntető programok felülírása

Szeretni magadat egy állapot, egy békés, könnyed, nyugalmas érzés. Önmagad tisztelete, elfogadása, ahol jelen van az önbizalom, a saját testednek és lényednek az ítéletek nélküli elfogadása, kedvesség, gyengédség, megbecsülés, hála Önmagaddal kapcsolatban. Jól érzed magad a bőrödben, elégedett vagy az életeddel, örömben vagy és boldog vagy.

Mit jelent számodra szeretni magadat?

Amikor szereted magad, akkor nem bünteted, és nem bántod magad. Az önbántalmazás és az önszeretet kizárja egymást. Bántod magad, mert elhittél, bevettél valamit saját magaddal kapcsolatban. Bántod magad, mert elhitted, hogy rossz vagy, netán hogy rosszat tettél.

Az önbántalmazások egyik formái az önbüntető programok.

Az önbüntető programok azért is veszélyesek, mert nagyon alattomosan meghúzódhatnak az életünkben, anélkül, hogy észre vennénk őket. Az önbüntető programok úgy működnek, hogy habár valami jó lenne neked, mégsem választod, vagy akadályokat gördítesz a jó befogadása, érkezése elé. Lehet, hogy nem tudatosan. Lehet, hogy azt mondod, hogy tudatos szinten választod azt, ami számodra jó, de ha mégsem érkezik, akkor a tudatalattidban húzódó mechanizmusoknak köszönhetően mégsem azt teremted. A tudatalatti energiák felülírják a szándékaidat és az eredmények nem manifesztálódnak. Tehát szabotálod azt, ami számodra jó lenne.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Az önbüntető programok gyökere: az önítéletek

Az önbüntető programok mögötti tudatalattiban meghúzódó gondolat, nézőpont az az, hogy rossz vagyok, kevés vagyok, nem vagyok elég jó. Nem vagyok elég szerethető, engem nem lehet szeretni, nem vagyok érdemes a szeretetre, valamit biztos rosszul csináltam, ami miatt nem kaphatok szeretetet. Nem élvezhetem a szeretet tápláló, gyógyító és az önbüntető programokat feloldó energiáját.

Ez bizonyítás kényszert és bizonygatást szül: be akarom bizonyítani akár magamnak, akár másoknak is, hogy érdemes vagyok a szeretetre.

Ezzel valójában én magam zárom ki magam a szeretetből, azzal, hogy nem engedem meg magamnak a szeretetet. Majd csak akkor, ha bizonyítottam, hogy elég jó vagyok rá. De a szeretetet nem vár el bizonyítékokat. A szeretet adása és befogadása – jó esetben – teljesen feltétel nélküli.

Az önbüntető programok mögött önítélet van. Az önítéleteink nagyon sokszor mások hatására vagy valamilyen történések, helyzetek hatására születnek meg bennünk. Mi az az önítéleted, amivel fenntartod az önbüntető programjaidat? És mi az, amit el tudsz magadról ismerni, amit ha elismersz, az felülírja az önítéleteidet?

Az önbüntetés önszabotázsokat szül, előfordulhat, hogy elkezded szabotálni a saját életedet, teremtéseidet, kapcsolataidat. Az önszabotázsok eredménye az lesz, hogy a jót, a szépet, a könnyűt, ami boldogságot ad, azt nem, vagy csak nagyon nehezen fogadod be.

Mivel zárod ki a jót, a szépet, a könnyűt, ami boldogságot ad számodra az életedből? Elhiszed-e azt, hogy nem kell bizonyítani már tovább azt, hogy kérheted, választhatod, befogadhatod a szeretetet? Adhatod, élheted és kaphatod is, kiteljesedhetsz általa és benne.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

A szeretet a természetes állapotunk

Tehát amikor minden jó, akkor szeretetben vagy. A szeretetet nagyon sokszor kívülről várjuk, de hogyha nem szeretjük magunkat, ha olyan nézőpontunk van magunkról, hogy nem vagyunk szerethetőek, akkor nagyon nehezen, vagy talán egyáltalán nem is tudjuk befogadni.

Az, hogy mennyire szereted magad, kihat az egész életedre. Kihat a kapcsolataidra, teremtésedre, arra, hogy Önmagaddal mennyire vagy jóban, milyen testet teremtesz magadnak.

