A próbák célja: Önmagam meghaladása

Közzétéve: november 21, 2017
“A próbák célja az volt, hogy felszínre kerüljenek azok a hibás működések, amelyek eddig megakadályoztak abban, hogy Önmagam legyek, hogy teljessé váljak. Amíg bármi vagy bárki is nyomógombot indít be bennem, amögött valami tudattalan működés, fájdalom vagy sérülés rejlik. Így a kérdés mindig az volt, hogy szembe merek-e ezekkel nézni, tudok-e másképp választani, másképp működni, mint korábban, ezáltal meghaladni eddigi Önmagam?

A próbáim változatos formát öltöttek,

és tulajdonképpen az utunk nagy része ezeken a próbákon való túljutásról szólt. Megtanultam, hogy az Élet azokon a területeken tesz legjobban próbára, ahol a leggyengébb pontjaim vannak. Ahol a leggyengébb a rendszer, ott próbáltatik meg.

A legelsőtől a legutolsóig a próbákat alapvetően három kérdéskörében kaptam: a biztonság, a hit/tudás és az Önmagam (f)elismerése. Ki merek-e lépni a biztonsághoz való ragaszkodásomból, abból, hogy mindent előre tudni és kiszámolni akarok? Hogy az anyagi biztonsághoz ragaszkodva a félelmeim irányítanak, vagy vajon merek-e kockáztatni? Hiszek-e magamban, Benne és az Univerzum/Isten támogató erejében, illetve hogy bízok-e Önmagamban, a tudásomban és felismerem-e, elismerem-e, használom-e a képességeimet?

Talán az sem volt véletlen, hogy a teljes újrakezdésben számomra a válás és a munkahelyi felmondás egyszerre valósult meg. Addigra már eljutottam odáig, hogy meg tudtam élni az írásból, de ahogy a hónapok teltek, és álltam bele a feladatokba, egyre többször kényszerültem arra, hogy meghaladjam Önmagamat a biztonsághoz való ragaszkodásomban. Tudom, hogy az lett volna az egyszerűbb út, ha nem vállalok túl nagy kockázatot, de amikor úgy hozta az Élet, többször is gondolkodás nélkül „áldoztam fel” a biztonságérzetemet.

Olyan lépés volt ez, amit nem is éreztem valójában áldozatnak. Meg kellett tapasztaljam, hogy képes vagyok a folyamatos teremtésre, a megújulásra, csak kezdjem el végre használni azokat az Erőket és képességeket, amelyek bennem vannak.

A biztonsághoz való ragaszkodásomat sokkal inkább éreztem karmikus tehernek, ami kiegyenlítődésre vár. Számos előző életes élményem szólt arról, hogy korábban inkább választottam a biztosat és kényelmeset a bizonytalanság és a kényelmetlenség helyett, még akkor is, ha az ellentmondott a szívem vágyával.

A másik legfőbb próbám a hitem próbára tétele volt.

A hit próbája és erősödése tulajdonképpen az első pillanattól kezdve az utolsóig végig kísért. A hit pedig idővel kiteljesedett a Tudásban, elismerve mindazt a képességet, ami az út során felszínre tört bennem. A hitem az alázatommal együtt növekedett, ami fontos lépése volt annak, hogy megtaláljam a belső harmóniát, csendet és békét.

Végül pedig szembe kellett néznem azzal, hogy voltak olyan helyzetek, amikor mintha az egész világ összeszövetkezett volna ellenünk, és mintha a Jóisten arra lett volna kíváncsi, mennyire dőlök be a látszatnak, mennyire hagyom, hogy mások ítéletei és nézőpontjai irányítsanak, vagy hallgatok a belső hangomra, a szívemre, a lelkemre és követem azt, amit én jónak látok.

Egyszerre volt ez próbája a feltétel- és elvárás nélküliségnek, és saját magamnak. Mindehhez pedig kellettek más nők kísértetei, illetve más férfiak kísértései.  Mert a legnagyobb próbáimat valójában nem Tőle, hanem a nőktől kaptam. És mondanom sem kell, hogy „jóakarókban” nem szenvedtem hiányt.”

Szerző: Dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Részlet a legújabb, A szeretet lélegzete című könyvemből. Részletekért és megrendelésért kattints ide: A szeretet lélegzete

Hasonló bejegyzések

Sors vagy szabad akarat? A szív karmikus terhei

Sors vagy szabad akarat? A szív karmikus terhei

A szívben nagyon sok láthatatlan energia, fájdalom, elutasítás, ítélet, harag, bűntudat halmozódott fel. Sok kötés, elutasítás, kizárás, eskü, fogadalom, ítélet kapcsolódik hozzá előző életeinkből, ami egyszerűen korlátoz a szabad választásban, a jelenben a teljesség megélésében.

bővebben
A démoni valóságok felszámolásáról

A démoni valóságok felszámolásáról

Démonai mindenkinek vannak, egészen addig, amíg szembe nem néz velük és le nem győzi őket! A démonok nélküli valóságért meg kell dolgozni. Melós munka. Démonokat pedig nem kívülről küldenek ránk, hanem mi teremtjük őket. Mindig. Mindig. Mindig. Az (ön)ítéleteinkkel.

bővebben
Nincs már hatalmad fölöttem

Nincs már hatalmad fölöttem

“Nem akartam soha, hogy egy újabb őrült Nő legyek az életedben….” Ma kimondtam. Végre. És habár még csak az első lépés volt, a kezem a kilincsen, és belépek. Sötétség borul rám, lassan 10 éves árnyak jönnek szembe velem a feledés homályából felszínre törve. Ne fogjam rá – tör fel bennem, de mégis, évek óta először akkor miért pont most gondolok rá újra?

bővebben

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Kosár
  • A kosárban nincsenek termékek.
734 Shares
Share734
Tweet
Pin