Kinek a „dolga” kezdeményezni?

Közzétéve: november 10, 2017

Erős a késztetés arra a válaszra, hogy rávágjuk: a férfinak. Ez azonban egy olyan társadalmi sztereotípia, elvárás és felsőbbrendűség, ami jórészt megszokásokon, általánosításokon és ítélkezéseken alapul. Az emberek nagy része azonban mégis ezzel megy. Ha Te is, akkor ne is pazarold tovább az idődet az olvasásra. Ha viszont arra vagy kíváncsi, mi működhet Neked itt és most a jelenben, akkor érdemes lehet tovább olvasnod.

Minden általánosítás torzít. Minden ítélet rombol. Minden fix nézőpont korlátoz.

A közösségi média pedig ontja magából az ítéleteket és az elvárásokat, amiket a Férfiak nyakába varrunk. Legtöbbször megkeseredett női reakciók ezek, csak azért károsak, mert a nő saját lelkének gyógyulásához sem járulnak hozzá, ráadásul még jobban arra késztetik a férfiakat, hogy bezárjanak.

A címben feltett kérdésben direkt használtam a „kinek a dolga” kifejezést? Ugyanis ezt tükrözi a társadalom, hogy előre kiosztott feladatok vannak, és igen, vannak MINŐSÉGEK, de kötelező érvényű szabályok nincsenek. Amit viszont használhatunk, az egy kérdés, hogy: Mi működik?

Mi működik számomra itt és most?

Szeretnék-e vajon változást az életemben, a kapcsolataimban? Szeretnék-e társat? Ha már van, működik-e vele, vagy valójában mást szeretnék? És ha ezt már tisztán látjuk, akkor merjünk cselekedni, elindulni, nem csak elméletben várakozni, sokkal inkább a gyakorlatban tenni mindezért.

Mert igazából csak ez számít. Szabad nőként várni, hogy belovagol majd a Herceg fehér lovon, de erre elég kicsi az esély. Olyasformán, ami sok nő fejében él: készen, „tökéletesen”.

Szabad sértődötten a négy fal közé zárkózni, mert olyan hangokat is hallani, hogy a nők egy részének elege van abból, hogy mindig csak ő tegyen a kapcsolatért, és nehogy még ő kezdeményezzen is.

Viszont szabad azt is mondani, hogy félreteszem minden előzetes forgatókönyvemet és elkezdek szétnézni a világban, leengedni a falaimat, összhangban a saját lényemmel, életemmel, jövőképemmel, és feltenni a kérdést, hogy mi lehetséges most és kivel? És bizony szabad kezdeményezni is.

Vegyük észre, hogy korszakváltásban vagyunk,

ezért egyre többen érzékeljük, hogy ami eddig működött, az már egyre kevésbé működik. Jelen van ez az élet minden területén, a kapcsolatainkban is.

Szabad tehát szembe menni azokkal a már nem működő paradigmákkal, amelyek megpróbálnak ránk erőltetni nézőpontokat, ahelyett, hogy ahhoz segítenének hozzá, hogy merjünk a saját belső hangunkra hallgatva kiteljesedni.

És igen, szabad lázadni az ellen is, hogy nőként alapvetően rajtunk áll vagy bukik, hogy hogy alakul a párkapcsolatunk. De szabad mindezt elismerve és meglátva benne a lehetőséget cselekedni, hogy ha mindezt egy másik oldalról nézzük, milyen szuper dolog, hiszen sokkal többet tehetek mindezért, mint azt korábban gondoltam.

Fontos, hogy nem kell. Nem kötelező. Nem elvárás.

Ne essünk át a ló túlsó oldalára, hogy akkor csak és kizárólag a nőnek kell. Nem. De lehet. Lépni, menni, tenni, invitálni, határokat áttörni, korlátokat átugrani, változást generálni, türelemmel, szeretettel, a szerelem megélésével, táplálással, gondoskodással, tisztelettel, hálával megteremteni azt a teret, amiben egy párkapcsolat csírája megfogan, szárba szökken, majd pedig virágba borul.

Önmagad nem feladva, sőt egyre jobban vállalva. A Férfinak Önmagad nem alárendelve, de nem is felsőbbrendűségi arroganciával irányítva. Az elvárások szerepeit letéve, a megengedés könnyedségével áramolva. Hol lépésről lépésre, hol óriási ugrásokat téve.

Bárhogyan, ami Neked, Nektek működik.

Ha a társadalmi sztereotípiák, szokások, vagy az elvárások nem számítanának, mit választanál? Ki lennél? Milyen kapcsolatot teremtenél? Kivel? Kivel nem? Hogyan?

A függőségektől mentes lélek szabadsága ott kezdődik, hogy elismered, hogy mindezen kérdésekre a válaszokat szabadon meghozhatod. Persze ha mersz magadba nézni, felvállalva azt, hogy mi működik neked.

Sok bátorságot, kitartást, Erőt, szeretetet és szerelmet kívánok mindehhez! Ha pedig kíváncsi vagy az én történetemre, rendeld elő A szeretet lélegzete című könyvemet, amiben egy különleges út élményeit mesélem el.

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Ha olvasnál még tőlem, szeretettel ajánlom a könyveimet, melyeket megrendelhetsz itt: Lélekmozaikok, A találkozás, ami elrendeltetett, Mert én látlak Téged…, A szeretet lélegzete

Hasonló bejegyzések

A hit próbája – Avagy a kontrollmániások vizsgája

A hit próbája – Avagy a kontrollmániások vizsgája

Van ez a hit nevű dolog, kicsit elmélkednék róla. Magamban mindig is hittem. Azzal soha nem volt különösebb problémám. Mióta az eszemet tudom, Andi kitalált valamit és megcsinálta. Így élem az életem nagyjából mióta iskolás lettem 6 évesen – előtte, hogy mi volt,...

bővebben
Továbblépés – Egy új kezdet

Továbblépés – Egy új kezdet

2020 sok változást hozott, az én életemben is. Hónapok óta érlelődik bennem egy választás, hosszú-hosszú folyamat eredményeképp. 2014. decembere óta, már 6 éve része az életemnek az Access Consciousness. Előbb kezelőként, majd facilitátorként működtem, az elmúlt...

bővebben
Fény születik

Fény születik

Nem csak ma, de ma különösen. Nem csak az életünkben, de a szívünkben. Nem csak bennünk, de a világban is.

Aki sokáig járt a pokol sötétségében, annak furcsa, szokatlan ez a világosság. Hozzászokik a szemünk a sötétséghez, már-már kiigazodunk minden útvesztőben, ha nehezen is, de lépünk előre, megszoktuk, hogy kettőt előre, egyet vissza.

De mindennek vége már.

bővebben

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kosár
  • A kosárban nincsenek termékek.
823 Shares
Share823
Tweet
Pin