Minden válság a korlátaid meghaladására hív. Kilépni a biztosból, az ismertből, a megszokásból, a régi, de már nem működőből. Segít abbahagyni a halogatást, beleállni abba, amire már régen itt volt az idő. Tudatosítja, mi időszerű és segít, hogy válassz olyan lehetőségeket, amelyeket eddig talán észre sem vettél.

​

Csodás látni, hogy most emberek tömege kezdett el beleállni abba, ami eddig ott volt a „jó lenne ha”, de… „majd egyszer”, vagy az „igen, tudom hogy dolgom van vele, de félek választani” listán.

Az életünket mi teremtjük, kollektíven és egyénileg is. Vannak olyan helyzetek, amire közvetlenül hatásunk nincs, egy dolgot azonban megválaszthatunk, hogy hogyan reagálunk rá, mit látunk meg benne, mit hozunk ki belőle.

Mi a jó ebben, amit eddig nem vettem észre?

Ez a kedvenc kérdésem, ami segít akkor, amikor nehéz elismerni egy helyzetben az értéket, amikor nehéz meglátni a pozitív dolgot. Bármilyen helyzetben is vagy, amit rossznak ítélsz, tedd fel ezt a kérdést és mondogasd addig, amíg legalább egy jó dolgot nem találsz benne.

Sok ember számára lehetőség most ez az időszak. Egyrészt nem odázhatjuk el a kihívásainkkal, a félelmeinkkel, a korlátozó nézőpontjainkkal való szembenézést. Nincs most már szőnyeg alá seprés, nincs tudattalanság olyan területeken, amelyek tudatosodni akarnak.

Lehetőséget kaptunk…

Lehetőséget kaptunk leszámolni a halogatásainkkal, a félelmeinkkel, a rugalmatlanságunkkal, azokkal a múltbeli döntéseinkkel, amelyek megakadályoznak abban, hogy megnyissuk magunkat egy teljesen más életminőség felé.

Aki megteszi, tapasztalja, hogy lehet másképp. Lehet könnyebben, lehet nagyobb örömmel, lehet csak egyszerűen úgy is, ahogy korábban nem gondoltuk volna. És ennek az elismerésével olyan belső transzformációk tudnak történni, amelyek időszerűek voltak már régen, és így utólag ránézve, nem is értjük, hogy miért féltünk tőle korábban, miért halogattuk, miért nem álltunk bele.

Tapasztaljuk, hogy tényleg lehet másképp és hogy az eddigi nézőpontjaink csak kifogások voltak.

Kifogások, amelyekkel ragaszkodtunk valamiféle kényelmességhez, és nem mertük vállalni az átmeneti kényelmetlenséget.

A változás nem mindig kényelmes, és aki nem hajlandó szembenézni a saját árnyaival hozzá, mindent megtesz, hogy elkerülje. És nem is a választásoktól, a változástól félünk legtöbbször, hanem ettől a szembenézéssel azzal kapcsolatban, amit eddig titkoltunk saját magunk elől is. Titkoltunk, mert megítéltük, titkoltuk, mert elhittük, hogy nem lehetséges. Titkoltuk, mert rosszá tettük.

Mi van, ha semmi nem rossz benned? És mi van, ha bármi lehetséges számodra?

Ennek a paradigmaváltásnak a hajnalán vagyunk most. Hogy tömegesen tegyük le az ítéleteinket, önítéleteinket, a félelmeinket és a korlátainkat, és tapasztaljuk meg Önmagunk ragyogó csodáját. Hogy a korlátok csak a fejünkben léteznek és valójában végtelen lehetőségeink vannak.

Elméletben tudtuk eddig is. De most megnyílt egy kis ajtó résnyire, és itt a lehetőség, hogy megéljük. Könnyedséggel, örömmel és ragyogással a szívünkben.