Ha eddig nem, vagy csak korlátozottan szeretted magad, akkor választod-e azt, hogy elindulsz egy teljesen más úton, mint eddig? Most van-e itt az idő elkezdeni feloldani az önítéleteidet, és az azokra épült önszabotáló programjaidat, amit oly kitartóan dédelgetsz önmagaddal kapcsolatban? Választod-e, hogy elindulsz és megérkezz ebbe a szeretetteljes, önmagadat elfogadó és önbüntető programokat nélkülöző állapotba?

Mert a szeretet nem luxus, amiért meg kell dolgozni, vagy amit ki kell érdemelni, ami csak kevesek kiváltsága lenne. A szeretet van, elérhető, élvezhető. Mindenkinek. Neked is. Csak meg kell engedned magadnak, hogy befogadd, add, áramoltasd, éld, és ennek köszönhetően megváltoztasd vele mind a saját életedet, és persze akár másokét is.

Türelmesen szeretlek…

Türelmesen szeretlek…

Sokat gondolkoztam azon, hogy megosszam-e ezt nyilvánosan… Ilyet csak ritkán teszek, de A szeretet lélegzete című könyvemben már volt rá példa. Nem cikk következik, hanem egy levél, amit én írtam néhány hete. A személyes történeteimmel, írásaimmal inspirálni szeretnélek, hogy lásd, másképp is lehetséges, mint ahogy most gondolod – az életed bármelyik területén, a párkapcsolatodban is. Ne utánozz, nem kell így tenned, ahogy nekem, tedd azt, amit a szíved diktál, csak tudd, hogy létezhet másképp, mint ahogy most működsz, ahogy most hiszed. A kérdés pedig Nőként számunkra sokszor az, hogy te tudunk-e türelmesen szeretni?

Türelmesen szeretlek…  

És várom, hogy elhidd, hogy szeretve vagy és megengedd Magadnak is… 

Sajnálom, hogy nem szerettek még így korábban… Sajnálom, hogy nincs élményed arról, hogy nem kell semmit tenned érte… hogy nem kell semmit adnod érte… Hogy elég, hogy csak létezel, hogy vagy… Sajnálom, hogy talán egyetlen Nőtől sem kaptad ezt meg…. De én most itt vagyok… és simogatlak a szeretetemmel….

Nekem a legszebb ajándék az, ha látlak… és igen, talán Neked is… 

Azért adok, mert jól esik, nem azért, mert várom, hogy viszont adj bármit is… Mert a Világot járva is velem vagy, mert a szívemben vagy… és csak azt akarom, hogy tudd ezt… Tudd ezt, és végre elhidd… 

Ki tudja… talán ezért teszem ezt… hogy átírjam benned azt, ami rögzült… talán nagyon… nagyon régen valamikor… hogy a szeretetért meg kell dolgozni, a szeretetet meg kell érdemelni… a szeretetért meg kell harcolni…

Nem…

A szeretet nem trófea, amit csak a győztesek kapnak…

A szeretet nem küzdelem, amiért vérünket kell ontsuk… A szeretet nem árucikk, amiért fizetnünk kell…

A szeretet akkor is jár, ha semmid nincs és a szeretet akkor is jár, ha mindened megvan… Akkor is szeretlek, ha semmid nincs és akkor is szeretni foglak, ha mindened meglesz…

És csak várok türelmesen, amíg ezzel megbarátkozol… és elkezded szeretni magad annyira, hogy megengedd magadnak, hogy szeress… Mert szeretni nem bűn és szeretni nem szégyen… Szeretni nem csak a kiváltságosoké… Szeretni szabadság… És szeretve vagy…

Szeretlek az első perctől kezdve, mióta találkoztunk… sőt talán sokkal…. sokkal régebb óta… És a szeretetemet nem veheti el senki, nem befolyásolhatja senki… nem ölheti meg senki….

