Ki akarjuk zárni a fájdalmat az életünkből, el akarjuk kerülni, ami természetes dolog. Csak valamit összekeverünk. A nem ártani szándékosan másoknak alapelve és a nem akarok fájdalmat okozni másoknak nem ugyanaz. Mások fájdalma ugyanis egy reakció arra, amit teszek, vagy amit nem teszek meg. És mások reakciójára nem lehetek hatással. Viszont számtalanszor, amikor ettől teszem függővé az életem, magamnak okozok fájdalmat.

A fájdalom elkerülése lebénít

„Nem akarok másoknak fájdalmat okozni”, ezért nem lépek, nem mozdulok. Ezért bénulok le, ezért fogom vissza magam, a vágyaimat, a lehetőségeimet. Ezért nem választok egy nagyszerűbb jövőt, ezért állítom le magamat és a teremtéseimet. Mert van egy fix nézőpontom arról, hogy ha teszek valamit, akkor azzal másoknak fájdalmat okozok. És van, hogy igen. De a fájdalom nem megúszható, a fájdalom nem rossz és a fájdalom is egy választás.

A fájdalom, mint katalizátor

Talán nem ezt akarod hallani, de akkor is. Hogy nekem fáj-e valami, illetve, hogy meddig ragadok bele a saját fájdalmamba, az csak tőlem függ. Ez mindenkinek a saját választása. A fájdalom vállalására való hajlandóság pedig számtalanszor lehet olyan katalizátor, ami nélkül nem mozdulna a másik sem.

Az igazság az, hogy belekényelmesedtek sokan az életbe, nem mernek szembenézni azzal, ha időszerű lenne már a változás. Nem mernek választani, nem mernek kilépni a megszokott sémák, a szokások közül. Pedig a változás folyamatos, és ami működött még tíz éve, öt éve vagy akár fél éve, az nem biztos, hogy ma is fog. Rá mersz-e, rá tudsz-e nézni erre a saját életedben?

A szeretői kapcsolatok kilátástalansága

A „nem akarok másoknak fájdalmat okozni” kérdéssel egyébként legtöbbször a szeretői viszonyok kapcsán szembesülök. Legyen szó akár nőről, akár férfiról, aki családban él, de szeretője van, erre fogja legtöbbször, hogy miért nem lép: Mert nem akarok a páromnak/családomnak fájdalmat okozni. Hazugság. A legnagyobb önhazugságok egyike ez, amiben ráadásul a felelősség áthárítása is megjelenhet.

Nincs ítéletem a helyzetről, mert van olyan, hogy átmenetileg működő, sőt az egyetlen működő megoldás lehet, és van olyan, hogy nincs itt az idő arra, hogy lépjünk. De érdemes ébernek lenni arra, hogy mikor működünk az „érzem, hogy nincs még itt az idő rá” energiájából, és mikor nem merek szembenézni azzal, hogy romokban hever az életem és nem merek változtatni rajta, halogatva a megtenni egyébként szükséges lépéseket. Néhány külső nézőpont, ami kihozhat ebből a helyzetből:

1. Egy titkos kapcsolattal, ami hónapok, évek után kiderül, vajon nem okozol fájdalmat?
2. A fájdalom természetes reakció, de csak átmeneti, és idővel elmúlik.
3. Mennyire okozol magadnak fájdalmat, miközben megpróbálod elkerülni azt, hogy másoknak ne okozz fájdalmat?
4. Mi teremt többet mindenki számára? Ha ezt a kérdést megtanulod használni, érezni fogod, hogy ha mások számára is többet teremt az, ha választasz, vagy nem választasz valamit.

A fájdalmat ne elkerülni akard

Mert mindent, amit elkerülni akarsz, amit kizársz az életedből, azt erősíted. Azt elkezded bebetonozni, azt a szőnyeg alá akarod söpörni. A fájdalommal csak szembenézni lehet, hajlandónak lenni arra, hogy vállalom azt is, ha fájdalmat élek meg és esetleg okozok. Tudva, hogy mások reakciójáért nem vagyok felelős.

Ne árts szándékosan másoknak. Ez minden vallás, irányzat első rendű törvénye. A tudatos bántalmazás, a tudatos ártás nem választása. De vedd észre, amikor ezzel takarózól és közben megfosztod magad az élettől.

Mi a jó a fájdalomban?

A fájdalom megerősít és változásra sarkall. Amíg a fájdalom egy természetes lelki és testi reakció, ami teljesen emberi, addig a fájdalomhoz való ragaszkodásunk már jobbára tőlünk függ. Vannak, akik megszokják a fájdalmat és nehezen tudnak kilépni belőle, mert az lesz számukra az ismert, megszokott terület.

A fájdalmon való túljutás bizonyítja, hogy képes vagy rá. Hogy túléled, megoldod, és ez megnyit valami új, valami más felé, amit lehet, hogy fel sem fedeztél volna nélküle. A fájdalom az Élet természetes része, amivel ha megengedésbe tudsz kerülni, felszabadítod magad a fájdalomtól való félelemtől, és attól is, hogy el akarod kerülni a fájdalom okozásával járó ítéleteket.

A fájdalmak feloldásának egyetlen útja…

…Ha a saját fájdalmaidat feloldod, és ha magadnak nem ártasz tovább. Mindenki más utána jön. Mások fájdalmára NEM vagy hatással. Csak a sajátodéra. Így fog megváltozni a világ, ha mindenki a saját fájdalmát gyógyítja be. És csak utána/közben foglalkozunk másokéval. DE pillanatnyilag nem ez zajlik tömegesen, hanem az, hogy meg akarunk menteni másokat, mert az nyilván könnyebb, közben magunkkal nem törődünk eléggé.

A fájdalmat a szeretet gyógyítja és képes vagy fájdalom szeretet sebek gyógyítására másoknál is. Ez pedig egy emberi dolog, ami nem függ attól, hogy éppen milyen kapcsolati státuszban vagy. Működhet házasságban, vagy akkor is, ha úgy döntesz, elválsz és lépsz. A szeretetnek nincsenek határai, csak ha te a nézőpontjaiddal határt szabsz neki.

Ne akarj másoknak fájdalmat okozni, DE magadnak se akarj fájdalmat okozni. Szeress másokat, DE magadat is szeresd. Így fog a világ megszabadulni a fájdalmaktól. A fájdalomból, a nehézségekből, a szükségből való kilépés egyik fontos lépcsőfoka ugyanis ez.

Mielőtt mások felé fordulnánk, hogy „segítsünk” nekik, a saját életünket rendezzük, saját magunkat szeretjük, saját vágyainkat megéljük, saját magunk a boldogságot választjuk, és ezzel példát mutatunk. Azzal, hogy merünk élni, merünk boldognak lenni, merjük választani a Teljességet, amibe beletartozik a „jó” is és a „rossz” is… Tudván, hogy minden pillanatnyi, és tudván, hogy minden pillanatban megvan a választásunk, hogy válasszunk valami teljesen mást, mint eddig.

Szerző: dr.Hörömpő Andrea – Író