Pedig nem, nem lehet. Nincs tuti, nincs biztos, nincs kockázat nélküli tökéletes megoldás. Nem úgy működik, mégis ettől szép az Élet. Hogy ugrani kell. Legtöbbször a bizonytalanba, a kiismerhetetlenbe, az irányíthatatlanba és sokszor a lehetetlenbe is. Hogy megéld, megtapasztald, hogy a bizonytalanságban ott a lehetőség, a kiismerhetetlenben ott a csoda, az irányíthatatlanban az áldás, és hogy a lehetetlen nem létezik. Pusztán a fejünkben. (tovább…)
Beszélgettem nemrég valakivel, aki azt mondta nekem: De hát nincsenek mintáim. Én pedig csak azt válaszoltam neki, hogy örülj neki. És persze tudom, hogy ez furcsa elsőre, mert a minták is olyan kapaszkodók, amelyekhez ragaszkodnánk, mert a biztonságérzetünket erősítik. Pedig a minták olyan korlátok, amelyeket a saját boldogságod megélése érdekében meghaladni érdemes. (tovább…)
A Nő nem a hajó a tengeren, hanem a tenger maga. Hullámzik. Olykor, szélcsendes időszakokban könnyeden és boldogan lubickol, olykor pedig a legvadabb viharokban háborog a lelke. És ez normális. Fontos ez, hogy kimondva legyen, hogy Nőként megengedésbe kerüljünk a saját hullámzásunkkal, a férfiaknak pedig így könnyebb lehet elfogadni a változásainkat. (tovább…)
Mindennél jobban kapaszkodunk abba, ami biztos. Amit ismerünk, amiben kényelmesen mozgunk, amit megszoktunk. Még akkor is, ha az már nem működik. Ha már időszerű lenne a változás, a lépés. Előre, jobbra, balra, bármerre. Tovább. Ezért a legnagyobb próba mindig az, ha a bizonytalanba kell ugranunk. (tovább…)
„Egyfolytában rá gondolok, mert kell, mert akarom.” – Amíg a nők ezt legsűrűbben egy férfi és a párkapcsolat vonatkozásában szokták érezni, addig a férfiak sokkal racionálisabb dolgok iránt. A jelen mondatot író férfi például egy autó vonatkozásában írt erről. A kérdés tehát az, hogyan lehet elengedni az akarást? A megoldás kulcsa pedig a megengedés, avagy az elfogadása annak, hogy az, amit annyira vágyunk, akarunk, az NEM történik meg. Igen, jól látod, előbb meg kell járni a másik végletet is. Legalábbis elméletben. (tovább…)
Tapasztalom, hogy egyre többen bújnak ki a felelősség és a választás alól a „ha úgy kell lennie, úgy lesz” mondattal. Érdemes tehát tisztába tenni valami nagyon alapvetőt: A választásainkkal teremtünk. Minden igen, minden nem és minden nem választás is egy választás. Magától nem lesz úgy. Még akkor sem, ha „úgy kellene” lennie. Az csak a következő lépés. Érdemes tehát ezt letisztázni, hogy ne fordítva üljünk azon a bizonyos pacin – vagy utána ne csodálkozzunk, ha nem oda visz, ahová mi szeretnénk. (tovább…)
Amikor biztosan TUDSZ valamit, akkor mondhat bárki bármit, nem tud benne megingatni. Amikor elismered saját magadat, saját képességeidet, Erődet, akkor tisztába kerülsz azzal, hogy mi igaz számodra és egységbe kerülsz Önmagaddal. Nem fog tudni életedbe férkőzni a kétség, a hitetlenség, és a külvilág minden ilyen irányú próbálkozása is kudarcot vall. De amíg bármiben is nem vagy biztos, azt bizonyítani próbálod. (tovább…)
