Önmagad rosszá tételének feloldása és az önszeretet

Egy nagyon intenzív megújulás folyamaton vagyok túl. A megújulás mindig Önmagunk felfedezésére hív, és amikor saját magaddal szembesülsz, valahogy automatikusan kapcsolnak be ellenállások és félelmek, valamint rosszá tételek. A változás és a változtatás egyik legnagyobb akadálya az, hogy rosszá teszed magadat azért, aki vagy.

Észrevettem, még néhány héttel ezelőtt is, amikor azt vizsgáltam, mi működik számomra? Általában nem érdekel, más mit és hogyan csinál, de valahogy érdekes volt – utólag persze – amikor felfedeztem, hogy az Önmagammal kapcsolatos kételyek, el nem ismerés, ellenállás miatt elkezdtem azt nézni, más hogy csinálja. De ami másnak működik, az nekem nem fog.

Furcsa volt, mert ahhoz, hogy választani tudjak és el tudjak indulni, meg kellett állnom és meg kellett vizsgálnom, minek ellenállok, mit nem ismerek el magamban, mit ítélek meg magamban. Igen, még nagyjából 10 év önképzés, belső munka után is felfedeztem önítéleteket és olyan dolgokat, amiket el akartam rejteni magam elől…

Megállás és szembenézés. Ilyenkor mindig erre van szükség.

Majd arra, hogy feltegyük a kérdést, de miért is ellenállok, minek is ellenállok valójában? És amikor feltettem a kérdést magamnak, gyorsan rájöttem, hogy önmagam legtisztább esszenciájának, annak a magnak, ami igazán én vagyok, a legnagyobb képességemnek, amibe ha beleállok, pont azzal válok Önmagammá. 100%-ban.

Ezt a tiszta esszenciát, igazi egyediséget, a különlegességünket ítéljük meg a legjobban és rejtenénk el. A másságunkat. Hogy igen, lehet, hogy mindenki így csinálja, de nekem úgy működik. És ez nem rossz!

Az elmúlt egy évem legnagyobb kihívása ez volt, felfedezni és elismerni ki vagyok én és mi működik valójában számomra. Mit tudok én, kivé váltam, és a lényemmel és a tudásommal milyen változást tudok teremteni, miközben mindennek átadása számomra is örömet okoz. Igen, még akkor is, ha ez teljesen más, mint ami máshonnan jön, talán meghaladja a trendeket, utat mutat valahová, ami még nem létezik.

Bizonytalanság abban, hogy lehetek-e ennyire más? Ennyire különböző, ennyire újszerű, ennyire Önmagam? Majd a megengedése mindennek. Az az átható, ellenállásokat feladó megengedése, hogy igen. Mert végülis ez nem rossz.

A másság nem rossz, a különbözőség nem rossz. Ha Önmagad vagy, nem rossz.

És persze mutatja az Élet… Hogy mire vagyok képes, milyen intenzív változásra gyorsan és hatékonyan. Nem biztos, hogy mindenkihez kell szóljak, de aki megérkezett oda, hogy be tudja fogadni azt, amit tudok, annak katalizátorként tudom beindítani az életét.

Valami mélységes önfeloldozás, amikor eljutsz ide és megengeded magadnak. Hogy végeredményképpen akár még szeretheted is azt magadban, amit eddig elkerültél, rosszá tettél, vagy mások rosszá tettek benned.

És amit a leginkább megtanultam az elmúlt 6-7 évben az talán az, hogy ahol a legnagyobb képességed és kincsed rejlik, ott voltál a legtöbbször, legtovább és legjobban rosszá téve, ütve, megítélve. A legtöbb fájdalmad, ellenállásod, esküd, fogadalmad ott van.

És ahhoz, hogy hozzáférj ehhez a benned rejlő kincshez, végül ezeken kell túljuss. Leszedve a lakatokat, amikkel elzártad magadtól, szembenézve a hazugságokkal, és ellene menve az akár évszázadokon keresztül megszokott saját működésednek. Amikor mész az árral szemben, hogy felszabadítsd a lelkedet. És ez a szabadság végül felszabadítja az életed.

Az Önmagaddal való harcnak csak te magad vethetsz véget. És ha választod ezt a békét, megmutatkozik a lényed nagyszerűsége. Ez a tiszta elfogadás és önszeretet az első lépés a felemelkedéshez és ahhoz, hogy miután megújítottad a saját magaddal való kapcsolatodat, a másokkal való kapcsolataid is megújuljanak.

Ha Egységbe jutsz Önmagadban, végül Egységbe jutsz másokkal és a világgal is. Minél erősebb vagy, annál nagyobb ellenállásaid lehetnek saját magaddal szemben. Annál nagyobb erőt kell igénybe venned a feloldásához. De ha elköteleződsz emellett és választod, végül felszabadul a lelked. És megérkezel.