Történetek, érzések, gondolatok
Lelked építőkövei az önismeret
és a tudatosság útján.
„Nem akarok másoknak fájdalmat okozni”
Ki akarjuk zárni a fájdalmat az életünkből, el akarjuk kerülni, ami természetes dolog. Csak valamit összekeverünk. A nem ártani szándékosan másoknak alapelve és a nem akarok fájdalmat okozni másoknak nem ugyanaz. Mások fájdalma ugyanis egy reakció arra, amit teszek, vagy amit nem teszek meg. És mások reakciójára nem lehetek hatással. Viszont számtalanszor, amikor ettől teszem függővé az életem, magamnak okozok fájdalmat.
A Férfi nem rajongóra vágyik, hanem Társra
Tömegjelenségként látom a szerelmes, vagy magukat szerelmesnek vélt Nők körében azt az istenítést, amiben a Férfit felmagasztalják, felemelik egy oltári magas mágikus trónra maguk fölé, majd nem értik, hogy miért nem működik a kapcsolat. Miért menekül a Férfi, és miért nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ők várják. Nézzük hát meg ennek a buktatóit, és hogy mégis milyen energiák mozognak ilyenkor a háttérben.
Ki akarod számolni
Pedig nem, nem lehet. Nincs tuti, nincs biztos, nincs kockázat nélküli tökéletes megoldás. Nem úgy működik, mégis ettől szép az Élet. Hogy ugrani kell. Legtöbbször a bizonytalanba, a kiismerhetetlenbe, az irányíthatatlanba és sokszor a lehetetlenbe is. Hogy megéld, megtapasztald, hogy a bizonytalanságban ott a lehetőség, a kiismerhetetlenben ott a csoda, az irányíthatatlanban az áldás, és hogy a lehetetlen nem létezik. Pusztán a fejünkben.
“Nincsenek mintáim” – Örülj neki!
Beszélgettem nemrég valakivel, aki azt mondta nekem: De hát nincsenek mintáim. Én pedig csak azt válaszoltam neki, hogy örülj neki. És persze tudom, hogy ez furcsa elsőre, mert a minták is olyan kapaszkodók, amelyekhez ragaszkodnánk, mert a biztonságérzetünket erősítik. Pedig a minták olyan korlátok, amelyeket Önmagad megélése érdekében meghaladni érdemes.
Miért menekül a Férfi?
Mostanában egyre többször kérdezik tőlem a Hölgyek, így összefoglaltam az elmúlt három évem részben személyes, részben mások története által megerősített tapasztalásait. Mert hiszek abban, hogy ha megértjük egymás működéseit, különbözőségünket tiszteletben tartva kevesebb konfliktussal fogunk szembesülni, és könnyebben megtaláljuk az utat egymáshoz.
A Nő hullámzik
A Nő nem a hajó a tengeren, hanem a tenger maga. Hullámzik. Olykor, szélcsendes időszakokban könnyeden és boldogan lubickol, olykor pedig a legvadabb viharokban háborog a lelke. És ez normális. Fontos ez, hogy kimondva legyen, hogy nőként megengedésbe kerüljünk a saját hullámzásunkkal, a férfiaknak pedig így könnyebb lehet elfogadni a változásainkat.
A legnagyobb próba mindig a bizonytalanba ugrani
Mindennél jobban kapaszkodunk abba, ami biztos. Amit ismerünk, amiben kényelmesen mozgunk, amit megszoktunk. Még akkor is, ha az már nem működik. Ha már időszerű lenne a változás, a lépés. Előre, jobbra, balra, bármerre. Tovább. Ezért a legnagyobb próba mindig az, ha a bizonytalanba kell ugranunk.
Egy kapcsolat két emberen múlik
Legyen az párkapcsolat, baráti vagy munkakapcsolat, egy kapcsolat két emberen múlik. Te megtehetsz mindent, ha a másik nem akarja, nem választja, nem fog működni. Amire neked ráhatásod van az az, hogy a saját részedért felelősséget vállalsz és Önmagad nem feladásával megteszel mindent, amit tudsz, amit érzel, amit a saját lelked diktál. Amit te teszel vagy nem teszel, az rólad szól. Amit a másik, az pedig róla.
A Nő a párkapcsolat katalizátora
A kapcsolat kezdetének is és a végnek is. Fontos, hogy végre ez kimondva legyen. Küzdünk még ez ellen, nehezen állunk bele, mert nem ezt tanították nekünk. Tele vagyunk nem működő társadalmi sztereotípiákkal a kapcsolatokról, amelyek között fulladunk és nem tudunk továbblépni. Azt szoktam mondani, ha működik, csináld. Viszont ha nem, akkor csináld másképp. Ha a párkapcsolatodban szeretnél változást, akkor pedig ehhez lehet, hogy be kell vállald, hogy Te leszel, sőt már most is Te vagy a kapcsolatotok katalizátora.