Lélekérintések
Nem szükségem van Rád, hanem választalak
Ha szükségből működnék, bárki jó lenne. Akkor szinte mindegy lenne. Mindegy lenne, csak legyen valaki, aki fenntart valamiféle látszat biztonságot számomra, aki jó, akire lehet számítani, aki kiszámítható. Nem szükségem van rád, mert egyedül is boldogulok, élem az életem, teremtek, választok. Lehetőségeket, csodákat és többek közt Téged is.
A szeretet koldusai
A szeretet valami különleges, láthatatlan, megfoghatatlan, mégis mindennél éltetőbb fűtőanyag az életünkben. Adjuk és kapjuk – jó esetben feltételek nélkül. Mégis vannak, akik saját önképük torzulása miatt valahogy nehezen tudják elhinni, hogy a szeretet nekik is ugyanúgy jár, mint másoknak. Így megelégednek bántalmazó kapcsolatokkal, alárendelődéssel, a szeretet nevében történő durva manipulációkkal. A szeretet koldusai ők, akik sokáig és sokat tűrnek egy csepp szeretetért.
A Nő születése
A Nő nem egy pillanat alatt születik. És a Nő születése nem is a biológiai születéssel veszi kezdetét. Kislányként indulunk az úton és nem mindenkiből lesz Nő. Vannak, akik fiússá válnak, mások harcos Amazonná, megint mások elnyomottá valaki oldalán. Nem a biológiai nemünk tesz minket Nővé. Hanem sokkal inkább az a belső transzformáció, ami az út során történik bennünk. Ehhez pedig legtöbbször kell A Férfi, aki felébreszti bennünk a Nőt.
A Nő hullámzik
A Nő nem a hajó a tengeren, hanem a tenger maga. Hullámzik. Olykor, szélcsendes időszakokban könnyeden és boldogan lubickol, olykor pedig a legvadabb viharokban háborog a lelke. És ez normális. Fontos ez, hogy kimondva legyen, hogy nőként megengedésbe kerüljünk a saját hullámzásunkkal, a férfiaknak pedig így könnyebb lehet elfogadni a változásainkat.
„Valami észrevétlenül átkattant bennem, és magam sem értem.”
„Valami észrevétlenül átkattant bennem, és magam sem értem.” Azt kérdezik tőlem, vannak-e ilyenek. Persze hogy vannak, párszor megéltem. Amikor küzdünk egy kérdéssel hetekig, hónapokig, netán évekig, és nem jutunk vele előre. Mert AKARJUK. Meg AKARJUK oldani. El AKARJUK engedni. Vagy pont NEM AKARJUK elengedni.
„Csak légy boldog, azt kívánom”
Kiváltságos voltam: úgy nőttem fel, hogy a nagyszüleim a közvetlen közelünkben éltek, így az iskolából, majd később a munkahelyről hazafelé legtöbbször bementem hozzájuk. Az elmúlt években már csak a Mamához, Ő pedig a maga nyugodt és elfogadó szeretetével fogadott. Nem ítélt meg sem engem, sem a választásaimat, nem volt elvárása felém. Csak adott. Sokat. Még a sokak számára érthetetlen válásom után is csupán annyit mondott: „Csak légy boldog, azt kívánom.”
Egyszerűen csak lépni kell tovább…
Valami furcsa, különös hittel, tudással és elköteleződéssel volt Önmaga és a választása felé. Talán eldőlt minden akkor, aznap amikor felfedte maga előtt az érzéseit. Mert abban a pillanatban, az őszinteség sebezhetőségében az újjászületés kapui nyíltak meg számára egy mindent felülíró és egyáltalán nem hétköznapi módon: az elrendeltetettség sorsszerű megnyilvánulásának és a milliónyi szabad választás szentségének egységében és paradoxonában.
A férfi lélek legmélyebb sérülése
Ült velem szemben és nehezen szólalt meg. Láttam, éreztem, hogy óvatosan nyílik meg, nehéz számára beszélni arról, milyen helyzetben is van. Messziről indult. „Szeretnék kiállni magamért. Ezért jöttem, mert nehezen megy.” Furcsa volt számomra, mert egy jóképű, sikeres, ereje teljében lévő Férfi ült velem szemben. Néhány perc után pedig eljutottunk a valódi kérdéshez és ahhoz a gyötrő bűntudathoz, ami megbénította, ami miatt nem tudott tovább lépni. Nem akar ártani, nem akar bántani. De a jelenlegi helyzetben szenved. És fogalma nincs, hogyan lépjen ki a már nem működő kapcsolatából.
Férfiak, a szerelmet – és vele együtt a reményt – le kell tudni ölni!
Mi nők képesek vagyunk a végtelenségig bízni. Reménykedünk fáradhatatlanul és sokszor hajlamosak vagyunk arra is, hogy önáltatásokba essünk. Hogy higgyünk akkor is, amikor már nem kellene, és mert bele tudunk látni olyat is a kapcsolatba, ami valójában ott sincs. Ezért a szerelmet és vele együtt a reményünket le kell tudnotok ölni. Egy egyenes, őszinte, határozott szóval, mozdulattal, ami pont a szívünkbe talál.
Termékek
Új könyvem: A szeretet lélegzete
A találkozás, ami elrendeltetett & Lélekmozaikok