Téged szeretni a Világ legkönnyebb dolga… Téged nem lehet nem szeretni…

Sajnálom, ha ezt nem így érzed… Sajnálom, ha ezt még soha senki nem mondta… Sajnálom, ha ezt még soha senki nem éreztette Veled… Sajnálom, ha mások nem így látták, ha mások függővé tették a szeretetüket a pénztől, ha mások elbizonytalanítottak ebben, ha mások hazudtak Neked a szeretetről…

Én akkor is… kitartóan és türelmesen… vagyok Neked és “csak” szeretlek…. Úgy, ahogy csak én tudok szeretni…. Úgy, ahogy csak én tudlak szeretni….

 

A szerelem sebezhetőség, bizalom és befogadás

A szerelem sebezhetőség, bizalom és befogadás

Sok mindent teszünk, vagy pont nem teszünk a szerelem nevében. A szerelmet sokan élik meg függőségnek, a „mi lesz velem nélküle” érzés azonban sosem a szerelem tiszta minőségéről szól. A szerelemben sebezhetőség van, bizalom és befogadás. A szerelmet adni és befogadni valójában a létezés egy örökké változó, örökké teremtő és örökké túlcsorduló állapota.

Sebezehetőség

Szerelem nincs sebezhetőség nélkül, mert vállalnom kell először Önmagam, majd a másik felé a vágyaimat, az érzéseimet, a lényemet. A szerelemben nincsenek falak, hanem vagyunk, áradunk, nem csak egymásnak és egymásért, hanem egy olyan minőséget megélve, aminek köszönhetően többet hozunk ki magunkból, egymásból és Együtt nagyobb hozzájárulások vagyunk a Világhoz, mint külön-külön.

A szerelem áramlás, ami lehetőségeket nyit valami többre, azáltal, hogy Önmagamból többet fedezek fel általa.

A szerelem invitálás arra, hogy másképp is lehetséges, de ehhez nyitnom kell minderre. A szerelemben nincs védekezés, már nem félek sem megmutatni, sem adni magam. A szerelem lehet egy próba, aminek köszönhetően Önmagammal küzdök meg először. A saját félelmeimmel, nézőpontjaimmal, elképzeléseimmel, vágyaimmal, múltammal, jelenemmel és jövőmmel.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Bizalom

A szerelemben bizalom van, hogy merem-e vállalni azt, hogy bízok? Igen, ismét. Akárhányszor törtek össze, akárhányszor vágtak át, akárhányszor haltam meg más miatt, újra feltámadtam, újra érzek és újra merek kapcsolódni. Kilépek a páncélomból és újra merek sebezhető lenni és átadni magamat, a szívemet, a lényemet. A szerelem tehát egy invitálás arra, hogy kilépjünk a falaink mögül és megmutassuk magunkat. Először talán csak saját magunk, majd a másik számára, végül pedig az egész Világnak.

A szerelem által világok omolhatnak össze, olyan világok, amelyben már nem tudunk működni és világok is nyílhatnak, hogy teljesebbé, élőbbé és nagyszerűbbé tegyenek minket.

A szerelem ezért a legnagyobb transzformáló Erő, kiemel a mélyből, hogy a magasságokba repítsen.

A szerelem választása ezért egyben a változás és a megújulás választása is egyben. Amíg elfojtod a szerelemet, az Élet egyik legelemibb és legtáplálóbb energiájától vonod meg magad. Az Élet szeretne hozzájárulás lenni számodra, és változatos formában ad. Ha megnyitod magad az Életre, az Élet is megnyílik számodra.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Befogadás

A szerelem befogadás. Hogy ott állok előtted lemeztelenedve, lényem a lényeddel szemben és csak vagyok. Ez pedig olyan eszméletlenül ijesztő tud lenni, hogy vajon elég vagyok-e. Elég vagyok-e így is, mindenféle cicoma nélkül, csak én, anélkül, hogy a cselekvésbe, az adásba menekülnék előled. Mert az egy dolog, hogy én befogadlak, hát persze, de vajon én be leszek-e fogadva.

A befogadás élménye, a valakihez tartozás élménye a szerelem valódi szentsége.

Elfogadni ítéletek, feltételek, elvárások és kivetítések nélkül, és elfogadva lenni ítéletek, feltételek, elvárások és kivetítések nélkül. Kinek adod és kitől kapod?

Maga a szerelem is újjászületés előtt áll, levetve magáról mindazt a hamisságot, amivel az évezredek alatt felruházták, de ami nem is ő valójában.

