Nem általánosítok, nyilván léteznek kivételek, csak egy széles körben létező jelenséget írnék le. Így akinek nem inge, ne vegye magára.

Először is nem meritek megmutatni magatokat

Csak a felszínt. Facelift tanfolyam volt és a tág pórusoktól indultunk, de egész mélyre jutottunk. Mégpedig abban, hogy mennyire használjuk akár az arcunkat is maszkként, hogy leplezzük vele mindazt, ami a lelkünkben rejlik. Álarcként. Van, aki a tág pórusok, más a kilók, vagy bármi más mögé rejtőzik, hogy ne kelljen megmutatnia magát, a lelkét, az érzéseit. Hogy ne kelljen kimondani és kockázatot vállalni, szembesülni netán azzal, hogy mi van akkor, ha a másik nem így érez? Mi van akkor, ha a másik nem választ? Kivártok, a másikra vártok, toljátok át a felelősséget és közben megítélitek a férfiakat, hogy nem mernek lépni. Ti sem. Nem baj, csak ismerd el.

Várkisasszonyként várjátok a megmentőtöket ahelyett, hogy kezetekbe vennétek a sorsotok alakítását, hogy kiderüljön, Vele vagy Nélküle, de megszűnjön a bizonytalanság. Vagy leginkább elinduljon valami. Történjen bármi. Nincs jó vagy rossz. Valójában minden előrelépés, kimozdulás „jó”. Persze szabad rettegni a megnyílástól, de mégis mit veszíthetsz?

Szerintem csak nyerhetsz

Túlléphetsz a saját félelmeiden, és 5-10-20 év múlva nem azon fogsz keseregni, hogy mi történt volna, ha akkor ott kimondod. Ha akkor ott választod. Ha akkor ott, a Férfinak, akit a világ legmélyebb és legerősebb érzésével, szerelemmel szeretsz, ezt elmondod. Világok változhatnak meg ettől! Nem értheted, amíg nem éled át. A Te világod és az Ő világa mindenképp. De lehet, hogy másoké is.

Vasárnap először mutattam meg, olvastam fel, hogy én ezt hogyan csináltam. A szeretet lélegzetében leírtam az utamat, de a konkrét sorokat, a „hogyant” eddig nem látta, nem hallotta a címzetten kívül senki. Most sem fogom leírni, mert annyira személyes, és nem is az a fontos, hogy én hogyan fogalmaztam meg mindezt. Tedd meg úgy, ahogy Neked jön, amivel kirobbantod magad a komfortzónád biztonságot nyújtó határai mögül. A lehetőségek ugyanis ezen a határon kívül várnak Rád. Nincs változás választás nélkül. És nincs választás kockázat nélkül.

Hajlandó vagy-e mindent elbukni, hogy mindent meg is kapj? Hajlandó vagy-e nem törődni azzal, hogy nem ért a világ? Hajlandó vagy-e a saját érzékeléseddel, érzéseiddel menni, a saját boldogságodat választva?

A valódi választás 100%-os beleállás

Kimondva, leírva és egyértelműen tudatva, hogy: „Én Téged választalak. Mindentől függetlenül. Akkor is, ha Te még ezt nem tudod hova tenni és csodálkozva pislogsz és próbálod felfogni, hogy mi is történik körülötted. Akkor is, ha Te nem választasz rögtön engem, nem kell. Akkor is, ha soha nem is fogsz. De én akkor is kilépek a fényre és választalak. Itt és most. És választalak minden nap, amíg úgy érzem, hogy Te vagy az, akivel le akarom élni az életem.”

Hogy ez így félelmetes? Igen! Baromira az! A legpőrébben odaállni a másik elé, csak remélve, hogy nem él vissza mindezzel. Igen, kockáztatni kell és nem megfutamodni az első bizonytalanságnál. A sebezhetőség, az alázat, az őszinteség próbája mindez, amit egyszer valakinek meg kell lépnie, mert hiszem azt, hogy ha egymásra várunk, azzal csak eltelik az Élet, de nem történik előrelépés.

Olyan korban élünk, amikor szabadon választhatunk. Nem volt ez mindig így. Évezredeken keresztül a nők kényszerítve voltak arra, hogy kivel házasodjanak, hogy kinek adják magukat, a testüket és a lelküket.

Még nagyanyáink idejében is előfordult, hogy nem merték, nem tudták a szerelmet választani, és életük végéig elkísérte őket az a vágy, hogy mi lett volna ha? Most, a jelenben már csak a saját démonainkat, a saját félelmeinket kell leküzdenünk mindehhez.

Az Élet mindenképp eltelik. De hogy a szíved szava vagy a félelmeid kétsége fog benne felülemelkedni, az csak a Te bátorságodon múlik. Ha vállalod a kockázatot, akkor legalább esélyed lesz. Esélyed arra, hogy életed végén elmondd: Én megtettem mindent. És nem rajtam múlt.

Ha pedig nem inged… Csak lapozz tovább. ?

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok