Mindig van tovább: a korlátok csak a fejünkben léteznek

Közzétéve: november 07, 2017
Érdekes élmény, amikor azt érezzük, hogy már eljutottunk a határainkig, nem bírjuk tovább, már-már feladjuk, azt hisszük nincs tovább, és mindig kiderül, hogy van. Mintha az Élet csak azt szeretné bizonyítani, hogy a korlátaink csak a fejünkben léteznek.

Van, amikor a test elfárad és pihenésre vágyik. Ez így van, és érdemes törekedni arra, hogy ilyenkor megadjuk neki azt a nyugalmat, energiát, táplálást, amire szüksége van. Azonban a lelkünk, a lényünk nem így működik. Amikor korlátokat érzékelünk, akkor az csak a saját belső, sokszor csak a fejünkben létező korlátainknak a külvilágra való kivetítései.

Érdekes megtapasztalni ezt az Erőt. Az elmúlt egy-két évben többször megéltem. Megéltem azt, hogy összeomolhattam volna, de valahogy nem történt meg. Illetve de. Megtörtént egyszer, még egyszer és még egyszer. Az összeomlás. Az a fajta, ami

szembesített a legmélyebben húzódó félelmeimmel.

Amikor ilyennel szembesít az Élet, akkor egyrészt „tesztel”, hogy hogyan reagálunk rá, másrészt pedig lehetőséget ad a tudatosulásra. Hogy az elnyomott félelmeink, fájdalmaink a felszínre törjenek, és csak hidd el, hogy az égvilágon semmi baj nincs azzal, ha a felszínre törnek. Mert enélkül az elengedés sem megy. Enélkül az sem megy, hogy lehetőséget kapj arra, hogy másképp reagálj, mint korábban. Hogy gyógyulj, hogy változz, hogy új, más valóságot teremts.

Mindig van tovább!

Még a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben is. És ezt megélni nem lehet anélkül, hogy el ne ismernéd Önmagadat, és azt az Erőt, ami benned van. Mert ha egyszer már túljutottál egy nehéz pillanaton, órán, napon, időszakon, akkor túljutsz még egyszer. És amikor újra jön, talán már meg sem lepődsz, vagy maximum csak azon, hogy mennyivel másképp reagálsz, mint korábban.

Ha egyszer már szembenéztél a legnagyobb félelmeddel, legközelebb jöhet és ordíthat a szemedbe, nem fog tudni megingatni. Ha egyszer már túljutottál rajta és túlélted, megerősödsz.

Nem indít be nyomógombokat benned. Nem billent ki az egyensúlyból. Lesznek ilyen visszacsatolások, ilyen visszatesztek. Mindig vannak. Egyszer, kétszer, háromszor. Nem kell várni őket, de nem is kell félni tőlük. Csak ébernek lenni rájuk, és elismerően megveregetni a saját vállunkat, amikor jönnek és sikeresen megoldjuk őket.

Elismerés. Mindennek a kulcsa.

Mi az, amit el tudsz magadnak, magadban ismerni? Sokszor csak az, hogy túlélted a napot. Sokszor az, hogy túljutottál egy feladaton. Sokszor az, hogy túlléptél Önmagadon, a korlátaidon. Sokszor az, hogy megtapasztaltad, hogy a lehetetlen lehetségessé válik. Ha bármelyiket megélted már, ismerd el most magadban. És húzd ki magad. Büszkén. Mert bátor vagy. Erős. És képes bármire. Hidd el, állj bele, éld át és tapasztald. Ott az Erő benned, az Élet csak megajándékoz olyan helyzetekkel, hogy mindez a felszínre törjön és megmutatkozhasson. Légy hálás érte. Nem mindig könnyű. De ha elismered, egyszerűen könnyebbé válik.

Hasonló bejegyzések

Te is Igazságharcos vagy?

Te is Igazságharcos vagy?

Az az igazságharcos, aki küzd, harcol az igazságért? És aki ellenáll a hazugságnak? Még ha emögött a működés mögött egy tiszta értékrend is van, az “igazságharcosok” ott követik el a hibát, hogy megítélik a hazugságot, és ez az ítélet lesz az, ami ellenállásban és polaritásban tartja őket, táplálva bennük az igazságért és a hazugság elleni harcot.

bővebben

1 hozzászólás

  1. Fecó

    Köszönöm 🙂

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

0 Shares
Share
Tweet
Pin