A kapcsolat kezdetének is és a végének is. Fontos, hogy végre ez kimondva legyen. Küzdünk még ez ellen, nehezen állunk bele, mert nem ezt tanították nekünk. Tele vagyunk nem működő társadalmi sztereotípiákkal a kapcsolatokról, amelyek között fulladunk és nem tudunk továbblépni. Azt szoktam mondani, ha működik, csináld. Viszont ha nem, akkor csináld másképp. Ha a párkapcsolatodban szeretnél változást, akkor pedig ehhez lehet, hogy be kell vállald, hogy Te leszel, sőt már most is Te vagy a kapcsolatotok katalizátora.

Katalizátornak lenni…

Azt jelenti, hogy te indítasz el dolgokat. Te indítod el a változást, ami azt jelenti, hogy te mutatod az irányt. Ha látsz közös irányt, akkor te mutatod azt, hogy merre van az előre és mersz előre állni. Furcsa ez nekünk, mert olyan kultúrában éltünk, amit a férfiak domináltak minden téren. Az lett tanítva nekünk, hogy a Férfi választ, a Férfi ha akar minket, akkor jön, cselekszik, ezért most nők ezrei nem értik, hogy miért nem kezdeményeznek a férfiak.

Azért, mert bizonytalanabbak, mint a nők. Mert nem tudják hogy kellene. Mert félnek, hogy bántani fognak. Mert félnek, hogy sérül a család, a gyerek. Mert nem tudják hogy éljék meg a férfi erejüket úgy, hogy ne ártsanak vele. Mert megszokták a biztosat, még akkor is ha abban a lelkük már romokban hever.

A legnagyobb lelki erőszak, amit a férfiak a nőkkel tettek, talán az volt, hogy évezredeken keresztül megfosztották őket a szabad választásuktól. Attól, hogy szabadon választhassanak maguknak társat.

És ennek a lenyomatai bennünk vannak. Nőkben és férfiakban egyaránt. A férfiakban érzékelek valami elfojtott bűntudat félét és kihátrálást. Mintha a világ most így akarná visszaállítani az egyensúlyt. Hogy évezredeken keresztül a férfi „akarom”-ot most egy erőtlen „nem merek, nem akarok választani” helyzet váltaná fel. Csak bízni tudok benne, hogy hamarosan ebben is beáll az egyensúly a férfi lélekben. Nem kell bűnhődni a múlt vétkeiért és nem kell a másik végletbe esve megtagadni a boldogságot.

Ha Férfi vagy, akarhatod Te is. Akarhatod a boldogságot, szabad neked is. Jár. Megérdemled. Választhatod. Válaszd. Nem kell kiérdemelni.

Kövesd a Nőt. Aki haza vezet, a lelked nyugalmába, békéjébe. Aki kivezet életed sűrű útvesztőjéből, aki lámpásod lesz a sötétség pillanataiban. Aki csillagként ragyog számodra, aki hisz benned, és aki ott van veled. Szabad választanod. Szabad megkapnod.

Nőként pedig légy ez a lámpás. Légy az a csillag, akit a Férfi a szívébe zár, akihez odafordul, akihez imádkozik, akinek vágyja a fényét, a ragyogását. Aki érte él, érte ragyog, aki érte született.

Odaadás mindez, hogy adom magam abból a túlcsordulásomból, amit a szerelem varázslata keltett bennem.

De kockázat nélkül nem megy…

Nem fog menni ha nem kockáztatsz. Ha nem állsz oda, nem mondod ki és ezzel nem nyitsz új kapukat a férfi szívben. Ha nem szabadítod fel először a te szívedet és ezzel nem járulsz hozzá az ő szívének felszabadításához. Nem várhatod, hogy biztos legyen, mit mond a másik, mit tesz a másik a te kinyilvánított érzéseiddel. Megijed tőle? Lehet. Elmenekül? Lehet. Nem tudja, mit mondjon? Lehet. De soha nem fogod megtudni, ha nem állsz bele. Ha nem indulsz el. Ha nem derül ki. Lépj.

