Él egy kép bennünk arról, hogy szerető az, aki a testét adja, vagy aki harmadik egy kapcsolatban. Pedig ez olykor túlságosan szűk megfogalmazás lehet. Egyre több Nő új minőségű szeretői létet él meg, amiben a közös a nem választás jelensége, ennek minden nehézségével, ítéletével és önhibáztatásával. Lessünk a függöny mögé pro és kontra, női és férfi oldalról.

A közös pont: a „nem vagyok elég jó élmény”

A megélés gyökere mindkét félnél ugyanaz lehet: nem vagyok elég jó. Ez a szubjektív nézőpont, ami sokszor nem fedi a másik által érzett, élt valóságot. Önítéleteink tartanak rabságban, és az a fajta Önmagunk felé támasztott elvárás, hogy milyennek kell(ene) lennünk ahhoz, hogy „készen álljunk” a kapcsolathoz.

Ahogy a Nő látja a helyzetet:

Ha nem választanak, biztos nem vagyok elég jó, elég szép, elég kívánatos, stb., egyszóval nem vagyok elég „Nő”. A magában még instabil Nő amúgy is kételkedésekkel teli, így minden bizonytalanság könnyedén elbizonytalanítja. És ott vagy a legkönnyebben manipulálható, ahol a legbizonytalanabb vagy…

Megvan az élmény, ahogy megpróbálnak elbizonytalanítani abban, hogy Nőként nem kellek. Amikor a NŐT alázzák meg benned. Azt a NŐT, aki még meg sem született, meg sem születhetett benned. Megpróbálták csírájában elfojtani, és így utólag visszagondolva majdnem sikerült. De aztán valami megváltozott.

És most így évek múltával visszanézve, már óriási a különbség. Mi változott? Én magam. Mitől? Megerősödtem. Így már nem tud elbizonytalanítani senki, különösen nem a féltékeny manipuláció.

Mert a szeretői létre akár így is tekinthetünk: vagy teljesen összenyom és elveszel, alárendelődsz, vagy úgy megerősít és kihoz belőled olyan dolgokat, amelyeket soha nem gondoltál volna.

A szeretői lét szégyene

A lehetőség a változásra benned van, ha képes vagy kiszállni az önítélet mókuskerekéből és nem bevenni mások manipulatív ítéleteit.

A nem vállalás persze magával hozza óhatatlanul is a megaláztatás, a szégyen, a kevés vagyok, a nem vagyok eléggé szerethető, a nem érdemlem meg a boldogságot élményeit, ami mintha sűrítve tartalmazná lelkünk sérüléseinek elmúlt évezredekben összegyűlt legfőbb lenyomatait.

Tehát ismét megélhetjük lehetőségnek, hogy túljussunk régóta hordozott fájdalmakon, begyógyuljanak életek hosszú sora óta sajgó sebek.

Nehéz meglátni a másik nézőpontot, amikor a saját fájdalmunkba vagyunk beragadva. Amikor nem látunk túl a saját önítéleteinken, amikor kevésnek érezzük magunkat. Az önítéleteink tartanak fogságban minket, küzdve egy jobb, teljesebb jövőért és kapcsolatért, nem értve, nem érezve a másikat, és nem látva az ő nézőpontját.

Pedig a Férfi oldal gyökere is hasonló

Ugyanaz az önítélet csak a másik oldalról: a nem vagyok elég jó Férfi élménye, ami erősen kötődik a társadalmi státuszhoz, az anyagi biztonság megteremtéséhez. A hozzám forduló történetek alapján különös disszonancia bontakozott ki előttem. Valahogy két szélsőség: a túlzott felelősség, vagy a túlzott felelőtlenség bénítja meg az erősebb nemet. Ezzel kapcsolatban pedig az egyik kedvenc Access mondatom jut eszembe:

„Minden az ellenkezője annak, aminek látszik, semmi nem az ellenkezője annak, aminek látszik.”