Most van-e itt az idő új fejezetet kezdeni a kapcsolatainkban, a kapcsolódásainkban, az életünkben? Elhagyva mindazt, ami már nem szolgál, ami hátráltat, ami nem mi vagyunk, megnyitva magunkat az Élet varázslata és csodája előtt? Hogy a szerelem ne a szenvedésről és Önmagunk feladásáról, hanem sokkal inkább az örömről és az Önmagunkra találásról szóljon.

 

Kívülálló

Kívülálló

Úgy érezte, soha nem tartozik sehová. Mintha az évek során az vált volna normálissá, hogy nem normális. Megszokta az ezzel járó falakat, a kirekesztettség, a sehova sem tartozás élményét. Talán pont ezért vágyott rá. Tartozni valahová, tartozni valakihez. Belevegyülni a tömegbe, eltűnni, látni, de nem láttatni, megbújni a sarokban. Ahogy a szürke kisegerek szokták, hiszen mégis… kinek is kellenének?

Nem értette, miért lenne rossz az, amit ő szeret, ami számára öröm. A világ tele van nagyszerűséggel, információkkal, felfedezésre vágyó csodákkal. És falta őket, többet akart, mindig többet és többet. Megismerni, elolvasni, tudni. A maga módján, a maga eszközeivel, a maga tempójában. Kinevették. Szóval elbújt inkább.

De annyira mégsem tudott, hogy ne bántsák. A kirekesztettség, a kívülállóság, a megbélyegzés nyomai zárták be éveken keresztül, így nehezen nyílt.

Nehezen nyílt és végletesen szeretett. Vagy mindent adott, vagy semmit. De a legnehezebb mégis talán Önmaga előtt volt megnyílnia. És az igazság előtt.

Az igazság előtt, ami ott lappangott körülötte, és amiről próbált nem tudomást venni. Évek teltek el az árnyékban és jó is volt mindez neki. Hiszen végre szerették, végre elfogadták, végre tartozott valahová. Kényelmes volt, mégis idővel valami hívta, nem hagyta nyugodni.

Nem hagyta nyugodni a kíváncsiság, hogy mi lehet az ismert határokon túl… A vágyainak utat engedve megtanulta közömbösen szemlélni a világot és benne az embereket, akik olykor kimérten, olykor irigykedve, olykor furcsa szemmel néztek rá.

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Más volt. Más volt kiskora óta, neki nem működtek azok, amelyek a többségnek. Sokáig érezte magát rossznak emiatt. Kívülállónak. Szeretett volna apró homokszem lenni a sivatagban, elvegyülve a többi homokszem között, játszva a széllel, repülve új világok ismeretlen tájai felé. Szeretett volna hópehely lenni és beolvadni a téli tájba, színtelenül mosolyogva a belőle hógombócot formáló gyerekekre.

Mindent megtett, hogy eltűnjön…

Nem sikerült. Mert mindig, amikor megpróbálta, az Élet kisodorta a homokszemet a sivatag porából, és nem mosolyoghatott tovább hópehelyként sem a gyermekekre. Pedig csak egy kérdéssel kezdődött, amiben Önmagát és a lehetőségeit kereste.

Évek sem teltek el, mások mindent megtettek, hogy eltüntessék.

Nem sikerült. Valami különös élni akarásnak köszönhetően mindig felállt. Pedig olyankor zokogott a teste, zokogott a lelke, oly keservesen, az igazságtalanságnak való teljes megadásban… Kulcsmomentumok voltak ezek, amelyek megpróbálták eltéríteni… megtörni… megakadályozni abban, hogy megismerje…

Utána a létezése lett könnyebb… Szárnyai nőttek és kíváncsian próbálgatta őket.

Öröm, könnyedség, valami elementáris és kifogyhatatlan energia áradt belőle. És kezdte levetni a rút kiskacsa jelmezt… Még mindig kívülálló volt, de a világa már egyre nagyobb volt. Csak suhintott egyet a szárnyaival, amivel bárhová elrepülhetett, bárkit felemelhetett, és bárkit összetörhetett.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

Kívülálló volt gyerekként és kívülálló maradt felnőttként is. Nem tudta eldönteni, hogy ő zárja-e ki a világot, vagy a világ őt. Talán nem is volt fontos, talán nem is volt különbség. Talán kicsit élvezte is a hatalmat, hogy nem enged be akárkit. Talán kegy volt minden szó, amit adott, és minden szó, amit befogadott.