Ahol a szerelem szikrája kipattant, ott már nincs visszaút, nincs tovább. Ott már nem tudsz úgy tenni, mintha mi sem történt volna. A kipattant rügyet nem tudod visszafordítani, a szépségesen illatozó virág már sosem lesz színtelen mag vagy apró kicsi bimbó.

A szerelem felelősséggel jár. Ha szerelmes lettél, felelős vagy azért, hogy ezzel mit teszel. Hogy adsz-e belőle tovább. A Férfinak és ezáltal a Világnak.

Adod-e magad, vagy visszafognak a félelmeid, a saját korlátaid? Meghaladod-e Önmagadat saját magadért, érte, a kapcsolatotokért és a jövőtökért?

Tőled függ. Te diktálod a ritmust. A Férfi pedig követ. Sokat elárul az, hogy követ-e. Hogy Önmagához képest változik-e, megy-e utánad. Hogy tudja-e a tempódat tartani, hogy érzi-e a lépéseidet.

Tudsz-e az ő ritmusában lépni? Tudsz-e annyit adni, amit be tud fogadni? Tudsz-e úgy változni, hogy nem adod fel Önmagad? Tudod-e a változásra invitálni? Tudsz-e számára lehetőségeket nyitni? Tudsz-e hinni, bízni, kitartani? Látod-e Őt? Érzed-e Őt?

Nem, elsőre nem fogod. Túl nagyot fogsz lépni vagy túl gyorsan. A lábára léphetsz és talán fájni fog neki.

Meghátrál? Eltűnik? Megriad? Vagy marad, kitart és figyel? Merre vezeted? Netán manipulálni akarod vagy kelepcébe csalod? Milyen jövőt mutatsz számára? Tudod-e mire vágyik a lelke? És a te lelked mire vágyik? Hasonló-e a vágyatok?

Mered-e?

Tudsz-e átmenetileg lemondani a saját vágyad beteljesüléséről, hogy Együtt lépdelhessetek? Vagy azonnal akarod? Hisztizel, akarsz, hibáztatod, haragszol? Rácsapod az ajtót ha nem az elvárásaid alapján cselekszik?

A Nő van belül, a Nő a kapcsolat lelke, forrása, katalizátora. Ha a Nő rendben van Önmagával, a kapcsolat is rendben lesz.

Pillanatnyilag kevés kapcsolat működik még így, még tanuljuk ezeket a szerepeket, furcsa még az élmény sokunknak. Nem tudjuk, hogyan vegyünk vissza, hogyan lágyuljunk, mire figyeljünk.

Nőként a fókuszod kettős: egyrészt kell magadra figyelned, hogy Te rendben legyél, és kell a Férfira figyelned, és ezáltal a kapcsolatotokra. Nyiss teret, legyél stabil belül, legyél a lelkének támasza, ha az Élet viharaiban elfárad. Legyél és tegyél. Azt, amit a lelked diktál, amit a belső hangod súg, amit az érzékelésed mond neked.

Egy Nő mindig tudja, mi a következő lépés, ha a kapcsolatról van szó. Csak sokszor idő ezt elismerni, majd pedig valóban lépni. A kihívás pedig az benne, hogy megalkuvással ritkán megy. Meg kell haladnod érte Önmagad. Kockázat nélkül nem megy. Soha.

Ha meg akarod úszni kockázat nélkül, bent ragadsz egy olyan mókuskerékben, amiben életed végéig szépen elpöröghetsz. Kilépni azonban senki nem fog belőle helyetted. A kérdés tehát az, milyen életet szeretnél életed hátralevő részére? Vállalod-e a totális sebezhetőséget? Anélkül, hogy tudnád a biztos eredményt.

Mered?

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író