Mert ami a Nő szemszögéből felelőtlenségnek tűnik (ha felelősséget vállalna az érzéseiért, a kapcsolatért, választana), az a Férfi szemszögéből pont a felelősség miatti nem választás: amíg nem érzi, hogy minden külső körülmény adott a választásra, addig pont a választás lenne felelőtlenség.

A Nő belülről, a Férfi kívülről közelíti meg a kérdést, és mivel a Nő befelé lát, a Férfi kifelé, nem ugyanaz a kép él a szemük előtt.

A Nők hajlamosak egysíkúan látni ezt a helyzetet, és túlzottan befolyásolja őket az az általános társadalmi nézet és elvárás, hogy az „igazi” Férfi választ. Nehezen engedjük meg a Férfiaknak a nem választás – jó esetben – átmeneti időszakát, amikor természetes a nem választás léte.

Szerető az, aki ad

Különös megelőlegezett bizalmat igényel mindez a megengedés és vékony a palló, amin igazán gyakorlottnak kell legyünk, hogy egyensúlyozni tudjunk. Az a Nő ugyanis, aki ilyen életszakaszában találkozik a Férfival, testi kontaktustól vagy annak hiányától függetlenül szeretővé válik. Adni elvárások nélkül, nem nyomás alatt tartva a másikat, de mégis bízva, remélve a kapcsolat szárba szökkenését – ennek a korszaknak a kihívása.

És mennyi ideig? – Kapom legtöbbször a kérdést. Rossz kérdés. Vagyis legalábbis nincs rá konkrét, receptre adható válasz. Te érzed. Te tudod. Te választod.

Mert fontos ez, hogy a választásod Nőként végig megvan.

A nem választás időszakának külső és belső nehézségeit alapvetően az éberségünk és a kapcsolatra való őszinte ránézés segítheti. Néhány jelzőfény, ami segíthet ilyenkor:

1. Változik-e/halad-e a kapcsolatotok? (Jó esetben hasonló, közös irányba.)
2. Változol-e és Önmagához képest változik-e a másik fél? Hajlandó vagy-e folyamatosan meghaladni Önmagad és Ő is hajlandó-e folyamatosan meghaladni Önmagát?
3. El tudod-e mondani, hogy megtettél-e mindent a kapcsolatért? Hogy rajtad már nem múlik semmi?

Ítélet és megengedés

A szeretői státusz a legtöbb ítéletet kapott jelenség, Nőként talán a leginkább elkerülni vágyott állapot, ami mögött számos előző életbeli eskünk, fogadalmunk húzódhat, amiben megfogadtuk, hogy mi többé sosem leszünk azok. Az Élet pedig különös módokon tudja megmutatni mindezt.

Minden, amire nem vagy hajlandó, az fogva tart, annak ellenállsz, és ezáltal azt erősíted és azt teremted újra és újra az életedben. Megengedéssel lenni a szeretői létre – ez nyitja meg az utat ahhoz, hogy végül ne kelljen választanod.

Vajon hányszor ítéltél és hányszor ítéltettél emiatt? És mindenhol, ahol egyben a kollektív nőiséget is érzékeled, magadra vetted és tisztítod ezzel, hajlandó vagy-e abbahagyni?

Hajlandó vagy-e akár tényleg 10 másodpercenként ránézni a kapcsolatodra és választani vagy nem választani? Nem bevéve mások nézőpontjait róla. Ha nem azonosulsz egyetlen nézőponttal sem – a sajátoddal sem – könnyebben meglátod egy helyzet sokszínűségében rejlő szabadságot és lehetőséget.

Ha nem ítélnéd meg rossznak ezt a helyzetet, mennyivel könnyebb lenne? És bárhol, ahol ez az ítélet nem is a tiéd, hajlandó lennél-e visszaküldeni a feladónak, csatolva mellé egy jó nagy adag tudatosságot?

A nem választás állapota nem könnyű a Nőnek, de olykor nem könnyű a Férfinak sem. Tudjuk-e egymást segíteni abban, hogy ez változzon és a lehető legrövidebb ideig tartson?