Ha kellett, orkán volt, forgószél, tornádó, szélvihar, ami felbolygat, felemel, átfordít és megsemmisít. És olykor lágy szellő volt, napsütés a szélcsend tikkasztó süketségében, a forma tartalom nélkül és a tartalom forma nélkül…

A NŐ volt, a zabolázhatatlan, megfélemlíthetetlen, rendíthetetlen ERŐ, ami ősidők óta egyszerre teremt és pusztít, és csak annak adja meg magát, akiben ugyanezt az ERŐT érzi… és Neki sem könnyen…

Valami méltóságteljes főhajtás ez… A Társ Tisztelete, aki képes arra, hogy megszelídítse azt a zabolázhatatlan, megfélemlíthetetlen és rendíthetetlen ERŐT, ami végül fejet hajt előtte.

És Vele nem érzi már magát kívülállónak sem. Pedig „csak” ott van. Csodaként a csillagpor fényében, hogy egy nap majd hópehelyként újra elolvadjon a tenyerében…

A Férfi és az önbüntető programjai

A Férfi és az önbüntető programjai

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

A férfiak kollektíven rosszá vannak téve, így nagyon sok férfiban élnek önbüntető programok, amelyek közül az egyik legjelentősebb, hogy ő nem szerethető. És amikor az ellenkezőjét tapasztalja, nem hiszi el, rácsodálkozik, és idő kell számára, hogy átíródjon ez a mély belső program. Ebben pedig nekünk, Nőknek óriási szerepünk van. (tovább…)

Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz?

Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz?

Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz? Nem húzni-vonni, nem irányítani, nem megmondani neki merre és hogyan menjen, nem csapdába csalni, de nem is rettegni attól, hogy ő vezet zsákutcába? Hanem egyszerűen kísérni? Ott lépdelni mellette és kísérni hegyeken-völgyeken, hol a pokolra szállva, hol a mennyországba szárnyalni vele? (tovább…)

Ki az, aki téged inspirál, és ki az, akit Te inspirálsz?

Ki az, aki téged inspirál, és ki az, akit Te inspirálsz?

A valódi társkapcsolatok dinamikáját az inspiráció adja. Az inspiráció arra, hogy egymás által többet hozzunk ki Önmagunkból. Majd az inspiráció a közös teremtésre, az együtt létezésre, hogy Együtt valami többet tudunk, mint külön-külön. Az inspirációnak nincs oka, teljesen megmagyarázhatatlan, és legtöbbször nem a testi adottságoktól függ, hanem a lényünk határtalan csodájának elismerésétől. Tehát ki az a Férfi/Nő, aki téged inspirál, és ki az a Férfi/Nő, akit Te inspirálsz?

Inspiráció. In spiro, vagyis életet lehelek belé. Nem erősségem az etimológia, de a gimnáziumi latin órák azért nem múltak el nyomtalanul. Ebben a szóban pedig oly csodásan megmutatkozik, hogy hogyan is működik az inspiráció.

Aki inspirál, az életet ad számomra, életet lehel belém. Úgy, ahogyan más senki.

Lelkesít, vagyis a lelkemet teljesíti ki, örömöt és könnyedséget hoz. Hozzásegít ahhoz, hogy többet kapjak Önmagamból, többé váljak, többet válasszak. Sokszor úgy, hogy nem tesz semmit. Csak attól, hogy van. Az inspiráció titka valahol itt rejlik: „csak” vagyunk és már a puszta lényünkkel hozzájárulások vagyunk a másik életéhez. Na jó, olykor azért hasznos, ha emellett teszünk is ezt-azt… ?

Inspiráció a Társkapcsolatokban

Jó esetben az, akit a Társunknak hívunk, inspirál minket. Férfi-női viszonylatban hívhatjuk ezt akár szerelemnek is. Ha a szerelemről lehántjuk az Önmagunk feladásával járó rózsaszín ködfelhőt, amivel sokan – tévesen – azonosítják, megmarad egy nagyon tiszta energia, aminek tulajdonképpen pont az Önmagunkra találás a lényege.

