Eltörött, és mintha mi ezt éreznénk. Éreznénk a lelkünk „töröttségét”, és talán azért indulunk útra, hogy megadjuk az esélyt magunknak, hogy törött lelkünk újra Egységbe forrjon. A szívünk legmélyén őrizzük Egymást és Egymás szemeibe pillantva látjuk-érezzük mindezt. Hogy megtaláltalak, itt vagyok, és nem kell már keresnem tovább.
Azt éreztem, el akar távolítani, mintha mesterségesen és erőszakkal akart volna eltűntetni az útból. Azzal, hogy megpróbálta elhitetni velem, hogy Nőként egy senki vagyok. Hogy habár a lelkem szép, de a testem értéktelen, és Férfi számára nem vonzó. Hogy habár a belsőmet szeretik, a külsőmet nem. Hogy Nőként nem vagyok szerethető.
A próbák célja az volt, hogy felszínre kerüljenek azok a hibás működések, amelyek eddig megakadályoztak abban, hogy Önmagam legyek, hogy teljessé váljak. A kérdés mindig az volt, hogy szembe merek-e ezekkel nézni, meghaladni eddigi Önmagam?
A félelem egy pillanat alatt csapott le, hogy ottmaradjon, és nem mozdult. Odaült a vállamra, a mellkasomra, belemászott a sejtjeimbe, egyszerre nyomott kívülről és belülről. Le kell rakjam őket, meg kell szabaduljak tőlük. Most vagy soha, itt az idő.
Mondják, hogy a szerelem az idő múlásával megszűnik és átalakul szeretetté.
