Egy évnek kellett eltelnie, hogy indulatok és fájdalom nélkül tudjak erről írni. De valamiért most kikívánkozik belőlem. Amikor a fenti mondatot leírták nekem, majdnem összeomlottam. És mindez még sokáig kísértett. Nagyon sokáig. Életem egyik legdurvább manipulációja volt, amit azért teszek közzé, hogy tanuljon belőle mindenki, aki hasonló helyzetbe kerül. Mert még a legerősebb lélek is elcsuklik, amikor egy fondorlatos és direkt utasítással szembesül. Főleg, ha az a legérzékenyebb pontján érinti.

Karácsony volt és békét éreztem, megnyugvást, a versengés megszűnését és ezért szeretettel a szívemben fordultam felé. Annak ellenére, vagy talán pont azért, mert már többször megpróbált eltávolítani Tőle

A megbocsátásra való képességünk mindig azoknál tétetik próbára, akik számunkra szinte „megbocsáthatatlan bűnt” visznek véghez. Akik olykor a leggyengébb pontunkon “támadnak”.

És mindenkinek van Achilles sarka. Amit ha eltalálnak, az mindig nagyon fáj… és talán kicsit bele is halsz…

A sorok egészen pontosan így hangoztak:

„Bíztam benne, hogy egyszer megengeded magadnak, hogy NŐ lehess egy olyan FÉRFI oldalán, aki nem csak a lelkedet szereti… De csak akkor fogsz Vele találkozni, ha „Őt” elengeded, mint FÉRFIT… Vár Rád egy igazi TÁRS, aki NŐKÉNT is szeret és akivel nagyon boldog életed lesz.”

A nő, akitől e sorokat kaptam, az anyám lehetne, és gondolom, amikor ezeket a szavakat írta, ő maga Nőnek érezte magát, míg engem nem látott annak. És akkor még talán nem is voltam az. Ezekkel a nekem írt sorokkal azonban magának kívánta a „terepet megtisztítani”.

Azt éreztem, el akar távolítani, mintha mesterségesen és erőszakkal akart volna eltűntetni az útból. Azzal, hogy megpróbálta elhitetni velem, hogy Nőként egy senki vagyok. Hogy habár a lelkem szép, de a testem értéktelen, és Férfi számára nem vonzó. Hogy habár a belsőmet szeretik, a külsőmet nem. Hogy Nőként nem vagyok szerethető.

Igen, a leggyengébb pontomra tapintott rá. Szerintem mióta az eszemet tudom, háborúban álltam a testemmel, és talán sosem voltam vele elégedett igazán. Hosszú, hosszú éveken, évtizedeken keresztül. Azt hiszem, egészen mostanáig. Nagy változás ez bennem, hogy békébe kerültem a testemmel és békébe kerültem a nőiségemmel. Sőt,

valójában elkezdtem élvezni, hogy NŐ VAGYOK.

Igen, akkor, egy éve még nem volt meg bennem ez a belső élmény. Ezért tudott elbizonytalanítani. Hogy mi változott azóta? Mertem megélni a saját színeimet. Én mertem, és ezt nem szégyellem. Mert a Nővé váláshoz talán szükségünk van női létünk minden aspektusának a megélésére. Hogy belekóstolhassunk ebbe is és abba is. És nekem voltak lépcsőfokok, amelyek kimaradtak.

Igen, amit más megél 14-20 éves kora között, azt én csak 10-15 év csúszással tudtam megélni. De jó volt belekóstolni abba az önfeledtségbe, abba a bolondságba, ami a „túl sok vagy nekem” érzést hozza fel az elfojtással küszködő nőkben. Nincs annál frusztrálóbb egy ilyen nőnek, mint az a NŐ, aki meri megélni ízig vérig a Nőiségét. Tudom, mert voltam a másik oldalon is. Amíg ez a fajta elfojtás bennem is ott volt, addig én magam is ítélethalmazokkal terítettem be azokat, akik merték élni a Nőiségüket. Abból a nézőpontból egy ilyen Nő mindig túl sok. De az csak egyetlen nézőpont. És mi folyamatosan változunk.

Olyan pedig nincs, hogy egy Férfi ha a lelkedet szereti, akkor a külsődet nem fogja. Ez a legnagyobb tévedés, ami számtalan Nő életét teheti tönkre, vagy hitét, bizalmát kérdőjelezheti meg. Ma már le merem és le tudom írni anélkül, hogy bárkinek is bizonygatnia kellene számomra, vagy anélkül, hogy én bárkinek bizonyítani akarnám.

Az a Férfi, aki a lelkedet szereti, szépnek fog látni!

A belső ragyogásodat fogja a külsődben is látni. És teljesen mindegy, hogy nézel ki, milyenek a paramétereid, hány kilóval vagy több, vagy kevesebb, mint amennyivel magadat ideálisnak tartod. Nem számít. Ha mered felfedezni, élni a Nőiségednek minden árnyalatát, ha be mersz lépni a szegletekbe, a rejtett kis odúkba, és azt is meg mered mutatni számára. Ha mered mutatni a tökéletlenségedet, a fájdalmaidat, ha megnyitod és megmutatod, éled Önmagad.

Ha a Férfi szeme csak a külsődet látja, kívülről befelé nem biztos, hogy tovább is lát, a mélyre, a lelked zugaiba. Viszont az a Férfi, aki belülről lát és érez Téged, úgy, hogy a lelked látja, hogy érzi a lelked hullámzását, rezdülését, nem tudja nem látni és nem szeretni a külsődet is.

Ne legyen kétséged, hogy szépnek lát. Még akkor is, ha nem mondja, csak tudd ezt… És figyeld. Mert ott van a szemében. A csodálat, amikor gyönyörködik benned…

Akkor kaphatod el, amikor a legkevésbé számítasz rá, amikor nem várnád… Lehet, hogy a legegyszerűbb élethelyzetekben, egy fakanállal a kezedben, vagy ahogy a “hülyeségeidet” osztod meg vele éppen. Amikor teljesen másban vagy, nem akarod lenyűgözni, és nem is érted, mi az a fura tekintet, hogy miért csillog a szeme, és most mi van éppen, hiszen nem teszel, mondasz, csinálsz semmi különöset…

És csak tudd, hogy ilyenkor nem a szeplőidet számolja, vagy a kilóidat méregeti, hanem tested-lelked, a lényed teljes egységének a számára tökéletes, varázslatos nagyszerűségében fürdőzik…

És hogy honnan tudom mindezt?

Onnan, hogy nem dőltem be a manipulációnak. Maradtam. És tapasztaltam. Nem utolsó sorban pedig NŐVÉ váltam. És vár rám egy igazi TÁRS, aki NŐKÉNT is szeret, és akivel nagyon boldog életem lesz.

“The gift of being a lady is that you can change anything.” “Annak az ajándéka, hogy Hölgy vagy, az, hogy meg tudsz változtatni bármit. Egy Hölgynek nincs ítélete, hajlandó kell hogy legyen arra, hogy választásai legyenek. Ha felfedezed azt a teret, ahol mindened lehet és nincs szükséged semmire, az egész Univerzum meg fog ajándékozni. Találd meg milyen az, amikor az Univerzum ott áll mögötted, teremtsd a jövődet és válaszd azt, hogy egy másfajta valóságot teremtesz magad miatt.” Gary Douglas

Szerző: Dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Ha olvasnál még többet tőlem, a könyveimet ITT ismerheted meg.

 

590 Shares
Share590
Tweet
Pin
+1
Share