Az inspirációban ugyanis nincs akarás, nincs irány, nincs elvárás, nincs feltétel, nincs ítélet.

A tiszta inspiráció – tehát így a tiszta szerelem is – mentes az elvárásoktól, ítéletektől, feltételektől. Nem vár el semmit, csak van: ad és befogad, nyit és korlátokat dönt, épít és pusztít. Sokszor mindezt azért, hogy valami új épülhessen, új alapokon.

ő inspirál engem, de honnan tudom, hogy én inspirálom-e őt? – Kaptam a kérdést A Női lét Csodája csoportomban.

Azt válaszoltam: derítsd ki. A másik vajon tudja-e, hogy ő inspirál Téged? Te elmondtad-e neki? Már sokszor itt megáll az egész történet. A helyzet az, hogy eléggé félünk. Félünk vállalni azt, ami bennünk van, legyen ez bármilyen irracionális. Sokan félnek kilépni a korlátok, megszokott keretek közül, és meg sem kérdőjelezik azt, ami van, arról nem is beszélve, hogy mi lehetne lehetséges?

Olvasnál még, hallgatnál még tőlem gondolatokat? A lehetőségeket itt találod:

Tabuk és titkok fogságában

Jelen társadalmunk kapcsolataiban teljesen szokványos jelenség, hogy él bárki valakivel, és ezt az inspirációt mástól kapja. Így lesz a szerelemben – és ezzel az inspirációban – rejlő végtelen Erő egy titkos, szégyellni való, dugdosni próbált elfojtás, amivel időközben elkezdjük magunkat pusztítani.

Pedig az az Erő, az az energia, amit a szerelem érzése és ez az inspiráció megmozgat bennünk, világokat képes teremteni.

Konkrétan új világokat. Talán szükség is van rá, ha körbenézünk a Földön, talán lehetne pár dolgot másképp csinálni, mint ahogy most van, vagy ahogy megszoktuk.

És ez ott kezdődik, hogy mindenki a saját életében elkezdi megkérdőjelezni a szokásait, a korlátait, a nézőpontjait, a falait, a félelmeit.

„ – Ez most valamiféle teszt?
 –  Így vagy úgy, ez az egész egy teszt. Mindenkinek. Még a Sorsügynökség tagjainak is. David, maga mindent kockára tett Alice-ért. Alice, amikor belépett az ajtón a Szabadság szobornál, szintén kockára tett mindent. De inspirálólag hatottak rám. És úgy tűnik, hogy az Elnökre is.”

„A legtöbben azt az utat járják, amelyet kijelölünk nekik. Félnek új utakat felfedezni. De nagy ritkán felbukkannak olyan emberek, mint maguk, akik ledöntenek minden akadályt, amit az útjukba teszünk. Akik rájönnek, hogy a szabad akarat olyan adomány, amelyet csak akkor tanul meg használni az ember, ha megküzd érte. Azt hiszem, ez az Elnök igazi terve. Hogy talán egy napon majd nem mi írjuk a tervet, hanem maguk…”

(The Adjustment Bureau - Sorsügynökség c. film)

A Férfi-Nő dinamika

A Férfi a Nőben szerelmet gyújt, ezzel inspirálja a Nőt tettekre. A Nő a lényével és a tetteivel inspirálja a Férfit – szintén tettekre, amelyek nagy része a világban jelenik meg. A Nő így a Férfiért tesz, a Férfi viszont közvetetten tesz a Nőért, elsősorban a világban aktívan teremt, azt az Erőt, energiát felhasználva, ami a Nőn keresztül érkezik. Ezen aktív cselekvés által gondoskodik a Nőről, akit szeret.

Körforgás, egyfajta különleges rend mutatkozik meg mindebben. Tehát a Férfinak nem elsődleges feladata az, hogy szerelmes legyen, a Férfi inspirációja a világnak szól.

A Nők esetében a kérdés ezért az, hogy inspirálni tudod-e a Férfit abban, hogy Ő Önmagát teljesebben megélve a Világban többet teremtsen? Hogy mindez kiderüljön, ehhez pedig közelebb kell menni.

Szeretnél velem személyesen találkozni? Nézd meg a tanfolyamaimat, előadásaimat itt.

A távolról rajongás tévút és időpocsékolás.

Segíthetnek olyan élethelyzetek, amikben ott vagy vele és figyelni tudod a következőket:

  1. Befogad-e tőled? Bármit, amit adsz: támogatást, segítséget, időt, pénzt, vacsorát, szexet, akármit?
  2. Kérdezi-e a véleményed abban, ami számára fontos? Hol van a Férfi elakadva? Mi az életében az akadály? Megosztja-e veled? Mered-e kérdezni? Mersz-e segíteni neki abban, hogy ezeket az akadályokat túllépje? Az Ő akadálya, így Neki kell megküzdenie vele, de lehet, hogy veled könnyebben megy majd neki.
  3. Kér-e segítséget, visszajelzést tőled? Ehhez az kell, hogy Nőként túlláss a saját gondjaidon és tudj mellette csendben maradni, hogy meg tudja osztani azt, ami őt foglalkoztatja, és elhiggye azt, hogy érdekel téged az, ami számára fontos.

Az inspiráció a Férfinál elsődlegesen az aktív cselekvésében, a munkájában jelenik meg. Hozzájárulás vagy-e az életéhez, könnyebb lesz-e az élete általad, veled, mint nélküled lenne? Ez nem derül ki, ha otthon ábrándozol a szobád falai mögött, titkon várva arra, hogy majd a Férfi egy nap beállít.

Nem, nem fog. Mert éli az életét – nehézségekkel, akadályokkal, külső-belső harcokkal együtt. Társa tudsz-e lenni ebben?

Feltételek nélkül? Elvárások nélkül? Követelések nélkül? Anélkül, hogy a Férfi választana?

A Nők elenyésző százaléka képes erre. És megértem. Mert pokoli nehéz. Sok lemondással jár. Cibálja a női egót is rendesen a helyzet. Évezredes társadalmi sztereotípiákat kell sutba dobni érte. De van, akiért választod. Ha mered.

Ne higgy nekem. Próbáld ki. És az első próba talán pont ez:

Ki az, aki inspirál annyira, hogy túllépj érte a saját korlátaidon? A saját félelmeiden? A saját démonaidon?

Mert ahhoz, hogy a másikhoz eljuss, előbb magaddal kell megküzdened.

Szeretni nem lehet hiábavaló

Szeretni nem lehet hiábavaló

Amikor útnak indulunk, tele vagyunk reménnyel, lelkesedéssel, tűzzel, tettre készséggel és hittel. Az út során érnek minket hatások, változunk, formálódunk, tanulunk. Ha nehézség jön, megküzdünk vele, ha lehetőség, választjuk, ha ellenség, legyőzzük, ha barát, befogadjuk. Habár mondják, hogy nem a célba érkezés számít, hanem maga az út, azért valahol mélyen mégis azért indulunk el, hogy egyszer megérkezzünk. Épp ezért az út tanulsága nem lehet az, hogy szeretni hiábavaló lenne. Hadakoztam Istennel nemrég, mert nem lehet, hogy ezt akarná… (tovább…)

Nem szükségem van Rád, hanem választalak

Nem szükségem van Rád, hanem választalak

Ha szükségből működnék, bárki jó lenne. Akkor szinte mindegy lenne. Mindegy lenne, csak legyen valaki, aki fenntart valamiféle látszat biztonságot számomra, aki jó, akire lehet számítani, aki kiszámítható. Nem szükségem van rád, mert egyedül is boldogulok, élem az életem, teremtek, választok. Lehetőségeket, csodákat és többek közt Téged is. (tovább…)

A szeretet koldusai

A szeretet koldusai

A szeretet valami különleges, láthatatlan, megfoghatatlan, mégis mindennél éltetőbb fűtőanyag az életünkben. Adjuk és kapjuk – jó esetben feltételek nélkül. Mégis vannak, akik saját önképük torzulása miatt valahogy nehezen tudják elhinni, hogy a szeretet nekik is ugyanúgy jár, mint másoknak. Így megelégednek bántalmazó kapcsolatokkal, alárendelődéssel, a szeretet nevében történő durva manipulációkkal. A szeretet koldusai ők, akik sokáig és sokat tűrnek egy csepp szeretetért. (tovább…)